Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-24 / 302. szám

1984. december 24., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 „Karácsony este meggyulladlak ; „A Kis-közben volt a szov- | jet városparancsnokság ...” A háború az udvar­# ra érkezett. Az is­tenmezei ház mellett robbant az akna. A szov- ; jetek egy közelben tüzelő náci ágyút vettek célba ... a második lövés elnémí­totta a fasiszta gyilokot. Az utcán tömött sorokban húztak nyugat felé a Wehr- ! macht egységei, az utat német tábori csendőrség és itt-ott felbukkanó SS-le- * gények biztosították. A Kertvárosba már nem lehe- ■ tett visszamenni, aki kibújt ; a házból, géppisztollyal pa­rancsolták vissza. 1944. december 19-én ’ Özdon, a mai Marx Ká­roly utcában húzódott a frontvonal. Az akkor 44 éves Znak ' Károly éppen barátjától, a i közelben lakó Parizek Fe- renctől, az ózdi fúvósok i karmesterétől ereszkedett hazafelé a domboldalon. A pergőtűz elöl a pincébe bújt. Családtagjaival együtt i várt... várt... majd 20- án reggel, a nyomasztó csöndben kimerészkedett i az udvarra . . . kikiváncsis- kodott az utcára és akkor ! meglátott három szovjet katonát, akik jöttek lefelé a hegyről. A Fehérpatak ! felé menő útról harcko- : esik, teherautók dübörgése hallatszott. A szovjet Vö­rös Hadsereg bevonult ; Özdra. A századdal egyidős fér­fi, mint az alig néhány órája történt dolgokat, úgy idézi fel a negyven évvel ezelőtti történetet... törté­nelmet .... de szavai a tá­volabbi múltból is ponto­san körvonalazott emlék­képeket rajzolnak. 1920- ban indult el a Szepesség- ből, ahol édesapja mellett az alsószalánki bányában dolgozott. A Rima-Murá­nyi Vasércbánya korom- pai központja előtt részt vett egy tüntetésben, ahol a csendőrök belelőttek a tömegbe. A bányászok kö­zül egy holtan rogyott ösz- sze, többen megsebesültek és Znak Károly hiába ki­lincselt ezek után munká­ért a közeli Iglón, Lőcsén, Poprádon ... sehol sem fo­gadták fel... merthogy megbízhatatlannak minősí­tették. Egyik éjszaka aztán átvergődött Szentkirály alatt a Sajón és másnap már édesanyja testvéreinél kopogtatott Ózdon. — A háborúig villany- szerelőként dolgoztam a gyárban. Ahogy megindult a németek támadása a Szovjetunió ellen, Özdon is elkezdték kialakítani a bunkereket, óvóhelyeket. Hajnaltól éjszakáig dolgoz­tunk, kiépítettük a föld alatti helyiségek áram- szolgáltató .endszerét és telefonhálózatát. 1944 nya­rán pedig a németek pa­rancsára le kellett szerelni egy sor gépet, berendezést. A gyárigazgató, ha jól em­lékszem, a vezetékneve Dunszt volt..., szóval a gyárigazgató többször le­itatta a náci tiszteket, ta­lán ennek is köszönhető, a lámpák...’’ hogy nem teljes berende­zéseket raboltak el, hanem j csak egy-egy fontos gép- j elemet... November elején telje­sen leállt az ózdi gyár... a városban maradt embe­rek itt-ott kerestek maguk­nak menedéket. Az egyik ilyen bunkerbe Znak Ká­roly nyitott be. amikor még Ózd túloldalán a Drótoste­tőn ugattak a német lég­ágyúk .............Hogy kerülsz i de. Károly?” — kérdezték az óvóhelyre szorult asszo­nyok. Tőle tudták meg, hogy Ózdon már a szovjet parancsnokság az úr. — 21-én már a gyárban voltunk. Halotti csönd fogadott. A szovjet gyár­parancsnok kiadta az ukázt: „Villanyt!” A tosi gépháznál volt egy három­fázisú generátor ... most Bolykon az iparitanuló-is- kola udvarán áll... ezt hoztuk rendbe, megindítot­tuk a turbinát, a kazánból jött a gőz ... karácsony es­te meggyulladtak a lámpák a gyárban ... megindulha­tott néhány berendezés. 1945 elején, a tavasz és I nyár fordulóján egymás j után kerültek haza azok a férfiak, akiket a néme­tek elhajtottak magukkal. Az egyik kohász a vasúti sínek mellett felfedezett egy kiváló állapotban lévő egyenirányítót. — Szóltunk a parancs­nokságnak. Azonnal teher­autót adtak, behoztuk a berendezést a finomhenger­műbe. Csak be kellett sze­relni és kábeleket, rácsat­lakoztatni. A hengerészek négy napig drukkoltak ne­künk. hogy sikerüljön be- j indítani a sort. A kernen- i ce tűz alatt állt, melege­dett a cágli ... mi meg új­ra és újra próbáltuk bein­dítani a sort... egyszer csak megállt a kapcsoló­tábla jelzője... fütlyentet- tem egyet, a hengerészek között kialakult ujjmuta- tással üzentem a. sor végé­re... indulhatott a terme­lés. Nem akadt olyan üzeme, berendezése a gyárnak, ahol ne lelt volna szükség Károly bácsi tudására, munkájára. Ott volt az ab- 1 roncssor indításánál, ter­melésbe állította a közép-( hengermű Scloemann so-; rát, kilométer hosszúságú kábelrendszereket cserélt ki. darukat szerelt, műkö­désbe hozta a durvahen­germű blökksorának áram- ; fejlesztőjét. Majd 1948-ban az üzemfenntartási osztály- ; ra került, ahol a nagyjaví- ' tások. karbantartások meg­tervezése volt a feladata. 1960-ban vonult nyugdíj­ba... Azóta leginkább a rajztábla mellett, a festő­állvány előtt tölti idejét... — Még 1927-ben beke­rültem az olvasóegyletbe, ahol húsz éven át mozi­gépész is voltam. Ben Húr... Orgona virágzás. .. Tarzan ... egymás után jöttek a híres filmek, én. meg minden vasárnap a mozigép mögött álltam a sötét szobácskábán ... Ké­sőbb alakult egy képzőmű­vészeti szakkör... majd 1949-ben Kunt Ernő festő­művész komolyan a kezé­be vette az amatőr művé­szek tanítását. Azóta fes­tek. rajzolok, rézkarcokat készítek... ez tart fiata­lon ... Egyik kiállításának ka­talógusában a következőket [ írta önmagáról: „Ha job­ban megnézzük a vonalat, melyet krétával, szénnel.; vagv ceruzával húzunk a pam'rra. látjuk, hogy meny­nyi mindent lehet kife­jezni vele...” — Szerettem mindig, ha szép. pontos, amit megcsi­nálok ... — tette hozzá) mintegy összegezve is n századdal együtt született életét. Szenilrei Lőrinc Váci Mihály: Mindenütt otthon Otthontalan csavargó vagyok cn? Hiszen minden vidékén otthon érzi magát szívóm. Minden hatni fölött a régi kék oz ég, S, a rozsban mindenütt lefognám kedvesem szemét. Öiházikok előtt, akárhol is, Apóm tiszteleg; s ha sorompók közt suhanunk, megint gyerek leszek. Es minden állomáson és mindig megétkezem. szinte löszödnek mindenütt, ahol lámpa int nekem. A városok hatalmas hangszerek, húrjaikon botladozva emlekeim dallamait újra tudom; harangszavuk nagy pálmaága fólem hajol, s egy ismeios pád mindenütt (elém int a fák alól. Én nem tudom, mór sokszor (elek, vétkezem. hát nincs Anyám, szerelmem és barátom énnekem? Hagy én bárkit, bárhol es bolondul szeretek, s e földön itt idegent sosem lelek. Ha mar kezet fogott cs hallgat vetem, vagy elkapja az utca-mély fölött fuldokló tekintetem, mái üldögélnék órákig panasza tornya alatt. amíg fölöttem szive harongütései ingónak. darabja a Kelet felől című vers (1961). Történelmi és költői ars poetica ez a mű: a magyar nép évezredes ki- semmizettségének és a győz­tes forradalomnak a képe a 'népből származó költő el­kötelezettségének tudatával társul. A vers pontosan ki­fejezi keletkezése korát is: a sok gond után konszoli­dálódó magyar társadalom képe a társadalmi háttér. Váci Mihály azonban min­dig együtt tudott haladni a kor változásaival. A hat­vanas évek végére egyér­telművé vált. hogy a szo­cializmus építésében újabb szakasz kezdődik, másfajta gondokkal, ellentmondások­kal. Eme korváltás felis­merésének reprezentatív verse a Valami nincs se­hol. A korábbi vers történe­lemszemlélete egyívűbb: a társadalom folyamatos elő­rehaladását tételezi fel. A Valami nincs sehol törté­nelemszemlélete tükrözi a társadalom változó állapo­tát, s már benne van az a tudás, hogy a történelem menete nem egyívű, hi­bákkal. zsákutcákkal ter- helt. A gondolatmenet sok­sok ismétléssel nyomatéko­sított kulcsszavai: valami hiányzik — újra kell kez­deni mindent. A vers nem egy pillanatnyi élethelyzet, December 25-én lenne 60 éves Váci Mihály. Már 60 éves lenne? Még csak most ler.ne 60 éves? Látszólag egymásnak ellentmondó kérdések tolulnak fel azok­ban, akik már olvasóként élték végig a hatvanas éve­ket, s benne a költő tüne­ményesen gyors beérkezé­sét, majd 1970 tavaszán tragikus hirtelenségü korai halálát. Érett férfi korában távozott közülünk, s most már mindörökre így ma­rad meg emlékezetünkben: tevékeny, feladatokat hal­mozó, a munkát, az elvé- geznivalót soha léire nem söprő közéleti emberként. Szinte érezzük még, hogy köztünk van, tegnapelőtt mintha még láttuk, hallot­tuk volna. De érezzük, tud­juk egyre inkább azt is, hogy arra a tegnapelőttre ma már szinte történelmi távolságból tekintünk visz- szalelé: a nyolcvanas évek derekán a hatvanas évek múltunk részévé vált. De Váci nevét felidézve nemcsak egy rokonszenves, elkötelezett magatartás, nemcsak a hatvanas évek légköre jut eszünkbe, ha­nem versek, verssorok tu­catja is. Ezek a versek — Váci Mihály költészetének legjobbjai: nem hullottak át az idő könyörtelenül dolgozó rostáján. Hagyo­mányt követő és hagyo­mányt teremtő költészet Váci Mihályé. Lírája leg­inkább azt az örökséget folytatta, amelynek a hu­szadik században Illyés Gyula a legnagyobb meste­re. A származás, az. élmé­nyek rokonsága is összekö­tötte őket. s Illyés volt az. aki a pályán elindította a nála jelentkező költőt, akit meg-megújuló tüdőbetegsé­ge is gátolt a korai pálya­kezdésben (első kötete csak 1955-ben jelent meg). Váci Mihály lírája is tár- gyias-leíró jellegű. Gyakori nála az epikus részletezés. Uralkodó hangneme az elégikus és a patetikus. Sorsa, betegsége, lelki al­kata is vonzotta az elégi- kussághoz. a csak azért is kivívott sikerek pedig a pátoszhoz. Sorsában nem­csak önmagát, hanem osz­tályának egészét szemlélte. Az egész dolgozó nép fel- emelkedését, napfényre ju­tását tartotta fontosnak, s az erről szóló híradást erő­sítette saját példájával is. Tárgyiassága tehát egyúttal nagymértékben személyes is. Bár szemérmes költő, aki érezhetően gátakat tör át. amikor önmagáról be­szél. fontosnak tartja, hogy mégis elmondjon mindent. Váci Mihály költészeté­nek első állandó antológia­hanem egy egész élet szám­vetése. Az ilyenfajta sum­mázó számvetések vagy ; igazolják az életet (ilyen például Benjámin László Vérző zászlók alatt című verse), vagy elutasítják, el- hibázottnak tartják (mint József Attila több kései műve). Váci Mihály ver­sében azonban nem any- nyira az egyéni lét, mint i inkább a történelmi hely­zet teszi fel kiélezetten a kérdést. Nem egyes embe­rek, hanem egy egész tár­sadalom számvetéséről van szó. méghozzá egy építő társadaloméról. A vers első fele hatal­mas felsorolás: a meg nem valósult eszmény kibontá­sa. A fordulóponton fel- idéződik a történelmi em­bert hajtó küldetéshit, s mellé társul az előbbi tu­dás: az eszmény nem va- j lésül t meg. E felismerés i után többfelé lehet elin- dúlni. Váci Mihály nem azt mondja, hogy a külde­tésiéit, az „ígéret” hamis, hanötp hogy a van nem ««mos a céllal, s ezért kel­lene „újra kezdeni mindent e világon”. Nem külső kí­vánalom ez. hanem az em­beri történelmi útján to­vábblépésre késztető belső parancs. Olyan „hitelés”, amely emberré teszi az embert. A főváros hangverseny­életének egyik jelentős színhelye a budavári Má­tyás-templom, amelynek orgonáját ez év tavaszára újították fel, s az idei Ta­vaszi fesztiválon már több koncerten is megszólalt az újjávarázsolt hangszer. A Mátyás-templom mai orgonája méreteit tekintve nem nagyobb a korábbinál. A hangszer ma is, mint korábban, 85 regiszteres, hangereje azonban jelentő­sen megnőtt, mivel közel hétezer (pontosan: 6860) sípja gyakorlatilag a leg­kedvezőbb akusztikai tér­be került. Az átépítésnél a legfőbb cél az volt, hogy minél nagyobb mértékben megmentsék az előző or­gona romantikus alapjáté­kait, s a hangszert alkal­massá tegyék elsősorban a templomi, másrészt a leg­messzebbmenő koncert­igények kielégítésére. A hétmillió-kétszázezer forintos költséggel felújí­tott orgonán tavasz óta igen sok hazai és külföldi művész játszott, s mind­egyikük a legnagyobb elis­meréssel nyilatkozott róla. A közönség is megelége­déssel hallgatja az új hang­szert, hiszen az elmúlt nyáron jóval több orgona­hangversenyt rendeztek a Mátyás-templomban, mint bármikor korábban, s ezek mindegyikén zsúfolásig megtelt a budavári műem­lék templom. Az orgonamu­zsikát kedvelők tehát lát­hatóan hamar felismerték: ma mór nemcsak a szép környezetért, hanem Buda­pest egyik legkiválóbb or­gonájának meghallgatásá­ért is érdemes ellátogatni a Mátyás-templomba. A Mátyás-templom orgonája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom