Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-22 / 300. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1984. december 22., szombat 1* Negyven éve történt Kőhsdai karácsony* (Révay Kálmán korabeli rajza) A sopronkőhidai fegyház héiKóznapjairol többen js tudósitanaK. Almásy Pált és Révay Kálmánt, a Fel­szabadító Bizottság katonai vezetőinek peréDen ítélték halálra, majd kegyelemből 15 évet kaptak, ott benn mindketten irnokoskodtak. Közben Almásy naplót ve­zetett. Révay Kálmán pe­piig rajzok sokaságában örö- liicetle meg a „benti élet” sok-sok mozzanatát. . .Tőlük tudjuk, hogy 1944. 'december közepétől itt imi- ... jködött. a Budapestről átte­lepült hadbíróság, a Vezér­kari Főnök III. sz. törvény­széke, amely a kimondha­tatlan nevű „A nemzet to­tális mozgósításával és harcba állításával megbí­zott m. kir. tárcanélküli miniszter mellé beosztott tábornok, mint illetékes parancsnok bírósága” né- . ven is folytatta tevékeny­ségét. De az emberek máig is csak úgy nevezik, hogy a Dominics-féle vérbíróság. ' 0 volt ugyanis a perek • .többségének tárgyalásveze- , tője. Ök ítélkeztek, a Margit körúti fegyházbóí átszállí­tott 1 rabok, más politikai • foglyok, antifasiszták, par­tizánok felett is.-A börtönt .válogatott SS pribékek őrizték. A legértékesebb rab Bajcsy-Zsilinszky End­’■ re''volt, akit több más fo- gallyal együtt — köztük ..volt Almásy és Révay is — Í944. december 12-én késő estére szállítottak át Sop- ' ronkőbidára. A Margit kor­láton- Kelemen Kornél ügy­védnek még sikerült el­odázni Zsilinszky ítéletét azzal, hogy a képviselő}: vé­di a mentelmi jog. Sop- ronbán azonban iratok nél­kül; is; minden formai kö- .. vélelmény : mellőzésével ki­adták őt. hóhérainak, Tudta, hogy mi vár rá. •■Erős lélekkel, sorsával meg­békélve készült a még hát­ralévő . nehéz órákra. A mártíromságot tudatosan vállalta, abban a hitben, hogy halálával a népnek, • az országnak tesz szolgá­latot. „Példát akarok adni nemzetemnek” — mondta ezekben a napokban. Egy nyilasellenes hadbíró már korábban megmondta neki, hogy ki végzik, a tárgyalás már csak üres komédia lesz. Hiszen még nincs is ítélet, de máris kitűzték az akasztás napját. • December 23-a szombati napra esett. Almásy fel­jegyzi naplójába: „Bandi bácsi pőre”. Másodszor állt most hadbíróság elé. De ami ott volt, az nem más, mint a törvény megcsúfo­lása. Nem engedték oda utazni ügyvédjét. Kelemen Kornélt, elutasították a bi­zonyítási eljárás kiegészíté­sét, a fellebbezés lehető­ségét. Tanúkat sem hallgat­tak ki. Az utolsó szó jogán csak perceket beszélhetett. Dominicsnak még így is szemébe vágta, hogy a ..Né- . metországgal való együtt- »■működés hazánk katasztró­fáját okozza ... Magyaror­szág csak úgy menekülhet meg. ha azonnal kilép a há­borúból, és a szövetsége­sek oldalára áll.” Elismer­te, hogy részt vett az el- ■■'lenáilási mozgalomban, de magát nem tartotta bűnös- - nek. A tárgyalást vezető Do­minies a hadbíróság tanács­kozásán kijelentette': „Kész ítélettel jöttem! Bajcsy- Zsilinszky Endrét halálra kell ítélni.” A bíróság tag­jait- még is fenyegette, hogy aki nem ért vele egyet, azt bűnpártolás címén fele- - lősségre vonják. Érsek Al­bert alezredes volt a bíró­ság elnöke. Az ítéletet alá­írta'; bár később úgy nyilat­kozott, hogy ö ezt közön ­séges gyilkosságnak tartót- ta. Később még Tasnydi Nagy András, a parlament elnöke is kénytelen volt el­ismerni, hogy „Zsilinszkyt törvénytelenül végezték ki.” Nem volt mód a felleb­bezésre sem. Hiába kérte az egyik ügyvéd, hogy te­gyék félre az ítéletet az ün­nepek utánra, Dominies nyomban Kőszegre sietett, hogy megszerezze a vezér­kar jóváhagyását. Teldn- tetlel az ünnepekre, még az ügyész is- halasztást java­solt. „Értsétek meg, végez­ni akarok. Nyugodt kará­csonyi ünnepeket szeret­nék” — felelte. A Felszabadító Bizott­ság elnökének utolsó órái­ról a legyház lelkésze, Bár- dcsi Jenő tudósít. 24-én reggel ő kereste fel cellá­jában Bajcsy-Zsilinszkyt, aki éppen levelet írt. Közben Dominies hivatta, s közöl­te, hogy nincs kegyelem. Mire visszatért zárkájába, azt már siralómházzá ala­kították át. Az asztalkán feszület, mellette két gyer­tya. Zsilinszky a lelkész­nek Tarpáról beszélt, hogy annak temetőjében szeret­ne nyugodni. Kívülről fegyverdörrené­sek hangzottak be. Ekkor végezték ki a kommunista ifjúsági mozgalom három kiemelkedő személyiségét. Pesti Barnabás, Pataki Ist­ván és Kreutz Róbert éle­tét oltották ki a golyók. Mindhárman részt vettek a fegyveres ellenállásban. Röplapokat szórtak, akció­kat szerveztek, kapcsolatot teremtettek antifasiszta cso­portokkal. Pataki kis hú­gának írta búcsúlevelét: „Volt egy bátyád, aki meg­halt egy eszméért, mért ér­demes volt érte meghalni.” Az ítélethirdetés utáni két óra gyorsan eltelt. Jött az őr és szólította: „Kép­viselő úr, legyen szíves jönni!” Drámai percek vol ­tak. A -.zárkát őrző katona, kezet csókolt neki. Szemé­lyében egy nép búcsúzott el nagyszerű fiától. Bajcsy-Zsilinszky utolsó szavai ezek voltak: „A tör­ténelem engem fog igazol­ni; Én jó ügyért halok meg!” Aztán elvégeztetett. Mint a 49-es tábornokok, ő is bitófán fejezte be éle­tét. És még mennyien jöt­tek utána. Fisch Emil mér­nök; Topa János techni­kus; herceg Odeschalchi Miklós, a pilóta; a győri­ek: Németh László János és Steczer Lajos; Kádár Klein Elek; vagy a hite mi­att felakasztott Dely Jó­zsef. És még hosszú lenne a sor. Az egyik rabtárs írja, hogy Bajcsy-Zsilinszky cel­lája, a 252-es zárka ezután már nem kapott új lakót. A nagy mártír tiszteletet parancsolt még halála után is. Haló porait a felszaba­dult magyar nép 1945 ta­vaszán exhumáltatta és Bu­dapestre szállíttatta. Az Or­szágház kupolacsarnokában ravatalozták fel, majd kí­vánsága szerint Esze Ta­más földién helyezték nyu­govóra. A nagy kuruc ha­zatalált övéihez; a néphez, amelyet annyira szeretett. • A Hazafias Népfront Mis­kolc városi Bizottsága Bajcsy- Zsilinszky Endre halálának 40. évfordulója alkalmából ma dél­előtt fél ll órakor koszorúzás! ünnepséget rendez a miskolci Sajtóház falán elhelyezett em­léktáblánál. Kínai-szovjet megbeszélések Pekingbei Kínai—szovjet megbeszélé­sek kezdődtek pénteken Pe- kingben. Jao Ji-lin kínai mi­niszterelnök-helyettes és Ivan Arhipov, a szovjet Minisz­tertanács elnökének első he­lyettese munkatársaik bevo­násával hetvenöt percen át tárgyalt egymással. Arhipov ki leien tette, a szovjet veze­tők véleménye szerint láto­gatása eredményeként bővül­ni fog a kínai—szovjet együtt­működés gazdasági, kereske­delmi és műszaki-tudomá­nyos téren, s ez nagy jelen­tőségű a szovjet—kínai kap­csolatok fejlődése szempont­jából. Jao Ji-lin szintén ered­ményes tárgyalásokat vár. Ivan Arhipov küldöttség élén a kínai kormány meg­hívására péntek délelőtt ér­kezett Pekingbe. A kínai hír- ügynökség az érkezés napján megállapította, hogy az el­múlt két évben, közel két évtizedes szünet után, szá­mos területen fokozatosan felújultak Kína és a; Szov­jetunió cserekapcsolatai. Albán—jigoszláv kapcsolatok „Semmiféle konkrét aka­dályt nem látunk az Albá­nia iránti jószomszédi kap­csolatok fejlesztése előtt, ha Albánia valóban kész a jó- szomszédság elveit szem előtt tartva a kapcsolatok fejlesz­tésére Jugoszláviával, aho­gyan ez több albán vezető legutóbbi kijelentései alap­ján értelmezhető” — jelen­tette ki Sztane Dolanc, a JKSZ KB elnökségének és a JSZSZK elnökségének tagja pénteken Koszovo jugoszláv autonóm tartomány főváro­sában, Pristinában. A Tanjug jugoszláv hír- ügynökség idézte Sztane Do- lancot, aki koszovói politikai aktivistákkal találkozva hangsúlyozta: Jugoszlávia ér­dekelt a jószomszédi kapcso­latok fejlesztésében és az átfogó együttműködés elő­mozdításában, amelyek a füg­getlenség tiszteletben tartá­sa, a belügyekbe való be nem avatkozás és minden or­szágnak azon a jogán alapúi­nak, hogy bármiféle külső beavatkozástól mentesen, sza­badon fejlesszék társadalmi- politikai rendszerüket, s ala­kítsák külpolitikájukat. Sztane Dolanc hozzátette: Jugoszlávia fejleszti, bővíti és erősíti kölcsönösen elő­nyös együttműködését olyan területeken, amelyek hozzá­járulnak a stabilitás kiala­kulásához abban a térségben, amely történelmében gyakor­ta volt idegen érdekek cél­pontja. Ezzel kapcsolatban Sztane Dolanc emlékeztetett: Jugo­szlávia teljes mértékben tá­mogatja a balkáni országok azon erőfeszítéseit, amelyek a térség béke- és együttmű­ködési övezetté, nukleáris és bármilyen más fegyverektől mentes területté való alakí­tására irányulnak. December 20-án, életének 77. évében, súlyos betegség után elhunyt Dmitrij Fjodorovics Usz- tyinov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Kommunista Párt­ja KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere. Az SZKP és a Szovjetunió kiemelkedő személyiségének ha­láláról szóló hírt az SZ.KP KB, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége hózta nyilvánosságja, pénteken. Az MSZMP KB ríszvéltÉvirsia A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK MOSZKVA Kedves Elvtársak! Mély megrendüléssel értesültünk Dmitrij Fjodorovics Usztyinov elvtársnak, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának, honvédelmi miniszternek, a Szovjetunió marsalljának elhunytáról, a Szovjet­unió Kommunista Pártját, a Szovjetunió fegyveres erőit, a szovjet népet ért súlyos veszteségről. Usztyinov elvtárs neve és életútja szorosan összefonódott azzal a harccal, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja folytat a vi­lág békéjének és biztonságának megóvása, megszilárdítása ér­dekében. Az SZKP és a szovjet állam egyik kiemelkedő vezetőié­ként, igaz internacionalistaként sokat tett a párt lenini békepoli­tikájának eredményes megvalósításáért, a Szovjetunió és szövet­ségesei szocialista vívmányainak megbízható védelméért, a szo­cialista országok fegyverbarátságának ápolásáért. Személyében népünk megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő barátját vesztet­tük el, aki nagy figyelemmel és gondoskodással segítette a ma­gyar-szovjet barátság és sokoldalú együttműködés elmélyítését. Fogadják őszinte együttérzésünket Dmitrij Fjodorovics Usztyi­nov elvtárs elhunyta alkalmából, gyászukban mi Is osztozunk. : Budapest, 1984. december 21. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Garal Róbert tárgyalásai Garai Róbert külügymi­niszter-helyettes december 13. és 17. között Kairóban meg­beszéléseket folytatott Ab- dulhalim Badavi egyipto­mi külügyminiszter-helyet­tessel és Oszama El-Bazzal, az elnök külpolitikai tanács­adójával. Egyiptomi tárgyalásainak befejeztével Garai Róbert december 17-én Bejrútba lá­togatott, és megbeszéléseket tartott Fuad Turk libanoni küUigyminisztériumi főigaz- galóval. Kitüntetések a menyei tanácsén Tegnap, Miskolcon, a me­gyei tanács hivatali helyisé­gében dr. Ladányi József, a Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei Tanács elnöke ünnepség keretében kitüntetéseket adott át. Dr. Bucskó Mihály, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Beruházási Vállalat igazgatója nyugdíjba vonulá­sa alkalmából a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést vette át. Dt. Pócsy Gyözöné pedagógus, a mis­kolci 8-as számú Általános Iskola tanítója a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésben részesült. Ugyancsak a Munka Érdem­rend bronz fokozata kitün­tetést kapta Juhász István­ná, a miskolci Patyolat Vál­lalat szakszervezeti bizottsá­gának titkára is. Szinai Tibornak, a Mis­kolci Ingatlankezelő Válla­lat kőművesének a nyáron történt emlékezetes miskol­ci gázrobbanáskor nyújtott áldozatos .segítségéért Élet­mentő érmet adott át a me­gyei tanács elnöke. Az ünnepség után beszél­gettünk a kitüntetettekkel. A tokaji születésű dr. Bucskó Mihály elmondta, hogy na­gyon fiatalon ismerkedett meg az államigazgatási mun­kával, évtizedeken át dolgo­zott különböző tanácsi posz­tokon szülőfalujában, majd Erdőbényén, Encsen, Mező­kövesden. A megyei beruhá­zási vállalat vezetésével 1970-ben bízták meg. Az azt követő években megyénkben számtalan jelentős beruhá­zás valósult meg, új lakó­telepek emelkedtek Lenin- városban, Kazincbarcikán, Özdon, Sátoraljaújhelyen, Sárospatakon. Kiugróan szép feladatot jelentett a sáros­pataki Művelődés Háza és a miskolci Gyermektehabili- tációs Központ építése. Irá­nyítói tevékenységét több­ször ismerték el magas ki­tüntetésekkel. A tegnapi ün­Dr. Bucskó Mihály átveszi a kitüntetést dr. Ladányi Józseftől. népségén a nyugdíjba vonult igazgató elmondta: nem tu­dott volna dolgozni, jó mun­kát végezni kiegyensúlyozott családi háttér nélkül. Szinai Tibor a napi mun­káját végezte a miskolci Ta­nácsház téren, mint kőmű­ves, amikor az emlékezetes emberáldozatot is követelő robbanás történt. Látta a ki­szakadt ablakokat, hallotta a jajveszékelő sérülteket, azon­nal a házba sietett, hogy segítsen a bajbajutottaknak. Leszakadt deszkákon, kila­zult faldarabok alatt rohant az ügyvédi munkaközösség egyik termében rekedt sé­rülthöz. Közben az eltört csőből süvítve ömlött a gáz, nem sok idő maradt a cse­lekvésre. A sérült asszonyt, Körtvélyesi Lászlónét sike­rült kimentenie. Lefelé a lépcsőn már a tűzoltókkal találkozott, a mentők pedig a kapuban vették át tőle a sérültet. Most utólag úgy látja, nem volt más válasz­tás. Nem tudhatta azt sem, mi történt, mekkora a ve­szély, ami rá leselkedik, hogy esetleg a saját életét is kockáztatja. Szinai Tibor egyébként harminc éve vér­adó. Egyik legemlékezete­sebb esete Tripoliban tör­tént: egy súlyos balesetnél elsőként állt be véradónak, amikor egy ugyancsak kint dolgozó magyar fiatalember életének megmentésén fára­doztak az orvosok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom