Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-02 / 283. szám
T984. december 2., vasárnap t ESZJk&ítfrGWS&RSBMS W Í Jfcsn- Ir&éBItem 58ten vSfno*nnv Músikioikc újjászületése- k**. Asrabor Miskolc felsza- bocürkl, engem távolra sodort a« élet, a háború forgataga. De hamarosan h«~ sratértesn. Azóta — egy igen jf; rövid megszakítással — £<>• i, Iwnnatoean itt élek, együtt Q'SSegaeim a várossal, ától- \ ten köeel negyven eszten- I dón át fejlődésének: minden r i i 1 ** *v kí i {<; *? u i S'-i ■' I i lisztet: a Nehézipari Műszaki Egyetem ta- épöJeteiixA legkorábbi szárnya. TP i'MNNW-MMW ■» -«VtWA.•|t..*;rir;, ,•■ nire-iWMMW*'-"1 1 Gyula utca környékén volt. S mire elérem a régi Miskolc határát, már nem találom a Böngér utcánál az egykori Gergely-hidat. Viszont látom a kombinált acélmű hatalmas tömbjét, amit hajdan természetesen nem láthattam, hiszen városunk egyik legújabb szülöttje. Visszatérek a belvárosba. Szemere utca, Szinva-híd, vagy ha úgy tetszik, Forgóhíd, ahogy a telek egykori gazdája után emlegették. Itt még látható a Szinvá, legalábbis egy rövid darabon. Hiányzik már innen ax alagsori Makkhetes kocsma, « Frey cukrászda, ahol egy időben ki volt írva. hogy „a rádióhoz és a kiszolgáí; Részlet a Lenin Kohászati Művek kombinált acélművéből. lókhoz nyúl™ tilos 1” Keresem diákkorom szép, fasoros. sárga keramitkockás Vörösmarty utcáját. Már semmi nyoma. Hatalmas új lakótelep van a helyén, kö- zépsö útvonala őrzi Vörösmarty nevét. A kis boltocskák helyéin két óriási élelmiszer-áruház. és sok-sok egyéb bolt. No, meg butik. Vajon hol lehetett itt a ..mester-utcák” között a Cukrász utca, ahova olyan gyakran kísértem el első dá- ákszerelimemet, s a kapuban vártam, míg készülő ruháját, próbálja az olcsó varrónőnél. Nem Téliét már ezeknek az utcáknak a helyét sem meghatározni. A Zrínyi és Bocskai utca között három öreg gesztenye- fia segít a tájékozódásban. Nem találom már a Szin- va-parlom a Hadirokkantok utcáját, s azt a umwäks b«ar- nn desrtoakerítést. «melynek besaögellésétoem egy gMnrw*- zásta cu áécbánsammal vagy önvm éve először kóeóruftuk zneg a dohányzás tiltott örömét. Itt is korszerű bér- bázak éiióitek xi. öreg házak helyére, csak a Fáklya mozi, az egykori Corsó segít tájékozódni. Mellette meg ax a ház, ahol fiatal házasként majd családosként, egy ga í' 7/onszobában boldog éveket éltem, innen már csak pár lépés a szerkesztőség. A szobám ott lehet, ahol egykor a Hercz Gépgyár és Vasöntöde öntómiíheiye Mngnyelvetost köpködött na égre. Ablakonohói latszik a Seiyemrót, a vasúti aluljáró. másik irányban az Avas tetejére folk úszott új városrész: aéattam a Bajcsv- Zsilinszky utca, amelynek építésén a felszabadul ás után néhány évvel ifjonti lelkesedéssel magam is igen sokat dolgoztaim társadalmi munkában. Csupa új, mvt au aiWoktwi látok. mozzanatát. Életem MSskolchoz kapcsolod i’k. mégis szinte kevesebbet veszek észre a város változásaiból, mint amennyit a főváros vágánycsere okozta közlekedési változásairól tudok. (Igaz, az utóbbiról naponta tájékoztat a rádió, meg a televízió.) Itthon rovom megszokott útjaimat, kevésbé figyelek a környezetre. Peri ük érdemes! Érdemes kóborolnom a városban, fel keresnem azokat az utcákat, ahol hajdan kis, ma.id nagyobb diákként jártam, ahoi a félszabadulás után megfordultam. S h«a ezeket mór nem találom meg, a helyükön lévő új lakótelepek, létesítmények között nem haszontalan eltöprengenem a negyven esztendőn, a változásokon. Egykori gimnáziumom, illetve araiak épülete megvan. Maga a gimnázium beolvadt egy másikba, amely jogutódként funkcionál napjainkban, az én hajdani iskoláim helyén leánygimnázium működik. Ma is fülembe cseng apám szava, amint felmentünk a református gimnázium lépcsőjén, s arra intett, sose felejtsem el a napot, amikor először bekísért a gimnáziumba. Több arwnrt ötvenkét év telt el azóta. Emlékszem erre, — ákárcsak Miskolc sok-sok váttoaásána. Baflüa&ok • gimnáziumtól • Swécheny utca felé. A Sötétkapu újjáépült, az egykori báneai Foren ezi papír- és könyvkereskedés helyén •7. Í£jÚ eaietmestereknek kínál sok mindent egy szép áruház. Benézek a Weidlioh- «dvunba, kicsit szomorúan írre vwp.ái«w mmm* 4 ’»«> * ••* •:*«!***♦««.**♦ IVküK-V« * .TX* •»*«.*♦» tAY i Wtnna jurck Ätapoätt, pe-; «híg ahol tizennyolc kis ék- saeretotooasaerű bolt volt valaha, most is bevásárló nd- aac, Miskolc egyik ékessége lehetne. Diósgyőr felé vernem az utam. A busz Mgysm elkerüli moot a bel- xrinoei főútvonalat, kicsit nwith» ki is lépne a váródból). a terel óú ton, de a Győri kapu elején vissza- kányarodi k. K ilométereken át új bérházkolosszusok sora kísér. Egyszer diákkoromban egy kislányt kísértem» ka Üjdiósgyörbe. Húsvéti vakáció, kellemes napsütés, jóleső gyalogséta. Abban az időben nagy vállalkozás! Az egyetlen házsort a város és a külön község között többször szakították meg a nagy mezőgazdasági táblák. Az egyvágányú villamos kitérőit keresem most: hol is lehetett pontosan a Kertész, hol a Karmelita kitérő? A Glósz kitérő valahol a mos tani Ettfmruik bárok. utcák, előtűnnek régi emlékek, miközben járom a várost. A Bajcsy-Zsilinszky utca hajdan csak egy rövid utcacsonk volt a Széchenyi utca folytatásaként. Csak a Katalin utcáig jöhetett, mert a Hercz Gépgyárat nem tudták kisajátítani, hogy az utat folytassák. (Hiába nevezték el a még meg sem született utcát gróf Tisza Istvánról.) Ennek az utcának a megszületéséhez is a felszabadulásnak kellett eljönni. Hogy aztán ezen meg egy aluljáró segítse a közlekedést áz alsóváros felé mindaddig, amíg meg nem született a Gö- möri pályaudvar mellett a felüljáró Emlékszem rá, amikor a mai topost át avatták és Gömbös Gyula, a rossz emlékű, akkori miniszterelnök részt vett az avatóünnepségen. 1934-et mutatott altkor a naptár. A miniszterelnök innen Aba- új megye ..székvárosába”. Szikszóra ment. ám a Gö- möri pályaudvarnál a sorompó útját állta. Diszma- gyarba öltözött megyei és városi urak kísérték, de a sorompóőr a szabályra hivatkozva neki sem nyitotta fel a sorompót. Nagy botrány volt, nagyon-nagyon hosszú áBdogálás és kínos magyarázkodás után folytathatta az útját Gömbös Gyula. Másnarp a miskolci tápok emnöldalo«i foglalkoztak a nagy eseménnyel, kifejezve reményüket, hogy ha már Gömbös Gyulának is álldogálnia kellett a sorompónál, hihetőleg igen hamar megoldódik a felüljáró építése. Hát erre nagyjából négy és fél évtizedet kellett varai, de a felszabadulásig nem is jött több uwotóztev- etnok kfcíKkofcna. Otthoni júitakHNntbdl rátátok * regi Arany János utca hélyéue. Oda, ahoi most igen nagyarányú ép*tke«és folyik, hogy végleg ettún- tesse au. 1944-es gettó utol- só nyomait, s ezzel a szomorú emlékeket is. Ahonnan negyven évvel ezelőtt 14 ezer miskolci magyar állampolgárt tndi tott útba a fasiszta őrület a megsemmisítéshez vezető úton, «Kist — úgy tűnik — nagy kereskedelmi központ épül. Tálán jót egy emléktáblányi hely a szomorú emlék me- mentóként történő megörökítésére ie! Messzebbről szinte benéz az ablakomon ax líúiS-ban elkészült »vasi tévé-adótorony. Életünk valahogy összenőtt. Tévékritikusi munkámat ugyan már korábban megkezd lem. mint e torony felépült, de mert hivatásos nézőként kötődöm a televízióhoz, e to- rovMi yal szinte rokonságban érzem magjaim. Csnpa-csups «vwsék a Népikért. Keresem, hiányolom a remek környezetű szabadtéri srinspedot. 194H- ban társadalmi munkában én ült. Micsoda kellemes estéket töltött ott sok-sok ezer miskolci! Színházi előadások, komolyzenei koncertek:, esztrádműsorok, kitűnő művészegyüttesek a világ minden tájáról, operaprodukci- ók követték itt egymást. Itt találkoztam ezelőtt huszonhat évvel Josephine Bakerrel. és itt mondta egyszer nekem Gózon Gyula, míg jelenésére várva beszélgettünk a bokrok alkotta ..színpadi portál” mögött: — Szerkesztő úr. maguk talán nem is tudják, milyen csodás ez a szabadtéri színpad, mert megszokták, hogy van, de mit nem adnának ezért, az őspavkos környezetért más városok. — Tudtuk, mi miskolciak akkor is. mit ért ez a színpad. És amióta nincs, immár jó két évtizede, még inkább tudjuk, mert érezzük a hiányát. Vígasztal a tudat, hogv felépült itt a sportcsarnok. éppen az. egykori nézőtéren van műjégpálya, a szomszédban a hatalmas könyvtár. Diósgyőrben két nagyszerű művelődési intéz.ménv is: a Vasas Művelődési Központ, s az. Ady Endre Művelődési Ház. De még itt vagyok a Népkertnél. A gyászos emlékű katonai épület, helyén a szakszervezeti székház és a Rónai Sándor Művelődési Központ, amely 1964 óta film- és tévéfesztiválok otthona. Miskolc fesztiválváros lett, az itt nyert díjakat jegyzik a nemzetközi tőzsdéken. Jövőre a huszonötödik fesztiválra kerül már sor, és az, eltelt két évtized, amióta a fesztiválok vannak, igencsak besorolta Miskolcot a filmművészettel és a televíziós adásokkal kapcsolatos hazai és nemzetközi köztudatba. A Népkerttel szemben a Herman Ottó Múzeum központja. Ez a Nehézipari Műszála F.gvetem impozáns épületcsoportjához, a 35 éves miskolci egyetem otthonába, ahol a jogelőd oktatási intézmények örökét folytatva éppen a műszaki felsőoktatás 250 esztendős jubileumának megünneplésére készülnek. öreg színházunkat, amelyet harmincöt éve államosítottak, huszonöt érnél ezelőtt, 1959. december 10-én vehette újra birtokába a közönség a hosszú átépítés után, s napjainkban is féltőn figyeli, hogyan alakul annak- élete, műsorkínálata. Mert örül a miskolci néző, ha miskolci színésznek Budapesten, vagy máshol tapsolnak az országban, de szeretne itthon is mind többet. megérdemelten tapsolni. Kóborlásom rendszertelen. Sok-sok utcára, városrészre már nem ismerek rá. Az . avasi lakótelep még idegen < számomra, kicsit mintha még nem Miskolc lenne. Ke- • verődik a régi meg az új. Eltűnik sok-sok régi házsor, sorra eltűnnek ifjúko- - rom volt. tanúi. az. utcák, ahol a diákszerelem mámo- -■ rában sétáltunk, a külváro- ■- sí kiskocsmák, ahol az iskolából lógó diák is szívesen látott vendég volt. Szeretem Miskolcot, s ha születési bizonyitványom£ . '■ V Legújabb »OTSttemfc együte: a hajdani Rónán-matomból kialakított impozáns épület a Miskolci Szimfonikus Zenekar áj otthona. Fotó: Locró József I» men»»»., wi is Új. És a benne lévő Miskolci Képtár, amely kétszázötven esztendő magyar festészetét. kínálja, igencsak vonzó látványosság. Az öreg múzeumépület, amelyben 1560-ban kezdte meg működését régi iskoláim, az ősi gimnázium, sokféle kiállítással várja az Avas alatt a látogatókat. Érmek saosn- snédságában az. éppen öt éve alakúit Miskolci Akadémiai Bizottság ex év tavaszán felavatott saékházs ad kitűnő otthont a tudományok művelőinek. S ha már a tudományról esett szó, gundokafbarn át kell ugranám a cÚKkrjkai lejtőkre, ban szülőhelyemül nem is « város neve szerepel, hanem a „messzi” Saj őszen tpéteré, tősgyökeres miskolcinál; val- ‘ lom és érzem magam. Itt vagyok több mint fél évszázada, itt vettem részt a felszabadult város életének újraindításában, és megerősítésében, itt született a lár- nyena, az unokám, itt vesztettem él a felesegemet. Három évtizede főhivatású új- ' ságíróként dolgozom itt. S mert szeretem Miskolcot — mint azt már korábban is feljegyeztem — aggódó figyelemmel nézem mindennapi életét, rezdüléseit. Feljegyzem az örömöt, feljegyzem a gondot, örülök a jónak, bosszankodom azon, ami jobb is lehetne. Olvkor keményebben fogalmazok a hibák láttán. Olykor görbe tükröt tartok a fonákságok elé. Az ..érted haragszom, nem ellened” szemlélettel füstölgők ha valamit hibáztatni valónak látok. De mindig az „érted”-en van a hanasúlv. Érte. a városért, mert azt szeretem elsősorban, s talán nem vaevok eléggé tekintély tisztelő ilyenkor, mert nem hiszem, hogy a várost jobban szereti nálam az. aki úgy «ze- ret: hivatalból, hogv a mundér becsületét inkább védi, mint magát Miskolcot. Negvven évvel a felszabadulás után a változó várost járva felelevenedjek ií ókori emlékeim mer ’-'é- sőbbi enizódok a város életéből, s miközben látom a mát. emlékezem " múltra.* Vqsv fordítva: nem feledem a múltat. hogv lobban lássam a miit. a ma szabad Miskolcit IÜ i f jj A város fölé emelkedő kiló- ‘ tó- és tévé-adótorony. A fesztivólpalotoként is emlegetett Rónai Sándor Művelődési Központ, illetve a szakszervezeti székház.