Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-02 / 283. szám

T984. december 2., vasárnap t ESZJk&ítfrGWS&RSBMS W Í Jfcsn- Ir&éBItem 58ten vSfno­*nnv Músikioikc újjászületése- k**. Asrabor Miskolc felsza- bocürkl, engem távolra so­dort a« élet, a háború for­gataga. De hamarosan h«~ sratértesn. Azóta — egy igen jf; rövid megszakítással — £<>• i, Iwnnatoean itt élek, együtt Q'SSegaeim a várossal, ától- \ ten köeel negyven eszten- I dón át fejlődésének: minden r i i 1 ** *v kí i {<; *? u i S'-i ■' I i lisztet: a Nehézipari Műszaki Egyetem ta- épöJeteiixA legkorábbi szárnya. TP i'MNNW-MMW ■» -«VtWA.•|t..*;rir;, ,•■ nire-iWMMW*'-"1 1 Gyula utca környékén volt. S mire elérem a régi Mis­kolc határát, már nem ta­lálom a Böngér utcánál az egykori Gergely-hidat. Vi­szont látom a kombinált acélmű hatalmas tömbjét, amit hajdan természetesen nem láthattam, hiszen vá­rosunk egyik legújabb szü­löttje. Visszatérek a belvárosba. Szemere utca, Szinva-híd, vagy ha úgy tetszik, Forgó­híd, ahogy a telek egykori gazdája után emlegették. Itt még látható a Szinvá, legalábbis egy rövid dara­bon. Hiányzik már innen ax alagsori Makkhetes kocsma, « Frey cukrászda, ahol egy időben ki volt írva. hogy „a rádióhoz és a kiszolgá­í; Részlet a Lenin Kohászati Művek kombinált acélművéből. lókhoz nyúl™ tilos 1” Kere­sem diákkorom szép, faso­ros. sárga keramitkockás Vörösmarty utcáját. Már semmi nyoma. Hatalmas új lakótelep van a helyén, kö- zépsö útvonala őrzi Vörös­marty nevét. A kis boltocs­kák helyéin két óriási élel­miszer-áruház. és sok-sok egyéb bolt. No, meg butik. Vajon hol lehetett itt a ..mester-utcák” között a Cukrász utca, ahova olyan gyakran kísértem el első dá- ákszerelimemet, s a kapu­ban vártam, míg készülő ruháját, próbálja az olcsó varrónőnél. Nem Téliét már ezeknek az utcáknak a he­lyét sem meghatározni. A Zrínyi és Bocskai utca kö­zött három öreg gesztenye- fia segít a tájékozódásban. Nem találom már a Szin- va-parlom a Hadirokkantok utcáját, s azt a umwäks b«ar- nn desrtoakerítést. «melynek besaögellésétoem egy gMnrw*- zásta cu áécbánsammal vagy önvm éve először kóeóruftuk zneg a dohányzás tiltott örömét. Itt is korszerű bér- bázak éiióitek xi. öreg há­zak helyére, csak a Fáklya mozi, az egykori Corsó se­gít tájékozódni. Mellette meg ax a ház, ahol fiatal házas­ként majd családosként, egy ga í' 7/onszobában boldog éve­ket éltem, innen már csak pár lépés a szerkesztőség. A szobám ott lehet, ahol egykor a Hercz Gépgyár és Vasöntöde öntómiíheiye Mngnyelvetost köpködött na égre. Ablakonohói latszik a Seiyemrót, a vasúti aluljá­ró. másik irányban az Avas tetejére folk úszott új vá­rosrész: aéattam a Bajcsv- Zsilinszky utca, amelynek építésén a felszabadul ás után néhány évvel ifjonti lelkesedéssel magam is igen sokat dolgoztaim társadalmi munkában. Csupa új, mvt au aiWoktwi látok. mozzanatát. Életem MSskolchoz kap­csolod i’k. mégis szinte keve­sebbet veszek észre a vá­ros változásaiból, mint amennyit a főváros vágány­csere okozta közlekedési változásairól tudok. (Igaz, az utóbbiról naponta tájé­koztat a rádió, meg a tele­vízió.) Itthon rovom meg­szokott útjaimat, kevésbé figyelek a környezetre. Pe­ri ük érdemes! Érdemes kóbo­rolnom a városban, fel ke­resnem azokat az utcákat, ahol hajdan kis, ma.id na­gyobb diákként jártam, ahoi a félszabadulás után megfordultam. S h«a ezeket mór nem találom meg, a helyükön lévő új lakótele­pek, létesítmények között nem haszontalan eltöprenge­nem a negyven esztendőn, a változásokon. Egykori gimnáziumom, il­letve araiak épülete meg­van. Maga a gimnázium be­olvadt egy másikba, amely jogutódként funkcionál nap­jainkban, az én hajdani is­koláim helyén leánygimnázi­um működik. Ma is fülem­be cseng apám szava, amint felmentünk a református gimnázium lépcsőjén, s ar­ra intett, sose felejtsem el a napot, amikor először be­kísért a gimnáziumba. Több arwnrt ötvenkét év telt el azóta. Emlékszem erre, — ákárcsak Miskolc sok-sok váttoaásána. Baflüa&ok • gimnáziumtól • Swécheny utca felé. A Sötétkapu újjáépült, az egy­kori báneai Foren ezi papír- és könyvkereskedés helyén •7. Í£jÚ eaietmestereknek kí­nál sok mindent egy szép áruház. Benézek a Weidlioh- «dvunba, kicsit szomorúan írre vwp.ái«w mmm* 4 ’»«> * ••* •:*«!***♦««.**♦ IVküK-V« * .TX* •»*«.*♦» tAY i Wtnna jurck Ätapoätt, pe-; «híg ahol tizennyolc kis ék- saeretotooasaerű bolt volt va­laha, most is bevásárló nd- aac, Miskolc egyik ékessé­ge lehetne. Diósgyőr felé vernem az utam. A busz Mgysm elkerüli moot a bel- xrinoei főútvonalat, kicsit nwith» ki is lépne a vá­ródból). a terel óú ton, de a Győri kapu elején vissza- kányarodi k. K ilométereken át új bérházkolosszusok so­ra kísér. Egyszer diákko­romban egy kislányt kísér­tem» ka Üjdiósgyörbe. Hús­véti vakáció, kellemes nap­sütés, jóleső gyalogséta. Ab­ban az időben nagy vállal­kozás! Az egyetlen házsort a város és a külön község között többször szakították meg a nagy mezőgazdasági táblák. Az egyvágányú vil­lamos kitérőit keresem most: hol is lehetett pon­tosan a Kertész, hol a Kar­melita kitérő? A Glósz ki­térő valahol a mos tani Ettfmruik bárok. utcák, előtűnnek régi emlékek, mi­közben járom a várost. A Bajcsy-Zsilinszky utca haj­dan csak egy rövid utca­csonk volt a Széchenyi ut­ca folytatásaként. Csak a Katalin utcáig jöhetett, mert a Hercz Gépgyárat nem tudták kisajátítani, hogy az utat folytassák. (Hiába nevezték el a még meg sem született utcát gróf Tisza Istvánról.) Ennek az utcának a megszületésé­hez is a felszabadulásnak kellett eljönni. Hogy aztán ezen meg egy aluljáró se­gítse a közlekedést áz alsó­város felé mindaddig, amíg meg nem született a Gö- möri pályaudvar mellett a felüljáró Emlékszem rá, amikor a mai topost át avatták és Gömbös Gyula, a rossz emlékű, akkori mi­niszterelnök részt vett az avatóünnepségen. 1934-et mutatott altkor a naptár. A miniszterelnök innen Aba- új megye ..székvárosába”. Szikszóra ment. ám a Gö- möri pályaudvarnál a so­rompó útját állta. Diszma- gyarba öltözött megyei és városi urak kísérték, de a sorompóőr a szabályra hi­vatkozva neki sem nyitotta fel a sorompót. Nagy bot­rány volt, nagyon-nagyon hosszú áBdogálás és kínos magyarázkodás után folytat­hatta az útját Gömbös Gyu­la. Másnarp a miskolci tá­pok emnöldalo«i foglalkoztak a nagy eseménnyel, kifejez­ve reményüket, hogy ha már Gömbös Gyulának is álldogálnia kellett a sorom­pónál, hihetőleg igen ha­mar megoldódik a felüljáró építése. Hát erre nagyjából négy és fél évtizedet kellett varai, de a felszabadulásig nem is jött több uwotóztev- etnok kfcíKkofcna. Otthoni júitakHNntbdl rátá­tok * regi Arany János ut­ca hélyéue. Oda, ahoi most igen nagyarányú ép*tke«és folyik, hogy végleg ettún- tesse au. 1944-es gettó utol- só nyomait, s ezzel a szo­morú emlékeket is. Ahonnan negyven évvel ezelőtt 14 ezer miskolci magyar állam­polgárt tndi tott útba a fa­siszta őrület a megsemmi­sítéshez vezető úton, «Kist — úgy tűnik — nagy ke­reskedelmi központ épül. Tálán jót egy emléktáblányi hely a szomorú emlék me- mentóként történő megörö­kítésére ie! Messzebbről szin­te benéz az ablakomon ax líúiS-ban elkészült »vasi té­vé-adótorony. Életünk vala­hogy összenőtt. Tévékritiku­si munkámat ugyan már korábban megkezd lem. mint e torony felépült, de mert hivatásos nézőként kötő­döm a televízióhoz, e to- rovMi yal szinte rokonságban érzem magjaim. Csnpa-csups «vwsék a Népikért. Keresem, hiányo­lom a remek környezetű szabadtéri srinspedot. 194H- ban társadalmi munkában én ült. Micsoda kellemes es­téket töltött ott sok-sok ezer miskolci! Színházi előadá­sok, komolyzenei koncertek:, esztrádműsorok, kitűnő mű­vészegyüttesek a világ min­den tájáról, operaprodukci- ók követték itt egymást. Itt találkoztam ezelőtt hu­szonhat évvel Josephine Ba­kerrel. és itt mondta egy­szer nekem Gózon Gyula, míg jelenésére várva beszél­gettünk a bokrok alkotta ..színpadi portál” mögött: — Szerkesztő úr. maguk talán nem is tudják, milyen cso­dás ez a szabadtéri színpad, mert megszokták, hogy van, de mit nem adnának ezért, az őspavkos környezetért más városok. — Tudtuk, mi miskolciak akkor is. mit ért ez a színpad. És amióta nincs, immár jó két évti­zede, még inkább tudjuk, mert érezzük a hiányát. Ví­gasztal a tudat, hogv fel­épült itt a sportcsarnok. éppen az. egykori nézőtéren van műjégpálya, a szom­szédban a hatalmas könyv­tár. Diósgyőrben két nagy­szerű művelődési intéz.ménv is: a Vasas Művelődési Köz­pont, s az. Ady Endre Mű­velődési Ház. De még itt vagyok a Népkertnél. A gyászos em­lékű katonai épület, helyén a szakszervezeti székház és a Rónai Sándor Művelődési Központ, amely 1964 óta film- és tévéfesztiválok ott­hona. Miskolc fesztiválvá­ros lett, az itt nyert díjakat jegyzik a nemzetközi tőzs­déken. Jövőre a huszonötö­dik fesztiválra kerül már sor, és az, eltelt két évti­zed, amióta a fesztiválok vannak, igencsak besorolta Miskolcot a filmművészettel és a televíziós adásokkal kapcsolatos hazai és nemzet­közi köztudatba. A Nép­kerttel szemben a Herman Ottó Múzeum központja. Ez a Nehézipari Műszála F.gve­tem impozáns épületcsoport­jához, a 35 éves miskolci egyetem otthonába, ahol a jogelőd oktatási intézmé­nyek örökét folytatva éppen a műszaki felsőoktatás 250 esztendős jubileumának megünneplésére készülnek. öreg színházunkat, ame­lyet harmincöt éve államo­sítottak, huszonöt érnél ez­előtt, 1959. december 10-én vehette újra birtokába a közönség a hosszú átépítés után, s napjainkban is fél­tőn figyeli, hogyan alakul annak- élete, műsorkínálata. Mert örül a miskolci néző, ha miskolci színésznek Bu­dapesten, vagy máshol tap­solnak az országban, de szeretne itthon is mind töb­bet. megérdemelten tapsolni. Kóborlásom rendszertelen. Sok-sok utcára, városrészre már nem ismerek rá. Az . avasi lakótelep még idegen < számomra, kicsit mintha még nem Miskolc lenne. Ke- • verődik a régi meg az új. Eltűnik sok-sok régi ház­sor, sorra eltűnnek ifjúko- - rom volt. tanúi. az. utcák, ahol a diákszerelem mámo- -■ rában sétáltunk, a külváro- ■- sí kiskocsmák, ahol az is­kolából lógó diák is szíve­sen látott vendég volt. Szeretem Miskolcot, s ha születési bizonyitványom­£ . '■ V Legújabb »OTSttemfc együte: a hajdani Rónán-matomból kialakított impozáns épület a Miskolci Szimfonikus Zene­kar áj otthona. Fotó: Locró József I» men»»»., wi is Új. És a benne lévő Mis­kolci Képtár, amely kétszáz­ötven esztendő magyar fes­tészetét. kínálja, igencsak vonzó látványosság. Az öreg múzeumépület, amelyben 1560-ban kezdte meg műkö­dését régi iskoláim, az ősi gimnázium, sokféle kiállítás­sal várja az Avas alatt a látogatókat. Érmek saosn- snédságában az. éppen öt éve alakúit Miskolci Akadé­miai Bizottság ex év tava­szán felavatott saékházs ad kitűnő otthont a tudo­mányok művelőinek. S ha már a tudományról esett szó, gundokafbarn át kell ug­ranám a cÚKkrjkai lejtőkre, ban szülőhelyemül nem is « város neve szerepel, hanem a „messzi” Saj őszen tpéteré, tősgyökeres miskolcinál; val- ‘ lom és érzem magam. Itt vagyok több mint fél év­százada, itt vettem részt a felszabadult város életének újraindításában, és megerő­sítésében, itt született a lár- nyena, az unokám, itt vesz­tettem él a felesegemet. Há­rom évtizede főhivatású új- ' ságíróként dolgozom itt. S mert szeretem Miskolcot — mint azt már korábban is feljegyeztem — aggódó fi­gyelemmel nézem minden­napi életét, rezdüléseit. Fel­jegyzem az örömöt, feljegy­zem a gondot, örülök a jó­nak, bosszankodom azon, ami jobb is lehetne. Olvkor keményebben fogalmazok a hibák láttán. Olykor görbe tükröt tartok a fonákságok elé. Az ..érted haragszom, nem ellened” szemlélettel füstölgők ha valamit hi­báztatni valónak látok. De mindig az „érted”-en van a hanasúlv. Érte. a városért, mert azt szeretem elsősor­ban, s talán nem vaevok eléggé tekintély tisztelő ilyenkor, mert nem hiszem, hogy a várost jobban sze­reti nálam az. aki úgy «ze- ret: hivatalból, hogv a mun­dér becsületét inkább védi, mint magát Miskolcot. Negvven évvel a felsza­badulás után a változó vá­rost járva felelevenedjek ií ókori emlékeim mer ’-'é- sőbbi enizódok a város éle­téből, s miközben látom a mát. emlékezem " múltra.* Vqsv fordítva: nem fele­dem a múltat. hogv lobban lássam a miit. a ma sza­bad Miskolcit IÜ i f jj A város fölé emelkedő kiló- ‘ tó- és tévé-adótorony. A fesztivólpalotoként is emlegetett Rónai Sándor Műve­lődési Központ, illetve a szakszervezeti székház.

Next

/
Oldalképek
Tartalom