Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

19S4. december 15., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Takarékszövetkezet Kazincbarcikán ♦ ÉLEN A VERSENYBEN + SZÉF, MAGÁNSZEMÉLYEKNEK IS + NÖVEKVŐ BIZALOM Ha azt vesszük, hogy az első takarékszövetkezet több mint negyedszázada alakult meg Borsodban, akkor az a nyolc év, amióta 'a kazinc­barcikai működik, tulajdon­képpen „gyerekcipőnek” szá­mít. Annak idején — 1076. szeptember 15-én — amikor hivatalosan is bejegyezték a nevüket, az ügyvezető igaz­gatónak, Koch Gézának mindössze két munkatársa volt. . Ekkor már rendelkezésre Kellett, hogy álljon egymil­lió forint, hiszen enélkül működési engedélyt sem kap­tak volna. Az összeget rész­jegyek jegyzésével biztosítot­ták elsősorban, amit a tag­ság fizetett be. Emellett az anyagi bázis megteremtésé­hez a MÉSZÖV is jelentős támogatást adott. A korabeli okmányokból kitűnik, hogy a szövetkezet az induláskor 1200 tagot számlált. A dinamikus fej­lődést viszont az tanúsítja, hogy ma már 7 ezer taggal rendelkeznek, s a részjegyek értéke eléri a kétmillió fo­rintot. Koch Géza nem tagadja: •z első lépéseket botladoz­va, bizonytalankodva tették meg, hiszen számára is — aki már akkor is bankem­ber volt, az OTP-től jött ét ide — teljesen új terü­letnek, másfajta feladatnak számított a takarékszövetke­zeti mozgalom. Derűs szó­val emlékszik vissza az első hetek, hónapok „kínlódásai­ra". — Hogy kiismerjem ma­gam az új feladatkörben, minden közlönyt, rendéletet, írásos utasítást táskába rak­tam, s napokon át, éjjel­nappal ezeket tanulmányoz­tam. Van egy mondás: se lát, se hall... Hát ez akkor, ez utolsó betűig rám illett. Mondta is a feleségem: ez­után aludj a közlönyeiddel, a rendeleteiddel... Hát így kezdődött .. S ahogy múltak az évek, mind erősebb alapokra épít­ve dolgoztak tovább. Nagy érdemei vannak a szövetke­zet fejlesztésében az alaku­láskor megválasztott elnök­nek, Papp Gézának, aki a stafétabotot jelenlegi utódjá­nak. Varga Lajosnak adta át. Ha egyszer valaki meg­írja a szövetkezet történetét, nem hagyhatja ki Polónyi Pál. Veres Albert, Balogh László, s még sok más. olyan szövetkezeti tag nevét, aki sokat tett és tesz ma is a szövetkezet érdekében, ön­zetlen, segítőkész munkásai ők mindannyian e közösség­nek. amely joggal büszke a megyében elért sikerekre, sőt országosan is hírnevet je­lentő eredményekre. A kazincbarcikaiak október végén, a takarékossági vi­lágnap alkalmából vehették át a megérdemelt díjat és jutalmat, amit a megye ta­karékszövetkezetei közötti versenyben elért eredménye­ik alapján kaptak. A dobo­gó első fokára léplek, s ezt a színvonalat továbbra is tartani akarják. Különösen a betétállomány növelésében, ami az első helyezést hozta számukra. Természetesen az egyéb üzletágakat sem tekin­tik mostohagyermeknek. Ezek között is lényeges te­endő a hitelpolitikai elvek­nek megfelelő hitelnyújtás. Ezt a szolgáltatást a tagság mintegy egyharmada veszi igénybe, s ami lényeges: az igényeket maradéktalanul ki is tudják elégíteni. De mint ahogy az OTP-nél is, a hi­telnyújtás mértéke a taka­rékbetét-állomány alakulásá­tól függ. Ha több a betét, több jut személyi áruvásár­lási, szolgáltatási, termelési, építési, vagy egyéb célok el­érését finanszírozó hitelre is. A takarékszövetkezettől csak tag kaphat például sze­mélyi vagy termelési hitelt, ha ahhoz a törvényben elő­írt feltételek a tag részéről is rendelkezésre állnak. Kazincbarcikán — ez tény — hihetetlenül nagy még a kifutási - lehetőség. Az ügy­vezető igazgató fogalmazott így, amikor arról beszélt, hogy a 40 ezer lakost szám­láló városban mindössze 17 százalékra tehető azoknak a száma, akik tagjai a szövet­kezetnek. Van tehát lehető­ség a taglétszám növelésére, ezáltal a részjegyalap gya­rapítására, az erőteljes fej­lődés alapjainak a kiszélesí­tésére. Ami jó dolog: nem pihen­nek a babérokon. Űj és új lehetőségek kiaknázásán fá­radoznak a tagság és a la­kosság érdekében. Most. hogy minden tekintetben megfele­lő, a város szívében épült új helyiségbe költözhettek, an­nak is megteremtették a fel­tételeit. hogy az úgynevezett széf-rendszert is bevezessék. Ami azt jelenti: mindenfajta érték megőrzésére vállalkoz­nak. S ezt a szolgáltatást nemcsak intézmények, hiva­talos szervek vehetik majd igénybe ■>— várhatóan a jö­vő év közepétől —, hanem magánszemélyek is. Ez is egyik állomása lesz a bank­szerű szolgáltatásnak és ügyintézésnek. Van még valami, ami nél­kül a kazincbarcikai szövet­kezet sem működhetne ered- ményesen. S ez a tagság bi­zalma, ami legalább olyan kincs, olyan érték, mint az a vagvon, amivel gazdálkod­nak. S hogy iél gazdálkod­nak. azt a különféle elisme­rések mellett az is tanúsít­ja. hogy népszerűségük év­ről évre nő ... <t—r.) Földünk poröve A Földet mintegy 70 000 km-es távolságban egy sta­bil, gyűrű alakú poröv veszi körül. A gyűrű meteorit­anyagból áll és műholdak segítségével sikerült kimutat­ni. Ezt a Szovjetunióban megjelenő Asz tronom icsesz- kij Vesztnyik XVII. köteté­ben közük. Az ilyen övekre vonatkozó hipotézist a szilárd testek és különböző nagyságú kísérő­ik mozgásának elméletéből vezették le. Ez a bolygókra és útitársaikra (a holdaktól a kozmikus por legapróbb részecskéig) érvényes. Esze­rint minden bolygó körül létrejön por és a mikromete- oritok stabil körpályája. Az említett elmélet összefüg­gést állapít meg, az adott központi test (bolygó) töme­ge, és azoknak a körpályák­nak a sugarai között, ame­lyeken a részecskék komp­lexumai mozognak. A folyóiratban utalás tör­ténik arra, hogy ez az el­mélet már hozzásegített an­nak megmagyarázásához, mi­ért vannak az adott hely­zetben az Uranus gyűrűi. Földünkre vonatkoztatva megjósolta, hogy a kozmi­kus porrészecskék a föld­közeli térségben nem kaoti-f kusan, nem véletlenszerűen oszlanak el, hanem gyűrűk­ben. E porgyűrűknek a Föld­től való távolsága egy bi­zonyos alapsugár többszörö­sei, ami a Földre vonatkozó­lag 2153,5 km. Nemzeti emlékezés Temesvár utcáján nótáivá vonul az Első Magyar Önkéntes Hadosztály A temesvári Első Ma­gyar önkéntes Hadosztály­ról az elmúlt év augusz­tusában írtunk először la­punkban. Abból indultunk ki, hogy a nemzet, a nép szempontjából nézve nem lehet közömbös az a tör­ténelmileg túl általánosító értékelés, amely a második világháborúban való sze­replésünkkel kapcsolatosan az egész magyarságra rá­sütötte a szégyen bélyegét. A fasiszta Horthy-rend- szer a németek oldalán háborúba sodorta népün­ket. Az utolsó pillanatban megkísérelt kiválási szán­dék is oly rosszul sikerült, hogy csak még nagyobb bajt hozott ránk. Ma is kutatja a történelem, hogy a vezérkar hol követte el a hibát, kik voltak a halogatók, a latolgatok. Miközben a történészek elmerülnek a nagypoütika irányítóinak és résztvevői­nek faggatásában, majd­nem kiestek látószögükből a frontkatonák önkéntes akciói. A kormány való­ban Hitler utolsó csatlósa volt, de ezt sok száz és száz magyar katona joggal nem veszi magára. Dr. Gáspár János, egy­kori zászlós elkezdte írni a temesvári Első Magyar önkéntes Hadosztály krónikáját. Hogy írása hi­teles legyen, kereste volt bajtársait, gyűjtötte — még ma is gyűjti — a visszaemlékezéseket. Mis­kolcon Tóth Bertalan vál­lalta magára, hogy felku­tatja megyénkben a még élő baj társait. Cikkünk­ben ehhez nyújtottunk ne­ki az elmúlt évben segít­séget azzal, hogy idéz­tünk a krónikából, s megadtuk Tóth Bertalan címét, ahová várta az ön­kéntes hadosztály katonái­nak jelentkezését. A krónika akkor így végződött: „Teljesebbé tenné a történetet olyan élő tanú, aki 1945 tava­szán állami, vagy pártvo­nalon vezető beosztásban dolgozott és nyilatkozna arról, hogy idehaza mit tudtak a hadosztályról.” Néhány hónap múlva terjedelmes levelet kap­tunk dr. Gáspár Jánostól, a krónika írójától, aki már a következőkről tudott be­számolni : „Sikerült még életében felvennem a kapcsolatot az akkori évek egyik vezető személyiségével, Vas Zol- tán elvtárssal, aki az aláb­bi írásos nyilatkozatot adta:” ' „Kérdésedre a Temesvá­ri I. önkéntes Magyar Hadosztály krónikájával kapcsolatosan a válaszom az. hogy Budapesten 1945 első hónapjaiban tudtunk a hadosztály megalakításá­ról. Ügy volt, hogy az ré­sze lesz a megalakítandó Magyar Nemzeti Hadsereg­nek. Ez az akkori eléggé zűrzavaros politikai és gazdasági helyzetben nem valósulhatott meg, mert mire az önkéntes hadosz­tály felfegyverzése és a német fasiszta háborúba küldése realizálód hatott volna, megtörtént Magyar- ország felszabadítása... Nagyon sajnálatosnak tar­tom. hogy a Temesvári I. önkéntes Magyar Hadosz­tályból történetírásunkban, sőt még a visszaemlékezé­sekben is alig akad emlí­tés. Ennél sokkal többet érdemelnének az említett hadosztály szervezői, tiszt­jei és katonái.” Már szintén nem éS Szedrak Sztyepanovics Minaszjan, a volt NKVD-s hadnagy, a hadosztály első szovjet politikai tiszt­je, aki Grúziáiból a követ­kezőket irta: „1944. év végén a 3. Uk­rán fronttól, akik alá mi is tartoztunk, bizottság ér­kezett hozzánk... A ma­gyar önkéntes hadosztály megszervezésére... A pa­rancsnokság a táboron be­lül átadott egy területet, amit a magyar hadosztály rendezett be foglalkozási helynek. Kiegészítették az egyenruházati felszerelést, megkezdték a foglalkozást, amint az egy katonai ala­kulatnak elő van írva. El­ső alkalommal velem együtt vonulták ki a tá­borból őrség nélkül.” A harmadik nyilatkozat Jefim Nyikolajevics Vau- Un, egykori NKVD-s szá­zados (ma nyugállományú alezredes) a temesvári ha­difogolytábor parancsnok­helyettesétől származik: . a bizottság a ma­gyar nemzetiségű hadifog­lyokból önkéntességi ala­pon válogatta ki a had­osztály személyi állomá­nyát ... Már az első nap­tól kezdve nagy figyelmet fordítottunk a nevelő mun- Mfcra és a katonai fegye­lem megszilárdítására... A hadosztály teljes sze­mélyi állománya gyakorla­tilag őrség nélküli és sza­bad volt. Századonként vo­nultak ki a táboron kívüli gyakorlótérre... A harci kiképzést a terepen a pa­rancsnokság vezetésével a hadosztály alegységeinek parancsnokai irányították.” A két szovjet tiszt nyi­latkozata tehát százszá­zalékosan alátámasztja a krónikában foglaltakat és megerősíti a magyar visz- szaemlékezéseket. Időközben Borsodban is megindult a levelezés. Gyűltek a dokumentumok. Előkerült egy hevenyész­ve, kézzel írott kotta, a temesváriak hadi indulója Készült 1945. január 17-én. Így kezdődik: „Int már az óra, új riadóra, rajta hon­véd..." és így végződik: ......rajta iMjtás, tegyünk ú j csodát Kezemben tartom a Tá­bori Híradó első számá­nak levonatát. Csupán egy oldal, s az első cikk így kezdődik: „Katonák va­gyunk végre és nem fog­lyok. Olyan csodálatos for­dulat ez. amelyre legvér- mcsebb reményeinkben sem számítottunk... Legyünk büszkék arra, hogy alap­kövei. megalapítói vagyunk az új szellemű nénhadse- regnek ... Bajtársak! Ha­zánk megerősödve, salak­jától megtisztulva kerülhet ki tragikus helyzetéből..." Milyen megújult lelke­sedés, milyen határtalan bizalom és tenni akarás maradt még a kemény küzdelmes éveket átszen­vedett magyar katonák­ban! Íme egy másik, új­ságnak számító levonat, amelynek fejlécén ez áll: Halál a fasizmusra! Az új­ság címe: „Honvédszó”. Ez már az ötödik szám, készült Temesváron 1945. február 26-án. Felelős szerkesztő: Dr. Pártos Im­re zászlós, szerkesztő: Fe­leld László. Idézünk in­nen is. Cím: Hadosztá­lyunk ünnepsége a Vörös Hadsereg 27 éves jubileu­ma alkalmából. A cikk így kezdődik: „Megkapó, lélekemelő ünnepség zaj­lott le a táborral szem­ben fekvő gyakorlótéren. Az első magyar önkéntes hadosztály hivatalosan megünnepelhette a Vörös Hadsereg nagy ünnepét, fennállásának 27. évfor­dulóját. Ennek a hadse­regnek a magyar nemzet örök hálával tartozik, mert neki köszönheti a német bitorlóktól való felszabadítását...” Tóth Bertalanhoz pedig jöttél: a levelek. Jelentke­zett Csetneki János Szik­szóról, Krinovszki Béla Kazincbarcikáról, egy má­sik Csetneki János Tiszá­idéról, aki 24 volt baitár- sának nevét közli, meg­említi Monokról Vince An­talt. Takács Ferencet és a már elhunyt Orosz Fe­rencet, Mezőzomborról Csengő Andrást. Tiszáidé­ról az elhunyt Kovács Bertalant, Ernődről Pa up Lajost, Beteg Andrást Miskolcról, Molnár Gyulát Tállyáról és többeket, akikre emlékszik, de je­lenlegi tartózkodási helyü­ket nem ismeri. Idős Szikszói Jenő Me- zőcsátról küldött egy Te­mesvárról hazaírt levelet is, valamint egy kis elsár­gult lapot, amely Ároktőn kelt 1945. október 8-án. s cirillbetűkkel igazolja, hogy a Szovjetunióból tért haza. ö is utal több baj- társára. akiknek vissza­emlékezései teljesebbé te­hetik a krónikát. A la­punkban megjelent cikk nyomán új események is előkerültek. Bányász Ist­ván Zemplénagárdró! pél­dául ért írta: . „Jómagam, családommal együtt bőrömön éreztem a Horthy-korszaki cseléd- sorsának minden nyomom rúságát. Ez vitt rá, hogy a hosszú útról hazatérve az ellenállók soraiba lép­jek. 1944, december 2-án Miskolcon ért a felhívás, miszerint önként jelentke­zőket kértek a németek és kiszolgálóik elleni harcra. Nagyon sokan jelentkez­tünk. Jászberénybe vittek, ahol átvettek a magyar tisztek. Itt gyorsan átké­peztek minket Az én ala­kulatom, amiről igazolá­som is van, a III/3. volt, annak az I. század 1. sza­kasza 1. rajában voltam géppuskás. Linzig vezetett az utunk. A háború befe­jezése után itthon teljesí­tettünk szolgálatot.” Az elmúlt évben lapunk­ban megjelent cikkben Tóth Bertalan kifejtette azt a nézetét, hogy a kró­nikaíró jó néhány vonatko­zásban a tisztikar szemén keresztül látta a helyze­tet. Azt kérte, kapjon hangot a közkatona véle­ménye is. A hozzáérkezett levelek többsége egyetért Tóth Bertalannal, továbbá azzal, hogy a történelmi emlékezés csak így válik majd teljesen hitelessé. Ezekben a napokban me­gyénkben is többen meg­kapják az aranybetűvel nyomtatott díszes meghí­vót, amelyen ez áll: „-4 (temesvári) F.lsö Magyar önkéntes Hadosztály meg­alakulásának 40. évforduló­jára ünnepi találkozót tartunk." A hadosztály tagjai Budapesten talál­koznak mad, s bízunk benne, hogy a vitás kér­déseket. megoldják, a hi­ányzó láncszemeket meg­találják, egymás emlékeze­tét úgy egészítik ki, hogy a temesvári Első Magyar önkéntes Hadosztály kró­nikája hiteles dokumenttá váljon és méltó helyet kapjon a nemzeti emléke­zés történelmi tárházában. Adamovics Ilona 'SvAi „...rajta pajtás, tegyünk áj csodát”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom