Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-02 / 283. szám
_ 1934. december 2., vasárnap —— fcbtóK-MAűyAílOJíSZAG 4 Hú. ---------- ' — ------— -u * Hrf*HnTVIHW| -W* JU y>r\ fe y <d oj /'■'i %TTO .rt *■ ' íW-Z A háború nem tett nagyobb károkat a diósgyör- vasgyári leányiskola vöröstéglás épületében. Annál inkább megviselte berendezéseit. Az akkori felmérés szerint csaknem száz százalékig elpusztult a szertárak állománya, s mindössze négy darab könyv maradt meg kétezer kötetes könyvtárából. „Pedagógusok, szülők, társadalmi szervek fogtak ösz- sze, hogy meglegyen a legszükségesebb berendezés és feltétel az iskolai munka beindításához. A legnagyobb anyagi támogatást a kohászati müvektől kapta (akkor még az ő tulajdonát képezte az épület), de sokat tettek a szülők is, társadalmi munkában vállalták a szertárak fejlesztését, az iskola meszelését, takarítását .:.” Aggod Péterné tanulmányából való az idézet, abból a tanulmányból, amelyben iskolája történetét 1945-től 1965-ig dolgozta fel. A negyven évvel ezelőtti napok ösz- szefogása ma sem teljesen a múlté. Vannak ismétlődő mozzanatok. Ilyen például az összefogás. A vasgyári iskola körül (ma a 18-as számot viseli) megöregedett a gyártelep. Azokból a lakásokból, amelyekből kikerülő gyerekekre számítva építették meg 1888-ban az időt még mindig jól bíró vöröstéglás iskolaépületet, egyre kevesebb gyerek jön. De néhány éve megépültek a komlóste- trn lakások — mai arcú mwíkástelepként — és iskolás korba cseperednek a fiatal családok gyerekei. Négyszázam felüt van ma már a létszám, s egyre szűkösebb * tér. Délelőtt, délután foglaltak a tantermek — váltakozó tanítás van itt —, s a tecbnikaórák műhelygyakorlataira a szomszédos 17-es számú iskolába (az egykori dsósgyőr-vasgyári fiúiskoláknál jártak át. Igaz, még néni igazítanrvaló akad a környékén, de már kész a két- taotermes műhelyépület, a technikaórák helyszíne. Leszó Jözsefné, az iskola igazgatója ezen a nyáron nem volt szabadságon. Szervezte a munkát. És hát úgy is illett, hogy olt legyen mindig, hiszen ténylegesen a semmiből készült el a két műhelyterem, ha a „semmit” használhatjuk most. De hát tény, hogy pénzük sem sok volt rá, csupán abban bíztak, hogy nem maradnak segítség nélkül. A két gyár. habár ma már nem övék az iskola, most sem fordított hátat nekik. Szocialista brigádjai jöttek a hívó szóra, s ott szorgoskodtak a szülők is, együtt a pedagógusokkal. Huszonötezer forint jutalommal ismerte el a város tanácsa a társadalmi munka értékét, melyből a magnón és lemezjátszón kívül könyveket is vásároltak az azóta már ismét szépen gyarapodott könyvtár további gazdagítására. Az iskola jelenéről aligha lehet írni múltja nélkül. A jelenből nagyon sok gyökerezik a múltban. Itt van például az ének-zene tagozat. Húsz évvel ezelőtt szervezték meg. A periférián, ahogy néha maguk között mondják, jelezve, hogy messze esnek a belvárostól. A gyár hagyományai között ott van ez is. A diósgyőri acéllal együtt lett közismert az itteni munkástársadalom kulturális tevékenysége. Műkedvelő dalosaik sokfelé vitték jó hírüket, színjátszóik, munkászenekaruk a legjobbak közé számított. Így hát a zene, az ének terjesztése, megkülönböztetett oktatása éppúgy hagyomány. mint az, hogy a munkáséletre készítenek elő. Viszonylag ritkán emlegetjük, hogy a diósgyőr- vasgyári elemi iskola volt az első nyolcosztályos iskola. 1914 szeptemberétől működött az úgynevezett ipari előkészítő iskola, hetedik- nyolcadik osztály címmel. Akkori tanítói olyan alsófokú szakirányú iskolát képzeltek el, amely tömegesen nevelné a vasgyár számára a munkaerőket. r 'Á munkám nerefés iá? a munkássá nevelés ma is feladat. „Mindenfajta tehetséget művelni kell, gondozni” — mondja Aggod Péterné, aki húsz éve tanít ebben az iskolában, évek óta igazgató- helyettesként. Az ének-zene tagozat mellett ezért gondoltak idegen nyelv tanítására — német nyelvtanfolyamokat szerveznek az alsótago- zatban — de ebbe fér bele a manuális készség fejlesztése is; a barkácsszakkör tagjai közül sokan veszik az irányt a 100-as számú Szakmunkásképző Intézet felé, amellyel hagyományosan nagyon szorosak a kapcsolataik. Mint ahogy a két gyárral is azok maradtak, a gyári pályaválasztási felelősök nemcsak a közelség miatt fordulnak meg gyakran a gyerekek között. A kötődés nemcsak területi, és nem is csak múltból eredezik, a gyerekek szüleinek többsége ina is a két gyár dolgozója. Így hát az is természetes, hogy oda. s vissza járnak. Hívó szóra jönnek a szocialista brigádok, s hívő szóra mennek a gyerekek is, ha egy-egy ünnepség fényét kell emelni énekkel, verssel, tánccal. Mert hogy van egy tánccsoportjuk is, amelyre oda-odafigyel, nem is fél szemmel a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ tánccsoportja is, mint utánpótlásra. A Vasasra különben is nagyon számítanak, nemhiába. Jó a kapcsolat, s ezen a kapcsolaton elsősorban az iskola nyer, a könyvtári foglalkozásokon, a rendhagyó irodalmi órákon. És nehéz ezt csak a nyitott iskola égiszébe foglalni. Alighanem tudatosan van mögötte a múlt. Talán az az idő is, amikor oly jó híre volt városszerte az iskolának, hogy Miskolcról is kijártak ide leányok. S ha a szebb, újabb iskolák csábítóbbak is, arz egykori diós- győr-vasgyári leányiskola, mai elnevezése szerint a ¥8. számú Általános Iskola, nem kopott meg. Ae újra ma is olyan fogékony, mint amilyen hajdanában volt. Egykori diákjaiból lett pedagó-* gusai őrzik a régi jó szellemét. Leginkább art., hogy ’ nyitottak maradiak arra a> világfa, aroekjr fcbcükrte* őket. Csutora* Amwmárt» r • oaianazaii Zerrrpt&nagárd megyénk legkeletibb települése, Do- maháza pedig a legnyugatibb. Kettő között a távolság légvonalban is meghaladja a másfél száz kilométert. E két helységnév olvasható most a Miskolci Miniatűrkönyv Gyűjtők Klubjának gondozásában megjelent aprócska kötet borítóján. A Zemplénagárdtól Doi maházáig című kötetet megyénk felszabadulásának 40. évfordulójára adták közre, éppen a megyeszékhely fel- szabadulási ünnepére. Jóllehet, a miniatűrkönyvek nem elsődlegesen a bennük rejlő mondandó miatt vonzóak. hanem egyfajta gyűjtőszenvedély nemes témái, ez a könyv a nem gyűjA Borsod megyei Múzeumi _ Igazgatóság rendezésébe« 1919—1944—1984 címmel tő előtt is megkülönböztetett figyelmet kíván. Előszót Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára írt a kis kötethez, s ebben többék között azt hangsúlyozza, hogy abból a történelmi, lehetőségből, amit a felszabadulás hozott, azért lett gyakorlati valóság, „mert itt belülről is megvoltak a feltételek ahhoz, hogy szocialista fordulat mehessen végbe”. A megye felszabadulásának történetét, a felszabadító hadműveletek krónikáját Petra József írta meg a kötetben. Levéltári kutató sole, hadtörténeti munkák,. a felszabadult élet kezdeteire vonatkozóan pedig emlékiratok és személyes emlékezések szolgáltak forrásul ehhez a munkásmozgalmi k if? tiltás nyílik Miskolc felszabadulásának 40. évfordulóiéira a munkához, amely érdekesen, olvasmányosan foglalja össze szűkebb pátriánk e sorsfordító időszakát. A kötetben megtalálható a felszabadulási eseménynaptár, és a területünkön felállított l'elszabadu- ' lási emlékművek jegyzéke, valamint igen gazdag fotóanyag a felszabadulás hozta változások érzékeltetésére. A kötetet Kovács Mihály szerkesztette, grafikáit Feledv Gyula, fotóit Kamarás Jenő. Kulcsár Géza és Laczó József készítette, Dobrossy István és Veres László válogatta; a nyomdai munkákért Oláh József, Szász Szabolcs, Felföldi István, Szegedi Im- yéné, Hajdú Andrásné, Hol- busz Zsuzsanna. Daru Bélá- né neve jegyzendő fel. (bm) Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállítási épületében. A miskolci munkás- mozgalom hatvanöt esztendős történetét érzékeltetni kívánó kiállítást december 4-én 18 órakor nyitja meg Dudla József, az MSZMP Miskolc városi Biaotts ágának első titkár«. 1919 - 1144 - 1984 Munkásmozga'mi kiállítás a múzeumban Ma este a képernyőn Nyugaton a íielyzet változatlan Erich Maria Remarque Nyugaton a helyzet változatlan cimü regénye világsiker volt annak idején, generációk olvasták. Most Delbert Mann rendezésében angol tévéfilmen láthatjuk a világhírű, nálunk is több kiadásban megjelent regény történetét, amely ma is tragikusan aktuális tiltakozás a háború, az embertelenség ellen. Képünkön a film egyik kockája. Az adás az első műsorban 20 óra 05-kor kezdődik. Táncra lábak!... — Az öntevékeny művészeti munkában mindig a népi tánchoz éreztem magam a legközelebb. Fiatalságával, derűjével, életoptimizmusával egész eddigi munkám alatt a legjobban hatott rám. Ez, valamint az a körülmény, hogy a felszabadulás utáni öntevékeny művészeti munkában vitathatat- lamul a tánckar érte el a legnagyobb eredményeket, késztet arra, bogy a diósgyőri kultúrmunka történetének megírását e karral és a vele szoros kapcsolatban működő népi zenekarral kezdjem. — Kováts György szál vai ezek. A megyei Rónai Sándor Művelődési Központ igazgatója akkor — még 1962-ben, amikor papírra vetette a fentebbi sorokat, a diósgyőri Bartók Művelődési Ház vezetője volt. A másfél száz oldalas — A népi táncmozgalom diósgyőri története 1946—1961. című — könyv igen tartalmas leírás mellett gazdag dokumentációs anyagot is tartalmaz. A szövegből, a megfo- ga-lmazásokból mindvégig átsüt a szeretetteljes megközelítés. Ha szóba kerül a kezdet, ha feéidéződSk a közel negyven évvel ezelőtti indulás, Kováts György újra lelkesedik. — Igaz, hogy huszonkét é*wel ezelőtt írtam azt a munkát, de az a legfontosabb, hogy mai szemmel is úgy látom, mind igaz. Ilyen nagyon jó volt átélni azt az időszakot, a tánckar létrejöttél, megszületését és a közös munkát. Én is fiatal voltam, szinte barátként dolgoztunk. Mindent, el lehetett érni a tánckarral, ha kellett, reggel fél hatkor már táncoltak, ha kellett. késő este teherautókra ültek és mentünk a falukba ... Ilyen idők voltak. Böröcz József személyében kitűnő nevelő és szakember vezette a művészeti munkát. Azért érdemes áttekinteni a kezdeti éveket, mert a mozgalom diósgyőri kifejlődése mellett betekintést nyerhetünk a fiatal lányok és fiúk noagatar' fására, politikai megnyilvánulásaira, erkölcsi mértékére, a feladatok iránti lelkesedésére. A mozgalom fejlődése politikai, erkölcsi és anyagi szempontból szorosan kapcsolódik új társadalmi életünk fejlődéséhez. (Idézetek a történetből: „A csérkészmozgalom megszűnése után a népi tánc iránti kedv természetesen nem szűnik meg. hanem nagyon helyesen áttevődik az egyik üzembe. A gyárigazgatóság által 1946. december 21-én rendezett karácsony fa-ünnepély műsorában a Kisgyártó üzem tánccsoportja népitáncokat mutatott be. Az elkövetkező év elején hirtelen ugrással már Budapesten, a Városi Színház színpadán láncolnak a diósgyőri fiatalok. A WM (Csepel) és a Bp. MÁVAG ének- és zenekart szerepeltetett, míg a Diósgyőri MAVAG lánckart és zenekart küldött a találkozóra. A lányokat erre és sok későbbi alkalomra Tóth János táborozta a kisgyártó- üzemből” .. 1 „1948. január 24-én vasárnap délelőtt a Vasas Otthon zsúfolásig megtöltött helyiségében zászlót bontott a SZÍT, ezen az ünnepségen a szín játszók mellett már „osztatlan sikert” aratott a lánckor és a zenekar is ... ” „1948. május 30-án a .Jószerencse közgyűlése egyhangú lelkesedéssel csatlakozott a Diósgyőri Vasas Jószerencse Sport- és Kultúregyesülethez. A kulturális csúcsszerv egységesen készül irányítani a gyár- kulturális és sportéletét, terveiben szerepel, hogy a nép- művészeti elemeket (dalok, táncok, népszokások) megismertessék a nagyközönséggel.” ..A Szabad Nép 1950. november 12-i számában. A népi táncmozgalom kérdései című cikkben szerepel' a megállapítás; A témacsoportok tömegéből kiemelkednek már az élegyüttesek, melyek eredeti gyűjtésű, színpadra feldolgozott táncaikkal jó úton haladnak. A sorban Diósgyőr is ott található.”) Kováts György: — A fejlődés a szervezeti átalakulások közepette is töretlennek mondható. Az országos sikerek után'azegyüttes 1957 tavaszán eljut a Szovjetunióba. 12 fellépésen mintegy 15 ezer szovjet dolgozó tapsolt a diósgyőri fiataloknak. A szovjet kulturális vezetők, a sajtó a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a művészeti produkcióról, de a diósgyőriek emberi magatartásáról is. Ha ma, 1984-ben felidézem az eseményeket, újra és' újra tisztelettel kell adóznom a táncosoknak. Nem lehet véletlen, hogy a „hideg időkben”, már 1959-ben eljuthattak. nyugati országba: 1959 júniusában Franciaországban mutatkoztak be egy fesztivál keretében, Annemassp-ban. A Le Dauphihé Liberó június 29-i számában így ír: „Csak látni kellett a magyar táncosokat, amint bemelegítik izmaikat, mielőtt emelvényre lépnek, mint a sportolók a döntő verseny előtti amint fellazítják ízületeiket, és a megelégedettségig ismétlik az annemasse-i térség félhomályában azokat, a figurákat, amelyek rövidesen a fényszórók ragyogó fényében úgy tűnnek, mintha hirtelen ihletettségből fakadnának. Ez a magyar látványosság külön fesztivál volt a fesztiválon, a színek, a zene és a mozdulatok tündéri játéka.” A diósgyőri tánckar mind politikai, mind szakmai szempontból óriási erőpróbán ment keresztül. Vezetőink teljes megelégedettségüket fejezték, ki a fiatalok helytállásáért. A becsületes. kemény munka eredményeként a gyárban a politikai és a gazdasági vezeték előtt nagy becsülete volt az együttesnek. És hogy mit jelentett mindez egv táncos számára? Itt idézünk egy emlékezésből: „ ... idővel az ember mindig jobban emlékszik vissza a kellemesre, mint , a rosszra. Azt, a sok fáradtságot, amit akkor eltöltöttiink a tánccal, azt szívből és érdek nélkül csináltuk, ami szerintem a legdrágább.” (t- n. j.) Bemutatjuk a Napjaink decemberi számát Október 14—13-án rendezte meg a 13. tokaji írótábort a Hazafias Népfront Borsod megyei Bizottsága, a Magyar Írók Szövetsége és a Napjaink szerkesztősége. A lap most megjelenő decemberi száma összefoglalót közöl az írótábor 5 napjának eseményeiről, s közreadja „Az értelmiség a szocialista társadalomban” címmel rendezett tanácskozás anyagából dr. Huszár Tibor intézetvezető egyetemi tanár vitaindító előadását (A mai magyar értei raieég), dr. Monostori Imre főszerkesztő kor- referátumát (Töprengések az értelmiségi társadalomról), Tóth János, a Népművelési Intézet igazgatóhelyettese korreferátumát (Méltóság és felelősség értékrendjében) és Fekete Gyula, az (Írószövetség alelnöke felszólalását (Teljesebb demokráciát!). A tanácskozás vitájának anyaga a lap 1985 januári számában jelenik meg. Érdeklődésre tarthat számot a lapszámnak a Borsod és Miskolc 40 év előtti fel- szabadulása körülményeivel foglalkozó tanulmány (Decemberi vasárnap) Vida József tollából. A szám gazdag könyvkritikai anyagából kiemelkedik Rónay Lászlónak a mai debreceni lírával foglalkozó írása. A decemberi lapszámot Reich Károly rajzai illusztrálják. A lap hátoldalán szerkesztőségi jegyzet buzdít a lejárt előfizetések megújítására. Csatlakozva e buzdító sorokhoz, szívesen ajánljuk az olvasók figyelmébe megyénk irodalmi és művelődési folyóiratát.
