Észak-Magyarország, 1984. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-14 / 293. szám
1984. december 14., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kiemelkedő brigádfeliesítméiyek a járműjavítód 'VXX* ; a®«; A Járműjavító Üzem közel ezerfős kollektívájának jelentős szerepe van abban, hogy az őszi szállítási csúcs ideje alatt a vasút eleget tudott tenni a szállíttatok igényeinek megfelelő számú vagonparkot biztosított részükre. A futójavításra küldött vagonok közül a tervezett mennyiségen felül további 300 darab javítását végezték el. A szocialista brigádok közül a kocsijavító Stromfeld Aurél és a December 4. nevet viselő kollektívák jártak az élen, míg a gépi megmunkáló részlegben a Petőfi Sándor szocialista brigád végzett kiváló munkát. Fontos szerepük volt abban, hogy az új, korszerű ütközőberendezések gyártása során öt hónap alatt 2000 darabot szereltek fel a tehervagonokra. — cs — Energetikusok Az energiagazdúlkAilás a sajtónak, televíziónak, rádiónak szinte naponta témája. Szakemberek nyilatkoznék, érvelnek szükségessége mellett, javasolnak újabb és újabb megoldásokat. Csak azokról esik kevés szó, akik közvetlenül befolyásolhatják az energiafogyasztást, nevezetesen az energetikusokról. Pedig munkájuk nélkülözhetetlen: milliókat, sőt mitliárdo- kat takaríthatnak meg, vagy fecsérelhetnek el. Az a gyakorlat hazánkban, hogy az energiaköltségtől függően vagy önálló energetikust foglalkoztatnak, vagy energetikusi szervezetet hoznak létre a gazdálkodó szervezetek. Kisebb üzemekben, szövetkezetekben általában más munkaköröket is bíznak az energetikusra; ez a fajta megosztottság évtizedek óta jellemző, noha igen szerteágazó a munkájuk. Egyebek mellett elkészítik az energiagazdálkodási és -szolgáltatási tervet, az energia- mérleget, rendszeresen ellenőrzik a felhasználást, a fajlagos mutatók alakulását. Üzemeltetik az energetikai berendezéseket, és ellenőrzik azok műszaki állapotát. Energiaveszteség-feltáró vizsgálatokat végeznek, s az eredmények birtokában igyekeznek megszüntetni a veszteségforrásokat. Javaslatot tehetnek energetikai berendezések felújítására, kiselejtezésére, pótlására... A döntést azonban a vállalat gazdasági vezetője, illetve vezető testületé hozza meg, mint ahogy arról is ők döntenek — mennyi ösz- Szeget fordítsanak az energiamegtakarítást célzó beruházásokra, melyik energia- hordozóból mennyit vásároljanak egyáltalán, s végső fokon miképp gazdálkodjanak velük? Általánosnak mondható vélemény: csak nagy tudású, alapos ismeretekkel rendelkező energetikus képes magát „házon belül" elfogadtatni, csak a magasan kvalifikáltak képesek jó munka- kapcsolatot létrehozni a vezetőkkel, a gyártástechnológusokkal, a termelésirányítókkal. Egy megfogalmazás szerint: egyetlen vállalat, vagy szövetkezet sem mondhatja, hogy mindent megtett az ésszerű energiafelhasználás és gazdálkodás érdekében, és már nincs tennivalója. Ismeretesek ugyan a kormány energiatakarékossági programjának eredményei, de ezeken túlmenően a hulladékhő hasznosításával, anyagtakarékossággal, a kemencék szigetelésével, szervezéssel sok, nagyon sok pénz takarítható meg. A közlekedési ágazat például már elkészítette a következő tervidőszakra szóló előzetes energiagazdálkodási programot. Ebből kitűnik, hogy folytatják a vasűtvillamosí- tást, a teherautók dízelesíté- sét, és szélesebb körben elterjesztik az energiatakarékos közlekedésépítési technológiákat. Abban, hogy ilyen tervek készültek, hogy ilyen programokat fogadhattak el, kiemelkedő érdemük van a tárcák, vállalatok és szövetkezetek energiaügyi szakértőinek, az energetikusoknak. E tervek, programok léte, megvalósítása önmagában is azt dokumentálja, hogy nemcsak szorgalmasan, hanem egyre hozzáértőbben ismerték fel: az energetikusok szakértelmét igénybe venni, véleményüket, javaslataikat kikérni elsőrendű vállalati érdek is. „ ... Monok nagyközséget világhírre emelte az a tény. hogy 1802. szeptember 19-én itt született a magyar szabadságeszme legdicsőbb apostola. Kossuth Lajos. (. ..) De ha nem tekintjük is ezt az örökmindenkorra nevezetessé tevő körülményt, Monok akkor is elég régi és elég nevezetes ahhoz, hogy érdeklődéssel forduljunk történetéhez.” (Dr. Hegyaljai Géza: Monok története 1926.) A fennmaradt iratok, történetek tanúsága szerint változatos — sokszor szomorú fordulatokkal tarkított — a falu története. Érdemes hát egy kicsit elkalandozni a régmúltba. A település eredeti neve Monak volt, amelyet a feltételezések szerint Monak vezérnek tulajdonítanak.. Erre utal Kossuth Lajos is. aki egyik levelében ezt írta: „Én Monokon születtem, amott a szerencsi hegy tövében, ahol a rege szerint Árpád a hon- alapítás első áldomását megüllötte.. A falu lakói sokat szenA jövő? Mi kellene még a faluba? E kérdésekre (s gondolható, más községekben is) a kívánságok gazdag tárháza kerül elénk. „Csak tételesen: az idelátogató turisták miatt is elkelne egy vendéglő, az iskolásoknak tornaterem, a kereskedelmi egységek bővítése, az aszfaltborítású utak hosszának növelése, tanácsi lakások, új iskola ... (Fehér Miklós vb-titkár) A község hegyes-völgyes területen fekszik Dr. Péter ^Sándor, a község orvosa is jó körülmények között végzi gyógyitómunkáját. Tennivaló tehát akad bőven az elkövetkező esztendőkre is, s hogy ezek megvalósuljanak, továbbra is szorgos munkával kell a monokiaknak termi a községért, önmagukért. Mészáros István Az Andróssy-kastély mai „uralkodói", a monoki gyerekek már jó körülmények közt tanulják az olvasás, a betűvetés tudományát. pedagóguslakás is, melyben négy lakás javítja majd az életkörülményeket. S ha már a pedagógusoknál tartunk: ebben az évben fejezték be az Andrássy-kas- télyban lévő általános iskola teljes rekonstrukcióját, melynek során négy új tantermet alakítottak ki, teljes egészében kicserélték a villamos hálózatot, vizesblokkot építettek, központi fűtéssel cserélték le az olaj- kályhákat. Így megvalósulhatott az egyműszakos tanítási rend. Az öregekről sem feledkeznek meg. Hat éve már, hogy napközi otthonban eleveníthetik fel a régi idők emlékeit a falu idősebb lakói. • Meleg ételt, kulturált környezetet biztosítanak számukra, és három gondozó látja el őket. A nemrégiben tartott öregek napján meghatódva mondtak köszönetét a község vezetőinek ezért a gondoskodásért. Az idősebbek mind gyakrabban kénytelenek felkeresni az orvosi rendelőt, melyet három éve korszerűsítettek. „Alapműszerezettségünk megfelelő, a tanácstól minden anyagi segítséget megkapunk. EKG-vizsgálatot is elvégzünk helyben, s nemsokára egy fizikoterápiás berendezés is gazdagítja rendelőnket. Havonta felkeres bennünket a gyermek- gyógyász, és a nőgyógyász, öt éve vagyok Monokon, s maradok továbbra is.” (Dr. Péter Sándor orvos) A faluban élők számára fontos, hogy milyen a kereskedelmi ellátás, mit kaphat az ember a boltokban. E tekintetben van még ja- vítanivaló, hiszen a községben lévő kilenc kereskedelmi egység meglehetősen szűkös körülmények közt, kis alapterülettel rendelkezik. részébe: ők az igazi »monoki fecskék«, akik csak hóesésre szállanak haza hegyvölgyi fészkükbe, s büszke örömmel újságolják, hogy Monokot mindenfelé ismerik .. A múzeumba a világ minden részéből érkeznek érdeklődök. Évente 20—22 ezer ember kíváncsi a múzeumra. A múzeum nemrégiben felszabadult helyiségeiben kapott helyet a helytörténeti kiállítás is, mely nagyrészt Zsuffa Tibornak, a Kossuth-relikviák őrzőjének, gyűjtőjének köszönhető. Egykét érdekesség az itt látható tárgyakból: a monoki Östelekkönyv 1860-ból, 1801- ből származó mángorló, a grófi udvartartás két házikönyve (Hausbuch 1796, 1806). Az első felszabadító román katona a Zsebrik-te- tőn 1944. december 14-én reggel tűnt föl. A délelőtti órákra már az egész község felszabadult... „Először féltünk tőlük. Mikor megjelentek, tejjel, kenyérrel vártuk őket a kapukban, hogy ne bántsanak minket. Nem is bántottak, az ételt természetesen elfogadták, hiszen a front eléggé kiéheztette őket. Akkor esős idő volt, s így a katonák megviselt ruháját a sár teljesen átitatta. Mi ezeket rendbe hoztuk, kitisztítottuk, kivasaltuk.” (özv. Bukszát- Bertalanné) S megindult az élet: földet osztottak a nincstelen parasztoknak, megalakult a kommunista párt helyi szervezete. 1948 tavaszán már villannyal világítottak a faluban ... „Ezt a munkát a lakosság tevékeny közreműködésével valósítottuk meg. Az oszlopok helyét a falu lakói ásták ki, és azok beállításánál is segédkeztek. Aczél György elvtárs állította be az első oszlopot. Az emberek nagy ovációval fogadták a villanyt, mely- lyel az olajos mécsest váltották fel.” (Ficsor István tanácselnök) S azóta? Az eltelt időszak alatt számos beruházást valósítottak meg Monokon. Kezdjük a legkisebbekkel: 1949-ben épült a bölcsőde. „Felszereltségünk az átlagostól jobb. Maga az épület régi, de a célnak megfelel. Bölcsődénkben szakmai tapasztalatcseréket tartunk a megye más bölcsődéiben dolgozó kollégáinkkal, ugyanis a megyei szakmai továbbképzési hellyé jelölték a monoki bölcsődét.” (Verdota Lászlódé, bölcsődevezető) A községben a hatvanas évek elején 16 kilométer járdát építettek meg, úgyszintén társadalmi munkában. Az utak minőségére sem lehet panasz, hiszen azok fele aszfalt, a többlet makadám borítású. Jó minőségű vizet ihatnak a mo- nokiak 1971-től, s a vezetékes vízellátás révén, ma már a 782 lakás többségében modem fürdőszobák biztosítják a kényelmet. Lakás: évente 8—10 új házat hoznak tető alá a monoki kőművesek. Épül a Kossuth- park alsó részében az új védték az idegen betolakodóktól: a tatároktól, akik e]ől a Szentes-hegv oldalába vájt barlangokban kerestek menedéket, és akik teljesen elpusztították az Ingvár-hegy tövében húzódó települést. Ezután a cseh husziták foglalták el a már új helyen felépült falut. 1566-ban a török martaló- cok pusztították el másodszor a házakat. A falu a XVII—XIX. században, a Monaki család örököseinek, az Andrássy, és Széchenyi grófi családoknak hitbizo- mányához tartozott. Aki felkeresi Monokot, biztos felkeresi a hazat is, ahol Kossuth Lajos született. A falu mai központjában található, egykoron grófi kegyből épült kúria ma múzeum. A szabadságharc centenáriumára (1949) kitatarozott épületen sok monoki kőműves munkálkodott (társadalmi munkában). Azon kőművesek leszármazottai, akikről hajdanában így írtak: „... Kivált kőművesei örvendenek messze földön jó hírnévnek. Ezeket (...) széthordják az ország minden A „monoki fecskék”
