Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-21 / 273. szám

fcS/JUUMAGYAÄOßSZAG £ Dr. Ladányi József mondott megnyitói — „Tisztelt megnyitó kö­zönség! Megyénk lakossága a napjainkra, jellemző szo­rító gazdasági körülmények között. szűkebb hazánk, Észak-Magyarország gazda­godása érdekében többször bizonyították tettrekészsé- gét, odaadó, önzetlen támo­gatását, a közösen kitűzött és vállalt feladatokért. Több ezer óra társadalmi munka, kommunista műszak, önzet­len adakozás a bizonyítéka annak, hogy honfitársaink érzik a közös összefogás erejét és látják a benne rejlő jobbító, építő lehető­ségek perspektíváját” — dr. Ladányi József, a B.-A.-Z. megyei Tanács elnöke meg­nyitójának részlete. Kiállítás nyílott hétfőn, november 19-én délután Miskolcon, a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár tanácstermében. Borsodi képzőművészek a vérellátá­sért — ez a bemutató tár­lat címe. És a névsor: Tel­iinger István, Koncz József, Pető János, Wieszt József, Me.zey István. Szántó Dezső, Tóth Imre, Feledy Gyula, Mazsaroff Miklós, Rarczi Pál, Papp László, Szanyi Péter, Kalló László, Máger Ágnes, Kunt Ernő. Nagy Gy. Margit, Varga Miklós. Seres János, Pataky János, Bertha Zoltán. M. Kristóf Ágnes. Varga József és Csa­bai Kálmán. — „Néhány évvel ezelőtt a Gyermekegészségügyi Központ felépítésében vál­lalt megyénk lakossága or­szágos visszhangot keltő szerepet, és most egy má­sik létfontosságú beruházás, a vérellátó állomás létreho­zásában lett újra megértő, támogató mecénás. Az éle­tet mentő vér korszerű le­vételére és feldolgozására készülő épület mintegy 45 millió forintba kerül, melv összegnek a fele program szerint társadalmi felaján­lásból biztosítható. A tár­sadalmi munkaakciók szer­vezésére alakult operatív bizottság irányítása mellett eddig a tervezett összegből már 17,5 milláó forint befi­zetésre került. Vállalatok, termelőszövetkezetek, hi­vatalok, iskolák dolgozói, a tervezők és kivitelezők fel­ajánlásaikkal mind azt bi­zonyítják, hogy az előremu­tató politikai, társadalmi, gazdasági kezdeményezések megértő visszhangra talál­nak népünk körében” — dr. Ladányi József, a B.-A.-Z. megyei Tanács elnöke meg­nyitójának. részlete. A Vöröskereszt megyei szervezetének kezdeménye­zését, hogy támogassa ki-ki lehetősége szerint ezt az építést, a megyei vértransz­fúziós állomás-építést — a megyénkben élő képzőmű­vészek — Mazsaroff Miklós szavaival élve — örömmel vették. Így jött létre ez a kiállítás. Huszonhárom kép­zőművész közel száz alko­tást adott a kiállításra. És a vásárlásra. Mert a dolog természetéből adódóan a hétfőn nyílott kiállítás képei megvásárolhatók. Ekképpen — siker esetén — negyedmillió forinttal gyarapszik a vérellátó fel­építésére „gyülekező” pénz­összeg. Három kiállító, műveket adó művészt kértünk arra, a kiállítás megnyitásakor, mondaná el, mi indította őket a részvételre, milyen anyagot adtak? íme, a röp­ke vallomások: , Mezey István grafikus- művész: — Egészségügyi témájú müveket választottam be­küldésre, ezek nem direkt erre az alkalomra készül­tek. Kazincbarcikán, a kór­ház baleseti sebészetről szerzett élményeim megfo­galmazásait láthatják az ér­deklődök. Hogv miért va­gyok jelen ? Barcikán is avattak vérállomást társa­dalmi segítséggel. És egyéb­ként is. a közügyek támo­gatója vagyok ... Seres János festőművész: — Eljutott hozzám is a szövetségi felkérés. Érzésem szerint olyan színvonalú munkákat sikerült válasz­tanom, amelyeket nyugod­tan föltehet a falna az, aki megvásárolja. Egyébként a munkáim előzetesen is sze­repeltek kiállításon, mind­kettő megmérettetett már. A művész számára egyébként mindig van valami prog­ram, folyamatosan dolgozik az ember. Legközelebb a miskolci TéU tárlaton lesz anyagom ... M. Kristóf Ágnes festő­művész : — Én egy képpel jöttem, Mályi hangulatát idézi táj­képben. Mindig a meg­nyugtatásra, a napi strepz- •szek feloldására lényegül­nek képeim. Ilyen ez is. Mindenben a szépségre, a nyugalomra vágyom, ezt akarom kifejezni ... — „Az itt kiállító művé­szek közéleti aktivitásának is jó példája, hogy a velük szembeni sajátos elváráso­kon túl, ma közel száz munkájukat ajánlják fel e fontos objektum létrehozá­sára. Fontos, hogy művé­szeinket magunk mellett tudjuk a mindennapi mun­kában, vállalásaink, ter­veink megoldásában. Fest­mények, grafikák sorakoz­nak a paravánokon. E ki­állítás alaphangját most nem a visszatérő bemutat­kozások szakmai lehetősé­ge, nem csupán az alkotó és a közönség mindig is oly iz.galmas találkozása adja. Mindezek mögött ott van az á nemes cél, az a megértés és visszaigazolást kereső szándék, melynek erénye a mindannyiónkat érintő kö­zös érdek” — dr. Ladányi József, a B.-A.-Z. megyei Tanács elnöke megnyitójá­ból. S mit mondtak az érdek­lődök? t Szépeket, jókat a kiállítás színvonaláról. S a szavak helyett még többet mondtak már a tettek: az „eladva” táblák szaporodá­sai ... Szöveg: Ténagy József Fotó: Lac.zó József- 1984. november 21., szerda ■ Rádió mellett Horváthkabaré 1 madrigál is, Igazság szerint lényegesen • többféle értékes zenét isme­rünk és szeretünk, mint amennyivel „élő” kapcsola­tunk van, ezeket csak le­mezről, rádióból élvezhetjük, hangversenyen a legritkáb­ban. Nyugodtan elmondhat­juk, hogy bizonyos műfajok­ra ki vagyunk éhezve — így a Miskolci (Társadalmi Ün­nepségeket és Szertartásokat) Szervező Iroda Kamarakóru­sának. valamint a Zenemű­vészeti Főiskola Harsona Quartettjének az a műsora, melyet november 15-én mu­tattak be a miskolci Bartók- teremben, eleve szép siker­re számíthatott. A kezdés még teljesen „hagyományos” volt, a kórus néhány mad­rigállal, reneszánsz-korabeli zenei életképpel nyitott, ami­ben legfeljebb az volt a szo­katlan, hogy a karmester, Regös Zsolt nem a kórussal szemben, hanem bent, a kó­rusban állt, onnan irányítot­ta muzsikus társait, egy rendkívül közivetlen körve­zetői gesztusrendsSerrel. S mint később kiderült, ez a közvetlen színpadi jelenlét, a műsorszámok csevegő be- konferálása, Regös Zsolt kon- taktusteremtő „társalgása” a közönséggel, vagyis a reak­ciók azonnali visszaigazolá­sa, oldotta lette az előadók és a hallgatóság kapcsolatát. És végül a műsor gerin­cét alkotó spirituálék, is­mert dallamok dzsessz-sze­rű tolmácsolása, valamint a harsona quartett swing gyökerű dzsessz produkciója olyan koncertet eredménye­zett, amire szívesen használ­nánk azt a kifejezést, hogy magasam kvalifikált esztrád, de ez a műszó túlságosan lejáratott, s van benne né­nin pejoratív kicsengés. He­lyette inkább — kategorizá­ló műszavaik né!I!küit — ma­radjunk meg annál a tény- nét, hogy a hagyományt* koneentgyakonlattóft «ürtérő ■amaitTÚ, áim nagyon m él­vezhető hangverseny tanúi leivettünk. Ez a fajta mu­zsikálás a legváltozatosabb közönség! gén y, s a legsaélső- ségesebb befogadói szint tar­talmas kielégítésére alkal­mas, jó volna hát, ha má- néS több helyen élnének ve­le. Ajánlásul még annyit, hogy ráadásként majdnem az egész műsorukat újból el­énekelték, * a közönség — a tapsból és ovációból ítélve — szívesen vette volna a na­gyobb hosszabbítási is. D. Sz. K. A címbeli szóösszetétel, il­letve szóösszeírás nem téve­dés. Ez volt a címe az el­múlt csütörtökön a Petőfi műsorában sugárzott, inaid szombaton a Kossuth adón megismételt hetven perce.', összeálljtásnak, az alcíme pedig: Horváth Tivadar mű­fajai. Nem tévedés, az egy- beírás azért sem, mert nem­csak tréfás utalás a művész sokszínű kabarétevékenysé- gére, hanem azt is jelezni kívánja, hogy Horváth Tiva­dar és a kabaré elválaszt­hatatlanul egybeforrott, kö­bön ngalommá vált az évti­ze során; amit a műsor igéi l, illetve adott, • semmi mással össze nem téveszthe­tő, csak Horváth Tivadarral azonosítható. Ez nagyrészt így is van. A Kaposy Miklós szerkesz­tette és konferálta-vezette műsorban — az alcímnek megfelelően — Horváth Ti­vadar műfaji sokszínűségét villantották fel az egymást követő számok. Illetve a művésznek azt a sokszínű palettáját láttatták, amely­nek színeivel a kabaréban remekei. Ugyanis van, vagy legalábbis volt egy másik Horváth Tivadar is, aki haj­dan színészóriások partnere­kén t nehézveretű drámák szerepeit játszotta — most, a műsorban egy színpadon soha el nem mondott szerep­pel bizonyította ebbeli jár­tasságát : Cyrano orrmono- hígját mondta el —, majd átment egy másik, a nem is olyan könnyű könnyű mű­fajba. Kaposy szerint na­gyobb feladatot vállalt, mert „az embereket könnyebb megríkatni, mint megnevet­tetni'’. Így van-e, vagy sem, nem"tudom. Nevettetni min­denképpen hálás dolog, s ha a neveltetés még valami tartalmat is hordoz, úgy va­lóban magas művészi értéket képviselhet. Ennek demonst­Az aprófalvas települések, ellátatlan területek kereske­delmi kiszolgálását szolgálta az a pályázat, amelynek ke­retében a Borsod megyei Ta­nács Végrehajtó Bizottsága 20 millió forint összegű, vissza nem térítendő támo­gatást biztosított 19 áfész és 'két tanácsi vállalat részére. A pályázat célja az alapve­tő élelmiszert értékesítő egy­rálására hét műsorszámot sorakoztatott fel a műsor, amit maga Horváth Tivadar rendezett. A cirkusz, a bohózat, a szatíra, a kupié, a kabaré, a magánszám és a musical követte egymást. A cirkuszt képviselő ismert dalok pa­rafrázisaiban arról énekelt Horváth, miért van a nosz­talgia, miért sírjuk vissza a tovailiant ifjúságot, mennyi­re csalóka lehet a megszé­pítő távlat, majd egy brilii- áns Karinthy Frigyes-bohó­zatot élvezhettünk, amelyet rajta kívül Kállai Ilona és Csákányi László adott elő; ezt követően Moldova György Parlament gebinben című szatírájának mesteri tolmá­csolását hallhattuk. Nem egészes friss, de nagyon is időszerű volt a Csak valutá­ért című kupié. A műsor leggyengébb száma egy má­sik Karinthy Frigyes-darab, egy kaba rétréf a volt, amit hat évvel ezelőtt Agárdi Gá­borral adott elő a televízió­ban. Ennek a hangját hal­lottuk most, s- természetesen nem láthattuk, ezért nem is tudhattuk, min mulat olyan jól a láthatatlan közönség, amikor azt bizonyára a lá­tott játék frappínozhatta. Ki­tűnő volt Rád vány i Erűin Andaxin kora című „álla­potrajzának” előadása, vala­mint a musical képviseleté­ben Brecht—Weil Koldus­operájából Bicska Maxi da­lának variációi. Hét, meg egy módon, nyolc műfaji ágazatban szólalt meg Horváth Tivadar, sokszínű­én bizonyítva: a könnyű mű­fajban is sokféle értéket le­het produkálni. Kaposy Mik­lós meg azrt bizonyította új­ra, hogy egy színes egyéni­ségre bizton lehet, egy het­ven perces szórakoztató mű­sort építeni. (bonodlek) ségek építése, illetve konstrukciója volt. Ennek alapján 1985 végéig tanácsi beruházásban 34 kereskedel­mi egység épül meg, több mint 5 ezer négyzetméteren. A támogatott beruházások jelentős része még ebben az évben elkészül, és körülbe­lül 5—6 üzlet befejezése hú­zódik át a következő esz­tendőre. A kereskedelmi ellátás javításáért Pályázat és milliók IVla este a képernyőn Zsurzs Éva A Televíziós rendezőportrék sorozatában ma este 21.35-kor, az első műsorban Zsurzs Évá­ról láthatunk egyórás portréfilmet. Igen ak­tuális ez a portré, hiszen éppen most látható a képernyőn a Különös házasság, a Kossuth- díjas rendező egyik legújabb munkája. Zsurzs Éva a Magyar Televízió legelső, alaoítógár- dájához tartozik, csaknem száz tévéfilm, illet­ve sorozat van mögötte, közöttük olyan nagy sikerű és igen néDSzerű mű is, mint A feke­te város, az Abigél. A portréfilmben munka­társai és a filmjeiben közreműködő színészek beszélnek róla, Szilágyi János riporterrel, 5 természetesen megszólal maga is. A műsort Iván Pál rendezte. A kéoen: Zsurzs Éva. Mezey István grafikusművész Seres János festőművész M. Kristóf Ágnes festőművész Művészek a vérellátásért avagy is ez a kiállílás...

Next

/
Oldalképek
Tartalom