Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

1984. november 7., szerda ÉSZA5C-MAGYAROX5ZÁG 15 Jó hfr a sportszerető fia­taloknak és idősebbeknek: 1985-ben ú.jra kezdődik az olimpiai ölpróba tömeg- sporlakció. Az idén nyáron a sorozat zárásakor már biz­tos volt, hogy a jövőben sem maradnak erőpróbák nélkül a rendszeres testedzés hívei, de konkrét tervek meg nem készültek. A rendező szervek — az Országos Testnevelési és Sporthivatal, a KISZ KB, a Magyar Üttörők Szövetsé­ge, a SZOT és az Állami If­júsági Bizottság — elkészí­tették a folytatás forgató- könyvét. Továbbra is a téli túra, a futás, a kerékpáro­zás, a vízi túra és Balaton- átúszás szerepel a program­ban, de újdonság, hogy lesz­nek úgynevezett nagy és kis próbák. Részlet a Politikai Bizottság testnevelésre és sportra vonatkozó t984. ápritisi határozatából: „Az iskolai testnevelés és sport még nem érte el a társadal­milag szükséges színvonalat. A gyermekek és fiatalok teljesítőképessége, ed­zettsége továbbra sem kielégítő, különösen a városlakók körében. A kötelező testnevelési órák nem biztosítanak kellő rendszerességgel tartalmas fizikai igény- bevételt, nem kedveltetik meg eléggé a tanulókkal a testedzést". / ( f gy vélem, hogy a kiragadott monda- I tokban tökéletesen benne foglaltatik * társadalmunk egyik égető gondja. Az Iskolai testnevelés jelenlegi rendszere nem megfelelő, súlyosak a megoldásra váró gon­dok. Néhány helyen még mindig nem keze­lik súlysának megfelelően a testi nevelést. Hadd hozakodjak elő egy személyes pél­dával. Ismerősöm meséli: „— Jön haza a fiaim az iskolából, látom rajta, hogy vala­mi nincs rendjén. Bosszankodik egy sort, aztán káböki, hogy elmaradt a testnevelés­óra. Próbálom nyugtatni, hogy biztosan el­foglaltsága akadt a tanárnőnek, de látom, hogy a gyerek nehezen teszi túl magát a történteken. Egy héttel később megismét­lődik a dolog. Most már konkrét okot is említ: a negyedikesekhez kellett menniük ■— énekórára... — Nem kezdtem magán- nyomozást az ügyben, de annyit azért si­került megtudnom, hogy a szóban forgó iskolában ugyanebben az időben az egyik nap szinte valamennyi osztálynak elmaradt a testnevelési foglalkozása. Egy ünnepségre készülve ugyanis az iskolavezetés úgy vél­te: helyesebb, ha gyakorolnak a gyerekek. Nem vonom kétségbe a döntés mögötti tisz­tes szándékot, de lehetetlen azonosulni ve­le. Persze, fontos az eseményre való meg­felelő felkészülés; nem vitatom az éneklés szükségességét -seorii mindössze az késztet töprengésre: miért éppen a testnevelés ro­vására mennek az efféle dolgok?” Elnézést, hogy kicsit terjengősre sikerült n példa, de úgy vélem, ez a kiragadott eset érzékletesen tanúskodik a ma. még kétség­kívül meglévő, egyes helyeken uralkodó szemléletről, amelynek bizonyára része van abban, hogy az általános és középiskolások mindössze 13 (t) százaléka sportol rendsze­resen szabad idejében. No, meg annak is, bogy a családok életvitele, az oktatási é6 sportiTrtézmények tevékenysége nem alkal­mazkodott megfelelően az ötnapos tanítást héthez. A Szülők és nevelők egy részénél nem tudatosult kellően a testnevelésnek és sportnak a fiatalok egészségi, fizikai állapo­tára, a személyiség alakításéra gyakorolt döntő hatása. Egyelőre hiányos a sportolási kedv felkeltésére irányuló nevelőmunka. Ma is jóleső érzésekkel gondolok vissza arra az emberre, aki egy életre szólóan be­lém oltotta a sport szereletét. Kíváncsiság­gal vegyes félelemmel léptünk akkoriban a felső tagozatba, mert kemény ember hí­rében állt a testnevelő tanár. Aztán az el­ső órán közénk dobta a labdát, s attól kezd­ve közös hangon beszéltünk. Később per­sze a kézilabdázás, az atlétika, az asztalite- nászezés és a szertorna is sorra került. Ra­jongott a fiatalokért, imádta a sportot, nem lehetett tőle olyat kérni, amit ne teljesített .volna. Járt velünk úttörő-olimpiákra, váro­si diákversenyekre, megyei eseményekre, egyedül rendezte az iskolai bajnokságokat. Nem tudtuk, volt-e egyáltalán magánélete. Azt viszont tudtlik, hogy a sportra mindig jutott ideje. Senkitől nem kapott azért el­ismerést, hogy akkoriban az egyik miskolci klubnak nemigen voltak olyasféle gondjai, mint amilyenekkel mostanság küzd. Valósá­gos kincsesbányát jelentett az iskola. Pedig egykori tanárom egyik egyesülethez sem kö­telezte el magát, nem .vállalt edzőséget, „csak” végezte a dolgát, tette, amit saját belátása szerint cselekednie kellett. Csep- penként adagolta belénk a sport szeretetét, valósággal ópiumként itatta át szervezetün­ket az „édes méreggel”. Még azok is ked­vet kaplak a testmozgáshoz, akik egyéb­ként nem voltak különösebben tehetsége­sek. Ma is csodálattal és tisztelettel gondo­lok rá, s ha olykor találkozunk, beszélge­tünk a sportvilág kerekének fordultáról. Azt hiszem, az ilyen testnevelő tanárok­kal sokat nyerne nemcsak az iskolai test­nevelés, egyetemes honi sportéletünk is. De el ne felejtsem: már nem testnevelő a régi iskolában. Sőt, máshol sem. A nap­köziben felügyel a rendre. A feladat aligha elégíti ki, de az évek múlásával jobbnak látta, ha csendesen elballag másfelé... Egyértelműen fogalmazott a Politikai Bi­zottság, amikor kimondta: hatékonyabb test- nevelési és sportimunkára van szükség a pedagógusképző intézményekben. A pedagó­gusjelöltek kapjanak több ismeretet, mód­szertani útmutatást a diáksport szervezésé­hez, a szabadtéri lehetőségek kihasználásá­hoz. Kívánatos az is, hogy a testnevelés minden iskolában kellő számban kapjon he­lyet az órarendiben, s ehhez az iskolák hasz­nálják ki jobban a kezdésükben lévő pá­lyákat, termeltet. i Nem úgy, mint az egyik nagyvárosi ke­rületiben. ahol csaknem labdarúgópálya nagyságú játéktéren nevelődött generációk sora. reggeltől estig mozgalmasan alakult arrafelé az élet. Egészen addig, amíg évek­kel ezelőtt kicserélődött az iskolavezetés. A régiek nyugdíjba mentek, az utánuk kő­vetkezők első dolga-pedig az volt, hogy bi­tumenes kézilabdapályát építettek a füves terület kellő« közepére. Körbe is kerítet­ték, jő magas dróthálóival, nehogy arra iffte- téktelenek igénybe vegyék. Szép csendessé» néptelenedett el a környék, ma már nem „zavarja” gyerekzsivaj az arrafelé lakók na­pi „nyugalmát"... A megyei párt-vé©rehatjtúlbi»o«éág «mgwsffi­tusban foglalkozott Borsod testnevelési és sportmozgalmának helyzetével. A jelentés­ben többek között az is olvasható, hogy a testnevelők leterheltsége nagymértékű, hi­szen a tömegsport szervezésén, a honvédel­mi programok bonyolításán túl a sportegye- siileteltben is tevékenykednek. Azt hiszem, el kellene dönteni: melyik a fontosabb. Ter­mészetesen abban nem lehet kivetnivalót találni, hogy a szakmailag arra rátermet­tek, képességüknek megfelelően, a klubok­ban is tevékenykednek, de semmiképpen ne az iskolai testnevelés kárára. Ha vala­kinek energiája, ambíciója marad a napi iskolai feladatok teljesítésén túl, lelke raj­ta, kössön akár több szerződést is. De en­nek semmiképpen ne a gyerekek legyenek a szenvedő alanyai! Az iskolák, s ezen bélül a testnevelők roppant sokat tehetnék annak érdekében, hogy erősebb, edzettebb nemzedék kövesse a mostanit. Napjainkban széles körű társa­dalmi erőfeszítések történnek az iskolai test­nevelés és sport gyökeres megjavítására. Az első lépés alighanem az igény felkel­tése, a mozgás megszerettetése lehet. Álljon itt befejezésül egy idézet F. Saa­bé Gyöngyi: Magyar olimpikonok önma­gukról és a sportról című könyvéből: „A tömegsport csillaga előbb-utöbb feljön,mert ha az ember életben akar maradni, akikor mozognia kell, s erre pedig hovatovább má­sutt nem lesz alkalma, csak a sportban” — foglalta össze a többség véleményét egycso­portos vita után a hetvenes évek egyik ne­ves bajnoka. horns T-ásztú I Nyíregyházi VSSC—Mis­kolci VSC 3-1 (14, —6, 1Ó, 14). Nyíregyháza, NB II. női. Állagon felüli teljesítményt egyik miskolci játékos sem nyújtott. Szolnoki Vegyiművek—He- jőcsabai Cement, SE 3-0 (2, 7, 5). Szolnok, NB II. férfi. Jók: Kovács T., Pádár, Var­ga. Debreceni Universitas— Borsodi Építők Volán SC Röplabda 3-1 (8, —8, 9, 10). Debrecen, NB II. férfi. Jók: Lukács, Tóth. Kazincbarcikai Vegyész— Tószeg 3-0 (7, 6, 12). Tószeg, NB II. férfi. Jók: Kiss Zs., Gyenes. Borsodi Bányász—Sátoral­jaújhelyi TK 3-0 (6, 9, 5). Ózd, NB II. férfi. Jók: Sző­ke, Szaniszló, Nagy P„ illet­ve Kormány. Debreceni Universitas— Mezőkövesdi Munkás 3-0 (7. 8, 9). Debrecen, NB II. női. Átlagon felüli játékot egyik mezőkövesdi sportoló sem nyújtott. Sátoraljaújhelyi TK—Nyír­bátor 3-1 (10, 5, —6, 6). Nyírbátor, NB II női. Jók: Farkasné, Pásztor, BaAogh­Visszavágút játszik a Videoton Forduló a megyei l osztályban Ma délután Székesfehér­várott nagy érdeklődéssel várt foci csemegére kerül sor, az UEFA Kupában a Videoton gárdája a francia Paris St. Germain együtte­sét látja vendégül. Az. el­ső találkozón a fehérvá­riak nem kis meglepetésre 4-2-es győzelmet arattak, igy remek esélyük van, hogy bekerüljenek a leg­jobb 16 közé. Ha ez sike­rül, akkor Kovács Ferenc edző legénysége az idén még egy fordulót játszik a 8 közé kerülésért. A mai összecsapás délután fél öt­kor kezdődik, s a televízió egyenes közvetítésben szá­mol be az eseményekről. Fordulót rendeznek ma délután a Borsod megyei I. osztályú labdarúgó-bajnok­ságban. Valamennyi talál­kozó délután 1 órakor kez­dődik. A párosítás: Borso­di Bányász—Priigy. Putnok —ME AFC. Mákvölgy— SUMSE. Bodroghalom— Miskolci Üveggyár. Encs— Felsözsolca. Mezőkövesd— Gönc. Alsózsolca—Mező- csat. Hejócsaba—Szuha- völgy. Az MLSZ-ben elkészítet­ték az MNK újabb fordu­lójának a sorsolását. A DVTK a Nagybátonnyal kerül szembe november 28-án. Tisztázódott az is, hogy a Népstadionban az MNK-finálé előtt a Nagy- ecsedi Tsz SE és a Mádi Ércbányász vívja a Szabad Föld Kupa döntőjét. Üjsóghír: A NOSZF 67. évfordulója alkalmából a Ma- gyár Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozatát kap­ta Sípos György. Tanár úr. Patakon csak így szólítják. Sípos György kevéssel a felszabadulás után végezte el a Testnevelési Főiskolát, majd a Boórog-parti város­ba került. Az első perctől kezdve a Comenius Tanító­képző Főiskolán, illetve an­nak közép- és felsőfokú „jogelődjén” dolgozik. — Bármikor szívesen fo­gadom, ha a sportról és a testnevelésről akar beszélni — mondta a vonal túlsó vé­gén. — Lehet, hogy éppen konzultációt tartok majd, de ne féljen, kiszorítok egy kis időt. A rende vú szombaton Jött tétre. Gyuri bácsi természe­tesen a testnevelés tanszé­ken serénykedett már, a tor- , naünnepélyek, -bemutatók fortélyairól oktatott. Hellyel kínált. — Ók ketten — mutatott hallgatóira —■, a múltkor el­felejtettek eljönni egy érá­ra. Most viszont H&ögdicsér- tem őket, „vágták'' az anya­got Hogy éppen asombalon? ISiben a szakmában nincse­nek szabadnapok. Amikor art kérdeztem, hány esztendeje csinálj», ne­vetett — „Cselt" bm-mtocnyoic. Tíaénes voltom, sarakor testnevelőm egyszer megdi­csért. Megfogadtam: én is tanár teszek. Aztán gyerek­kori álmomból valóság lett. S bizony az évtizedek gyor­san elszaladtak. Már a fiam ,is itt tanít. íróasztala papfrhahnazok­kal borított, az egyik fotel­ben tanmenetek, jegyzetek sokasága. — Kis otthonomban rit­kán van rend — vette ész­re, hogy körülpfllantottam. — Nap mint nap sok a te­endőim. És a korral haladni kell. tanulmányozok minden tanítóképzéssel kapcsolatos írást, tanulmányt, a jó pap holtig tanul. — Voít (incirfmtrm néhány egykori diákjával szót válta­ni. Valamennyien nagy sze­retettel beszéltek önről... — Ennek szívből örülök. Talán azért van így, mert minden „nebulómat" felnőtt­ként, partnerivént kezeltem. Soha, egyetlen diákomról sem tudtam lemondani. Ha valami nem megy, én va­sárnap is rendelkezésre ál­lok, vagy akár késő éjsea­ka __ Felelősségemet máig é rzem. Rendre az motoszkál bennem, hogy a végzősök a különböző nagyságú telepü­léseken „hirdetik” majd a testkultúrát. Döntőnek tar­tom a szakma megszerette­tését. Ezt vonzó, pergő rit­musú órákkal lehet elérni. — Szigorú tanárnak tartja magát? — Erről leginkább hallga­tóim tudnának mesélni. A fegyelmet és rendet megkö­vetelem. Nincs pardon ak­kor sem, ha az elsajátítan­dó anyagról van szó. Ugyan­akkor van egy sajátos fogá­som is. „Fizikai” büntetést soha nem alkalmazok. Ha valami nem megy, vagy egy diákom szórakozik, megúsz- sza a felevőrámaszokat, a plusz köröket. Viszont „jaj neki”, ha a leckét nem tud­ja. Ilyen esetekben „előke­rülnek” a túlórák. Gyuri bácsi messze földön híres a humoráról. A hány tanítványa volt már? — kérdésre így felelt: — Egy város! Hogy e* szám szerint mennyit jelent? Nem is tudnám megmonda­ni pontosan. Tízezret bizto­san. Jó érzés számomra: fő­iskolánk jelenlegi főigazga­tója, egyik helyettese, párt­ós szakszervezeti titkára is diákom volt egykor. Azt hi­szem, ez munkám eredmé­nyességét bizonyítja. — Elégedett ember? — Nem, és sohasem leszek az. Állandóan a többre, jobb­ra törekedtem. Elvem: min­dent lehet pre .’ízebben és egyre tökéletesebben csinál­ni. A buktatók, a kudarcok pedig csak edzik az embert. Feladni semmit nem sza­bad. — Ha jól tadom, könyvet it. — Már befejeztem. Ügy is fogalmazhatok, hogy a leg­újabbat. A Testnevelése Inte­lei és tantárgypedagógia cí­mű munkám a napokban ke­rül a nyomdába. Egységes jegyzet, vagyis belőle taní­tanak majd valamennyi ta­nítóképző főiskolán. Nem dicsekedett vele, de köztudott: könyveiből már 1960 óta oktatnak. Mert Sí­pos György nemcsak a mód­szertani-gyakorlati, hanem az elméleti munkára, kuta­tó jellegű tevékenységre is szakított időt. Tanszékén iskolát terem­tett. Kitűnően képzett kollé­gái vannak, a kas közösség­ben családias a hangulat., Gyuri bácsi pedig minden szakmai fogást igyekszik át­adni a fiatalabb nemzedék­nek. Elnöke a főiskolai sport­körnek, nagy figyelemmel gondozza a szakosztályok munkáját, amolyan minde­nesnek tartja magát — Mit jelent nekem ez a kitüntetés? — teszi fel a kér-, dést önmagának. — Semmi­képpen sem elbizakodottsá­got. Természetesen örülök; hogy elismerik ténykedése­met, s r&jtam keresztül a tanszéki „együttest”. A ju­talom ösztönöz. Üjabb cé­lokra, feladatokra. Kolodzey Tamás Sportkitünietések November 7. alkalmából a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fo­kozatát kapta Novak Pál, a Borsod megyei Atlétikai Szövetség elnöke és Sípos György, a sárospataki Co­menius Tanítóképző Főiskola tanszékvezető főiskolai taná­ra. sportegyesületi elnök. Kiváló Munkáéit kitünte­tésben részesült: Kővári Kázmér, a Borsodi Építők Volán SC ügyvezető elnöke és Atkári Erzsébet, az emődi sportkör gazdasági vezetője. Kiváló Társadalmi Mun­káért kitüntetést kapott: Csetneki Imre, sárospataki labdarúgóedző. Erdélyi And­rás. a Szerencsi városi Kézi­labda Szövetség elnöke. Er­délyi János, a Borsod me­gyei ökölvívó Szövetség el­nöke, Fajkn c.zius Ferenc, a bonsodsziráki sportkör elnö­ke, Gyaim tokomé a Borsod" megyei Torna Szö­vetség elnökségének tagja, Hirtling Gizella, a Borsod megyei Természetbarát Szö­vetség elnökségének tagja. Molnár Béla, a nekézsenvi sportkör gazdasági vezetője, Molnár József, a Mezőköves­di városi Sakkszövetség elnö­ke, Kazinczy László, a Bor­sod megyei Kézilabda Szövet­ség elnökségének tagja. Pede­ri István, az Encsi városi Kézilabda Szövetség elnöke, Petró Béla, a Borsod megyei Kosárlabda Szövetség elnök­ségének tagja. Szatmári Já­nos, a Borsod megyei Súly­emelő Szövetség elnöke, Szelekovszky Ferenc, a Bor­sod megvei Teke Szövetség elnöke, Tóth Jenő. az Ózdi városi , Atlétikai Szövetség főtitkára. Udvardi Ignác, a Kazincbarcikai Vízmű SE elnöke, Varga István, a me­sa» oportkók ektöke, Vtpfc József, a Postás SE úszó szakosztályának vezetője, Zarándi János, a mezőcsátí sportkör úszó szakosztályá­nak vezetője, Zsigmond Sándor, a Borsod megyei Labdarúgó Szövetség elnök­ségének tagja. Boros Árpád, a DVTK kosárlabda szak­osztályának elnöke, Farkas István, a DVTK atlétikai szakosztályénak elnöke. Az OTSH elnökének dí­cséretét kanta: Gyarmati Sándor, a Borsod megyei Labdarúgó Szövetség elnök­ségének tagja. Fodor Antal, a Borsod megyei Kajak-Ke­nu Szövetség elnökségénéfc tagja, Ktiveczki Zoltán, a Borsod megvei Tenisz Sző-' vétség elnökségének tagja; Hernádi Pál. a DVTK súly-! emelő szakosztályának tecté} nikaí vezetője.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom