Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-07 / 262. szám
1984. november 7., szerda ESZAX-MAGYAR08SZÄG 4 Drótos LászfS Kuszmann Károly Czibere Tibor Balogh Béla If Kerekasztal-beszélgetés a Nehézipari Műszaki Egyetem és a nagyüzemek együttműködéséről r TOapjcfínLra megnőtt a kutatóhelyek szerepe, felerősödött a tudomány termelőerővé válásának folyamata. Hogyan tükröződik ez a Nehézipari Műszaki Egyetem és három borsodi nagyvállalat kapcsolatában? — erről beszélgettünk dr. Czibere Tiborra!, az MTA levelező tagjával, tanszékvezető egyetemi tartárral, az NME rektorával, Drótos Lászlóval, a Lenin Kohászati Művek vezérigazgatójával, Balogh Bélával, a Borsodi Szénbányák Vállalat műszaki vezérigazgató-helyettesével es Kusz- maon Károllyal, a Diósgyőri Gépgyár kereskedelmi igazgatójával. — Gondolom, egyetértőnk abban, hogy a magyar népgazdaság szempontjából stratégiai kérdéssé vált a műszaki fejlesztés, hiszen csak így tudunk versenyben maradni a világpiacon. Menynyire stratégiai kérdés vállalati szinten a műszaki fejlesztés? Drótos László: — -Egyértelműen az, mert csak így tudunk kapcsolódni ahhoz az iparfejlesztési programihoz, amelyet a magyar népgazdaság maga eAé tűzött. A f Lenin Kohászati Művek ei- j indított egy megújulási programot, s bázisaként létrehozta a kombinált acélművet. Ahhoz azonban, hogy a kombinált acélmű hasznosuljon a vállalat és a népgazdaság számára is, ki kell munkálnunk egy több évre szóló belső fejlesztési programot. Ez a metallurgiai termelőbázis ugyanis igényli, hogy a kutatás lehetővé tegye a továbbfeldolgoaás korszerűségét. Kuszimann Károly: — Közvetlen exportérdekeltségünk túllépte a (>0 százalékot, és ez eleve azt jelenti, hogy sarkalatos kérdés a fejlesztés. Beleértve ebbe a gyártmány- és a- gyártásfejlesz- tést. Mind a kettő piaede- terminált, hallatlan gyors reakcióképességet követel. Saját fejlesztési bázisunk elégtelensége is arra tereli a vállalatot, hogy kiutat keressen más szellemi kapacitás igénybevételével. Ebben az esetben ez az egyetem, amellyel együttműködünk a gyártmány- és a gyártmányfejlesztés területén. Balogh Béla: — Ma ezer fővel kevesebb vájár dolgozik a BSZV-nél, mint 1980- ban. Ezt csak műszaki fejlesztéssel lehet áthidalni. A legszomorúbb — ha szabad , így mondanom —, hogy vannak műszaki fejlesztési elképzeléseink, de nincs mindig meg a megvalósulás feltétele. Czibere Tibor: — A magyar ipar számára, annak bármely vetületét is nézzük, a műszaki fejlesztés stratégiai kérdés. Akkor is, ha sokkal szerényebb lehetőségeink vannak, mint mondjuk az NSZK-nak, vagy egy Angliának. Mivel tudunk azonban mi versenyezni? Műszaki színvonalban, vagy abban, hogy nálunk olcsóbb a (munkaerő... Ahhoz, hogy ezzel éljünk, műszaki fejlesztés kell! Egy akadémikus fogaimazta meg, hogy azokba a résekbe kell a magyar iparnak betörni, amelyek a nemzetközi munkamegosztásban számunkra nyitva állnak. A magyar ipar erőssége az egyedi gépgyártás, amelyben a legjobban hasznosul a szellemi tőke is. ES>ben versenyezhetünk. — A műszaki fejlesztés hatékonyságának fokozása megköveteli, hogy a tudomány és a gyakorlat még inkább közeledjen egymáshoz. Mennyire használják ki a vállalatok, hogy körzetükben van az egyetem, mint tudományos kutatóbázis? Czibere Tibor: — Kutatásainknak arra kell irányulnia, hogy azok a gyakorlatban belátható időn belül megvalósuljanak. Ehhez szoros kapcsolatra van szükség a gyakorlattal. Afelé a megrendelő felé kell tekinteni, amelyik a saját stratégiai céljainak megvalósítása érdekében hozzánk megbízással fordul. A tudományt a világon mindenütt a megbízások sorozatával lehet megfelelő irányba terelni. És az egyetemnek saját alapkutatását is úgy kell alakítania, amely erre készteti. Drótos László: — Az új berendezésekkel és új technológiai feladatokkal kapcsolatosan seregnyi elméleti kérdés és probléma vetődik fel a gyakorlatban. Ma ott tartunk, -hogy nem tudnánk ezeket a kérdéseket megválaszolni, ha nem lenne szoros szakmai konzultatív kapcsolat az egyetem vezető munkatársai és a gyakorlat szakemberei között. Mondok egy példát. Jó két hónapon át rakoncátlankodott az NSZK-ból megvásárolt konverterünk, míg kiderült, hogy a beleépített olasz származású ventillátorral van baj. Megoldás;') hoz éppen Czibere elvtárs adott szakmai, tudományos jellegű segítséget. De arról is szó van e kapcsolatban, hogy konzultáljunk a műszaki fejlesztés irányának megjelölésében. Legutóbbi megállapodásunkba olyan új elemeket is beiktattunk, hogy közösen állítjuk össze a külföldi tapasztalatcserére utazók stábját. Így. nemcsak a gyakorlat, hanem a tudomány szemüvegén keresztül is vizsgálhatunk egy-egy témát. De szerepel az együttműködésünkben az is, hogy az egyetem segítséget ad a számítógépes irányítás és fo1 varna+Kzabál yozás elterjesztésében, a robottechnika bevezetésében. Kuszmann Károly: — A vállalatnak vagy van fejlesztési kapacitása, vagy nincs. Rendszerint időben nincs. Itt lép be az egyetem, amikor megbízás alapján helyettünk fejleszt, tervez. A „mit” nekünk kell megmondani, a „hogyant” is, de jő, ha ebben már a kutatók is segítenek, mert így nem konzerválunk egy maradd technikát. Nagyon sok témánk fut az egyetemmel együtt áramlástechnikai és más energetikai, vagy kábelgépeik vonalán. Balogh Béla: — Poteodtó- Hs előny az egyetem jelenléte. Példát is mondok rá. A dubicsánys területen új bányát létesítünk. Már a kutatás fázisát» bekapcsolódott a bányaművelési tanszék, és így ofSraorierrtáltabb volt már maga a kutatás is; de időben éveket lehet nyerni azzal is, hogy nem a kutatás befejezése után jelenünk meg és próbálunk egy koncepciót kialakítaná. — A kutatásra fordítható összegek nagy része ma a vállalatoknál van. A g\iakor- lat oldaláról való probléma- felvetés nem aprózza-e el magát a tudományos kutatómunkát? Czibere Tibor: — A kérdések először mindig a gyakorlatban jelentkeznek. Ha tehát a tudomány a gyakorlatban felvetődő kérdésekkel foglalkozik, akkor nem szétaprózza magát, hanem a saját diszciplináris kutatásaihoz találja meg a kérdéseket és a kérdésfeltevőket, amelyre nekik úgy kell válaszolni, mint egy alapkutatást végző intézménynek. Ma például a súly, mint olyan, rendkívül fontos. Most már számítógéppel ki tudjuk tapogatni azokat a pontokat, amelyek repedésre, törésre a legvalószínűbbek. Hogy élni is tudjunk vele, a szerkezeti anyagot előállító iparnak mindenkor garantálnia kell tudnia ugyanazokat a szilárdsági és megmunkálási tulajdonságokkal rendelkező anyagot. Ebben a tudomán yos kutatásnak óriási szerepe van. Balogh Béla: — Ténylegesen volt elaprózódás távlati kutatásokat illetően. Amit az Ipari Minisztérium is felismert. Ebben történt változás, és egy-egy bányavállalat ma egy-egy feutatásó problémakör rendszergazdája. Mi például a vágathajtási kutatásoké vagyunk. Ez a koordinál tság nyilván most már lecsapódik az egyetemen is. Kuszmann Károly: — Nálunk az anyagi eszközök hiánya nem gátolja az együttműködést. Nyilvánvaló, hogy olyan témákkal jelentkezem az egyetemnél, amelyek nehezek, problematikusak, és többrendbeli vizsgálatot igényelnek. Czibere Tibor: — Ma a fejlesztésre fordítható pénz kevesebb. Ezért is mondjuk, hogy a fejlesztéspolitikának, legyen az iparfejlesztés vagy kutatás, szelektívnek kell lennie. Azokon a területeken kell fejleszteni, amelyeken élvonalban tudunk maradni, vagy élvonalba tudunk kerülni. És nagyon fontos, hogy már most készüljünk arra az időszakra, amikor nagyobbak lesznek a fejlesztés lehetőségei. Legyen akkorra egy olyan koncepciónk — alternatívákkal —, amelyet Kissé félénken kopogom le a cím betűit. Fogalommá összeállítva nem mozdítják-e rossz irányba az olvasó gondolatait? Arra — amerre a gyakorta emlegetett anyagi(as)ság zsákutcái várnak ... Más „utcákba” szeretném most hívni, a kedves olvasót. Azzal a téríthetetlen hittel, hogy gazdagodásról, gyarapodásiul lesz szó a továbbiakban. A közelmúltban megszaporodtak azok a híradások, amelyek a szellemi épülés, a' műveltséggyarapítás ■ fontosságáról szóltak országos fórumokról tudósítva.. Közművelődési helyzetünket ismét megpásztázta a figyelem. Közművelődési intézményeinkben dolgozó népművelőkkel találkozva — korábban s utólag is — sok gondot tudunk még felemlegetni. Például: nehéz rávenni az embereket a kimozdulásra, arra, hogyha művelődési otthonokban keressek a művelődési alkalmakat. Egy idő óta — talán a reflexek védekezése ez az évek óta ugyanazon sirám ellen — mind sűrűbben gondolok arra: vajon nem le,ttiink-e egy kicsit szűkén látóak? Nem az a farkas ólálkodik-e kertünk alatt — amelyik nincs is ott, csak mi kiabáljuk? Érthetőbben: nem csak rossz Gazdagodok... beidegződések alapján „nyilatko- zunk”-e a művélődési hajlamokról- hajlandóságokról? Annak alapján, hogy milyen gyakori látogatói a művelődési intézménynek az adott településen élők. Néhány évvel ezelőtt levelet kaptam egy miskolci fiatal asszonytól. Más tárgyban, panaszosan írt sorai között fontosnak tartotta megjegyezni: „...a színes televíziót OTP- részletre vettük, 5 éves kisfiúnk van, akit nem lehet egyedül hagyni egy- egy színházi est kedvéért, a discó- nál vagy szórakozóhelyen való ücsörgésnél sokkal többre becsüljük a parázs baráti vitákat, egy-egy jó könyvet vagy hanglemezt.... mindenki másképp csinálja, s ez emberileg érthető.” Amikor ezeket a sorokat olvastam, korábbi élmények- emlékek tóiultak elő emlékezetemből. Otthonokban összejövő baráti társaságok (még olyan is volt, ahol „kötelező” olvasmányt jelöltek meg a legközelebbi megbeszélés alapjául) ... És ma is tudom, hogy sok otthonban nem csak díszek a könyvek, a hanglemezek; hogy nagyon sokan gyarapodnak, gazdagodnak otthon — szellemiekben is. A tanulókról nem is beszélve. Ezrekről — akik már nem iskola- kötelesek, akik munka mellett gazdagítják ismereteiket. Két-három éve Miskolcon, a Dolgozók Gimnáziumában vallomásokat olvashattam, felnőtt tanulókkal beszélgethettem. Ök is azok közé tartoznak, akiknek bizony nem jut idejük szórakozni, művelődési házakba járni. Annyit bírnak: dolgoznak a munkahelyen és otthon, meg tanulnak. Egyikük azt mondta : „Bár az itt (ti. a Dolgozók Gimnáziumában) szerzett ismereteimmel nem leszek több főnökeim szemében — de úgy érzem, sokkal gazdagabb lettem.” Ebben a szellemben ne szégyelljünk örülni — a „magángazdago- dóknak” ... Így lesz teljesebb a kép. Tcnngy József ha megvalósítumk, clőbbo* lépünk. Drótos László: — Ama a pénzt illeti, az mindig kevesebb, mint amennyi kellene, de az együttműködéssel, a kevés pénzből is több jöhet ld. Említettem a közös utaztatást, ami nemcsak olcsóbb, de a hozama is több. Ügy gondolom, hogy a közös gondolkodás, programmeghatározás az, amely a mostani együttműködésünket jó irányban téríti el a régi megbízásos munkától. így sokszorozhatjuk a produkciót. — Mennyire szűkül le ez az együttműködés a műszaki fejlesztésre, vagy hordoz-e társadalmi kérdéseket? Czibere Tibor: — A táí'- sadalimi alapkutatásokat, gondolok ttt szervezéstudományra, üzempszichológiára, szociológiára, azéirt is folytatnunk keld, hogy megfelelő társadalmi körülményeket tudjunk biztosítaná azoknak az embereknek, akikkel a műszaki fejlesztési programot intenzíven akarjuk megvalósítaná . Drótos I.«iszló: — Több olyan témánk van a társadalomtudományok területén munkálkodó tanszékekkel, amelyektől sokat várunk. A marxista tanszékkel van egv megállapodásunk például: miként lehet minősíteni a gyár több mint hatszáz diplomásának közérzetét, törekvéseit, innovatív, vállalkozó szellemű csapattá formálni ezt az együttest? Azaz, hogyan lehet az új irányítási rendszer • igényeire minél előbb ráhangolni azt a gárdát, amely köztudottan hosz- szú évtizedeken át tervutasításos rendszerben dolgozott, nem is rosszul. Nem beszéltünk eddig még arról, hogy jó irányba változott egymás megbecsülése is. Arra célzok, ahogyan egy egyetemi oktató a gyakorlati mérnökre gondol, és viszont. Vagy szólni lehetne az egyetem szakemberképző funkciójáról. A szakemberképzés, egyáltalán az emberi tényezőkkel való foglalkozás a stratégiai kérdések másik nagy pillére. Kuszmann Károly: — Biztos, hogy a számítógépes programokat, technikát és irányítást nem tudjuk kikerülni. A régebbi tervezők es fejlesztők számára ezek technikailag ismeretesek ugyan, de nem kaptak rá olyan képzést, mint a mai mérnökök. Hallatlan segítség ez. Enélkijl egyszerűen lépéshátrányba kerülnénk. Czibere Tibor: — A mai világban rendkívül fontos a referencia. Nemcsak az ipar számára. Űgv gondolom az is nagyon jó. hogy az ionr alkalmasnak érzi az egyetemet. mint kutatóműhe’'-t arra. hogy segítsen a problémák megoldásában. Ez úgy is megnyilvánul, hogy alkalmas, feladatmegoldásra képes mérnököket nevelünk számukra. Az alkotó értelmiség közérzetét az határozza meg. hogv az a társadalom. amelyikben él. menynyire számít az ő szellemi erejére. Csutorás Annamária
