Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 13 mmmr 'm'Mmmwmk'jmatm im 1984. rmvemher 3., szombat ! A rokonszenvtől a barátságig Miért érzünk bizonyos emberek iránt rokonszenvet? Miért jó velük együtt lenni. beszélgetni, dolgozni, és miért erősödik meg a vonzódásunk valaki iránt — néha — olyannyira, hogy barátunkká fogadjuk? Az e kérdéseket kutató szociálpszichológusok — olvashatjuk — megállapították például, hogy azokat kedveljük, akiktől a legkisebb „befektetéssel” a legnagyobb „nyereséget” várhatjuk. , Ez azonban nem minden vonzalom kialakulására érvényes! Szeretjük ugyan, ha megdicsérnek bennünket, s legtöbbször azt, akitől a dicséretet kaptuk, jobban kedveljük ezután, mint addig. De ha észrevesszük, hogy a dicséret túlságosan hízelgő, sokszor épp az ellenkezőjét éri el vele. A szívesség vagy a dicsértei hatása mindig a helyzettől függ: van, amikor fokozza rokonszenviinket, de adódhat úgy is, hogy csökkenti. Talán meglepően hangzik, de a kísérletek szerint nem azt szeretjük, akitől ajándékot kapunk, vagy aki szívességet tesz nekünk, hanem azt, akinek mi adunk ajándékot, vagy akinek rm teszünk szívességet! A rokonszenvünk sokszor akkor támad föl valaki iránt, ha megtudjuk, hogy az illető szeret bennünket. Számos vizsgálat igazolta, hogy a vonzalom vonzalmat szül, akit szeretnek, az maga is jobban szeret. Azt is kimutatták, minél bizonytalanabb önmagában, annál inkább vonzódik ahhoz, aki szereti őt. Egy hosszú kísérletsorozat bebizonyította, hogy egy másik ember felénk irányuló rokonszenvének a fokozódása jobban növeli a vonzalmunkat iránta, mintha kezdettől egyformán kedvel minket. A rokonszenvének a visszavonása pedig ellenszenvesebbé teszi, mintha kezdettől negatív érzelmeket táplált volna irántunk. Rokonszenv a barátság alapja is. Barátot az ember önként, maga választ. A barátsághoz nyíltság, őszinteség és kölcsönös szeretet kell. Szinte kivétel nélkül azote között szövődik, a-kiket valamilyen közös tevékenység — sport, tanulás, munka — köt össze, azonos csoporthoz tartoznak. Hogy a barátság mély érzelmi kapcsolat, azt jól mutatja az a fájdalmas érzés, amelyet akkor érzünk, ha csalódnunk kell egy barátunkban. A lizenuk napon érdekesek! l Szófia cHa KawsoiíPból zúgva az erdei Tündér. Várja a vizimanóknáí telve, potyogva a kondik. Zümmögi JÖ8ja a töwdért, szá#rta utána, de szárnyát álmos erő lekötözte; ölve marad a vsrágjáo, B-pawaszaJja a skföiwaifc, mennyise mostoha sorsa. Béka Benő fcrabátjag tJgy Jön a kopp is a bopprof" ’ Érdemes megtervezni, hogyan töltsétek el a szabad időt. Jussom idő múzeumok látogatására is. Alaposabban körülnézhettek, kutathattok, gyűjtőmunkát végezhettek, aminek később még hasznát láthatjátok. Ha nincs közöttetek felnőtt hozzáértő kísérő, kérjetek ta-rtetvezetőí, aki szakszerűen elmagyarázza, mit láttok. Sok múzeumban már lehet kölcsönözni magnetofont, amelyen ismertetés hallható a kiállításról. Ha ilyet kölcsönöztök, ne feledjétek, hogy halkan szóljon a készülék, ne zavarja a többi nézőt, csoportos látogatás esetén pedig egy félreeső helyen a készüléket körül- áítva hallgassátok meg a tájékoztatást, s utána nézzétek meg a kiállított tárgyakat* Ha kevés az időtök, inkább kötszerre jörjátek gig a múzeumot, mert a futólépésben végzett tárlatvezetés nem ér semmit. Ne feledkezzetek meg a kulturált, fegyelmezett viselkedésről sem. A múzeumlátogatás ne fejeződ jék be az épület ajtajában. Kövesse megbeszélés, adjatok lehetőséget egymás- nak a véleménynyilvánításra, gondolatok kicserélésére. Esetleg együtt is megnézhetitek a múzeumban vásárolt tájékoztatót, képeket. Meglátjátok, milyen öröm felismerni az ábrázolt tárgyakat, festményeket, plakátokat, szobrokat, visszaidézni a közös élmény hangulatát. Erre a megbeszélésre meghívhattok olyanokat is, akik még nem látták a múzeumot, lehet, hogy ezzel kedvet csináltok megtekintésére. Hegpo Sokszor (Avasúatjárok a« újságban, ha balesetről adnak hírt: a sérült életét a gyors beavatkozás mentette meg. Ilyenkor csak arte gondoltok, gyorsan jött a mentő. Igen, de valaki _ hívta őket, felmérve a veszélyt, gyorsan telefonált. Telefonált, mert a hírközlés leggyorsabb eszköze a telefon. A gyors ügy- intézésre is a legalkalmasabb, mert időt, energiát takarít meg. Ezért fontos töd™ kezelését. Hogyan» is teetft telefon átüt ? Miskolcon az »teái fülkéből 2 Ft-ér.t telefon áthat bárki, ha ismeri a hívott fél ötjegyű számát. Ha nem tudja, akkor a telefonkönyvben telefonálni? keffl. megnézni, a betíSteiracte» névmutatóban. Ha ott sem található, akkor segít a tudakozó. Ennek száma Miskolcon: 37-321. A telefonon távirat is feladható, a 02-es számot kell hívni. Ébresztés kérhető a 37-321, a pontos időt megtudhatod a 080-as télefonszámon. Pontosabb telefonszámote még: 04 vagy 10-444 a MENTŐK, 05 a TŰZOLTÓSÁS, 07 a RENDŐRSÉG. Ezeket érdemes megjegyezni. Sose feledjétek, hogy minden ügyben — ha a hívott fél jelentkezik —, köszönni illik, aztán bemutatkozni. Ezután kell közölni a hívás okát, és a kérdésekre udvariasan válaszolni. lilik köszöntéssel elbúcsúzni, és csak azután letenni a kagylót! így sok félreértés elkerülhető. A telefon sokszor a gyors segítségnyújtás eszköze (ha beteghez hívják az orvost, balesethez a mentőket), ezért rongálná tilos. Ha elnyeli a pénzérmét, felesleges ütöget- ni, keresni kell egy másik, jó készüléket! Ha vidékre, más városba akartok telefonálni, meg keil tudni, hogy a másik helységet bekapcsolt ák-e a távhívásba, s ha igen, akkor mi a körzetszám. Ezt megtudhatod a miskolci te- lefonkönyv 6—7. oldaláról. Ha Budapestre akartok telefonálni, 06-tal kell kezdeni, majd a főváros körzetszáma, az 1-es után kett tás- esásm a-b-at swároot. . ■Rejtve ny Kény éves a rénszarvas? Messze fönt, a bédeg északon a teppföidS «ribcnek háziállata a rénszarvas. Rajzunkon is egy ilyen ágas-bogas agancsost mutatunk be, amely már régen végzi hasznos munkáját a gazdája szolgálatában. Ha a nyíl irányában elindulva az összes számtani műveletet egymás után elvégzitek, megtudjátok, hány éves a rénszarvas. Beküldendő november 8-ig. Kérünk benneteket, hogy megfejtéseiteket levelezőlapon küldjétek be szerkesztőségünk címére. A hibátlanul megfejtők között könyveket sorsolunk ki. A korábban közölt rejtvény heiyiee megfejtése: A város peremén. Könyvet nyertek: Piskóti Gábor, Miskote; Diebes László, Bódvaszilas; Zubor Károly, Egeriövó; Sándor Angéla, Miskolc, Veréb Margit, Tíszatarjá**; Dévai Tímea, Mád. i A loonyweteet postán kúVíjSte- «L Canko Cerkovszki: A madár tanácsai Egy ember fogott egy madarat, és készült, hogy megegye. Ám a madár így szólt hozzá: — Ó, te jó ember, mért akarsz megenni engem? Mi hasznod lesz belőlem, hiszen egy falat vagyok csupán! — Ez igaz — válaszolt az ember —, de miért ne ennélek meg, ha egyszer a kezembe kerültél? — Ha nem eszel meg — szólt a madárka —, adok nekéd három jó tanácsot, melyek egész életeden át segítségedre lesznek. — Ha így van, mondd őket, és szabadon eresztelek — mondta az ember. Ekkor így szólt neki a madár: — Az elmúltakon ne bánkódj, a lehetetlenre ne törekedj, és ha valakit nem ismersz jól, ne higgy köny- nyen neki. Az ember elengedte a madarat és az — huss! — elröppent, és fölszánt egy topolyára, ahonnan gúnyosan nevetett vissza, miközben tollászkodott és szárnya csikójával veregette magát. És így fordult újfent az emberhez: — Ő, te ostoba ember, hát miért engedtél szabadon? Ej, ha tudtad volna, mi wan a begyemben, dehogyis engedték volna el; mert bizony egy ' drágakő van benne, amit az egész királyság nem tudott volna megfizetni, te periig elengedtél engem Ekkor az ember, megbán- tem tettét, méregbe gurult, és arai aem tudta, mit csináljon. Nézett ide, nézett oda, felkapott egy követ, hogy leüsse vele a madarat, de nem találta el. — Jaj, mihez kezdjek most? — tördelte nyögve a kezét. A madár pedig így ripa-, kodott az eszetlenre: — Ö, te ostoba bolondja, hát nem épp most adtam neked három jó tanácsot, hogy segítségedre legyen egész életedre? Te meg egy perc alatt elfelejtetted, és milyen ostoba módon hagyod magadat rászedni. Azt mondtam: ami elmúlt, azon ne bánkódj. Ha egyszer elröppentem a kezedből, többé nem tudsz megfogni, ez tehát elmúlt. Most hát mit bosszankodol? A lehetetlenre ne törekedj . . . íme. nem látod, hogy nem tudsz megfogni, olyan magasan vagyok? Amíg ide-oda forgolódsz, hogy mivel is ölhetnél meg, én még magasabbra szállók, ez tehát lehetetlen. Ha valakit nem ismersz jól, ne higgy könnyen annak... Hogyan is hihetted; hogy drágakő van bennem? Sőt, olyan drágakő, amit a« egész királyság sem tudna megvásárolni? Ó, te ostoba és meggondolatlan ember, hogyan is vélhetted, hogyan is hihetted szavaimat igaznak? Ahogy ezeket elmondta, a madárka — huss! — elszállt, föl, magasra, hogy sem látni, sem hallani nem lehetett többé, sz ember pedig töprenkedve nézett utána. Kiss Benedek fordítás» Konyvjeteő A ló szemüvege Mii, tehet egy ló, aki szereti a káposztás rétest és a kefirt, és lókönyvekről ír bírálatot lóújságokban, ha elveszti a nélkülözhetetlen szemüvegét? Keresésére in- du-1, hogy aztán kalandok során menjen keresztül, először alkalmi útitársaival, akik a barátai lesznek később, és akiknek társaságában találkozik a Rosszal, s nehéz helyzetekbe kerülve hogyan oldják fel az emberi életre oly jellemző konfliktusokat — ezúttal a mese világában. Hannu Make la: ,.A ló, aki elvesztette a szemüvegét” című könyve a Móra Könyvkiadónál jelent meg, Fehérvári Győző fordításában, Gaál Éva kedves humorú rajzaival. Az állatok „emberi” kapcsolataiban nemcsak a szép pillanatok jelennek meg, mint barátság, együvé tartozás, útjukat átlábalni való buktatók is nehezítik. Elsősorban gyerekeknek szóló olvasmány, de felnőttek számára is elgondolkodtató perceket szerez a mesében fogalmazott szorossá fonódott barátságok elmúlása, s végül, két, a másikért kitartó barát egymásra találása. ■--- - - minin- t r - ■ ■ • ‘ ...~.............- -------B ODNÁR ISTVÁN-: iff van az ősz Itt mp az ász a nagy csönddel. Rózsafa bátorig gyöngyökkel. Fázik a pásztor, álmát szórt, csillaga pislog, titkot hord. Alszik az erdő, rőt lombbal, gyanta kicsordul illattal. Hegy tetején, hol szél hajlong: tél veti ágyát, hold cseng-bong. Az oldalt összeállította: Köpeczt Edit ■■■i— nmw ■iwiiwrnim» ni j i. mim in.i rrn-ty niurvi ■ W» . .!>
