Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-17 / 270. szám
JS84, «owerober T7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kafir a magasfeszülíség alatt Lehetőségek, fejlesztések na ti TSíWTfipölréi'k, *tmIfik, raktárak, széna- és szal- makazlak, illetve a természet „teremtette” fák, facsoportok nem emelnének akadályt a tekintet szárnyalásának, e vidékén nagyon messzire ellátna az emberi szem. Sík ez a táj, tükörsima, olyannyira alföld, hogy bizony nincs semmi kiemelkedő, ami „esőt lopna” az égen száguldó felhőkből. Pedig azok száguldoznak ám, 6zó szerint, mert szélből viszont bőven kijutott e délborsodi rónának. Csak hát esőt facsarni eleget sem a róna, sem az ember nem tud. Háromszáz milliméter körül jön össze évente, ez is változó arányban, leginkább nem akkor, amikor igazán nagy szükség lenne rá. Ellenben a szél, főleg tavasz- szal szinte hagyományt teremtve, mindennap fúj. — Csupán tizenhét szélcsendes napunk van tavasz- szál — sorolja a növényvédelem szakirányítója, s érthetően bosszús. Hiszen ha ezeken a napokon netán esik, vagy korábbi esők miatt nem lehet rámenni a talajra. bizony veszélyben az oly fontos vegyszeres gyomirtás sikere, s veszélyben az egész évi termesztés sikere. Mondhatják erre: növényvédelmet lehet levegőből is végezni. Gondoltak ők is erre, hogyne gondoltak volna, a közeli sályi Bükkalja Tsz-ből ez év tavasszal is kölcsönkérték a növényvédő helikoptert. Csak hát mindenhova az sem juthat el. Mert furcsa sajátosságú e táj. Csupán a sajószögedi határrészan 270 magasfeszültségű távvezeték húzódik keresztül földjeik felett. Iparvidéken járunk, a magyar ipar egyik fellegvára, Lenimváros a szomszéd. Kéményeivel, vezetékeivel. embert elszívó ereiével. Korábban innen is sokan mentek az iparba. Több oka volt ennek, közülük csupán egy a föld. mely átlagosan 17,4 aranykorona értékű, heterogén összetételű, középkötött, a korábbi évek, évtizedek helytelen műtrágyázása miatt sok helyen elsavanyodott. Ilven természeti, közgazdasági miliőben gazdálkodik a mindössze 2640 hektár összterületű nemesbikki HA AZT MONDJUK, hogy milliárdos — sőt, a távlatokban: százmilliárdos — összegekben mérhető a tartalékok szerepe a hatékonyság növelésében, egyik-másik olvasónk netán túlzásra gondol. Fedig szó sincs ilyesmiről. Ez már akkor is kiderül, ha hozzávetőleges leltárt készítünk arról, hogy mit nevezünk napjainkban ki nem használt lehetőségeknek, adottságoknak, vagyis hogy mit értünk az oly sokat emlegetett tartalékok fogalmán? Kezdjük az energiával. Sokak előtt ismert, hogy lt)79-ben még 10,7 millió tönna kőolajat használt tel az, ország, az utóbbi esztendőkben pedig már csak mintegy 6,5 millió tonnát, jóllehet az 1980—83 közötti négy évben mintegy 5 százalékkal nőtt az ország nemzeti jövedelme. A számok egybevetéséből . világosan megállapítható, hogy az egységnyi ipari-mezőgazda- s’ági termék előállításához ma jóval kevesebb olajra, energiára van szükség, mint azelőtt. Ha így folytatódik, közüggyé válik — és kell is, hogy váljék — nálunk az ésszerű, takarékos energia- gazdálkodás. Már azért is, mert a nemzetközi összehasonlítási programok egyértelműen kimutatják, hogy még most is vagy 30 százalékkal magasabb fajlagos energiafelhasználásunk, mint sok nálunk fejlettebb és gazdagabb országé. Ugyanezt mondhatjuk az anyaggazdálkodásról is. Közhelyszámba megy már, hogv gépeink 20—30 százalékkal még ma is súlyosabbak, mint a hasonló rendelWfignkfi SSndor Ttar. Apró gazdaság, a pénz soha ncan vetette fel őket. de azért emelt fővel járnak (járhatnak), mert amit tesznek, önmaguknak mindig mércét emelve teszik. Jó példa erre az idén betakarított. 5,15 tonnás búza átlagtermése, hiszen korábban 4 tonnánál többet soha nem termett az itteni vékony termőréteg. Mit tettek másként? A lehetőségeikhez mérve talán a maximumot nyújtották azzal a másfajta szemlélettel, hogy a többhöz, a jobbhoz megfelelő fajták kellenek, meg gépek, szóval jó műszaki színvonal, ezenkívül takarékos.' de nem spóroló tápanyag-utánpótlás, növényvédelem. S ehhez a szemlélethez, annak alakításához mint doppingszert adagolták a másféle bére- zést. — Azzal, hogy például a munkabért a kombájnosokkal közösen alakítottuk lei, s az eddigi mennyiségi szemléletű bérezés helyett az üzemórát, vagyis a minőségi munkát helyeztük előtérbe a teljesítmények, a fizetések alakításakor, 4—5 mázsa termést sikerült hektáronként rriegfognunk — sorolja Rácz Béla elnök. — Mi nem vagyunk gazdagok. Nekünk például nincs módunk arra, hogy azzal kísérletezzünk, milyen fajta lenne legjobb e tájra. Van viszont szemünk, fülünk, következésképp figyelünk. Többek közöli figyeljük az egyik nagy szomszédot, a Hejőmenti Állami Gazdaságot, mert az adottságaik a miénkhez hasonlóak. S az ottani kísérletek alapján vágtunk bele például az MV— 4-es, MV—8-as fajták termesztésébe. Nem csalódtunk. Idén az MV—9-essel cselekszünk hasonlóan ... Ezt Győrfi János, a növényvédelem, agrokémia szakirányítója mondja, miként azt is, hogy a múlt évi termesztési tapasztalatok minden apró részletét igyekeztek most ősszel is felhasználni. A 729 hektáron földbe tett magnál egyaránt ügyeltek a fajtaválasztásma, a tápanyag-utánpótlásra, a talajmunkák idejére, ütemére, minőségére, az ehhez tetésű, korszerű, nyugati berendezéseké. Az ilyen túlsúlyos gépeket eladni is bajosabb, mint a könnyebbeket. Senkii sem vigasztalhat az a tudat, hogy néhány esztendeje még többel nyomtak termékeink, vagyis itt is lettünk már egyel és mást. A témával foglalkozó szakemberek egyébként már rég kimutatták, hogy minden százaléknyi anyagmegtakarítás 10 milliárd forint kiadástól mentesíti az országot. Áttérhetünk a (készletekre, amely majdnem olyan sokat koptatott fogalommá vált, mint az anyag és energia. Sokak előtt ismert, hogy a legtöbb nyugati gyár néhány napos raktári készlettel dolgozik, nálunk viszont — a hiánycikkek viszonylag magas száma, a szerződéses és szállítási fegyelem lazaságai. meg más okok miatt — sok vállalatunk szinte hörcsög módjára halmozza fel raktárterületén az ilyenolyan alkatrészeket, félkész árut. egyebeket.. Emiatt — a KSH kimutatása szerint — 1982 végén 687 milliárd forintot tett ki a népgazdaság készletállománya. Összehasonlításul nem árt tudni, hogy ugyanabban az évben 696 milliárd forint volt az. ország nemzeti jövedelme, más szavakkal: ma már majdnem annyi ilyen-olyan anyag hever raktárainkban, szükséges gépek brztxisrtásÁra. — Ma már két Rába 245- ös traktorral rendelkezünk, az IKR-lől kaptuk, miként az ásóboronát vagy a kö- zépmélyla'zítót is. Most már elmondhatjuk, hogy időben tudunk magágyat készíteni, ezzel összefüggésben jó minőségben. Bátran mondhatom, az idei őszi magágy is aprómorzsás szerkezetű volt, aminek kialakításában persze az esó is segített. Vetőgépeink is jobbak már, mint a korábbi években, no nem IH-gépek, arra még nem telik, de mi ennek a tavaly vásárolt két Lajta SH—32- esnek is nagyon örülünk. Tápanyagot ugyancsak pénzünk függvényében adagoltunk. Hektái-onként 2 mázsa hatóanyagra tellett. Reméljük, a korábbi években kijuttatott istállótrágya kompenzálja azt a műtrágyahi- ányt, amit megvenni most nem állt módunkban. Hogy jövő nyáron milyen terméssel fizet a nemesbik- kiek buz.gólkodásáért a kalászos búza, azt ma még lehetetlen megmondani. Bízunk (ők pedig még inkább bíznak benne), hogy a növény hálás lesz, s például visszafizeti azt a többlet, háromszázezer forint költséget is, amit a visszaigazolt, de a TSZKER által mégsem biztosított Buvisild TR csávázó helyett a Quinolate V —4—X-ért fizettek többlet- költségként. S főleg abban bíznak, hogy az idei 50 mázsát meghaladó átlagtermés nem a véletlen műve. — Illúzió lenne itt egyszer, valamikor is 70—80 mázsás búzaátlagot várni, vagy legalábbis az idei nagymérvű emelkedés után ilyenre gondolni. Hiszen például van olyan táblánk is. ami 30 darabból áll, mert vízmosások, mélyedések annyifelé szabdalják. De meggyőződésem, az 50 mázsás szint tartósan itt is elérhető. Eny- nyi-t, vagy legalábbis ehhez hasonló mennyiséget, képesek vagyunk kihozni ezekből az elsavanyodott földekből. S úgy gondolom, ez sem kevés. Ismeri, a vidéket, Győrfi János szavaira egyetértőén kell bólintanunk. (ha jún M mint amennyi egyévi munkánk haszna Ezzel csak három területet ragadtunk ki az anyagi tevékenység szférájából. Nem beszéltünk még a hulladékok és másodnyersanyagok hasznosításáról (vannak országok, ahol alig marad hulladék, mert szinte mindent újra felhasználnak), nem teltünk lei arra, hogy drága, sokszor milliós értékű gépeink kevésbé vannak kihasználva az alacsony mű- szakszám miatt, mint például az NSZK hasonló rendeltetésű berendezései. De még ezzel sem teljes a lista, hiszen épp a minap szólt arról a televízió képernyőjén az ország egyik legismertebb nagyvállalatának vezérigazgatója, hogy véleménye szerint a szürkeállományban rejlenek a legnagyobb tartalékok. Értve ez alatt, hogy ha a magvar mérnökök és persze munkások érdekeltebbek lesznek abban, hogy újítsanak, feltaláljanak, akkor több olyan találmányt jegyez fel a világ. mint például a Rubik- koeka vagy a Cavington értágító gvógyszer. BÁR MÉG EZZEL SEM értünk a bizonyos leltár végére. annyi talán érthetővé válik, hogy a vezető gazdaságpolitikusok miért beszélnek oly gyakran a tartalékok mozgósításának szükségességéről. Aki áttekinti egy kicsit az előbbi listát, az meggyőződhet arról, hogy jövőbeni boldogulásunknak valóban ez a kulcsa. A gazdaságirányítás korszerűsítése is azt célozza, hogv ezeket a ki nem használt lehetőségeket kiaknázzuk végen. Reklamáció — késedelem miatt Készülnek mór cr elemek a nagykanizsai gabonatóroMMB. KH púnkon: Topsi István betonozó. A szakmunkás {Tornán Károlynál és c betanított wnfcás (<W* dose Istvánná) műszakonként 15-16 höszigetelt latelemet átlü eML Mind több lakás épüi a megyében es más megyékben a nyékládháá Mezöpa- nel Mezőgazdasági Épületelemgyár termékeiből. Jó hírük van ezeknek az épületeknek, ezért az Építési es Városfejlesztési Minisztérium magánlakás-építési bizottsága támogatást adott további fejlesztésre a Mező- panelnek és a tervezőnek, az A grober szabolcsi karets- deltségének. Most mégis egy reklamációs ügy kapcsán jutottunk el a Mezőpanelhez. Haffner László miskolci olvasónk panaszolta, hogy februárban szerződést kötött a vállalattal Arnóton épülő családi házának panels zükségletere. A szerződés értelmében az árut június 30-ig el kellett volna készíteni, de nem így történt, az utolsó tételt augusztus 17-én szállította ki a Meaőpanel. Emiatt tetemes kára keletkezett, hiszen nem tud beköltözni az idén a házba, albérletben lakik családjával. Amikor kötbérezés! igényt nyújtott be a vállalathoz, azt válaszolták, hogy magánszemély nem kötbérezhet... A vásárlónak minőségi kifogásai is voltak, mert egyes panelek sérültek, hibásak. Ex ügyben Kint járt a helyszínen a vállalat képviselő je és egy bizonyos összeget vissza is térítettek. Haffner László elsősorban a késedelmes szállítás miatt reklamál, mert mint elmondta, éppen amiatt építkezik ebből a panelból, mert ez gyors, a házat 5—6 nap alatt össze lehet szerelni. A Mezópenel fBcnéradBoc, Ztrpkó Lajos: — Nagyon sajnáljuk, hogy így történt, Haffner Lászlónak igaza van. Mi egy sablonnal 8—10- féle terméket gyártunk, akkoriban éppen iskolát... Néhány gerenda miatt nem tudtunk átállni. A reklamálónak bírósághoz kell fordulnia, mi a végaés után anormal megtérítjük a kárát A tanulságot pedig megszívleljük: nagyobb körültekintéssel kell fölvállalnunk a megrendeléseket. — Volt mar haoootó reklamáció? — Mindeddig nem. HTba csúszott a programba, reméljük, az eset nem ismétlődik meg. Mentségünkre legyen mondva, nem túl régen dolgozunk egyéni megrendelésekre, a tanulópénzt nekünk is meg kell fizetnünk ... * A Mezőpanel közös vállalat, 1970-ben jött létre, tulajdonosai között van hét állami gazdaság, az Agrober, az Agrotek, a Miskolci Mezőgép és a nádudvari Vörös Csillag Mgtsz. Feladata — az alapító okmány szerint —, hogy jó minőségű épületszerkezeti elemekkel lássa el a mezőgazdaságot. Nagy és szép feladataik voltak. Ök gyártották a Mezönagymihá- lyi Állami Gazdaság sertés- kombinátját, a pápai, a de- vecseri állami gazdaság nagy tehenészeti telepeit, a nádudvari tsz legnagyobb épületeit, a balmazújvárosi I-e- nin Tsz-nek pedig valamennyi épületét... Utolsó nagy mezőgazdasági jellegű munkájuk az a 40 ezres sertéstelep volt, amelyet a Hajdúsági Agráripari Egyesülésnek építettek Hajdúszoboszló közelében. — Olyan nagy volt az igény a paneljeink iránt a 70-es években, hogy alvállalkozókkal gyártóbázisokat létesítettünk az ország több pontján, Balmazújvárostól Győrig. 1979-ben 350 pűllió forint volt a termelési értékünk. az idén már csak 141 millió. Időközben ugyanis egynésst telítődött ■ piac, másrészt pedig anyagi eszközök: hiánya hátráltatja a mezőgazdasági beruházásokat — mondja Zupkó Lajos. — Hogyan jutottak el x lakáselemek gyártásáig? — Nagyon nagyok a variációs lehetőségeink, körülbelül 240-féle kész épületet lehet szerelni a paneljeinkből. Tudunk gyártani garázsokat, üzemcsarnokokat. Panelépületeink belmérete 1.8 métertől 15 méterig terjedhet. Gyártottunk üzemcsarnokot a Videotonnak, az Ikarusnak, az Orionnak, a DIGÉP-nek ... Négy évvel ezelőtt profilmódosítást hajtottunk végre, megkezdtük a lakóházprogramunkat. — Hol épültek föl az első Mezöpanel-lakások? — Szabadbattyánban, aztán a miskolci Berekalja lakótelepen. A terveket a nyíregyházi Agrober mérnökei készítik, igen sok ötlettel. A lakáskatalógusunk tavaly készült el.... — Milyen drágák ezek a lakások? — A hagyományos építési technológia árszínvonalával vetekszenek. A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat 8200—8900 forintból „hozza ki” a lakások négyzetméterét. — Mire használják fel az ,ÉVM által juttatott összeget? — Bővíteni szeretnénk a kínálatot. Az idén már fa tetőszerkezeteket is gyártunk, erre egy kisüzemet hoztunk létre. Elkészültek továbbá a tervek az állított paneles rendszerű épületekre is. Ily módon gyorsabban épülhetnek fel a lakások és ami a lényeg, változatosabbak lesznek az épületek. Ezekkel a panelekkel lánc- és átriumos házak is építhetők. Nyíregyházán épülnek fel az első ilyen mintalakások. Négy év alatt 232 lakást gyártunk, a jövő évi igénybejelentés 156 lakásra szól... A lakások mellett számai kommunális létesítmény éteméit gyártja meg a Meoá- panel. Iskolák, óvodák, boltok tucatjai épülnek mart is szerte az országban. — Kik szerelik össze, Wk készítik el kulcsátadással ezeket az épületeket? — Régi gondunk, ho*y nem szívesen vállalkoznak az összeszerelésre az építők, mert a panel — is — viszonylag olcsó, a szakipari munkákkal pedig nem a kívánt arányban nő a termelési érték. Az idén létrehoztunk egy épületszerelő társulatot, de tovább kell lépnünk. Reménykedünk abban, hogy sikerül kooperációs szerződést létesítenünk a Komáromi Építőipari Vállalattal : gyártanának Mező- panelt és ennek fejében összeszerelnék a lakásainkat a térségben. Jövő ért programunk még, hogy bevezetünk egy új homogén anyagot, a hideg eljárással előállítható habbetont, melyet az Északmagyarországi Vegyiművek laboratóriumával közösen fejlesztünk ki. Könnyebb és olcsóbb lesz ez az anyag, sokat várunk tőle. — Milyen arányt képviselnek a termelésükben a mezőgazdasági épületek? — Nem szeretnénk továbbra sem lemondani a mezőgazdasági épületgyártásról. Bekapcsolódtunk a gabonatároló programba. Nagykanizsán épül fel egy 10 ezer tonnás kísérleti gabonatároló, amelynek működtetése automatizált lesz. Tizenké méteres oszlopokat gyártunk hozzá, továbbá különleges falpaneleket, amelyek kibírják ennek a nagy tömegű gabonának a nyomását. Ha ezt a típusú tárolót megkedvelik a mező- gazdasági szakemberek, nem rosszak a kilátásaink. Levay Györgyi Fotó: Csákó Gyűl»
