Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-16 / 269. szám

T984. november 16., péntek j „Naponta szót lel M az aÉrttaL” Kilián Jánosnc indulásá­nak, életének minden fontos állomását döntően megha­tározták a családi körülmé­nyek. A sajószentpéteri munkáscsalád a fillérszá­molgató nyomor, a kilátás- talanság elől a húszas évek végén kivándorolt Francia- Országba. ö már ott szüle­tett Duaue városában 1930- ban. Odakint sem sokra vitték, így 1935-ben haza­jöttek. Beszélgetésünkkor egy so­hasem felejthető emlékét idézte. Az édesapját 1944- ben elvitték a csendőrök, mivel feljelentették, azzal vádolva, hogy az Interna- cionálét énekelte. Ez akkor, abban az esetben, nem volt igaz, de az viszont igaz volt, hogy otthon, zárt aj­tók mögött sokszor dúdolta az indulót, amelyre a lá­nyát is megtanította. Ezt azért mesélte, mivel ő ie szomorúan tapasztalta, bogy atz elmúlt években sok helyen egy-egy ün­nepség alkalmával magnó­ról, vagy lemezről szól az Internacionálé, és sokan csak gyenge szövegtudással, halkan és bizonytalanul éneklik napjainkban. Az üveggyárba került dolgozni és természetesen bekapcsolódott a mozga­lomba. Alapító tagija, szer­vezője az üveggyári MA- DiSZ-szervezetnek, később a nőszövetség gyártelepi vezetője. Az ötvenes évek­ben ő is olyan „sebeket” kapott, amelyek csak elég későn gyógyultak be. Később újra aktív része­se a politikai életnek: 1964-től tíz évig szakszer­vezeti bizalmi, majd 1975- től a gyár egyik nagy lét­számú pártalapszervezeté- nek titkára. Tagja lesz a nagyközség pártbizottságá­nak és a vállalati párt­végrehaj főbizottságnak. Mindezt társadalmi mun­kában végzi, mivel külön­böző fizikai beosztásokban dolgozik. Jelenleg raktár- kiadó,» s jó munkáját jel- iá, hogy ötszörös kiváló dolgozó. Közben marxista középiskolát, pártiskolát végez. Ezer szállal kötődik a nagyközséghez és a gyár­hoz: munkáját, magatartá­sát széles körű elismerés, megbecsülés övezi. Az eredményes politikai mun­ka elengedhetetlen íelté- ' telének tartja, hogy napon­ta szót értsen, beszélges­sen az emberekkel. Nem­csak a politika kérdései­ben, hanem a kisközösség napi dolgaiban is naponta egyetértésre kell jutni. Oda­figyelnek, meghallgatják az emberek véleményét. Ezt igazolja az is, hogy a beszámoló taggyűlésre ké­szülve új módszerekkel is segítik a kongresszusi fel­készülést. Egy kétoldalas kérdőívet készítettek, ame­lyet névtelenül kell kitöl­teni. Ebben négy fontos kérdésre kérnek választ a kommunistáktól. Ezek egyike például az, hogy ha szót kapna: mit mon­dana el a XIII. kongresz- szuson. De véleményt kér­nek a szociálpolitika kér7 déseiről, a vállalati, gazda­sági és pártvezetés mun­kájáról is. Ez természetesen csak kiegészíti a személyes beszélgetéseket. A novem­beri taggyűlésen ismertetik a tagsággal a vélemények összesítését. Jövőre nyugdíjba készül, de az nem jelenti azt, hogy a közéletben, a politikai munkában szerzett tapasz­talatait nem akarja és nem fogja hasznosítani ezután is. Nem is tudna máskép­pen élni. Kilián Jánosnét érde­mes és eredményes mun­kássága elismeréséül a NOSZF 67. évfordulója al­kalmából a Munka Érdem­rend bronz fokozatával tüntették ki. (Petr») Jung Zseni fotókiállítása A Miskolci Fotógaléria — a Győri kapu 27. alatt — is­mét megkülönböztetett fi­gyelmet érdemlő kiállítással várja látogatóit. Jung Zseni fotóművész csaknem félszáz aktfotóját láthatjuk a para­vánokon. A női szépség min­denkor megkapó, mindenkor vonzotta az ábrázoló művé­szeteket és mindenkor von­zotta a látogatókat, érdeklő­dést keltett ’— nemcsak a férfiaknál. Jung Zseni cso­dás aktjai azonban nem ka­maszfantáziát gyújtogató mii- vek, hanem olyan művészi kompozíciók, amelyekben a ruhátlan női test szépsége képes megéreztetni a tárlat­látogatóval heves szenvedé­lyeket, fájdalmakat, örömöt, magányt, vágyakozást, s mindenekfelett a szépséget, annak diadalát az élet adta nehézségek felett, vagy akár az örömöt is túlszárnyalva. A kiállított fotók között viszonylag kevés a színes, a többség barnás lebegés­ben jelentkezik, a legtöbb­nél nincsenek is éles kontú­rok, hanem valami elmoz­dul tság-elmosódottság kere­tezi á fő témát. Ritka az arc is, a test és a fej tartá­sa, az alaknak és a környe­zetnek a kapcsolata sugallja a kép mondandóját. Nagy­reszt a cinnek sem konkré­tak, ahol azok, rendkívül markánsan határozzák meg a témát. Például A la ked­vese. Vagy a Bánat című­nél, ahol a faágnak támasz­kodó szomorú lányalakot a lombon - átszűrődő fénypász­mák — valójában tálán az elmozdultságból adódó elmo- sódottság — ölelik körül. Leírni nem lehet e kiállí­tást. Kinek-kinek magának kell megéreznie az alkotá­sok üzenetét. Talán eligazí­tóként nem szükségtelen ide másolni dr. Végvári Lajos művészettörténész profesz- szornak a kiállítás kataló­gusába irt bevezetőjéből a záró gondolatot: „Jung Zseni* fényképei azért ragadják meg a nézőket, mert huma­nizálni tudja az aktfotogra- fálást: a női test mitikus kapcsolatainak kibontásával segít legyőzni a bennünk élő merev létezést. Az ő női fi­gurái nem a férfiszemeket megállító kommersz motívu­mok, hanem az emberben rejlő természeti szépségek reprezentánsai, a mai nagy elidegenedésünkben a ter­mészethez való visszatalálást segítik elő. Ezzel a ténnyel magyarázható Jung Zseni néhány év alatt kibontakozó hazai és külföldi sikersoro­zata.” Ezekkel a gondolatokkal ajánljuk megtekintésre a de­cember 9-ig nyitva tartó tár­latot. <bm) Műem!ék — új köntösben Szombathelyen felújították az 1781-ben épült püspöki palota homlokzatát. A helyreállított épület a város egyiK dísze iett. ÍS­Napjainkban gyakran hal­lani elismerő nyilatkozato­kat a magyar mezőgazdaság­ról, a termelőszövetkezeti mozgalomról. A termelési sikerek mögött, a technika mögött az ember áll. Az az ember, aki elindult hajda­nán a cselédházakból, a nyo­morúságos pár holdacskák barázdáiból, és verejtékével, gyakran nélkülözéseivel megteremtette ezt a sokar­cú, gazdag termelőszövetke­zeti mozgalmat, amelyik nemcsak a gazdálkodásban, de a demokráciában, szocia­lista fórumok létrehozásá­val embert formáló közös­ségeiben is követendő példá­kat mutat fel. Elérkezett an­nak az ideje is, hogy folya­matosan összegyűjtsék azo­kat a szellemi termékeket; könyveket, brosúrákat, tsz- történeti kiadványokat, fényképeket, filmeket, video­kazettákat, szakdolgozato­kat, visszaemlékezéseket, helytörténeti kiadványokat, jelentősebb publikációkat, amelyek híven, dokumen­tumértékkel tükrözik vissza korunkat, és őrzik meg az utókornak. Néhány éven belül a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa is korszerű, a kor követelményeinek megfelelő dokumentációs és informáci­ós központtal rendelkezik majd. Ennek a központnak a feladata többek között, a fentiek gyűjtése mellett, a különböző kiadványok koor­dinálása, megjelentetésének segítése, nyomdakapacitás­tól a szerény anyagi támo­gatásig, videokazetták készí­téséig. Termelőszövetkezetek­ről, azok gazdasá'gi, kultu­rális sikereiről, a jó, és más kollektívákban is felhasz­nálható tapasztalatokról, azok átadásáról, a hagyo­mányőrző népi és tár>c- együttesekről tájékoztató anyagok készítése, tsz-törté- neti kiállítások rendezése, fotó- és sajtópályázatok hir­detése a termelőszövetkeze­ti mozgalom jeles jubileu­maira. A közelgő nagy ün­nepekre, köztük a földosz­tásra, amelyről 1985. márci­us 29-én emlékezünk meg, hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára, a párt- kongresszusra, de nem utol­sósorba« a szövetkezeti moz­galom jubileumára is. Rádió mellett Csak a A minapi Show, ami show című összeállításban, amely a Változatok szórakozásra alcímet is viselte, egy érde­kes, a labdarúgó-játékveze­tők megkörnyékezhetőségét firtató, illetve azok mundér­jának becsületét védő hosz- szú beszélgetés után Ka bős­től Kabosig címmel negyven­perces blokk következett. Összekötőszövegét Geszti Pé­ter irta, szerkesztője Gye- nes György, rendezője Bod­nár István volt, Kabos Gyulának ma is csodálója és őszinte tiszte­lője vagyok, noha jól tu­dom, hogy az a fajta hu­mor, amelynek ő páratlan képviselője volt a húszas és főleg a harmincas években, jelen társadalmi körülménye- ink között már szűkebb kör­ben hatna, az általa képvi­selt pesti kispolgár már nagyrészt más társadalmi ré­tegekben feloldódott, nagy­részt el is halálozott. Hu­mora mégis hat napjainkban is, mint azt felújított film­jeinek sikere bizonyít ja. Hat a jóval későbbi generációk, I a mai fiatalok körében is. családnév Igazán sajnálatos, hogy ez a páratlan színművész — nem egyszerűen komikus, hanem színművész! — miután a fa­sizmus elől emigrálni volt kénytelen, távol hazájától nagyon hamar elhunyt, nem. érhette meg, hogy újra sza­bad ember legyen itthon. Most már csak a kortársi generációk személyes emlé­keiben és filmek, hangleme­zek, emlékezések sokaságá­ban él tovább és velünk. Azért kellett mindezt el­mondanom, mert nevével .fémjelezték a humoros ösz- szeállítást, s mint kitűnt, a műsor, amelyet két filmből kiemelt három kis jeleneté­vel kezdtek, nem kanyaro­dott vissza hozzá, hanem egy olyan szokványos és mint­egy húszéves korára is megkopott kabarétréfával zá­rult, amelynek egyik szerep­lője a mai Kabos László ne­vű kabarészínész volt. Nem volt éppen valami nagy szer­kesztői ötlet ezt az ívet felépí­teni, amikor a két szereplő között csak a családnév azo­nos, egyébként semmi közük egymáshoz. hasonló Kabos Gyula megidézett jeleneteit nagyon jól ismer­hetjük, például a legutóbbi Tolnay-sorozatból, a televí­zióból. Kép nélkül is hatot­tak, bár tagadhatatianul csonka volt az élmény, hi­szen filmből, tehát látnivaló ábrázolásból kerültek a rá­dióhoz, amely' eleve az au­diovizuális produkciónak csak egyik oldalát képes közvetí­teni. Jött aztán a műsorban egy túlontúl ismert Szilágyi —Bárdy magánszám a ma- gyamóta-fesztiválról, a ko­rán elhunyt Darvas Szilárd jelenete, A nehéz beteg, amit néhány nappal korábban su­gárzott éppen a rádió á szerző születésének 75. év­fordulója alkalmából, volt egy Kiss Manyi-jelenetke és a már említett Kabos László-s jelenet zárta a sort. Az összeállítás hullámzó színvonalú volt, ami talán természetes is, kicsit erősza­koltan sorjázlak egyes da­rabjai, de a legerőszakol- tabbnak a két Kabos pár­huzamba állítása tűnt. (benedek) Palócföld-est a Vasasban Szepesi József költőnek, a Falócíöld könyvtársorozat­ban megjelent első kötete adta a keretet kedden, a Diósgy'őri Vasas Művelődési Központban megtartott iro­dalmi esthez, amelyet a Pa­lócföld szerkesztőségének tagjai, Pál József szerkesztő, Kojnok Nándor rovatvezető és Szepesi József költő tar­tottak. A Magyar írók Szö­vetségének észak-magyaror­szági csoportja és a Kelet irodalmi alkotócsoport "közös rendezvénye, mint Serfőzö Simon, az írócsoport titkára bevezetőjében elmondta, a szó nemes értelmében is. belterjes műhelybeszélgetés, tehát nem hagyományos író—' olvasó találkozó, hiszen az est résztvevői, szinte kivétel nélkül, tollforgatók, részben a ■ Palócföldben, részben a Napjainkban, illetve más la­pok hasábjain publikáló al­kotók. Szepesi József versesköte­te a Palócföld-sorozatban ha­todikként jelent meg. A köl­tő ma is munkásként dolgo­zik, egy salgótarjáni üzem­ben. s mint a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának aktivistája is tevékenykedik. Beszélgetni jöttünk, hang­zott el több alkalommal is a Palócföld szerkesztői ré­széről, és ez az igény a je­lenlevőknél jó talajra ta­lált. Élénk eszmecsere bon­takozott ki a vidéken élés, alkotás és elsősorban a vi­déki értelmiség problémái­ról. Kojnok Nándor, aki „ci­vil”. foglalkozását tekintve, a Nógrád megyei Könyvtár igazgatója, és a HNF me» gyei bizottságának elnöke azt hangsúlyozta, ma még a vidéken éiő értelmiségi hát­rányos helyzetben van a le­hetőségeit tekintve, a fővá­/ rosi kollegájával szemben. Salgótarjánban az utóbbi években az együttműködés igen jó feltételei alakullak ki az »irodalmi lap, az író- társadalom és - a megyei ve­zetés között — mondotta — és bízhatunk abban, hogy ez a kapcsolat a jövőben is szá­mottevő eredményeket hoz­hat. Pál József, Serfőzö Simon, Papp Lajos, a Napjaink fő­szerkesztője és Vtry Attila. a Kelet vezetője azt hang­súlyozta, hogy könnyebb és jobb lenne valamennyi vi­déken élő alkotó helyzete, ha a jobb szervezeti kere­tek már kialakultak volna, meglennének a jól működő szellemi centrumok, műhe­lyek, könyvkiadás és más lehetőségek is. A megszokott formákkal összehasonlítva, rendhagyó volt tehát ez a Palócföld- est, lehetőség a találkozásra, az együttgondolkodásra, a beszélgetésre. S mint záró­szavaiban a Kelet vezetője mondta, a tizenkét éve meg­levő csoportnak, immár ez volt a harmincegyedik mű­helybeszélgetése. és az ötö­dik irodalmi lap szerkesztő­ségét látta vendégül. H. G. ■ A mezőgazdaság számokban A Mezőgazdasági statiszti­kai évkönyv, 1987 első fejeze­te összefoglalja a mezőgazda­ság legfontosabb mutatóinak alakulását a 70-es évektől. Ezt követően az előző nap­tári év számadatait adja közre, rendkívül részletes és sokoldalú bontásban. Taglalja a mezőgazdasági termelés személyi és anyagi feltételeit, ezen belül a lét­szám, a foglalkoztatottság, a kereset, a jövedelem és a földterület alakulását, az ál­lóeszközállomány és a be­ruházások mutatóit. Részle­tesen foglalkozik az agro­technika fejlődésével, a gé­pesítettség színvonalával, és az energiafelhasználással, valamint az ezekkel össze­függő kutatási-fejlesztési eredményekkel é’s ráfordí­tások kai. A népgazdasági ág globá­lis termelési értékének mu­tatószámait követően meg­találjuk a kötetben a nö­vénytermelés (beleértve a zöldség-, gyümölcs- és szö­tés és az alaptevékenységen kívüli termelés eredménye­it. A termelői árak alakulá­sára és a termékek értéke­sítésére vonatkozó adatokat visszatekintő táblák tartal­mazzák. Az évkönyv külön fejeze­tet szentel az erdőgazdálko­dás eredményeinek bemuta­tására. A legfontosabb mu­tatókat regionális bontásban is közli Megyei adatok cím­mel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom