Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-02 / 231. szám
ESZAK-MAGYARÜRSZAG 4 1984. október 2., kedd Á képernyő előtt Caligula helytartója - Opera-nyitás Addig küzdöttem Caligula ellen, miq Caligula lettem magam is — döbben meg Petronius, Caligula Palesztinái helytartója Székely János Caligula helytartója című drámája tévéváltozatának végén, amikor hosszú vívódás, önmagával folytatott belső viták után rájön, hogy minden eddigi idők Ic.gkegyetlenebb tirannusának szolgálata, gondolatainak, uralmi elveinek követése öt is hasonlóvá teszi urához, noha alapvetően másfajta, kamaszosan érzelmes, tisztességes ember. Caligula, aki odáig ment el kénvúrként, hogy lovát is konzullá nevezte ki, arra utasította helytartóját, hogy a zsidók templomába vitesse be és ott helyeztesse el az ö szobrát, ami ismerve a zsidó vallás előírásait, eleve lehetetlennek látszott. Esztergályos Károly rendező szinte jelzések nélküli környezetben játszatta el ezt a hatalmas polémiát, minden figyelmet az észérvekkel folytatott vitára terelve. (Mindössze a giadiátorjelenetekben tér el ettől.) Petronius és Ba- rakiás vitái, a végletes nézetek — csendességükben is — villámló összecsapásai közben az világlik ki, hogy az igaz hit, a meggyőzés előtt a zsarnoki fenyegetés árnyékában is meg kell hajolni, mert a hatalmas császárnál is nagyobb úr a tisztesség. Gálffi László Petroniusa kitűnően érvényesítette Székely János mondandóját, Sinkó László főpapja. Blaskó Péter Deciusa méltó partner volt. — Igen jól egészítette ki a tévéjátékot a nem sokkal utána látott, a szerzőről készült portréfilm, Tarján Tamás és Török Ilona alkotása. * Megilletődött lelkesedés, ünnepi ihletettség, precíz tudósítói munka, a közvetítés emelkedettsége jellemezte a százeves Állami Operaház átépítés utáni újranyitásáról sugárzott csütörtöki műsort. A több mint háromórányi adás az egész ország „házi ünnepévé” tette a nyitó ünnepséget, Vií- ray Tamás halk szavú, kissé elfogódott közreműködése segített nemcsak a műsort látni-hallani, hanem az épületet is — legalább részben — megismerni. Igen jó volt ez az operaházi est. A nyitást megelőzte szerdán a „te, mindenem!” című ötvénperces dokumentumfilm, egy sor vallomás az Operáról. Á MAFILM Híradó és Dokumentumfilm Stúdióban, Deák Erzsébet és Pölyhösi Ferenc rendezésében készült ötvenperces film azt kívánta bizonyítani, mit érez az Operához tartozó művész, hogyan látja maga és az intézmény kapcsolatát, milyen is volt az eltelt száz esztendő a vallomást tevők emlékezete szerint. Vállalt feladatát csak részben teljesíthette, alapvetően az ünnepi elfogódottság miatt. A film kicsit hosszú, bármikor abbahagyható, bármi kihagyható belőle. A sok-sok meghatódott, elfogódott emlékezés, a sok-sok ismétlő és önismétlő vallomás, a csupa ünnepélyesség halmozásában-sorjázásában a mennyiség a minőség rovására megy, előbb-utóbb untatja a nézőt, különösen, ha közhelytartalmú, sablonos kérdésekre — mi mást lehetne?— közhely tartalmú, sablonos válaszokat kap. Igen sok kordokumentum értékű részlettel gazdag ez a film, hazai és külföldi művészek próbapillanatai valóban nagy élményt jelenthetnek kortársnak és utókornak egyaránt, ám a népszerű művészek egymásra nemcsak rímelő, hanem egymást ismétlő, s ennélfogva lassacskán érdektelenné váló Vallomásai csak a film kárára vannak. (A közelmúltban elhunytaknál valami módon jelezni kellett volna, hogy a felvétel óta eltávoztak.) Egészében — a fenti hibák ellenére — igen sokoldalúan mutatja be az intézmény művészeinek sokoldalú életét, de jócskán akad benne töltelékanyag is. Kár, hogy a vágásoknál egy-egy nyilatkozó mondatot vágtak ketté, vagy egy-egy dallamrészlet is elvágottan maradt a levegőben. Túl a nyitó ünnepségen, az ünnepi lelkesüUség múltával, ezi is fel kell e filmről jegyezni. >' * Nyári szünete otán ismét jelentkezett a Tel érám«., a Magyar Televízió önmaga kulisszáit nyitogató magazinműsora. Négy témát fogott össze mo6t a műsor, s mindegyik bizonyára okkal tart számot a nagyközönség érdeklődésére. A Kémeth Éva berendező munkáját bemutató riport értéke, hogy egy nagyon fontos kérdést is érintett: miért magas egy- egy tévéjáték, egyéb tévéalkotás költsége? Vajon kinek jutott volna eszébe, hogy egy-egy bérelt berendezési tárgyért milyen magas összeget kell fizetni forgatáskor? Érdekes volt a Natura szerkesztőség víz alatti munkásságának ismertetése, ám a magazin legjobb darabjának a Baló Györggyel folytatott beszélgetést tarthatom. Baló, a Magyar Televízió egyik leginkább sokoldalú, legígéretesebb személyisége. Mindaz, amit elmondott magáról, eddigi pályájáról, meggyőződéséről és apróbb kételyeiről, még inkább arról győzi meg a nézőt, ilyen kvalitású és adottságú munkatársakból kellene a tele- xuzionál mind több. V * A Péntek esti randevú minapi egy órája alighanem a sorozat eddigi legsikerültebb darabja: égető, mindennapi kérdésekről beszéltek a jól felkészült fiatalok és Angyalföld vezetői higgadtan, őszintén, túl a kerületen, az egész országot érintő érvényességgel. Megérné ez az adás a korábbi órákban történő ismétlést is. Benedek Miklós Főiskolai élet A sárospataki Comerüus Tanítóképző Főiskola ifjúsága — a régi pataki diákhagyományokat követve — Főiskolai Értesítő címmel diáklapot indított még a múlt tanévben. A napokban jelent meg a lap új tanévi első száma. A tartalmas, nyomdatechnikai tekintetben is szép kiállítású lapban sok érdekes, színes írást, gazdag híranyagot olvashatnak a főiskola elete, tanárainak, hallgatóinak munkája iránt érdeklődők, így a nagy múltú tanítóképző intézet ma is megcsodált, gyönyörű épületének és égjük kollégiumának történetéről, a hallgatók ■Utáni kirándulásairól, továb&á pedagógiai, didaktikai kérdésekről. Természetesen a humor, csípős, szatirikus megjegyzések sem hiányozhatnak egy diáklapból. Az írások között ügyes illusztrációk, rajzok találhatók. Érdekes, új rovata a Főiskolai Értesítőnek a „kalendárium”, amelyben — indokolásuk szerint — „a régi naptárak legjobb hagyományait folytatva végigkísérik a természetközeiben élő emberek jeles napjait, ősi ünnepeit, legfontosabb tevékenységeit”. Ebben a számban Szent Mihály hava, azaz szeptember néhány jeles napjáról írnak az 1884. évi kalenriáriurr» feljegyzések alapján. Az NMb és az LKM együttműködése Kohászuk r t ■ Hajdúszoboszlón A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Lenin Kohászati Művek vezetői együttműködési szerződést írtak alá tegnap délután az egyetemen. Az egyetem és a kohászati üzem már korábban is — 1979-b'en — kötött megállapodást arról, hogy az egyetemi oktatók és kutatók részt vesznek a nagyüzem fejlesztési programjának realizálásában. Ennek szellemében vázolta fel Drótos László, az LKM vezérigazgatója azokat a feladatokat, amelynek az elkövetkező öt évben kell megfelelnie a nagyüzemnek, * amelyek megoldásában számítanak az egyetemi szakemberekre. Többek között egy-egy konkrét fejlesztési feladat megoldására közös teameket szeretnének létrehozni, közös tanú Imán jaitak szervezésére is sort kerítenek. Az egyetemi szakemberek segítségét szeretnék kérni például a robottechnika meghonosításában, az acéltanácsadó szolgálat létrehozásában, de számítanak az egyetemi szakemberekre abban is, hogy a kohászati ffrrdiftnfás az I. Elöljáróban hallhattuk a tegnapi eseményen, hogy a korábbi évekkel összevetve az idei „anyag” különösen elismerésre méltó, magyarán jól dolgoztak a pályázók és vállalkozók. Mennyiségileg és minőségileg is a legjobbak közé tartozik ez az „évjárat”. Összesen 70 . pályázát érkezett a megyéből, ebből 48- at felnőttek, 22-t az ifjúsági kategóriába tartozók készítettek. A néprajzi témájú dolgozatok száma 34, a történeti tárgyúaké 36 volt Elsősorban a felnőtteket és a szakkörökben dolgozókat illette a dicséret az eredmény- hirdetés előtt. Az Istvánffy Gyula gyűjtőpályázat díjait dr. Majoros László adta át a következőknek: Felnőttek közül az Istvánffy Gyula-díjat és emlék plakettet kapta Kalas László; 1. díjat nyert Siska József és Béres János; 2. díjat kapott Viktor Gyula és dr. Kisida Erzsébet: 3. díjat vehetett át Tömői Béla, Nagy Géza és dr. Szabó Lajos. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének díját Molnár Mirháig kapta. Az ifjúsági kategóriában 1. díjat nyert Bertha Laura és Fegyverneki Dalma; 2. díjat a sárospataki B-ákóczi Gimnázum szakköre kapott; 3. díjban részesült a mezö- csáti gimnázum diákközössége és a sályi honismereti szakkör. Tanári irányító-vezetői munkájáért hazafias népfront! elismerés illette Hajdú Istvánt (Sárospatak), és ér. Borsi Ernőt (Sályj. szakmák presztízse növekedjen. Dr. Csibére Tibor, az egyetem rektora a megbeszélésen elmondta többek között, hogy az egyetemen megvan a készség arra, hogy tudományos háttérül szolgáljon a fejlesztő - nagyvállalatoknak. Azzal, hogy az ipari megbízásoknak eleget tesz az egyetem, az sokféleképpen karaa- tozódik. A meglevő szellemi kapacitás kihasználásával így képes az egyetem az ipar tudományos-kutató hátterévé válni, javulnak a kutatómunka tárgyi feltételei és nem utolsósorban az oktató-képző feladatának is magasabb szinten tud eleget tenni a félsőoktatási intézmény. A Nehézipari Műszaki Egyetem és a Lenin Kohászati Művek újabb ót évre szóló szocialista együttműködési szerződését dr. Czibere Tibor és Drótos László írta alá. A kohászat és az egyetem vezetői ezután megtekintették a Selmeci-könyvtá- rat, majd baráti beszélgetésen vettek részt. A megyei múzeumi igazgatóság dolgozói közül ketten most vehették át a Szocialista kultúráért kitüntetést: Fidrámné Abonyi Judit és Hajdú Ráfis János; hárman Kiváló munkáért kitüntetést kaptak. A megyei múezumi és műemléki hónap megnyitásához kapcsolódóan tegnap délben nyitották meg a Papszer utcai kiállítóteremben Dobos Lajos Műemlékeink Borsod- Abaúj-Zemplén megyében című kiállítását. Szürke márvány lapok, elegáns lambéria, előzékeny fogadás a recepción, olcsó árak a kényelmes, jól felszerelt büfében, világos, erkélyes, tiszta, ápolt szobák, kifogástalan mellékhelyiségek ... mint egy többcsillagos, luxusszállodában. Hajdúszoboszlón az Ózdi Kohászati Üzemek üdülőjében fogadott ez a kellemes hangulat. A szakszervezeti bizalmiak és titkárok tettek kirándulást az öt éve üzemelő üdülőben ... sokán először jutottak el a kohászok által nagyon kedvelt házba. Az első benyomások is igazolták, hogy a házirend első pontját — miszerint a személyzetnek kötelessége a vendégek, beutaltak igényeinek maximális kiszolgálása — komolyan veszik. Nem tűnt tehát dicsekvésnek Bo- zóky Dénes tájékoztatása, annál is inkább nem, mivel az üdülövezetö nem hallgatta el a vendégek jogos kívánalmait, a hiányosságokat sem. Az eredetileg ózdi vendéglátóipari szakember irodájában egy fényképre lettem figyelmes. Az üdülővezető nagyapját örökítette meg a korabeli fotográfus. A nagypapa Marhoíler István 1919- ben az ózdi kohászat munkásigazgatója volt. Unokája, ha nem is a gyárban, de fontosságában semmivel sem lényegtelenebb helyen igyekszik az ózdi munkásokat szolgálni. — 44 szobánkban 144 ágygyal várjuk a vendégeinket Minden szobához külön fürdőszoba, mellékhelyiség, erkély tartozik, a szobákban rádió, magnó, lemezjátszó kínálja a tartalmas időtöltéshez a lehetőségeket. A háromgyermekes családoknak kétszobás lakrészt adunk, öt éve készült el az üdülő, azóta évente 2500 dolgozónk jön ide üdülni, pihenni. Naponta és fejenként 80 forintot keH fizetniük a beutaltaknak. amiért teljes ellátást kapnak. Természetesen nyáron sokkal nagyobb az igényi ók száma, télen viszont — a kevesebb beutalt miatt — 17 szobát bérbe adunk a SZOT-nak. — Hajdúszoboszló nem egyszerűen üdülőhely, hanem sokan gyógyulást keresni jönnek ide. Ezen a téren mii tudnak nyújtani? — Köztudott, hogy a kohászatban sokan dolgoznak egészségre ártalmas munkahelyen. A legtöbben mozgás- szervi megbetegedései két szeretnék gyógyíttatni. SZTK- a lapon, az arra rászorultaknak, gyógyfürdői kezelést tudunk biztosítani. Minden turnusban külön szobái tartunk fenn a rehabilitációra érkezett vendégeinknek, akik táppénzes állományban vehetik azt igénybe. A közeli Béke Üdülőben orvosi felügyelet alatt 'gyógyulhatnak, tehát ez hasonlít a szanatóriumi „szolgáltatásokhoz”. — Ügy tudom viszont, hogy éppen a gyógyfürdő körül vannak problémák és ezzel kapcsolatos az idejövök Legtöbb kérése is. — Valóban. Evek óta szeretnénk, ha az üdülőnek külön medencéje lenne, hiszen az SZTK-ra kapott jegyet naponta csak egyszer használhatja fel a beutalt. Délben visszajönnek a vendégeink ebédelni, és délután már csak 25 forint leszurkolása után mehetnek vissza a fürdőbe. Számolja ki, mennyit jelent ez két hét alatt... Azt már nem is az üdülővezető mondta el, hogy a hajdúszoboszlói fürdőben a KÖJÁL véleménye szerint naponta 11 ezer fürdövendeg fordulhatna meg, és ezzel szemben van nap, amikor 25 ezren váltanak jegyet... Tehát az üdülőben építendő gyógyvizes medence enyhítene a strand zsúfoltságán is. Megtudtuk még az üdülővezetőtől, hogy a beutaltaknak különböző kirándulásokat szerveznek. Nemcsak * közeli Debrecenbe, Horto- bágyra jutottak el a csoportok, hanem kirándultak Tokajba, ' Sárospatakra is, sőt. Nagyváradra is indult autóbusz. Az üdülőnek az országhatáron túl is jó híre van. Köszönőszavakkal búcsúztak az Ostravából. Drezdából és Henisgdorfból érkezett kohászok. Végezetül ez étkezésre terelődött a szó. Az üdülőve- zetó nem titkolta, hogy nena egy vendég kevesellte az adagok mennyiségét. Általába»» 44 forint jut égy SZOT-üdü- löben az étkezésre. Az ózdiak szakszervezete plusz 3 fönn: ta] toldotta meg az Ösz- szeget, de még ennek ellenére is jogosnak kell tekinteni az adagok mennyiségére érkezett panaszokat. Ebben is, és még egy sor szolgáltatásban, sportolási, szórakozási lehetőségek fokozásában szeretnék a jövőben is kielégíteni az ózdi kohászok igényeit, mondta Bozóky Dénes, akinek szavait megerősítette Kovács Ferenc, a szakszervezeti bizottság titkára. Sz. r„ | Elment az utolsó tanárom is Lakosom fotón — mint igen sokunknál — bekeretezve függ oz érettségi tobló. Jórtom- bon-keltemben mindig rá keH tekintenem, s ez a rövid pillontós egyben számbavétel is: hányon vagyunk még? Mindig kevesebben. A hajdani miskolci református gimnázium egykori, negyvenegy maturánsa mellett tíz tanár arcképe. Közülük kilencet mér hiába vártunk a találkozókra. Most elment a tizedik, az utolsó életben volt gimnáziumi tanárom is: dr. Kiss Kálmán aranydiplomás középiskolai tanár 86 éves korában örökre eltávozott — adta hírül lapunkban a gyászhír. Már őt sem várhatjuk a jövő évre tervezett jubileumi találkozóra ... Horatius, Ovidius nyelvét ptántálgatta belénk és még igen sok generációba, a latinos műveltséget igyekezett bennünk megalapozni, rónyitni kamasz szemünket az antik kultúra kínálta szépre és ezzel fogékonnyá tenni minden érték, minden nemes értő befogadására, érdeklődővé válni mindenre, a világra. Négy éven át tanított a gimnázium felső osztályaiban. Akkor jött Kecskemétről Miskolcra és vett ót minket Kosztolányi tanár ártól. Csaknem ötven éve ennek. Azóta szinte mindvégig velünk élt. Amikor legutóbbi érettségi találkozónkon közöttünk volt, mintha el sem teltek volna nehéz évtizedek, Kiss Kálmán tanár úr ugyanúgy állt előttünk- — zakójának legfelső gombja volt most is begombolva, mint mindig - mint hajdan, külsejében is alig változott, s pontosan olyan hévvel beszélt a klasszikus műveltség szükségességéről, fontosságáról, mint amikor még diákként ültünk előtte ugyanabban a teremben. Élete végéig munkálkodott. Könyvtárakban kutatott, írt, előadásokat tartott, sőt még tanított is idegen nyelvet fiataloknak, a nyugállomány nem jelentett nála visszavonulást. Nagy tudású tanár, igaz nevelő, igaz ember volt. így igyekezett minket is nevelni. Ha nem mindegyikünknél járt sikerrel, nem ó tehet róla. Egyébként — apróság - első toná- runk volt, aki felsős korunkban általában magázott minket. Később, az érettségi után, felnőttként már tegezett... Most tőle is el kell búcsúznunk... (bm) Drótos László és dr. Czibere Tibor irta alá az LKM és az egyetem együttműködési megállapodását.
