Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-27 / 253. szám

£S2M - MAG.Y ARQ8SZAG 6 tm október 27,, iiombaf Meg kollerte azért feleségesiiinöm. n n't rr áros gerliceként, mái fészkemen ütnöm, Társom melegétül ott kedvesen fűlnöm, My árvaságban is tovább nem őszülnöm,” (vers 1704-ből) KUZMANYI GUSZTÁV: ■Vtastefcodak>rn.ba invitál­tok bennünket. Unoka irt, a család tudta nélkül, hadd legyen meglepetés, ha élünk a meghívással; „ ... most les?, a nagyszülei m vasla­kodalma, házasságuk 65. évfordulója. A faluban ők a legidősebb házaspár, -Sa- joorösön laknak, és mind a ketten nagyon jó egész­ségnek örvendenek...” Ha írott lenne a családi krónika, olvashatnánk; Lá- ch József és Bodnár Rózá­ba 1919. október 22-én há­zasságot kötött. Ám azélő beszéd, amely úgy pereg a nyolcvannyolc éves asz- szony szájáról, mint a gyöngy, mennyivel értéke­séből' — Mit is mesélhet­nénk ezekből' a hosszú évekből? Nehéz időben es­küdtünk', aztán jöttek a gyerekek, József, László, Erzsébet és Bertalan. Van fogadott fiunk is, Józset, 'akinek a kisgyermekét is én neveltem, majdnem két­éves koráig'. Nem jut az ember eszébe ilyenkor más, mint hogy mennyi szépet adtaik, meg ha a nehéz időkben, betegségükben ag­gódtunk is értük ... Aztán jötték az unokák is sor­ben: Erzsébet, Dóra, Len­ke, László, József, Lujza. Á mostani esküvőre pedig ttt vasúnak a dédunokák is: Csaba, Andrea, Edina, Ger­gő... " ;Barátságos házban, élnek, amelynek helyén 19,58 előtt konyhákért volt. A .ház a hajdani Melczer uraság volt birtokán épült. A saját kert­ben még most is vélemé­nyeznek, kapálnak, béták a- s hogy. életerejük „Szépnek indult, most n szép oz életünk .. még szemléletesebb legyen, Rozi néni elárulja, még most is teknőben mos: (Nem szeretem a mosógé­pet íj Szívós. energikus, akaraterós emberpár. — A legelső lagzink — már csak így számoljuk —, az volt a legizgalmasabb „Tórsot kezes oz ember­fia — sorolja a nyolcvanki­lenc éves „vőlegény”. — „Vizes lagzi” volt, mert olyan nehéz idők voltak, hogy éppen a szesztilalom is elért bennünket... A kedvet azért nem lehetett elvenni, három napig mu­lattunk! Aztán teltek az évek, dolgoztunk, neveltük a gyerekeket... Még ma is mindent mögiMik vég­zünk a ház körül. Bár a mama beteg, úgyhogy ko­rán reggel főzöm neki az első feketét, aztán dolog után nézünk ... Folytatódik a beszéd, a háborús élményekről, a történelem viharos pilla­natairól, és sok minden történésről, amelyek ezt a valamikor háromszáz, most nyolcszáz lelkes község la­kóit formálták, erősítették, közösséggé kovácsolták. Legtöbbjük itt született és itt élt. S az élethez a ha­zaiak, a távolba szakadt gyerekek éppúgy hozzátar­toznak, mint a falu egyik büszkesége, a háromszáz éves, védett természeti ér­ték. a törökmogyorófa, amely jókora, vastagtör­zsű, bőtermésű fává tere­bélyesedett, s tanúja volt generációk bánatának, örö­mének, s most tanúja — lévén, hogy a ház előtt áll — ennek a vaslakodalom­nak is. Harmincketten ünnepel­nek. Ezen a napon van Ládj Erzsébet és Pöcsi Mi- 'hály harminchatodik, Lách Bertalan és Orosz Kata­lin huszonhatodik esküvői évfordulója is. — Ki előbb, ki később meg­találja a társát, az Igazit. — mondja Rozi néni. — Ha valaki a másikért min­dent vállal, a nehézségeket is, amikor az ember (fia vagy lánya) érzi, hogy a másik mellett jő meglen­ni, amikor egy mosoly eny­híteni tudja a homlok rán­cait ... Hatvanöt éee ékiefc együtt (köpeczi) ' A;z- eredeti tervek szerint •esak december 31-re ké­szült volna el az Északma- gyarországi Vegyiművek új oktatóbázisa, * amelyben a •vegyipari. szakinunkástanu- lók gyakorlati oktatásához teremtik meg a jó feltéte­lekét A'gyár szocialista brigádjai azonban vállai­Telizem az EiW-äeu ták, hogy az új oktatóbá­zist a kongresszusi és a fel- szabadulási munkaverseny­ben határidő előtt elkészí­tik. A vállalásukat teljesí­tették, s így hétfőn, októ­ber 29-én a tanműhelyt birtokba vehetik a szak­munkástanulók. Az -ünne­pélyes átadásra délben ke­rül sor. Az ÉMV-ben egyébként az elmúlt idő­szakban kiemetten fogla­koztak a szakmunkáskép­zés feltételeinek biztosítá­sával. A közelmúltban hoz­tak létre egy gépsaerelö- tanmühelyt is, amelyben a másodéves géplakatos-, va­lamint a vegyi- és élelmi- szeripari gépszerelőtanulók képzését biztosítják. • Putnoki József — nyugdí­jas víz- és gázszerelő — egyik reggel, amikor ki­nyitotta a levélszekrényt, az újság mellett egy cég- . jelzéses borítékot is talált. Szeme felcsillant, hiszen a levelet a volt vállalata küldte. — No, lám csak __ — f orgatta a borítékot — öt hónap után mégiscsak eszükbe jutottam. Biztosan valamelyik górénál romlott el valami, és az öreg Put­noki nélkül nem boldogul­nak. De az is lehet, hogy a szerelőt, igénylő őhozzá ra­gaszkodik. Mert ilyen volt számtalanszór — amíg nyugdíjba nem ment —, hiába dolgozott huszonhét szerelő a szolgáltató válla­latnál. sokan csak őt kér­ték. Precíz szakember hí­rében állt. Ahogy mondo­gatták : aranykezű mester, aki nemcsak a víz- és gáz­szereléshez értett, hanem bármit megcsinált a la­kásban, ami javításra szo­rult. Mondták is, amikor el­búcsúztatták a munkahe­lyéről: hiába állítja bárki, hogy nincs pótolhatatlan ember, maga, Józsi bácsi, kivételes eset — ami erő­síti a szabályt —, tehát vigyázzon az egészségire. Es készüljön fel arra, hogy egy-egy speciális muaka el­végzésére tisztelettel hívni fogjuk. Putnoki József erre a hí­vásra várt már öt hónap­ja, és íme most itt a le­vél. Már a lépesőházban fél akarta bontani, de tür­tőztette. magát, meg aztán nem volt nála a szemüveg, így hát felkocogott a har­madik emeleti lakására, ahol a levélből a követke­zőket olvashatta: „T. C. Kérjük, hogy levelünk vé­tele után, sürgősen keres­se fel vállalatunk anyag­raktárosát.” Ennyi. Csak ennyi, amit háromszor is el­olvasott/ de akkor sem ér­tett. Mert miért a raktá­rost keresse? Miért nem a művezetőt? Aztán meg mi az, hogy „T. C.”? (Tisztelt Cím). Végin meg valami krikszkrakszos firkálás. Hát ő már — ilyen hamar — egyszerűen csak T. C. lett a Józsi bácsiból? De hát ismerte az ugri-bugri ad­minisztrátor leánykákat az irodából. Bizonyára kiadta az ukázt valamelyik főnök, hogy értesítsék a mestert, a nyugdíjba vonult öreg Putnokit, mert szükségük lenne rá .. . Csak így lehe­tett. mert őt még az igaz­gató is mesternek titulálta. No, de most hívják. Gondosabban borotválko­zott és elegánsabb puhát öltött magara. Ne mondják, hogy a nyugdíjas Putnoki mester elhagyta magát. Legény ő még... Aztán meg a 47 éves munkának a fáradalmát már ki is pi­hente ... Olyat is hallott — fordult meg a fejében, ahogy a vállalat felé bal­lagott az utcán —» hogy Fmnciakulcs esetleg az új kazánhoz hívják. Mert van neki ilyen képesítése is . .. Hal­lotta, hogy máj- a harma­dik embert próbálták ki ezen a munkán, de egy sem vált be. Ha megkér­nék rá, ő el vállalná ezt is. Elütné a hosszú telet, meg az a kis mellékes is jól jönne a nyugdíjhoz. A portás a régi kedves­séggel üdvözölte, nem tu­dakolta, kihez megy, mit akar, sőt, mindjárt elplety­kálta, hogy az elvégzett javítási munkák után sok a reklamáció. Putnoki mesternek jól­esett ez a kis pletyka, bár annak jobban örütt volna, ha oij/afimát maad a por­Lábad az iroda félé vitték, igaz, hogy személy szerint nem az igazgató hívja, de ha már itt van, benéz egy percre. Biztosan lesz hoz­zá egy-két kedves szava a főnöknek. De még talán le is ülted, valamivel meg is kínálja, hiszen olyan szé­pen beszélt azon a bizo­nyos nyugdíjas-búcsúzta­tón. — Az igazgató elvtárs tárgyal — mondta a há­rom közül az egyik hölgy a titkárságon, aztán meg­kérdezték, mit akar. De azt egyik sem, hogy s mint érzi magát, hogy telnek a nyugdíjas napok. Igaz, hogy ő nagyon keveset for- áabt ttí. mag teasaantoát t» Ősz a Hejőparton A fűz fejére harmatkönnyek gyűlnek, a Hejőpartra bús eső pereg, a pást felett gomolygó ködök ülnek és rajcsúroznak ázott verebek. Itt ballagok, itt kóborlók ma szótlan a.nedves füvön, s arról hallgatok, hogy mennyi édes szűz Tavaszra szórtam Pán sípján itt nádízű dallamot. Az őszi ég kopott, szürke palástja hideg könnyével hinti meg fejem, a hűs avar nyersillatú, s egy árva halk karcsú árny suhan át szívemen. K EMC NY GYULA VERSEI: Rímfaragó Bujkál a szellő a parti berekben, bókol a barka az ág tetején; kedvesem árnya lebben a szélben, csillagok fénye is róla mesél. De rűs kora reggel Madarak szívében bizsereg a hajnali himnusz, zeng, csattog az önfeledt nyitány: a szárnyaló dallam édes öröme elnyomja fülemben a héják sikolyát. Sziízi Éld Sepsiszetitprp A Sepsiszentgyörgyi ÁL lami Magyar Színház az idén is folytatja sikersoro­zatát. A három és fél év­tizede működő társulat n+yan tartalmas kapcsola­tot alakítofct ki közönségé­vel, hogy ma már alig tudja teljesnteni a vendég­ei zereplesekze szóló meghí­vásokat. Az elméit évben a tár­sulat 282 előadást tartott, s a darabokat 115 ezren te­kintették meg. Különösen sokatmondó az a tény, hogy tavaly a 62 ezer la­kosú megyeszékhelyen a nézők száma megközelítet­te az 58 ezret. Éppen ezért a színház az eddigi 18 bér­letét 22-re növelte. Sylvester Lajos, a társu­lat igazgatója elmondotta, bogy jelenleg két müvet is próbálnak, s rövidesem színpadra állítják Tudót Popescu Maszek paradi­csom című vígjátékét és a Tamási Áron-ciklus sorom következő darabját, A bol­dog nyárfalevelet.. Az évet idén is kaharéműsorral zárják. A tavaszi bemuta­tók között, szerepel Fejes Endre Jó estet nyár, jó es­tet szerelem és Csehov Há­rom nővér című színműwe. tás: bizony, bizony ,1’bzsi, maga nagyon, hiányzik a gárda bői... De hát egy portás — ha hallomásból ismerte is a hírét —j hon­nan tudná, hogy ő hány pénzt ér a szakmában. A portást otthagyva, egy kicsit elbizonytalanodott. alatt, amíg a itaSttalatnáa dolgozott. Na, mindegy — húzta elő zsebéből a levelet, amire a titkárnő csak rápillantott, s már mondta is: — P utnoki bácsi, magát az anyagraktáros hivatja. Tessék a Salamon kartárs­hoz menni. Emlékszik még, hogy ő hol van? A mester emlékezett. Zsebébe gyűrte a borítékot, s elindult Salamon kar­társhoz. Űtközben még fel­ötlött benne, hogy a mű­vezetőhöz azért, be kellene nézni. Vele amolyan tege- ző-baráti kapcsolatban is volt. Az is lehet, hogy ő hívatja, csak-azok az ugri- bugri kis adminisztrátor lánykák... De mire a művezető aj­tajához ért, az éppen ké­szülődött valahová. — Nahát, ■ Józsefem! Te itt? — üdvözölte hangosan a művezető Putnokit, alá a baráti hangtól felvidul­va nyújtott; kezet, majd így válaszolt: — Hívtatok. — Kicsoda? — komo­lyodott el az arca a mű­vezetőnek, majd amikor a mester előhúzta a levelei, «Ifaiögyesabotte a száját. — Ugyan mit akar tőled ez a Salamon? — Hát nem te... —■ akarta kérdezni Putnoki, de csak állt, állt, majd a mű­vezető karon fogta és fel­vette a telefont. Amikor az anyagraktáros jelentkezett, megkérdezte: — Mit. akarsz te Putno­ki Józsitól? — és amikor az megmondta, az üzemve­zető letette a kagylót és Putnokihoz fordult: — Va­lami franciakulcsot nem adtál le, öregem. És ez hi­ányzik Salamon úr leltárá­ból. De, ugye nem harag­szol? Nekem rohannom kell egy tárgyalásra. — Menj csak... — mo­tyogta Putnoki József nyugdíjas víz- és gázsze­relő. És ő is ment, de nem áz anyagraktároshoz, ha­nem Iá a vállalat kapuján, ki a városba, egyenesen egy szaküzletbe, ahol egy franciakulcsot vásárolt. Otthon szépen becsomagol­ta... — Ha csak (V!) ez hi­ányzik nekik __ — marta a fájdalom, a keserűség, majd megkérte a mérnök fiát, vigye a szerszámot a volt munkahelyére, az anyagraktárosnak, nehogy már emiatt álljon meg az élet a szolgáltató vállalat­nál ...1 Dávid .lozsefi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom