Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-04 / 233. szám

ÉSZAK-MAG VARQ6LSZAG 4 1984. október 4., csütörtök Filmlevél t :1 Átváltozás Csóróm Gábor és Tomás Amaryllis, a filmbeli költő-pszichológus házaspár alakítói. ' Kgy fírrárm környéki te­lepülés öreg, egyemeletes hé­jában négy ember él együtt; Pásztor Gábor 33 éves köl­tő, a felesége, Vanda 30 éves pszichológus, aki, mert j h televízió műsorainak elem- ' zésével foglalkozik, mindig a villogó képernyő előtt üti, to- vábbá Márta, a* asszony smokahúga, aki táncosnő és Deddy, a kilencven éven tál- járó nagypapa, aki már csak az emlékeinek ét. E négy ember életének, illetve a I filmben felölelt életszakaszá- i mák bemutatásává. kíván j Szaiay Györgyi és Dárday í István képet festeni nap- j jaink egy jelentős értelmi­ségi csoportjának életerőt, gondola tvi légáréi, terveiről, I bemutatva, hogy a* együtt- | élő közeli rokon emberek vi­lága is mennyire eákülösoö! egymástól, sőt, a házastársak gon dől kod asá ba rv, éüetfelfo- . ; sásában is létjrejön olyan ; átváltozás, amely ént az i együttlétet megnehezíti, sót j lehetetlenné teszi. | A Dárday—Szatay aflkwtó- | pánté néhány «vei ezelőtt f Filmregény címmel mutatott be egy ilyen családi együt­tesen belüli nehézségsoroza­tot, a háromlányos család tagjainak szétváló, különága­zó útjait, s ebben az ej filmjében is hasonló mód­szerrel dolgozik. Elöljáróban elmondandó, hogy a korábbi filmhez hasonlóan, ez is meg­lehetősen hosszú, négy óra és harminckét perc a tisz­ta vetítési ideje, tehát jóko- - ra türelmet is igényel a né­zőktől. Még akkor is, na a néző teljes odaadással tud figyelni a cselekményre, és ha el tudja maradéktalanul fogadni Dárdayék ábrázolás- módját, a szinte teljesen na­túrban felvett beszélgetések, viták végtelen sorát, a hosz- szú negyedórákon át folyó, s látszólag az értelmiség keserveit és nehézségeit so­roló, nemritkán önismétő be­szélgetéseket, azok meghök­kentően bántó hangját, he­lyenkénti trivialitását. Pásztor Gábor elbizonyta­lanodott költő. Hogy jó köl­tő volt-e egyáltalán, arról a film nem győz meg, mert hisz’ a vele együtt éjszakák­ba nyúló vitákon át megis­mert hasonszőrűek monda­taiból ez nem állapítható meg teljes bizonyosággal.' önmar­cangoló beszélgetések, ordí- tozásba váltó és az italozás­tól mind hevesebb viták ke­retében rajzolódik fel a kép csalódott költők és egyéb ét- telmiségiek vágyairól, el­képzeléseiről, amelyekben Wsan már az alkotás hát­térbe szorul, sokkal inkább a közéleti szereplés kap han­got, amelynek teteje lenne egy önálló folyóiratnak a megteremtése, ahol termé­szetszerűen önmaguk ízlése «érint válthatnák, meg a vi­lágot. A feleség elkesere­detten nézi férjének válto­zásait. Sokkal inkább ai rea­litások talaján áll, próbálja visszahódítani, illetve pólyá­ján visszatéríteni, de siker­telenül. A húszéves táncos­nő unokatestvér mintha nem is ebben a világban élne, mint valami kísértet bo.yong a hatalmas házban, gyako­rol, tanulja a táncproduk­cióit, és sem unokasógorá- val, sem imokanővérével nem tud igaz kapcsolatot te­remteni. A nagypapa pedig a múltat képviseli ebben az összetételben, emlékiratait írva, régi emléktárgyait ren­dezgeti; ő is kívül él min­denen, míg meg nem hal. Halálával végleg felborul a család élete, a házaspár út­jai is szétválnák. Ennyi tulajdonképpen * cselekmény vázlata. Ám itt nem is a cselekmény a ’eg- fontosabb, hanem annak a közérzetnek a körüljárása, amelyet a film főszereplői­nek cselekvéseivel érzékel­tetni kíván. Tagadhatatlanul mai a téma, jelen vannak a filmben ábrázolt szereplők, sőt értelmiségi csoportok mai társadalmunkban, és a szin­te parttalan rátáikban fe1- f elbukkannak eigondolkoz- tató gonodlatmenetek. Min­den bizonnyal jobban oda le­hetne figyelni ezekre, ha a film alkotói felhagytak vol­na, a már lassan nálunk manírrá váló szerkesztési módszerrel, azaz a kócos, fé­sületlen, vagy tudatosan ilyenné formált, hihetetlenül hosszú képsorok egymásután­jaival, ha nem minden sza­badon folytatott, de filmsza­lagra rögzített beszélgetést vágnának bele a filmbe, ha­nem szigorúbb lenne a szer­kesztésmód, s nem a fésü- letlenség kívánná elsősorban megadni a mű élethitelét. Van ennek a filmnek bőven hitele, és lenne akkor is, ha a vágó ollója nagyobb sze­rephez jutott volna, s nem kellene négy és fél óránál több időt szánra a megte­kintésére. Á Társulás Stúdióban ké­szült filmet Pap Ferenc és Poros T-ászló fényképezte, a szereplői - elsősorban amatő­rök és fiatal írók. filme­sek, hasonlók. Az alkotópá­ros következetesen járja a maga útját — talán csak a- Dédelgetett kedvenceink jelentett kitérőt —, ám fé­lő, hogy alkotómódszerük a szélesedett nézőközönséghez nehezen találja meg az utat Ez pedig kár. * Mától látható még az új filmek sorában az Emlékeim a régi Pekingről című kínai film, amelyben egy idős asszony emlékezik vissza a fél évszázad előtti Peking- re, és ennek keretében egy hétesztendős kislány szemé­vel láttatja a hajdani nagy­város mindennapjait. — Ugyancsak -mától látható a miskolci mozikban is a Ki­rálygyilkosság című magyar film, amelyről már korábbi bemutatásakor részletes kri­tikai méltatást közöltünk. Benedek Miklóa II sztwlyisí aziíapilás színterei Ózd általános rendezési lene (Folytatás az 7. oldalról) tulajdonosaival be kell tar­tatni. Jelenleg tart az „Ózd városközpont rendezése” tervpályázat, amelyet már a rendezési terv főbb alapel­veinek szem előtt tartásával írtak ki. Az általános rendezési tervben az ezredfordulóig terjedő, hosszú távú fejlesz­tési és rendezési terv ké­szült, míg a nagy távlatú fejlesztési koncepció további 15 esztendőre prognosztizálja a városépítés, -fejlesztés el­képzeléseit. A fejlesztés és rendezés alapkoncepciója sze­rint a kohászvárosban meg kell kezdeni az iparterületi ré­szek és a lakóterületek el­határolását. Üjabb központi városrészeket kell teremteni, egyben javítani kell a köz­lekedés feltételein — egye­bek között az úgynevezett csápos-sugaras, „völgyi” fő­úthálózat haránt irányú kap­csolatainak kiépítésével. Biz­tosítani kell az avult város­részek rekontsrukcióját, sza­A *eneiskol?n tanárok megyei kamarazenei találko­zóját rendezik meg e hét végén, október 6-án és 7- én' Mezőkövesden. A ta­nácskozásnak és a három hangversenynek az I. László Gimnázium és Szakközépis­kola díszterme ad otthon*. Nyolc megyei zeneiskola, il­letve ének-zene tagozatna általános iskola (ez utóbbit a miskolci, 6-os számú Ál­talános Iskola képviseli) ka­marazenéléssel foglalkozó tanárai vesznek részt a ta­lálkozón. Így fellépnek a miskolci Kgressy Béni és az Erkel Ferenc Állami Zene­iskola, a mezőkövesdi, a nálni szükséges az egészség­telen, rossz fekvésű - telepe­ket, területeket. Növelni kell a város zöldterületeinek nagyságát, fejlesztését és el­rendezését. Az ezredfordulóra a város lakóinak száma, várhatóan eléri az 55 ezer főt. A mun­kahelyek száma 4 ezerrel emelkedik, az ipari munka­helyek részaránya a terv szerint csökken, ellenben nő a szolgáltatásban foglalkozta­tottak száma és aránya. A munkahelyek fejlesztésénél a híradástechnikai, műszer­ipari üzemek létesítése kerül előtérbe. A környezetszeny- nvező ipar részére a terv a sajóvárkonyi, centeri terüle­tet jelöli meg. Jelenleg a vá­ros lakásainak csak 65 szá­zalékát láthatják el vezeté­kes ivóvízzel — a hosszú távú, 2000-ig szóló terv 100 százalékos ellátást tart kí­vánatosnak. A vasúti közle­kedést illetően a terv nem a jelenlegi állomás korszerűsí­tését. hanem új építését ja­vasolja. IT. JL sátorafijaűjhelyl, «* thxfi Állami Zeneiskola, valamint a leninvárosi Vándor Sán­dor és a kazincbarcikai Ko­dály Zoltán Állami Zeneis­kola tanárai. A hangverse­nyek szombaton délelőtt, fél lí órakor, illetve délután 4 órakor, valamint vasárnap délelőtt fel 10 órakor kez­dőd nek. A kamarazienéféartek egyéb­ként szép hagyományai vannak a megye zeneisko­láiban- A szakmai megbe­széléseken nyilvánvalóan szó lesz arról, hogy ez mi­ként segítheti a zenetanárok pedagógiai és művészi mun­kájának kiteljesedését. A közelmúltban véget ért diósgyőri munkásnapok egy- egy rendezvénye a szellemi gazdagodáson kívül jól szol­gálta a személyiségformálást is. Politikai tartalmán kívül, nagy érdeme volt a kissé hosszúra nyúlt programsoro­zatnak, hogy magába foglal­ta mindazokat a témákat, amelyek — éppen a két gyá­ron keresztül — megannyi szállal kötődnek az életmód­hoz és az életvitelhez egy­aránt. A munkáról és a munka minőségéről beszéltek pátosz nélkül, de mégis szivet me­lengető hangon a nyugdíjas­találkozókon csakúgy, minta nyílt napon, amikor kisisko­lások ismerkedtek gépekkel és a gépeket vigyázó szak­emberekkel. Szakmákról esett szó, miközben életcélok és életutak bontakoztak ki, a hivatás rangjára emelve a kétkezi munkát, és e mun­kánál egyre inkább nélkü­lözhetetlen felkészültséget. Való igaz: sok sző esett a munkáról úgy is, mint vesz­teségcsökkentési tényezőről, a korszerű berendezések ki­használásáról, a versenyké­pesség fokozásáról, vagy a minőségi követelmények ki­elégítéséről. De szó esett ró­ka úgy is, mint megélhetést biztosító, örömet okozó, em­beri összetartást fokozó té­nyezőről, mint a gazdagodó életvitelt .garantáló tevékeny­ségről. Nos, a munka aligha kép­zelhető el az életmód másik eleme: a műveltség, az is­meretek elsajátítása nélkül, hisizen a szellemi gazdagság ugyancsak befolyásolja a bár- *a dalim, politikai, közéleti, magatartást Ehhez viszont nem elég csupán a művelő­dési fettételek szélesítése. A lehetőségeken kívül fontos a művelődési igények felkeltése orientálása is. Példák bizo­nyítják. nemcsak a két nagy diósgyőri gyárban, hanem fiatal vegyipari üzemeinkben k. hogy a tmxnkásmóveiődé« «■ a sorozat — ax 6ezak*erv eJTkblemái vaj ellátva — na­gyon szép képet mutat me­gyeszékhelyünkről. „Tudja, mi az érdekes?” — kérdezi a szimpatikus gondnok, aki végigvezet a tárlaton. „Az, hogy a volt miskolciak jön­nek elsősorban a kiállítást megnézni. Nagyon kiváncsi­ak arra, mi történik régi lakhelyükön.” Szó, ami szó, ki lehetne húzni magunkat a bemutatott épületek, épület- együttesek színes fotói előtt. Az itteni vendégkönyvi be­írások egyike ezt örökíti: „Nagy öröm, hogy egy vidé­ki nagyvárosban máiyen öt­letesen építkeznek. Ez Buda­pestre is . ráférne.” Persze, a „hazulról felruccant” ember kicsit somolyog magában, s mintha a gondnok meg is erezné ezt, újra megszólal: „Azért tudja, jó magyar szo­kás szerint, csak kevesen ír­ják le véleményüket a ven­dégkönyvben. Vannak azért kritikai megjegyzések is a ki­állításról, ezt szóban elszok­tak mondani. Például töb­ben kifogásolták, hogy nem mutatnak a képek távlatot, vagyis nem a környezetük­kel együtt jelennek meg. Kí­váncsiak ám az emberek, hogy mi Tan a tényleg szép épületek mögött, mellett... És azt is kívánták volna, hogy ne csak külső képek legyenek. Kiváló például, hogy a gyermekrehabililációs intézetet több fotón belülről is megmutatják ..." Sajnos, lehetett a pest(- miskolci séta során elgon­dolkodtató megjegyzéssel is találkozni. Ez a Fészek­klubbeli kiállítás „szervezői” részére vonatkozik. Mint is­meretes, itt a miskolci kép­zőművészek nagyon dicsért és valóban magas színvonalú kialakításában kulcsfigura lehet a munkahelyi vezető, és nélkülözhetetlen a jó munkahelyi légkör. Azoknál a vállalatoknál, üzemekben, ahol a gazdasági vezetés ér­zékeli, hogy a szakmai é* általános műveltség emelés« szorosan vett üzemi érdek,, olt a mindennapi munka ter­mészetes velejárója a kép­zés és a továbbképzés, mint a holnapteremtéshez nélkü­lözhetetlen új ismeretek • megszerzésének gyakorlópá­lyája. Aki ránéz a Tiszai Vegyi Kombinátra, vagy a* erőmű valamely vezérlőpult­jára, vagy belép az új acél» mű számítógéptermébe, oda­áll a szám jegy vezérlésű esn- tergapadhoz, hamar belátja, hogy a munka és a művelő­dés kapcsolatára már n>a, d« holnap még inkább tömegmé­retekben szükség van. Ezt igénylik a bonyolult terme­lési funkciók, és ezt követe­li a gazdaság fejlődésének nyomon követése. Ez. xt * pont. ahol kinek-kinek vá­laszolnia kell arra a kér­désre, mennyire válik a nö­vekvő szabad idő értelmes, személyiséget gazdagító le­hetőséggé. Mert az, hogy va­laki könyvet vegyen a kezé­be, vagy elmenjen a gmk- ba egy kis pluszjövedelem­ért, nem egyszerűen jellem­beli próbatétel, hanem élet­vitelt befolyásoló tényező is. A magam részéről azért kísértem fokozott érdeklő­déssel a diósgyőri munkás- napok minden eseményét, mert úgy ereztem: ez már több, mint évente ismétlődé rendezvénysorozat. Része an­nak a törekvésnek, amely » munkát és a művelődést ter­mészetes közelségbe hozza a* emberekkel, gazdagítva a kapcsolatteremtés és set együttgondolkodás eszköztá­rát is. Ily módon ttr. ilyen es ehhez hasonló rendezvényeit a soemélyiaeggaadagodás szm»- tereá to. kapott He­lyet. Csakhogy! Még a Nejx rajai Múzeum vendégköny­vében adja tudtunkra e&f látogató: „Szomorú vagyok.* Többen is elmentünk szom­baton a Fészek klubba, rk abban a fogadtatásban ré­szesültünk, hogy szombaton es vasárnap zárva van a ki- állítás ...” Többnyire persze nyitót* szívvel, jóra tárt kapukkal várták a miskolciakat. Ked­den például dr. Veiket László egyetemi tanár Szo- ciál-pediabriai törekvéseink a prevenciótól a rehabilitá­cióig megyénkben és Mis­kolcon címmel tartott elír adást a Szabadság-hegv' Gyermekgyógyintézetben; db Czibere Tibor akadémikus pedig Egyetemi kutatásaink a műszaki fejlesztésben cím­mel az MTESZ-székházbafl adott elő. Ugyancsak keddeé este az Operett Színház [Vár­ta a miskolci művészeket Az ember trgédiája előadás­sal. S ha már a metróhelyek' kel kezdtük, fejezzük is b« egynapos sétánkat itteni ál' lomással. A Sugár üzletköz­pontban miskolci termékek­kel is találkozhattak a pest'’ vásárlók, üzletjárók. Amint a központ szervezési veze­tője megemlítette, jó színfol­tot jelentett a miskolciak je­lenléte, azt persze badarság lenni hinni, hogy különösen érzékelhető volna ez az üz­letközpont pénzforgalmában’ Bemutatkozásnak viszont na­gyon is jó. A Tejipari Vál­lalat Fa u n a - tér m ék csa 1 á d j a például az első napon elkelt. A miskolciak új terméke vi­szont október 1-től „terítve van” a budapesti üzletekben a Budapesti Tejipari Válla­lat közreműködésevei, * Villanások ezek egy sétá­ból. A miskolciak bemutat­kozó hete holnap, pénteken ér véget.' Minden bizonnyal haszont fog mutatni a mér­legkészítés. Áldás « a metró. A # pestiek már megszok­ták, természetesnek ve­szik. A „vidéki” azonban új­ra és újra átéli a jóságot e közlekedési eszköz névén. Nézzük csak: beül az ember a Keletinél, percek alatt olt van a Kossuth-téren. A Nép­rajzi Múzeum egy hiányzó mozgásnyira van csak. A szétnézés utón kijőve, megint csak egy kicsi gyaloglás, ott találja magát az ember a Szál a i utcában, ott van az országházi dolgozók klubja. Végezvén e helyszínen, me­gint csak kell annyi mozgás, amennyi visszavisz a Kos­suth-téri metróállomáshoz. Csak két megálló az egész, s már az Astoriához érünk. Némi itteni időtöltés — a grill ben — után lelépked az ember megint a metróhoz, s tíz perc se kell, hogy eszébe villanjon az Örs vezér tér­hez érve: „Csak egy ugrása Sugár ...” Visszajőve a Bla- ha Lujza térhez jó séta a Fészek klub. Biztosan lehet ennél kaci­fántosabb útvonalat és meg­állási helyeket választani, de a Miskolc» hét Budapesten rendezvénysorozat, állandó helyei a fenti egyszerű mó­don közelíthetők' meg. Áldá­sunk tehát a szervezőkre és a metróra. AmM ban beszámoltunk, a Borsoó- Abaúj-Zempieu megyéből el­származottak baráti kőre, a fővárosi tanács illetékesed és persze a miskolciak hatha­tós közreműködésével szep­tember 28-től október 5-ig miskolci hét szerveződ ott a lóvárosban. Javait vitte fel megyeszékhelyünk megmu­tatni a pestieknek; anyag­ban és szellemben egyaránt Kedd van, körülbelül felé­nél tart a bemutatkozás. Néprajzi Múzeum, délután van. A Miskolc archív fo­tókon című kiállítást már a bejáratnál hatalmas tábla adja hírül. A régi képek — s a kiváló érzékkel hozzá­juk „állított” tárgyi emlékek — az első emeleti folyosó­kon láthatók. Sokan keres­ték fel az első napokban. A vendégkönyvben persze több- • nyire az elszármazottak lel­kesednek, az emlékek, az if­júság .okán. Például: „A leg­melegebben lehet gratulálni mindazoknak, akik ezt a ki­állítást létrehozták, szánté a teljességet valósították meg. Nagy városunk dicső múltja látszik megelevenedni, je­lentse ez a szép jövő zálo­gát és alapját." Van, aki megjegyzi, jó lett volna ka­talógus, másolatokban szí­vesen őriznék a látottakat a „honvágyosok”. És még egy bejegyzésből: „Csak a múlt megbecsülése viszi előre egy város továbblépését. Ezt pél­dázza ez a szép városbemu- tatás.” Nem tudom, aki az utóbbi mondatokat írta. látta-e ko­rábban az országházi dol­gozók klubjában a mai Mis­kolcot bemutató fotókat. Nos, Zeneiskolai tanárok találkozója (t. n. j.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom