Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-21 / 248. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. október 21., vasárnap A konkrét helyzet... Barcika környékén jobbat akarnak Ma este a képernyőn Déry Tibor novellájából írta és rendezte Szántó Erika az Óriás cimü - a Magyar Televízió és a MOKEP közös produkciójaként készült - filmet, amely egy, a háború után vidékről Budapestre került nagy erejű fiú és egy törékeny lány találkozásáról szól és a lírai szerelmi történet hátterében ad hiteles képet a lassan fellélegző fővárosról, a feketézőkről, ügyeskedőkről, s arról, hogy e fiatal pár tragédiától sem mentes történetének hátterében hogyan kezdődik meg az ország újjászületése. Képünkön a film egyik kockája. Középen Bubik István, a férfi főszereplő, akit csak egyszerűen Óriásnak neveznek. (A mozik 1984. április elején mutatták be a filmet.) Óriás Kapocsnak tenni h istóa és a munkahely között ! Most aztán mivel kezdjük? Viccről persze nincsen szó — rosszról és jóról azonban igen. Kezdjük az utóbbival, ' Végre. Ez villant át újra és újra gondolataimon, amikor a több mint harmincoldalas helyzetelemzést — a Kazincbarcika városkörnyéki településein működő könyv- tárak és művelődési házak — elolvastam. Lapozgattam oda , és vissza. Nagy általánosságban kirajzolódott kép nem volt „összekent”. Nem ebből adódtak az olvasó, az ismereteket tovább adó közle- , mény tanulmányozójának I gondjai. Világos és tiszta | munka: 1984. január 1-től t Kazincbarcika városkörnyéki 1 településeinek száma 2'3 köz- ' séggel bővült, így 29-re emel- j kedett számuk. Ezeken a te- I lepüléseken készítették el a ! konkrét helyzet konkrét elemzését a városi művelődési központ és könyvtár munkatársai. íme — a helyzet, ami van. íme — tudjuk, hol, mit kell csinálnunk. Régóta várat magára közművelődésügyben egy efféle elemző munka megyénkben. Nem kívánom a barcikaiak érdemét fokozni, régóta látszik gyakorlatban, hogy azt csinálták, amire a továbblépéshez szükség van. A tanulmány, a helyzetelemzés megismerése után ültünk le beszélgetni Hazag Mihállyal, a Kazincbarcika városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójával: — Feladataink és lehető- négeink vonatkozásában döntő tény az, hogy a január 1-i közigazgatási átszervezéssel Kazincbarcika mellett, s a korábban hozzánk csatolt települések közművelődési gondjai mellett további 23 község kulturális kérdéseivel, problémáival kell foglalkozni. A most. hozzánk tartozó 30 községből 9 alsó fokú központ, 21 alapfokú település; 10 község a volt edelényi, 12 a volt ózdi, 2 pedig a volt miskolci járás közigazgatási egységéből került Kazincbarcika városkörnyéki közigazgatási rendszerébe. Azt szerettük volna megtudni, hogy a városkörnyéki településeken a művelődési házak és a könyvtárak objektív és szubjektív feltételeiben egy adott településen képesek-e a ma adódó kérdések!« választ adni.- — Ügy védem, hogy siralmasnak nevezhető a helyzet, ami például a művelődési házak létéit illeti. — Nem szeretném, ba túl siralmasnak látszódna a kép. — Rendben. Akkor idézek néhány leírást, megállapítást idézek az önök helyzetei em- nésébőL Ezek csak a művelődési házakra vonatkoznak, ha kérhetném, maradjunk is csak ebben a körben. Tehát ..A művelődési ház épülete rendkívül leromlott állapotban van, ablakai betörtek, a vakolat leperegve, belső terei elhanyagoltak.” Ez a sommás megállapítás — véleményem szerint — jellemző az összes település közművelődési intézményére is. — Elismerem, hogy pár település kivételével nagyon rossz állapotban vannak e művelődési házak. A falak rogyadoznak, a tetőn beesik az eső, a fűtés nem megoldott, Ehhez hozzáteszem még, hogy a berendezések nagy része hiányos, rossz állapotban van. A művelődési otthon jellegű intézmények döntő többsége nem csalogató jellegű, nem otthonos. Vannak, hogy statisztikailag legyenek. — Ezek az objektív körülmények. Azonban szól a tanulmány, a helyzetelemzés a szubjektív oldalról is. Például arról, kik „csinálják a közművelődést” e körülmények között? A kérdés úgy fogalmazódik, lehet-e egyáltalán elvárni tartalmi munkát ilyen feltételek között még a leg megszálló tta-b embertől is? — Kezdem azzal, hogy megállapításaink szerint a költségvetésele összege csupán a fűtésre, a takarításra és a bérre fedezik a kiadást. Tartalmi munkára tehát nem marad pénz. Jogos a felvetett kérdés. Nem lehet követelni ezektől az emberektől olyan munkát, amiket a közművelődési elveink hirdetnek. Mondok egy példát, iksz, ipszilon főiskolai végzettséggel tíz éve vezetője' egy művelődési háznak. Kap ezért havonta 320 forintot. A jogszabály háromszáztól ezerötszáz forintig állapítja meg a hasonló munkakört végzők munkabérét. Ez nem egyedi példa. — Rendben. (?) Ebben a helyzetben végül is mit kezdenek az ismereteikkel? Mit akarnak csinálni, hogyan akarnak tovább lépni? Tudjuk: beáznak a falak, pereg a vakolat, rosszak, elavultak a berendezések, nincsenek megfizetve az emberek, mit. kezdenek akkor ezzel a helyzetelemzéssel ? — Mi azért csináltuk a konkrét helyist konkrét elemzését, hogy ennek ismeretében meg tudjuk határozni, hol, mi a legszükségesebb tennivaló. Akár a falak helyreállításában, akár a tető rendbehozatalában, akár személyi kérdésekben. — Üjra felmerül bennem a kérdés: vajon az adott településen élő emberek szükségét érzik-e egy művelődési ház létének? — Ez a legfontosabb dolog, amiről szó van. Lehet, hogy első igényként nem fogalmazzák meg, hogy ők művelődési házba akarnak járni. De ha van egy ilyen rendben tartott, nyitva tartott épület, akkor bizonyosan be fognak oda menni, meg fogják mondani mi a problémájuk, hogy milyen kérdésre, milyen választ várnak. Nem az a lényeg, hogy egy leromlott állapotú házban hány rendezvény van egy évben, hanem az a lényeg. hogy ebben a házban emberek találkozhassanak egymással. Rendezvényeken kívül is. A régi igazság ma is áll: helyben tudják azt, hogy mi érdekli az embereket. Ehhez kell szabni az adott településen a közművelődési feladatokat. — És mit segíthet ebben a barcikai művelődési központ stábja? , — Csak partneri kapcsolatot ígérhetünk népművelőink és könyvtárosaink nevében. Mi az elemzéseink után mindig leírtuk a konkrét javaslatainkat is. Tudom, ezek sokszor és többnyire pénzvonzatúak. Azt tervezzük, hogy közművelődési alapot hozunk létre Kazincbarcika városkörnyéki településeinek közművelődési igényének támogatására. Ehhez hozzájárul a Kazincbarcika városi Tanács Végrehajtó Bizottsága, az Egressy Béni Művelődési Központ és Könyvtár. Elképzeléseink szerint minden település lakói létszámának megfelelően „dob be a közös kalapba”. Ennek alapján tudjuk majd — teljesen demokratikus alapon — kijavítani a falakban rejlő hibákat., megszüntetni a tetők „áteresztő” képességét, a belső berendezések nívóját így tudjuk egybehozni a mai igényekkel. — Az önök intézményében dolgozó emberek eddig csak Kazincbarcika gondjaival voltak megáldva. 1981-től már voR öt városkörnyéki községük, most jött újabb 23. Hogy fogják bírni ezt a tempót? — Többet keffl dolgoznánk. — Ennyi? — Mit mondjak rá? Azon »ár keseregni, hogy ehhez a feladathoz nem kaptunk státust, hogy e feladat elvégzéséhez nem kaptunk több pénzt. Kár ezen nyavalyogni. Hogy több a féladat és rosszabb körűimén vek között kell dolgoznunk, arra azt tudom mondani, amit nekünk is mondtak: „Már megoldottatok ti nehezebb feladatokat is.” — Akkor jó surfét kívánok. Ténagy József Mennyire megfontolt, átgondolt elhatározás egy tizenéves pályaválasztása? Milyen lehetőségeik vannak az elhelyezkedésre? Miként foglalkoznak az újonnan érkező, ifjú munkaerőkkel a vállalatoknál, intézményeknél ? S mindezek érdekében mit tesz a KISZ, hogyan segíti a fiatalokat, a többnyire életre szóló és életet meghatározó pályaválasztásnál, munkakezdésnél ? Ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat a KISZ Borsod megyei Bizottságának legutóbbi ülésén. A fiatalok munkássá válásának folyamatában az ifjúsági szervezet is feladatot vállalt, ezért a megyei bizottság 1982 júniusában határozatot hozott e témában. Nézzük, milyen tapasztalatok születtek ennek nyomáa. Pályaválasztás Bizony nem könnyű dolog a képességhez, tehetséghez legjobban illő pályát kiválasztania, Nagy gond a szülőnek, a tizenéves gyermeknek. Segítséget, választási lehetőséget ad az iskola és a Pályaválasztási Tanácsadó Iroda. Hasonló feladatra vállalkoznak az intézmények, vállalatok is. A Borsodi Szénbányák Vállalattól például rendszeres időközönként ellátogatnak az általános iskolákba, ismertetik a bányász szakmát A Diósgyőri Gépgyárban is hagyománya van már a „nyitott kapuk” elnevezésű programnak, rendezvénynek, amely arra ad lehetőséget a tanulóknak, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzenek az ottani munkáról, munka- körülményekről. A Borsodnádasdi Lemezgyárban évek óta bevált gyakorlat a közeli és a környékbeli általános iskolások patronálása. Hasonló kapcsolattartás jellemzi az Ózdi Kohászati Üzemek és a Lenin Kohászati Művek, valamint a már említett Diósgyőri Gépgyár dolgozóit és a helybeli iskolásokat, mert kiváltképp ezekben a szakmákban okoz gondot az utánpótlás. Ám, mindezek ellenére, van még javítanivalónk a pályára irányító felvilágosító munkában, az utánpótlás biztosítása érdekében létrehozott kapcsolatokban. (Problémát jelent az. érettségizett, szakmával nem rendelkező fiatalok munkába állása, különösen a lányok esetében.) A kapcsolattartáshoz tartozik az üzemi KlSZ-szerve- zetek és egyes iskolák rosz- szul értelmezett együttműködése. Egynémely iskolában ugyanis csupán karbantartószolgáltató tevékenységet igényelnek anr. ifjúsági szövetség tagjaitól, a patroná- lási rendszer lényegesen tá- gabb lehetőségeinek — mint mondjuk az utánpótlás nevelésének — kihasználása helyett. Ajánlatos lenne, a KISZ által javasolt szakmai-technikai jellegű szakkörök megszervezése is az oktatási intézményekben. Segítséget adna a különböző foglalkozási ágak jobb megismeréséhez. Rossz tapasztalatok A munkába állás témakörébe tartozik a szakmunkás- tanulók gyakorlati idejének eltöltése a különböző munkahelyeken. Jócskán találhatunk rossz, követésre egyáltalán nem méltó példát. A leninvárosi, lOU-os számú Ipari Szakmunkásképző Intézet és Szakközépiskolában például nevelő és diák egyaránt kifogásolja, hogy a munkahelyeken letöltendő kötelező gyakorlati idő nemhogy hasznára, inkább hátrányára válik a tanulóknak. Egyrészt azért, mert nem kapnak sem megfelelő, sem elegendő munkát, másrészt, mert nem nevezhető éppen példamutatónak — a gyerekek megítélése szerint sem — leendő munkatársaik tna- gaviseiete, munkához való viszonya. Harmadrészt pedig panaszolják a gyerekek azt a sértő, lekezelő stílust, amellyel a felnőttek viseltetnek irántuk. Megemlítendő az is, hogy sok vállalat a munkahely vonzását úgy igyekszik növelni, hogy magasabb ösztöndíjat ad. Igv is lehet, ámhár nem biztos, hogy hosszú távon ez „kifizetődő”. Sorolni lehet a negatív példákat, hiszen már az. oktatásban sem kap megfelelő hangsúlyt sok helyen a munkára nevelés, a fizikai munka megbecsülése, tisztelete. Ezért fordulhat elő, hogy szakmától függőén, hosszabb- rövidebb idő után új munkahelyet keresnek a fiatalok. A kereskedelemben például 20—80 százalékos, a gépiparban 30 százalékos az úgynevezett pályaelhagyás. Társadalmi és egyéni feladat A munkássá válás terén eredmény csak úgy érhető el, ha a vállalatoknál, a társadalmi, politikai szervez.etek- nél nem csupán felsorolják a hiányosságokat, tudomásul veszik a teendőket, hanem megszívlelik a legillelékeseb- bek: a pályaválasztás előtt álló és a pályakezdő fiatalok javaslatait is. Tudomásul veszik az igényeket, amelyek nem is olyan nagyok. Bejutni egv igazi, összetartó közösségbe, ahol a munkát tisztelik, becsülik, ahol a jól végzett munkál meg is fizetik. Ez tulajdonképpen nem csupán a fiatalok igénye Az MSZMP Központi Bizottságának 1984. október 9-i ülésén is megfogalmazódott: „Az ifjúság fő kérdéseinek megoldása társadalmi feladat, ugyanakkor sorsuk alakításáért a fiatalok maguk is felelősek.” Általános és középiskolai igazgatók s gper- mekszociális intézmények vezetői tanácskoztak Sárospatakon, vagy hatvanan. A városi művelődésügyi osztály vezetője — korábban maga is éveken át gyakorló tanárnő — mindenre kiterjedő áttekintést adott az új tanév kezdetének tapasztalatairól és a -fontosabb oktatási, nevelési feladatokról. A személyi és tárgyi feltételek egyaránt kielégi- tőek — hangsúlyozta —, így a tanév a városban és a körzetéhez tartozó községekben nyugodtan indulhatott. Hosszasan foglalkozott a nevelésükben veszélyeztetett és a hátrányos helyzetű gyermekek sorsával, amely napjaink egyik legégetőbb pedagógiai és szociális kérdésévé vált, s a megoldása vagy legalább valamelyes javítása a legsürgetőbb oktatási-nevelési feladatok közé tartozik. De az iskola egymagában nem tudja magára vállalni ezt a nagy feladatot. Ebből a szülői háznak, a családnak kell a nagyobbik részt vállalnia. Így hát az új tanévben a család és iskola kapcsolatának kiszélesítéséért, erősítéséért kell az eddiginél sokkal többet tenni. Ennek azonban az is előfeltétele, hogy harmonikus legyen az iskolai élet út. Békesség, egyetértés légköre hassa át a tanNe legyen a; iskolában szereleilenség testületeket, s a nevelők szeretettel foglalkozzanak tanítványaikkal. A legfontosabb — emelte fel az osztályvezetönö a hangját, de. nem felszólitóan, hanem inkább kérőén, szelíden —, hogy ne legyen az iskolában szeretetlenség. Igen, „jó iskolát akartok? Legyenek jó oskolamestereitek!’’ — jutottak eszünkbe a Leges Scholae Saaros-Patachinae, azaz az I. Rákóczi György fejedelem állal 1621-ben jóváhagyott pataki kollégiumi törvénykönyv passzusai. Ezek szerint tanár, nevelő csak az lehet, aki „jámbor, jólelkű, becsületes ember, alapos képzettségű, a bölcselet művelője, a tudományokhoz szükséges nyelveket tudja, hú, szorgalmas, tanulékony, munkás, kedveli az erényeket és szereti az embereket, elsősorban a tanítványait." Tankönyvekről nem szól a törvénykönyv, de órarendről már igen, hozzátéve, hogy ezen a tanár a tanulók kárára nem változtathat. A tanárok az előadásokat pontosan tartsák meg. Ha vendégül hívják meg őket, vagy valamilyen elodázhatatlan ok miatt nem tarthatják meg órájukat, gondoskodjanak a helyettesítésről. Ha a tanár künn lakik a városban, idejében jelenjen meg az iskolában... A tanár minden tekintetben, még a szép és helyes beszédben is, jó példái mulasson tanítványainak. Mindezek a mai pedagógiának is legszebb, legértékesebb alapelvei közé tartoznak. Hasonlóképpen a következő sorok, amelyeket a latin nyelven írt pataki kollégiumi törvénykönyvből idézünk: „A rectorok — azaz a tanárok — egymással békességben éljenek, egymást kölcsönösen tiszteljék és testvérileg szeressék. Egymást ne szólják meg, ne szidalmazzák, ne gyalázzak és be ne árulják.” Írjuk még ide befejezésül ezt a nagyon is elgondolkoztató sort: „Turpe est enim lit terns nosse absque moribus”, ami magyarra fordítva ezt jelenti: „Csúnya dolog ugyanis ha valakinek van tudománya de nincs erIr A* 7 c ** Monos MArtn
