Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-20 / 247. szám
. ÉSZAKIM AGYARORSZÁG 4 1964, október 2ÍL szombat llili till U 9 h" fffpmoi Uciiiyni Reflexiók egy nyílt vitáról ' Huszonkettedik alkalommal hívta össze a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége és az MSZMP Budapesti Bizottságának Oktatási Igazgatósága nyílt vitára a művészeti élet képviselőit, hogy ez alkalommal a kultúra és demokrácia összelüggéseinek kérdéseiről beszélgessen. A tanácskozás igen szerencsés időpontban volt: az országos közművelődési tanácskozás után és a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége ötévi munkát áttekinteni kívánó központi vezetőségi ülése előtt. Öt évvel ezelőtt már volt egy hasonló témájú vita. A művészet és a demokrácia kérdéseit vitatták akkor meg — a vita anyaga kiadványban is megjelent —. most kitágították a témát a kultúra egészére. A kulturális élet problémái a széles közönség előtt éles reflektorfényben állnak, mint azt éppen az országos közművelődési tanácskozás bizonyította, nem érdektelen hát éppen most a kultúra és a demokrácia kérdéseiről beszélgetni. A demokrácia sokat, em legetettsé- ge ellenére nem divatfogalom, hanem igen komoly politikai tartalmat hordoz. A demokratizmusról, s így a kultúra demokráciájáról oe- «líg, mint azt a nyílt vitát bevezető dr. Fukász György egyetemi tanár mondotta, nem beszélni kefl, hanem azt csinálni, a gyakorlatban meg, valósítani. A szerteágazó vita egé- «aét. egyetlen újságcikkben érzékeltetni lehetetlen. Inkább mozaikszer űen, a sokszínűség megéreztetesére kell kiragadni néhány gondolatot, amelyet, érdemes továbbgondolná. Ilyen gondolat példáját a kultúra eleve való demokratizmusa, amelyről Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója beszélt. Á kultúra eleve való demokratizmusán többek között, az értendő Vitányi szerint, hogy valaminek a tetszését magam határozom meg. Magam döntök arról, hogy egy látott művészi produktum, egy hallott zene, egy olvasott könyv tetszik-e nekem, mennyire és miért. Mert esetleg elő lehet írni, hogy nézzek meg valamit, de hogy tessék is. azt mindig a befogadó dönti el. E tekintetben demokratikus kiválasztódással találkozik a kultúra és a befogadó. Ugyanakkor a kulturális életben a közvetlen és a képviseleti demokrácia másképpen érvényesül, mint mondjuk a politikai demokráciában, mert a kultúrának egy fokkal kevésbé képviseleti a jellege, mint a politikai demokráciának, ugyanakkor egy fokkal inkább közvetlen jellegű is. Ez közérthetőbben valami olyasmit jelent, hogy a kultúrát nem lehet választott képviselet útján befogadni, éppen az előbb említett eleve demokratikus voltánál fogva közvetlenebb jellegű, hiszen a kulturális megnyilatkozás, produktum a befogadóval közvetlenül találkozik, ö maga dönti el, szüksége van-e rá. kívánja-e befogadni, vagy sem. Vitányi ismert aforizmája, amely. ebben a gondolatkörben nagyon helyénvaló, hogy a kultúra nem lehet demokratikusabb, mint az. ország, de egy picit mégis legyen az. S itt mindjárt kapcsolódik a kulturális irányítás és a demokrácia viszonya. Az intézmények demokratikus vezetésében a szakszerűségnek kell érvényesülni. Az nem lehet népszavazás dolga. Ez vonatkozik a közművelődési intézményekre is. Napjainkban sokféle törekvés látható egyesületek alakítására, művelődő kisközösségek létrehozására a legdemokratikusabb alapokon, a művelődési házakban pedig a társadalmi vezetés létrehozásával kell azt a demokratikus irányítást biztosítani, amelynek segítségével a megcélzott, illetve ott tömörülő művelődni kívánó közösség kívánságai és az általános művelődéspolitikai célok legoptimálisabban találkozhatnak. Tagadhatatlan, hogy az egyesület létrehozásában, amelyet alapvetőéin csak a művelődésért kellene alapítani, időnként közrejátszanak más motívumok is, mindenképpen a közművelődési folyamatok újrademokrati- zálódásának jegyei jelentkeznek napjainkban, ez alighanem meghatározó lesz az elkövetkező időkben. Igen figyelemre méltó gondolatokat mondott el Anesel Éva filozófus, aki többek között arról beszélt, hogy a kultúra szükséges, de nem elégséges feltétele a demokratizmusnak. Arról is beszélt Anesel Éva, hogy „akkor van demokrácia, ha annak van igaza, akinek igaza van — függetlenül annak az embernek a helyi értékétől, akinek igaza van”. Óva intett a formalizmustól. A demokrácia ugyanis nem cél, hanem eszköz, és ha a demokráciánál csak a formákra ügyelünk, a külsőségekre, a bürokrácia malmába esünk; a bürokratizmust pedig tudvalévőén nem az ügy, hanem az ügymenet érdekli. A kultúra demokratizmusa nem zárja ki azt a megállapítást, hogy a kultúra a szakértők dolga, és nem a népszavazásé. Többek között erről beszélt Hermann István egyetemi tanár. Példaként hozta fel Ady és József Attila, meg Bartók elfogadását, akik adott esetben egy akkori népszavazásnál, minden bizonnyal vesztesek lettek volna. Figyelmeztetett rá, hogy csak olyan műveik hathatnak igazán, amelyekkel szemben vám bizonyos ellenállás... A könnyen, minden szellemi erőfeszítés nélkül befogadható alkotások mindig kevésbé hatékonyak. A művészet, a művek alkotása nem öncél, hanem arra való, hogy egy demokratikus fejlődésben felhasználják azokat, s itt nagyon döntő tényező, milyen irányú az a fejlődés, a társadalom haladása. Idézte Brecht kérdését, amely szerint „a néphatalom a népből ered, de hová megy?”. Nálunk is az a döntő, hová megy a társadalom. Napjaink körülményei között nem annyira élesek és világosak a vonalak, mint a fel- szabadulást követő, korábbi korszakokban voltak, viszont a perspektívákat megérezni volna a feladata a mai művészetnek. Ügy is lehet fogalmazni: a művészetnek nem azt kell illusztrálni, ami a legutóbbi párthatározatban benne volt, hanem arról kell szólni, ami a következőben benne lehet. Több szó esett a vitában arról, hogy a magyar társadalomnak nincsenek igazán demokratikus hagyományai, de halaszthatatlan feliadat megtanulni a demokratizmust. Többen elemezték a felülről lefelé irányított művelődési élet fogyatékosságait, és szóltak a helyi közösségek teremtésére vonatkozó igények jogosságáról, e szervek támogatásának szükségességéről. Sokáig lehetne sorolni e nyílt vita gondolatait, befejezésül ismét An- csel Évát kell idéznünk. Nevezetesen azt, hogy a demokrácia attól még nem valósul meg a kulturális életben sem, ha sokat emlegetjük, és a hanghullámok demokratikus rezegtetése még nem demokrácia; nem utolsósorban azt a gondolatát érdemes feljegyezni, hogy addig, amíg a demokratizmusról vitázva a nyíltságra biztatjuk egymást, a demokráciának csak az elemi iskolájába járunk. Benedek Miklós A b ód vas zi las iák fogták azt a bizonyos fejszét. És belevágták abba a bizonyos.nagy fába. Aztán múlt az idő, múlt és kiderült, hogy kicsi volt a fejsze es a nagynál nagyobb a fa. * Három évvel ezelőtt, 1981 tavaszán Bódvaszilason járva, a falu életének mindennapjairól érdeklődtünk. Természetesen ellátogattunk a közösségi művelődés szinteréül szolgáló intézménybe is. A látottak között ez volt a legszomorúbb állapotú. A falakat kívül-beliil kiette az idő. Ridegség, szűkösség. Amennyire erejükből tellett, a könyvtárban próbáltak meg elfogadható körülményeket teremteni az olvasóknak, művelődni vágyóknak. Mindezt összevetve, az egyébként látványosan építkező községben tapasztaltakkal, könnyű volt egyetérteni a helyi elszánással: megkísérlik rendbehozni, hivatásához méltóan vonzóvá és alkalmassá tenni a kultúra egyik itteni központját. Ez az északi, határ menti településünk az elmúlt évben ünnepségsorozattal emlékezett 700 éves történetére. Az alkalomból a megyei múzeumigazgatóság gondozásában jelent meg dr. Dénes György munkája: A bódva- szilasi medence 700 éves története. (cBódvaszilasnak jelenleg öt társközsége van.) Az említett könyvben szó esik a kulturális területen bekövetkezett változásokról is. Idézzük: „Ugrásszerű a fejlődés az oktatás és kultúra területén. Bódvaszilasón 1970-ben 8 tantermes szép, nagy iskola épült, 1978-ban 50 férőhelyes új óvoda, 1980- ban újabb 4 tantermes iskola és korszerű, nagy -tornaterem, minden szükséges kiegészítő létesítménnyel, továbbá pedagóguslakások... Ä kultúrát szolgálják községeink kultúrházai és egyre gazdagodó könyvtárai is. Kultúrház és könyvtár épült Bódvalenkén, könyvtár és öltöző Tornaszentjakabon és e sorok írása közben kezdik meg Bódvaszilason az új, korszerű kultúrközpont, művelődési ház építését.” * Íme, az utolsó mondattal visszatérünk a „fejszéhez és a nagy fához”. A községi vezetők Bódvaszilason elszáná- sukat elkezdték tettre váltani. Egy lokálpatrióta tervező közreműködésével 1982-ben nekivágtak az általános iskolával szemben álló régi épület helyén megépítem az új u 1 túrközpontot. Azóta két esztendő telt el. Felvételeink tanúsítják és láttatják: hová érkeztek eddig. Azt szóban tesszük hozzá: a falakon belül látszik igazából: milyen hatalmas munka vár még az itteniekre!? Kép és szó pedig együttesen mondja: így áll az építkezés. Jelenleg álL Kissé nehezen, sportnyelven szólva tapogatózva kezdődik a beszélgetés‘a bódva- szilasi iskola egyik szobájában. Itt van a pártvezetőség titkára, a tanácselnök, a vb-titkár, az iskolaigazgató a közművelődési bizottság vezetőjeként is. A témáról nem kellemes beszélni. Jelenleg ugyanis nem lehet választ adni néhány kérdésre — mikor, hogyan és milyen ütemben folytatódik az építkezés?; mennyi pénzre lenne szükség a teljes befejezéshez?; honnan lehet előteremteni?; mikor vehetik birtokukba az itt és a társközségekben élő emberek ezt a létesítményt? ... Ilyen és hasonló kérdések szorítják jnozdíthatatlaruiak látezóan azt a bizonyos fejszét a fába. . * Kérdés: Jó döntés volt-e belevágni ebbe a beruházásba? Válaszok: — „Indokolt ér; szükséges döntés volt. Ahhoz, hogy például az iskola és a köz- művelődési intézmények magasabb szinten, tartalmasabban tudjanak együtt dolgozni, a korábbinál jobb feltételekre volt és van szükség. Itt vagyunk egymással szörpben, a terviek szerint általános művelődési központ keretében szeretnénk hatékonyabban együtt dolgozni.” — Takács Tibor, iskola- igazgató. — „Nézze, írni nem vesztjük szem elől, hogy van öt társközsége is Bódvas zilálnák. Ha ez az objektum elkészülne, hosszú távra húzóereje lenne a közművelődésnek. Igyekszünk mi erőnktől tellően a legkisebb településen is megteremteni az alap- feltételeket. De mindenütt úgysem tudunk jó színvonalú körülményeket biztosítani. A tervek szerint Bódvaszdlas alsó fokú központ szerepkört kap. Ha nem fogunk hozzá az építéshez, egy helyének megfelelő kultúrközpont létrehozásának most, előregondolva, miként telelhetünk meg majd, a minőségi:ívána 1 - malinak?” — Gulyás Károly, a pártvezetőség titkára. — ,,Az időzítés volt rossz. Korábban kellett volna kezdenünk, s akkor sikerül. Ha viszont nem kezdünk hozzá 1982-ben, később a beruházási beszűkítések miatt, az építőanyagárak miatt: nem is\ vállalkoztunk volna. Ez per_ ' sze a mai keletű dilemma. Mit tehetünk jelenleg? Azt tudjuk vállalni, hogy ennek a félkész állapotú létesítménynek a falait, tégláit, az »állagát« megóvjuk. Addig, amíg nem tudunk továbblépni. Az építési munkában most a pontosan meghatározott szakaszolás Idejéhez értünk. Kicsiket tudunk lépni. Tisztázni kell mindenekelőtt, mivel tartozunk még, s kitől, honnan, mennyi támogatás és segítség várható? Aztán a pénz sem minden: építő-vállalkozó is kellene . . . Tudja, úgy jártunk: egv gondunkat el akartuk űzni; cselekedni kezdtünk, aztán támadtak újabb gondjaink, nehéz gondok. És amikor ezek a gondok megjelentek — akkor jöttek a bajok is ...” — Tóth Sándor, a községi közös tanács vb-titkára. — „Volt itt baj kezdettől, amit nem láttunk át. A ] nagyszerű létesítményterv- j nek alábecsült — jóval „lá- becsült költségvetése. Ha az eredeti összegből meg lehetett volna csinálni ezt a kultúr- központot — az valóban jó lett volna.” — Veres Árpád, a községi közös tanács elnök». ■* Az utóbbi mondat nem. csupán a tanácselnök szájából hangzott el. Ebben vala- ménnyen egyetértenek. Csakhogy ... Összegre most ne tippeljünk — keliene még annyi, amennyi pénz eddig . benne van a létesítményben... Kire lehet mégis számítani? A megyei tanács, miután ez ■nem szerepelt a beruházási tervben, eddig nem tudott támogatást adni. Remélni lehet? A KISZ megyei bizottsága látva, hogy itt a fiataloknak is lesznek lehetőségei, most kért tájékoztatást a he- } lyiektől, s minden bizonnyal ad valami pénzt. A volt járási székhelyen sem tartják megvetendőnek a segítés módjának kigondolását. És természetesen ott vannak továbbra is a helyi erők, ha szűkös lehetőséggel is. 1*1 Végül is, honnan kezdődött? Hogyan, milyen bátorsággal?” Hogy a helj’zet tarthatatlan volt, arról szóltunk. A bódvaszilasiakmak volt viszont összegyűjtött másfél milliójuk a kultúra házára: a megyei pártbizottság kétmilliót ígért és adott is, hogy ebben a centrumban helye legyen a pártélet eseményeinek. És ott volt még az eredeti költségvetés hiányzó részét „lefedni” a gazdálkodó szervek segítőkészsége, a la- 1 kők társadalmi munkája. Hogyan is mondotta a vb-titkár?: „Rengeteg tégla van ebb m az épületben. De talán egy sincs, aminek a helyretevésé-- ért fizetni kellett volna.” * Fogták a fejszét két évvel ezelőtt a bódvaszilasiak és belevágták abba a bizonyos nagy fába. Most úgy tűnik: a fa volt a nagy óbb-erősebb. Ítéljük el a „fejsze nyelének” megtagadóit? ítéljük túlméretezettnek a „iát”? Abban bízunk inkább: lesznek tehetős, támogató partnerei a helyi erőnek, hogy ez, a készen majd’ négyszáz négyzetméter ala pl erű letü. sok-sok funkciójú objektum ne a gondot tenyéssze —, hanem az örömre fakadjon.,,’ Szöveg: Tcnagy József Fotó: Fojtán László Kulturális hírek Tegnapelőtt. csütörtökön délután 5 órakor adták át Mis- kolc-Szirmán a felújított művelődési házat. A házátadáshoz — amely megfelelően bővíti 97. e kerületben élők köz- művelődési igényeit — műsoros est kapcsolódott. * A személyi számítógép alkalmazása az innováció szolgálatában, címmel ankétot rendeznek október 22-én, hétfőn Diósgyőrben a Vasas Művelődési Központban. A beszélgetéshez és véleménycseréhez számítástechnikai bemutató, könyv- és folyóirat- kiállítás, valamint könyvvásár kapcsolódik. Mezőcsáton a művelődési központban tegnap tartották az idei őszi megyei könyvhetek megnyitóját. Szunyogh János, a MÉSZÖV megyei elnöke mondott megnyitót. Az esten megyénkhez kötődő írók vettek részt, itt is volt könyvkiállílás és könyvvásár. Az ünnepi megnyitón közreműködött Kulcsár Imre, a Miskolci Nemzeti Színház tagja. Ugyancsak Mezőcsáton —: a Csáti napok ’84 keretében — október 20-án. szombaton vacsorával egybekötött szüreti bált rendeznek a Tiszavirág étteremben. A , szüreti bálon felelevenítik a régi szokásokat. / Az építkezés álfő része látható felvételünkön. Az ablakok a színházteremre enqedik a fényt. Majd . .. A bödvaszilasi „fejszéről”:
