Észak-Magyarország, 1984. október (40. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-18 / 245. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. október 18., csütörtök Pi lm levél Játszani kell Az amerikai producer (Adolf Green) Bezerédy Zoltánnal és Új- toky Dénessel egyik pesti kocsmajelenetben. ’ Ha a premiermozikban mától látható, magyar—amerikai koprodukcióban készült, Játszani kell című filmet úgy láthattam volna, hogy nem tudok róla előre semmit, de főleg nem tudom, ki a rendezője, semmi körülmények között sem hittem volna el, hogy az Makk Károly, a Ház a sziklák alatt, a Megszállottak, a Szerelem és más kitűnő filmek alkotójának a munkája. Makk Károly erényeiből igen kevés maradt meg ebben a filmben. A főcímnek, meg a film propagandaanyagainak mégis el kell hinnem, hogy Makk Károly filmjét látom. A MAFILM Dialóg Játékfilmstúdió és az amerikai Halmi Inc., társulat, azaz a magyar származású Halmi úr cége közös vállalkozásában készült filmet Frank Cucci írta, s már mindjárt gondolkodóba ejt maga a forgató- könyv, illetve a film történeti szála. A sztori ugyanis elég markánsan juttatja a néző eszébe Molnár Ferenc egyik bravúrdarabját, A testőrt, meg felsejlenek egyéb Molnár-motívumok, de ez . persze a véletlen műve is lehet (ne), a forgatókönyv viszont az említett Frank Cucci műve. Talán ez nem !en- j ne baj, hiszen témák az íro- ; dalomban, a művészet egyéb j ágaiban vissza-visszatérhet- nek, újabb felhasználásuk jogosultságát a megvalósulás minősége dönti el. Ez esetben pedig alighanem éppen : itt a nehézség. Röviden a filmtörténetet fel kell vázolnóm: egy bizonyos Fritz nevű New j York-i színész — túl az ! Ötvenen, erősen közeled- ' ve a hatvanhoz — még ‘ ugyan sikerei teljében él, I 'ám filmen szeretné tehetségét igazán megmutatni, mielőtt az öregedés a pályaívét lefelé fordítaná Felesége, Lily, az ismert film- és ! drámaíró áj filmjének fö- ’ szerepét szeretné eljátszani, ’ de azt az asszony nem ne- ; ki, hanem egy jóval fiata- i lább színésznek szánja, akit ! a producer ajánl neki. Ez a f fiatal nem más, mint a férj } — szőke hajú észak-olasz ! amorozónak maszkírozva. A f forgatás Budapesten és a Ba- ! laton mellett, Csopakon fo- ! lyik, elvégre ezért magyar— : amerikai koprodukció! Ettől kezdve, a férj kettős életet él, hol Frit.zként, hol az olasz legény maszkjában mutatkozik felesége előtt, s a mun- ! ka során szerelem is szövő- | dik az írónő és filmjének hőse ! között, azaz a nő úgy csalja , meg férjét, bogy nem csalja meg, mert persze ő is tudja, hogy az olasz nem más, mint a férje, de úgy tesz, mintha I nem tudná, s ez a játék lassan beleolvad a készülő film í történetébe, s az eredetileg I tervezett film e kettős sze- ; reppei a sajátos szerelmi | „hármas” történetévé alakul át, mire a Broadway-n bemutatják. E történet filmre vitelére . vállalkozott Makk Károly. A női főszerepre az amerikai Maggie Smith-et, a férfira Christopher Plum mert, a producerére Adolf Greent szerződtette (Káldy Nóra, Sztankay István és Rajhona Adóm szinkronhangjával), a kisebb szelepekben még ott volt Elke Sommer, továbbá Szabó Sándor — akinek a filmbeli rendező szerepe jutott, azaz, hogy végigszundikálja az egész filmet, szinte szöveg és játék nélkül —, két kocsmai figurát hozott Ujjalcy Dénes és Bezerédy Zoltán, a filmbeli operatőrt a magyar operatőrök egyik legjobbika. Kende János, a felvételvezetőt a fiatal ren- dező, Xantus János jelezte; a zeneszerző Fényes Szabolcs, a két operatőr egyike meg Andor Tamás volt, a másik az amerikai John Lindley. És játszott még a budapesti Hotel Hilton és könyéke, az Átrium Hyatt- szálló. meg a fényárban úszó Lánchíd, meg a dunai panoráma, illetve az északi Balaton-part és Csopak szőlődombja. A játék kerete ar Amerikából Magyarországra tervezett utazás és a visszar- térés New Yorkba és ezen belül játék a játékban és a belső játékon belül újabb játék, tévedésbe ejtés és annak felismerése, illetve e felismerés leplezése, meg hasonlók. Hiányoznak viszont a szellemes keretet és cselekményvázat hasonlóan szellemes értékkel kitöltő dialógusok, a pengevillanásokhoz hasonló éles, ugyanakkor nem fájdalmas metszést okozó disputák, amelyek az ilyenfajta játékok savát-borsát adják. Fáradtan, tempótlanul ballag a cselekmény. Makkhoz méltatlan fordulatok, humoreszközök sorjáznak benne — például egy külső felvételnél a szélgép kezelője nem tudja masináját kikaocsolni és a művi orkánszerű szél nemcsak a szereplők ruháját teszi tönkre, hanem elfújja a' díszleteket, a kastélyfalat is, s a producer, akinek ez a zsebére megy, ezen csak jót nevet, a rendező meg' ezt is átalussza —, sok benne az olyan motívum , ami inkább idegenforgalmi reklámokba kívánkoznék. felbukkan még olyan hrrmoreszköz is, hogy az olaszt formáló Fritz, nem tudván olaszul, két-három betanult szóval válaszol a luxusszánó perfekt olasz- sáegal beszélő pincérének. Egészében az a törekvés látszik e filmen, ami sokkal inkább eredeztethető az amerikai Halmi Inc-től, mintsem a hazai producer Dialóg Játékfilmstúdió művészeti törekvéseitől. Született hát koprodukcióban egy olyan magyar— amerikai filmproduktum, amely a hazai közönség jogos vígjátékéhségét nem magyar művel, hanem egy, magyarok közreműködésével készült, de idegen ízű és az amerikai tueatvígjátékok átlagának messze alatta helyet foglaló játékkal próbálja enyhíteni. Ez viszont nem sok... Benedek Mittál és gondolatviláguktól idege-- nek voltak.” * „Az is fontos, ami nincs” Népek kapcsolata — etnikumban Az utóbbi napokban többen tették fel ugyanazt a kérdést: „Hova mész?, mit csinálsz?, miről van szó tulajdonképpen?” Megpróbáltam mindig magyarázni, elmondani. Szorultabb helyzetekben meg visz- szanyúltam ahhoz a példához, amit magam is azonnal állattam, olvasván Dömötör Tekla Interetnikus kapcsolatok a népszokások tükrében című tanulmányában az alábbiakat; „Elmondásomat hadd zárjam egy szinte abszurd példával, egy esküvő emlékével, amely majdnem meghiúsult, mert az esztergomi menyasszony nem tudta. hogy jászsági vőlegénye számára neki kell az eskü- vöinget megvennie. Így azután zokogva, fehér menyasszonyi ruhában és fátyollal rohant el a legközelebbi Röltexbe, hogy jövendőbeli anyósa kívánságát teljesítse és vőlegényének megvegye a kívánt inget, mert így kívánja a szokás.” Ha abszurd is a példa, ha a különböző etnikumban éló emberek anyagi, társadalmi, szellemi kultúrában zajló egymásra hatásának csati szokásszeletét mutatta is az idézés — jó fénycsóvát vet az interetnikus kapcsolatok tárgykörére; világítja meg a „miről van szó?” kérdésre adandó választ. E tárgykörben rendeztek Miskolcon e hét elején nemzetközi konferenciát. Ismét csak hivatkoznunk kell itt Szabadfalvi Józsefre: „Jelen tanácskozásunk célja, hogy az. Észak- kelet-Magyarországon élő magyarság, valamint az itt és a szomszédos kárpáti tájakon élő népek, elsősorban a kárpátukránok, lengyelek, szlovákok és németek népi kultúrájának sokoldalú kapcsolatait, egymásra hatásait, tehát interetnilkus vonatkozásait keresse... A Kárpát- medence es a kárpáti táj sok népnek, még több népcsoportnak ad helyet, hasonlóképpen mint Európa legtöbb nagy tája. Az egymásra hatások, a kulturális átadások és átvételek, az ón. interetnikus kapcsolatok pedig csak gazdagíthatják minden nép kultúráját. Már csak azért is, mert az átvett kulturális javakat, gazdasági eljárásokat vagy szokásokat minden nép átszűri sajal történeti, nemzeti kultúrájának sokoldalú szűrőjén, azl birtokba veszi, saját kultúrájába olvasztja.” * A miskolci konferenciát többen illették az úttörő vállalkozás elismeresevel. Közel nyolcvan meghívott szakember — történész, néprajzkutató, muzeológus —, harminc előadásra vállalkozó kutató vitatta meg a két nap során az elméleti, gyakorlati, módszertani problémákat. A kedd esti zárás előtt keltük meg Balassa Ivánt, a tudományok doktorát, a Magyar Néprajzi Társaság elnökét rövid összefoglalásra. — Professzor úr már * kötetben előzetesen megjelentetett tanulmányok ismeretében írt a miskolci konferencia tanulságairól. Most, az együltlét, a véleménycsere után, hogyan értékeli á kétnapos tanácskozást? — A konferencia hasznosságához nem férhet kétség. Ezt akkor is állíthatjuk, ha hiányokról beszélünk. így például mind az írásos anya- goik, mind a kétnapos eszmecsere mutatta, hogy bizonyos egyenetlenségek vannak. Terminológiai bizonytalanságról beszélhetek, arról, hogy a fogalmak használata nem mindig egyöntetű. Az pedig nagyon fontos, hogy az azonos nyelv használata kialakuljon. Nos, — bár voltak az előadásokban erre törekvések — ez nem elég megnyugtatóan történt meg. Ehhez csak hozzáteszem, hogy jó lenne rendet teremteni a Néprajzi lexikonban is .. . A kutatási módszerekben jól hangsúlyozódott a történetiség követésének elve. Az összehasonlításban lényeges és eleri gedhetetlen, hogy azonos időbeli tényeket vessünk össze egymással, a fejlődés kérdését is szem eiőtt tartva. Az interetnikus kölcsönhatást mindig nyelv és kultúra egészében kell vizsgálni; azt keli szemügyre. venni, mit jelent a rész az egészben? Ez a konferencia túl azon, hogy alkalmat adott a tárgykörben kutató szakemberek véleménycseréjére, azzal is hasznot hozott, hogy megmutatta: mik a hiányosságok a területen, hol kell továbblépnünk, erőinket egyesíteni? — Végül is a „hétköznapi ember" számára miért fontos egy ilyen összejövetel'.’ — Mindannyiunk számára azért fontos ezeknek a kér- késeknek, az interetnikus kapcsolatoknak a teltárása, mert a nemzetiségek, az egyszerű emberek évszázadokon jó egyetértésben és érintkezésben eltek egymással. Az ellentéteket általában az uralkodó osztályok szították. Fontos azt gyakorlatban tudni, hogy két, kontaktusban, etnikai érintkezésben élő emberek ''mit adnak és mit kapnak egymástól? A megbecsüléshez kell ez. És gyakorlati haszna van olyan módszertani vizsgálatoknak, amelyek például azt mutatják ki, mi az amit Két érintkező nép nem vesz at egymástól. Nem csupán az a fontos, amit az átadásban regisztrálhatunk — az is fontos ami nincs, ami az átvételben hiányzik. Gyakorlati figyelmeztetés az: amit nem veszünk át egymástól — azt nem lehet erőltetni __ * E gy sajátos összefüggésben mintha csak az utóbbi gondolatot mondaná tovább egy népcsoport, a cigányság helyzetével , foglalkozó előadásában Vekerdi József: „ ■ . . a népszokások hiánya is tanulságos. Mutatja azt, hogy az interetnikus kapcsolatok során a cigányok nem vesznek át mindent válogatás nélkül környezetüktől, hanem csak azt, ami hagyományos élet- és gondolkodásmódjuknak megfelel. A nem cigány környezet népszokásai a mezőgazdasagi munkából élő parasztság népszokásai voltak, míg a cigányság sohasem folytatott rendszeres mezőgazdasági tevékenységet, és nem élt paraszti életformát. Emellett a paraszti népszokások a falu életének közösségi jellegű megnyilvánulásai voltak, míg a cigányság sohasem képezett falu nagyságrendű, szervezett közösséget. Társadalmi * szerkezete és egész gondolkodásmódja, kisközösségi volt, nem lépett túl a család nagyságrendjén . .. Mivel pedig a paraszti népszokások nagyközösségi szervezettségre alapultak, a cigányok természetszerűleg nem lehettek magúkévá, mert egész életformájuktól A konferencia egyik külföldi- vendége volt dr. Jan Sirácky kandidátus, tudományos kutató Bratislava bői. . — Nagy szimpátiával Kísérjük mindazt, amit a magyar etnográfusok lesznek évek óta az interetnikus kapcsolatok feltárásáért. A szakemberek találkozói, mint amilyen ez a konferencia ;s volt, azon túl, hogy hozzájárulnák az adott témakör kutatásának a felélesztéséhez és elmélyítéséhez, ezek a találkozások nagyon értékesek abból a szempontból is, hogy megismerkedhetnek az egy és ugyanazon a kutatási területen vagy rokon ágazatban dolgozó kutatók, akik nemegyszer csak hallásból tudnak egymásról vagy szakirodalomból értesültek kollégáik kutatási eredményeiről. — (ón történész, A konferencián többségben a szlovák—magyar kapcsolatokról esett szó. Hogyan vélekedik erről? — Ha egy kimagasló és általánosan elismert magyar etnográfus annak a reményének ad kifejezést, hogy jo lenne ha a szlovák es magyar etnográfusok összefogásából egy olyan könyv keletkeznék, mely az inter- etnikus kapcsolatokat a --épi műveltség valamennyi területén vizsgálná — nos, evvel kapcsolatban szerelnénk a mi oldalunkról megjegyezni, hogy fontosnak tartjuk a történészek, együttműködését is, főleg Eszakkelet-Magyar- ország kutatásakor;. Nézetünk szerint egy ilyen együttműködés segítené pontosítani és kiegészíteni e vidék interetnikus kapcsolatainak az arculatát, valamint segítség lenne számunkra is a készülő könyvünk, „Szlovákok ' Magyarországon” megírásában. Mi elismerjük a magyarországi törekvéseket, éppen Miskolcon, ■ Herman Ottó Múzeum munkatársai jelentették meg Répáshuta, egy szlovák falu a Blikkben című tanulmánykötetüket — ezt igen fon-; tosnak és jónak tartjuk __ * F ontosnak és hasznosnak minősítették a jelenlevők a miskolci konferenciát. Alap — a továbblépéshez. A Herman Ottó Múzeum vezetését és a konferencia szervezőit — megtapsolták többször. Elfogadott tény: az ötévenként Békéscsabán rendezendő nemzetközi nemzetiségkutató néprajzi konferencia „félidejében” -— Miskolc ío-. gadja az „interetnikusokat”J Ten agy József Vitazárás az írótáborban Tegnap amóI adhattunk hírt, hogy a XIII. tokaji írótábor résztvevői felemeltek a gondolat fonalát, mintha egy félbehagyott mondatot folytattak volna. Nos, ezt a fonalat ha nem is varrták el, ha ezt a mondatot nem is fejezték be teljesen, de a különböző nézetek összegzésére, rendszerbe fésülésére többen kísérletet tettek, korántsem azzal a szándékkal, hogy lezárják mindazokat a gondolatokat, melyek a mai mágyar értelmiség helyzetével foglalkoznak. Még tegnapelőtt dr. Buszár Tibor fogalmazta meg, hogy értelmiségi közegben csak a gondolat adhat rangot, más hierarchia nem létezhet. Hogyan lehet ezt a rangot, a gondolat tisztaságát. fegyelmező és iránymutató erejét megtalálni, megőrizni? — keresték eme kérdésekre a választ a vitázók. Feszes, következetes etika az emberben, tárgyilagos fegyelmezettség a gondolatokban, és a iegszu b jektívebb gondjainkban is megőrzött, ■MgDOMtaéatt méUóaá*— «s adhat lehetőséget a szellemi munkálkodás sikerére. Az írótábor vitafórumát e tárgyilagosságra, higgadtságra törekvés jellemezte, ám a szubjektív színezetű felszólalások is tárgyszerűek maradtak, bizonyítva, hogy az egyén szűrőjén átáramló közösségi gondokat végül js mindenkinek magának kell megélnie és tetteit a közjó szolgálatába állítania. A közjó szolgálata tágabb értelemben politikai kérdés, jelen esetünkben annak kultúrpolitikai, érteimiségpoliti- kai szeglete. Hogyan alakul tehát a jövőben a magyar értelmiség helyzete? Miként és milyen kapukat nyitunk a szellemi munkálkodás, út-' keresések, célok előtt? Hogyan alakul az értelmiségpolitika? — kérdez (ék újra és újra az írók, és a kérdések jelentős részére ők maguk adtak választ, bizonyítva. hogy nemcsak a felsőbb irányító centrumok eligazító táblái mellett tudnak és kívánnak csak gondolkozni, dolgozni, hanem cselekvő ré szesek a tágabb társadalom A szellemi élet pezsgése a különböző nézetek, érvek ütközése nélkül elképzelhetetlen. Éppen ezért kell felvállalni a cselekvő magatartást mindennemű monolitikus megkövesedéssel, konzerváló patópálsággal, tétova- sággal szentben. Ez a vita — mint többen megfogalmazták — feloldott bizonyos apátiákat, helyére tett néhány, korábban rosszul megfogalmazott értelmezést, kiemelte a felelősségvállalás, az értékőrzés, értékteremtés, értékközvetítés fontosságát. „Nevezzük nevén a dolgainkat” — hangzott el a vitában. Amikor a megújuló reformról beszélünk, be kell látnunk, hogy korábbi hibás döntéseinken is hajtunk végre korrekciókat. Ha kimondjuk ezt, akkor esélyt teremtünk önmagunknak, hogy hasonló hibás döntéseket nem követünk el, és esélyt adunk a dolgok nevén nevezésével, hogy kisebb, a társadalmi együttélés mikro- tartományaiban vétett hibáinkat is fokozatosan csökkenteni tudjuk. Hogyan további — kérdőnték többen is, mind az idei vita tárgyára, mind az írótábor következő témájára gondolva. Mindkét ügyben a gondolatcsere erősítését, szélesítését tartottak: a legfontosabbnak, ami a társadalmi konszenzus előfeltétele. Az értelmiség feladata a szellemi áramlatok közvetítése is, tehát a vitát a jövőben is folytatni kell. hol szóban, hol tettben, az intézményes keretek között, amely intézményes keretek föltételezik az egyén cselekvő, önszervező, teremtő erejét. A XIII. tokaji írótábor vitáját Cs. Varga István, a Napjaink főszerkesztő-helyettese foglalta össze, abban a reményben, hogy a jövő évi tanácskozáson 1 is hasonlóan magas színvonalú műhelymunka alakul ki, olyan műhely-munka, ami országos figyel met érdemel. Tegnap délután a tábor résztvevői Nyíregyházára látogattak, ahol Váci Mihály- ra emlékeztek. Ma Zemplén életébe pillantanak be: felkeresik Széphalmon Kazinczy Ferenc sírját, ellátogatnál« Sátoraljaújhelyre, ahol a Szlovák Tannyelvű Általános Iskola tanulóival találkoznak, majd a tokaji borvidék j"vőjének terveiről beszélgetnek a borkombinát vezetőivel, végezetül pedig Sárospatakra látogatnak. (sren drei) |
