Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-04 / 207. szám
ES-^MAGXARGRSuLAŰ jé T984, szeptember 4., kedd 9 A képernyő előtt A tőnk meg a széle Évad nyitás a Miskolci Nemzeti Színházban A Szépművészeti Múzeum terveiről Pénteken este megnéztem A tönk meg a széle című új ínagyar tévéjátékot. Azt is be kell vallanom, hogy nem először láttam, hanem már június végén is, amikor a veszprémi tévétalálkozó ősbemutatóinak sorában a Bakony Művek dolgozóival ismertették és vitatták meg először. Azt is bevallhatom, hogy egészében tetszett, s ha valami mégis incselkedik bennem, annak oka nem magában e tévéjátékban keresendő, hanem egy korábbi élményemben. Nyolc hónappal ezelőtt, január 5-én szerepelt a tévé műsorában Az emlékmúzeum című tévészatíra, amelyet Kata- jev 1941-ben írt, de a húszas évek derekán játszódott és az akkori szovjet kisvárosi állapotokat mutatta lel görbe tükörben. A Gaál Albert rendezte, igen mozgalmas, a szovjet kisváros akkori életének sok jellegzetességét érzékeltető, kellemesen, tanulságosan szórakoztató játék végén Konszk város szervezői zsenialitással megáldott kultúrvezető je kikacsintott a képernyőről, s olyasmit kérdezett, vajon nem kellene-e nálunk is utánanézni, akad-e a környezetben jubilálható híres ember, hiszen egy kissé „feltupírozott" jubileum az adott településnek sokéves elmaradások pótlására nyithat lehetőséget, megnyílnak különböző pénzügyi rovatok eladdig elzárt rekeszei, teremtődik pénz, kapacitás erre-arra, ami végül is a közösségnek hasznos. E filmben ugyanis a lelkes kultúrvezető „fáradozása” megteremtett egy valaha ott élt világhírű matematikust, ebből következően múzeumot, meg illő nagyvárosi környezetet, egyebet, s ha mindez már megvolt, lényegtelen, hogy a felfedezés egy kicsit sántított. Amikor januárban ezt a tévéjátékot láttam, nem gondolhattam, s a nézők többsége is aligha gondolta, hogy a íStraub Dezső megszemélyesített kultúrvezető kikacsintását már meg is fogadta egy hazai televízió alkotóegyüttes és teljesen függetlenül Az emlékmúzeum stábjától létrehozta ÍA tönk meg a széle című tévéjátékot. Úgy tűnik, nálunk is csak utána kellétt nézni, s lön példa arra, amit Katajev negyvenhárom évvel ezelőtt, hatvan évnyi távolságba visz- «zavetitve már ostorozott. Azonos, vagy legalábbis igen hasonló témák fel-felbukkannak mindig a dráma- és filmiro- «lalomban, hát valami ilyesminek könyvelhetjük el ezt is. Nálunk a tévéjátékbeli Magyarszurdokon egy élelmes mú- reumigazgató, egy régész „fedezte fel” a jubilálható őst, akit Hetsefia Bodonynak, I. László király vitézének nevezett el •és e szenzációs archeológiái leletre alapozta a város vezetése a település fellendítését Tagadhatatlanul igaznak, ismerősnek érződött ebben a játékban sok minden. A kisvárosi élet számos mai jellemzőjét láthattuk viszont a szatíra tükrében. S most nem kell külön kikacsintani a képből, hogy rágondoljunk, van-e ilyesmi mifelénk, hiszen ennek a Betsefia Bodony-teremtésnek kisebb-nagyobb változataival sokfelé találkozhatunk.. Ismerős a városkák rivalizálása, ismerős a betegállományba menekülő, majd a vész múltán tfelgyógyuló vezető, a mindenre új ideológiát teremtő peda- gógus-polihisztor-népfrontaktiva, meg a többi, a játékban megismert-felvonultatott figura s ismerős talán az a „salamoni” döntés is, amellyel a megyei vezetés a játékbeli konfliktust „feloldotta”. Találó hát A tönk meg a széle históriája és mondandója. Radványi Ervin íorgatókönyvíró és Várkonyi Gábor rendező — mint a Bakony Művek vitáján, konkrét kérdésre válaszolva elmondták — nem ismerték (Az. emlékmúzeumot. Bizonyára nekik is kínos ez az összetalálkozás. Visszatérve a most látott játékhoz: kitűnően szórakoztatott, fordulatos, friss, húsbavágó volt; talán egy dolog volt benne érthetetlen: mi szüksége volt a szélhámoskodó színésznek, hogy figuráját olaszra vegye, amikor a nyilvánvaló csalás biztos ismeretében, magyarul is zsarolhatott volna? Legfeljebb azért kellett, hogy Székhelyi József még inkább sokszínűén csillogtassa meg ábrázolókészségét. De jól csinálta. Igen jó volt a nagyszámú szereplőgárda: Szilágyi Tibor múzeumigazgatója elhitette velünk, hogy nem csaló, hanem a közösségért teszi, amit csinál; Sinkovits Imre csupa aggály tanácselnöke élő, mai figura, remekbe sikerült Gelley Kornél népfrontvezetője, emberi Tolnay Klári gazdasági vezetője, kitűnő Fonyó István megyei főembere, meg a hallgatag Kézdy György, egy-egy nagyszerű színfolt Inke László, Földi Teri, Soproni Ági, Miklósy György. Olyan sokszor leírtam magam is, hogy kellene mai magyar valóságunkat, mai életünket bemutató magyar tévédráma, kellene ilyen vígjáték, szatíra. Nagyon ritkán kapunk ilyesmit. Nos, itt van, láttuk, szórakozhattunk mellette, esetleg tovább is gondolhatjuk. (Nem érdektelen megjegyezni, hogy Várkonyi Gábortól néhány hete láttuk a hasonlóan mai Rohamsisakos Madonnát is.) Igen, nem tagadhatom, tetszett A tönk meg a széle. Csak bx a január 5-i Az emlékmúzeum ne jutott volna az eszembe . . . ^Benedek Miklós (Folytatás az 1. oldalról) csclkken léséhez. Szólt a kritika és a színház viszonyáról, majd a most kezdődő évad munkatervét ismertette. A tájékoztatás szerint a színház a nagyszínház épületében hat bérleti bemutatót tart. továbbá a műsoron tartja az elmúlt évadról Az ember tragédiája, és az Aki a pofonokat kapja című produkciókat. A tervezett első nagyszínházi bemutató — ha az építők munkája is hozzásegít — október 12-én lesz, amikor Dosztojevszkij művét, A Karamazov testvéreket msutatják be. Novemberre. tervezik a Dankó Pista című daljáték bemutatóját, decemberre pedig Füst Milán Negyedik Henrik király című drámáját. A naptári év végéig tervezik ezt a három bemutatót, 1985 elején pedig ífz Antonius és Kleopátra, a Musgrave őrmester tánca és az Evita kerül színre a nagyszínházban. Még novemberben bemutatják a nagyszínházban az évad gyermekprodukcióját, A farkas szempillái című zenés mesejátékot. November 7-re, II szeptemberi a Játékszínben hozzák színre Grigorij Gorin A gyújtogató című drámáját. A Kamaraszínház ez évi produkciója Örkény István immár világhírű műve, a Tóték. 1985-ben a Kamaraszínházban vár bemutatásra még A vád tanúja, valamint a Játékszínben az Elsötétülés című Enqist-darab. Így ösz- szesen tizenegy új bemutatót tart a színház az évadban. Az új tagokat is bemutatta Csiszár Imre. A következő új tagok kezdik meg Miskolcon a munkát: Mucsi Sándor. Budai László, Dézsy Szabó Gábor, Utes József, Lakatos István. Balogh Judit. Fehér Ildikó, Dutkon Mária. Oláh Bódi Éva, Simon Éva, Teizi Gyula, Balogh. Katalin, Papp György, Szarka János, Báyer Szilveszter. Varga Péter és Kocsi Anita. Gápelné Tóth Rózsa, Miskolc város Tanácsának elnökhelyettese is felszólalt a társulati ülésen. Bevezetőjében ö is Fehér Tiborra emlékezett, majd a színháznak a városban betöltött szerepéről, az utolsó öt év eredményeiről sióit; vázolta, mit A Napjaink című irodalmi és művelődési lap szeptemberi számában a korábbi számokhoz képest több a szépprózai munka. A lapszám élén olvasható Csengey Dénes Színes riport című hangjátéka, majd részletet olvashatunk Bárczy János Az utolsó bevetés című regényéből. Dávid József Megváltó című tárcanovelláját is olvashatjuk a lapszám hasábjain. S ha már az ilyen jellegű művekkel kezdtük a lap publikációinak sorolását, úgy itt említjük meg a verseket: is. Fodor András, E. Kovács Kálmán, Kiss Dénes, Kerék Imre, Tódor János, Agócs Sándor, Belányi György, Simon András, Pusztai Zoltán, Kelemen Lajos, Kuzmányi Gusztáv, Madár János, Bodnár István, Kalász László, Be- rencsy Sándor, Szikra János, Kovács István, Bisztray Adám versei találhatok a lap hasábjain. Folytatódik a Vita az értelmiségről. Most Koncsár Sándor Az értelmiség alulnézetben, valamint *Papp János És a pedagógusok ... ? című hozzászólásait olvashatjuk. A Vox humana útjain címmel Mezey László Miklós Fábry Zoltán húszas évekbeli munkásságáról ír. Gergely Mihály Napló címmel adja közre rövid megjegyzéseit, észrevételeit. A nagyon gazdag könyvkritikai rovatban Kalász László válogatott versednek kötetét — A jobbik rész szava címmel — Kiss Ferenc elemzi. Kovács István költő munkásságát Szekér Endre méltatja Mérhetetlen időben címmeL A nemzetegység regényballadája a címe Kós Károly Az országépító című újra kiadott regényét elemző írásnak, Imre László munkájának. Fűzi László A kortársi irodalomtörténet esélyei címmel a Kortársaink sorozat újabb köteteiről ír. Szécsy Margit verseiről Pomogáts Béla, a pozsonyi Madách Kiadó naptáráról Botlik József, Hankiss Ágnes Kötéltánc című kötetéről Kerékgyártó T. István, Szőke Péter A zene eredete és három világa című művéről Nemesik Pál, Osztoj- kán Béla verskötetéről Madár János gondolatait olvashatjuk. Vitányi Iván tanulmányához — Kié és milyen legyen az új kultúra? — címmel Kecskés Sándor fűz megjegyzéseket. A Lapszélre rovatban T. Nagy József a kazincbarcikai színjátszó fesztiválról jegyez fel néhány gondolatot. Hírösszeállítás és Bognár Árpád rajzainak sora teszi teljesebbé a lapszámot. szerészkonoresszüs Ä Magyar Gyógyszerészeti Társaság egyesületének több mint 4 ezer tagja van, akik a hazai gyógyszerészet különböző területein dolgoznak. A tagság közforgalmú és intézeti gyógyszertárak, gyógyszergyárak, különböző intézetek és ec",etemek szakembereiből tevődik össze. A gyógyszerészeti tudományágak rohamos fejlődését figyelemmel kíséri a társaság. Hat szakosztálya számos konferenciát, előadást tart. A társaság által szerkesztett szaklapok rendszeresen közölnek tudományos publiká ciókat. A Magyar Gyógyszerészeti Társaság nemzetközi kapcsolatai hosszú ideje eredményesek. A hazai gyógyszerészet képviselői már 1912-ben részt vettek a Nemzetközi Gyógyszeiész Szövetség (International Pharmaceutical Federation) (F. I. p.) alapi- 1 tusában és azóta is ápolják a kapcsolatokat. Nagyrészt ennek is köszönhető — és ez nagy megtiszteltetés —, hogy az F. I. P. 1984. évi kongresz- szusát ez év szeptember 3—7. között első ízben Budapesten rendezi, a helyi szervezésre a Magyar Gyógyszerészeti Társaságot kérte fel. A világ- kongresszust a MOTESZ Kongresszusi Iroda segítségével az Építők Rózsa Ferenc székhazában tartják, öt földrészről mintegy 2 ezer szakember jelentette be részvételét. A vendégeket a Magyar Gyógyszerészeti Társaság, élén dr. Nikolics. Károly professzor fogadja és dr. Zalai Károly professzor, aki 8 év óla az F. I. P. egyik alelnöke. Az egyhetes tudományos tariácskozás fő témája az új gyógyszerek bevezetése feltételei és a tapasztalatok értékelése. A témanyitó előadást Bayer István egyetemi tanár, az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója tartja, a további felkért hét előadó világviszonylatban ismert kutató, professzor, klinikus. A nemzetközi szervezetnél kialakult gyakorlat, hogy lehetőséget biztosít a fogadó- ország szakemberei részére, saját gyógyszerészetének átfogó ismertetésére. „A magyar gyógyszerészet” című szimpozion keretében 5 magyar kutató professzor számol be a világviszonylatban elismert magyar gyógyszer- ipar kutató- és termelőmunkájáról, a gyógvszerek, természetes anyagok farmakológiái értékelésének tendenciáiról. a gyógyszerész- és gyógyszerészdoktor-képzés helyzetéről, a gyógyszerellátásról és annak szelepéről az egészségügyi ellátásban. A Nemzetközi Gyógyszerész Szövetség évek óta behatóan foglalkozik a harmadik világ a fejlődő országok gyógyszerészeiének helyzetével, fejlesztési lehetőségével. E témakörben minden bizonnyal nemcsak a fejlődő ország képviselői, hanem a fejlett gyógyszerészeti iparral, gyógyszerellátással és gyógyszerészképzéssel rendelkező országok képviselői is szép számmal vesznek részt. Csütörtökön és pénteken tíz szakosztály tart tudományos ülést, ahol közel 200 orális és poszter előadás kerül bemutatásra, s az egyes szakosztályok megtárgyalják további terveiket, és részben tisztújí- tást is tartanak. A magyar gyógyszerészet számára az utóbbi években mindig gazdag tapasztalat- cserét biztosított az évente megrendezett F. I. P. kongresszuson való részvétel. Azt reméljük, hogy ez évben a Budapesten ülésező külföldi vendégeink hasonló véleménnyel távoznak majd hazánkból és a magyar gyógyszerészeiről alkotott véleményük még gazdagabbá és megalapozottabbá válik. Révész János főgyógyszerész vár a város társadalma a színháztól: többek között azt is, hogy ne csak az önmegvalósításhoz, hanem a közönséghez vezető utat is találják meg, munkálkodjanak a gazdasági és a művészeti követelmények feszültségeinek csökkentésén. Méltatta az új évad műsortervéből kiolvasható biztató ígéretet, majd jó munkát kívánt a társulatnak. A társulati ülés végén Porkoláb Albert, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese átadta Kört- vélyessy Zsoltnak az elmúlt évad végén odaítélt, de a művész távolléte miatt még át nem nyújtott Déryné-dí- jat. Mire a társulati ülés résztvevői kijöttek a társalgóból, a próbaláblára már kifüggesztették öt új produkció szereposztását, próbakez- dését. Megkezdődött a színház 1984—85-ös munkája. Az idén megnyílik: a Szép- művészeti Múzeum hosszabb ideje zárva tartó két állandó kiállítása: a görög—római, valamint az egyiptomi tárlat, s a tervek szerint ősztől megnyitják a régi képtárat is. A múzeum igyekszik rugalmasan kihasználni a márványcsarnok tetőterének átépítése után visszanyert földszinti teret is. A közelmúltban megnyílt időszaki tárlatok után októbertől három újabb rangos bemutatót terveznek. A múzeumi hónap eseményeként október 5-én Cseh kubizmus címmel nyílik vendégkiállítás, melyen a híres prágai kubista iskola művészeinek több mint száz alkotását — festményt, szobrot. grafikát, valamint építészeti fotódokumentációt —■ láthat majd a közönség. Október végére tervezik A Biblia világa című kiállítás megnyitását. Kárpáti tájak KASSAI ANTON KIÁLLÍTÁSA BUDAPESTEN A nagy hegyek — a végeláthatatlan erdőségekkel, patakokkal, homályos völgyekkel, a természet évszakonként váltakozó csodáival — elragadják az emberi képzeletet Hogyne ragadná meg a Kárpátok hegyvonulata a festő fantáziáját? Kassai Anton, a Szovjetunió Kárpá- tóntúhí területén, Ungváron éló festőművész a Kárpátok vonzásában éd és alkot Szülőföldje e táj, itt nőtt fel, erdész édesapja gyakran magával vitte távoli erdei útjaira. Most, a Budapesten, » Szovjet Kultúra és Tudomány Házában nyílt tárlata bizonyítja, hogy máig is milyen bensőséges a kapcsolata a természettel, szülőföldjével. — A Kárpátok lelkét szeretném megmutatni — mondta a festőművész a megnyitó előtt, képeit rendezgetve —, szervesen össze vagyok nőve e tájjal. A Kárpátok Eldorádó a festő számára, amely újabb és újabb kincseket rejteget, amiket fel kell fedezni, meg kell találni. De a táj nemcsak látvány számomra, mert a táj ember nélkül nem létezik, és az ember sem környezet nélkül. Meg kell örökíteni •— és őrizni — az ember által birtokba vett temészetet az utókor számára. Kepein sajátos eszközökkel ábrázolja a természet változó, múlandó és megörökítésre méltó témáit, az erdő zöld homályát, a hegyvidéki alkonyok és hajnalok pírját, a hegyi patakok ezüstjét. De a természeti szépségek mellett megjelennek vásznain a tájformálta ember, és a tájat formáló emberi akarat; a hegyi faluk hagyományos, tájba illő házsorai, múltat Idéző fatemplomai, és a mai ipari társadalmat idéző objektumok, hidak, völgyzáró gátak, gázvezetékek is. Kassai Anionnak, az Ukrán SZSZK kiváló művészének képei eljutottak Kanadától Japánig, az Egyesült Államoktól Svédországig. Most hazánkban köszönthetjük a művészt, aki személyesen részt vett tárlatának megnyitásán a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A. J. Falu a Kárpátokban Kassai Anton egy festménye előtt Budapesten
