Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-30 / 230. szám

1984. szeptember 30., vasárnap ESZAK'MAGYARORSZAG 5 Határ menti ifjúsági találkozó Ozdon A találkozón nagy sikere volt a jól ismert domaházi citeraze nekarnak . Több éve már, hogy Sző- nyi Márton és társai halá­lának évfordulója alkalmá­ból határ menti ifjúsági ta­lálkozó elnevezéssel, nagy­szabású kulturális progra­mot, ünnepi megemlékezést szervez, a helybéli fiatalok részére a KISZ Ózd városi Bizottsága. Az ifjúsági talál­kozót az idén is szeptember 29-én, a fegyveres erők nap­ja alkalmából rendezték még — a mostoha időjárás miatt a korábbi elképzelés­sel ellentétben Hangony he­lyett — az ózdi Liszt Ferenc Művelődési Központban. Emi­att sajnos az emléktúra és jó néhány sportvetélkedő el­maradt. Szőnyi Márton emléktáblá­jának megkoszorúzása után, délelőtt kilenc órakor kez­dődött a műsor, amelyen a megjelenteket és az elnök­ségben helyet foglalókat — többek között — Molnár Ist­vánt, a Szőnyi Márton par­tizáncsoport egykori tagját, valamint a párt-, a társadal­mi, a tömegszervezeti és a fegyveres erők testületéinek képviselőit Beszterczei György, az Ózd városi KISZ- bizottság titkára köszöntöt­te. Ezután Ribánszky Róbert, a Hazafias Népfront Orszá­gos Bizottságának titkára emlékezett meg a Szőnyi par­tizáncsoportról, történelmi múltunkról, harcainkról. — Az ember kiváltságos lehetősége az emlékezés — mondotta. — Negyven éve, ezekben a napokban már Magyarország területén har­coltak a szovjet csapatok, megkezdődött hazánk felsza­badítása. Ezekben a harcok­ban részt vett Szőnyi Már­ton és csoportja is. Életüket áldozva harcoltak egy szebb, egy jobb világért. Azért a világért, amelyben ma élünk. Tisztelet és hála illeti a hő­söket, akikre büszkén emlé­kezhetünk. Az elmúlt négy évtized során hazánk, benne népünk élete felfelé ívelt. Van tehát mit megbecsül­nünk, van mit védenünk. En­nek a védelemnek napjaink­ban különösen nagy jelentő­sége van. Hisz a védelem elképzelhetetlen a béke meg­óvása nélkül. Gátat kell szabni az egyre fokozódó fegyverkezési hajszának. Békés életünk megvédésé­ért sokat tesznek a fegyve­res testületek tagjai, akiket ezen a szeptemberi napon köszöntünk — mondotta be­fejezésül a HNF Országos Bizottságának titkára. Az ünnepi megemlékezést követően Kriston László, az Ózd városi KISZ-bizottság első titkára kitüntetéseket adott át a fegyveres erők napja alkalmából azoknak az aktíváknak, akik az ifjúság hazafias honvédelmi nevelé­se terén kimagasló munkát A kitüntetések átvétele után megkezdődött a késő délutánig tartó műsor. Első­ként Csizmadia Sándor pol- beat énekes békedalokat adott elő gitárkísérettel, majd a domaházi citeraze- nekar szórakoztatta az ifjú­sági találkozó vendégeit. Fel­léptek még a Lucky Boys dixieland együttes tagjai, az Ózdi Népművelési Intézmé­nyek néptáncegyüttesenek táncosai. Végül cigányzene- karok vetélkedője, majd an­nak eredményhirdetése kö­vetkezett. (Monos—Foj(án) Kis népszámlálás októberben A KSH elnöke — a Mi­nisztertanács felhatalmazása alapján — 1984. október 1-i állapotnak megfelelően —, kis népszámlálás, úgyneve­zett mikrocenzus végrehajtá­sát rendelte el. Hazánkban negyedik alka­lommal kerül sor szűk körű — a népesség mindössze 2 százalékára kiterjedő — adatfelvételre. A statisztiku­sok ezzel az összeírással olyan adatok birtokába jut­nak, amelyek kielégítő tájé­koztatást. nyújtanak a népes­ség demográfiai, foglalkozá­si stb. helyzetének alakulá­sáról. Mivel a mikrocenzus részben népszámlálást he­lyettesít, így természetesen a személyi és lakáskérdései sok vonatkozásban megegyeznek az 1980. évi népszámlálás kérdőíveivel. A lakásfelvétel többek között kiegészül a lakásbővítésre, átalakításra, közművesítésre vonatkozó kérdésekkel, emellett a szak­emberek részletesen szeret­nék megismerni a családok lakásváltoztatási terveit és azok okait. Teljesen újszerű. hogy föltesznek néhány, egészségi állapottal összefüggő kérdést is. A mikrocenzus a nyugdí­jasok, nyugdíjas korúak élet- körülményeit, tevékenysé­gét, egészségi állapotát, ro- kóni kapcsolatait, ellátásuk módját, továbbá *. 15—55 éves nők termékenységének alakulását, valamint ez utób­bihoz kapcsolódóan a 14 öves és fiatalabb gyermekek nap­közbeni ellátásának módját tudakoló adatfelvétellel egé­szül ki. Mint minden népszámlá­lásnál és mikrocenzusnál, az egyéni adatokat hivatali ti­tokként kezelik, valamennyit csak összesítve publikálja a Központi Statisztikai Hiva­tal. Borsod - Abaú j - ZempWn megyében 42 községet és 8 várost jelöltek ki felvételre, ahol 5731 lakásban mintegy 17—18 ezer személy össze­írására kerül sor. Az össze- írási munkákat 87 számláló- biztos végzi. A KSH részéről a felvétel előkészítő munkái lezárul­tak, az adatgyűjtés sikeres teljesítése azonban a lakos­ságon is múlik. A legfonto­sabb, hogy a 2 százalékos mintába véletlenszerűen be­kerülő háztartások, családok pontos információkat szolgál­tassanak. Alberttelepen: Eültü A hetvenes évek közepén kormányrendelet írta elő: a szénbányászatban dolgozók lakáskörülményeinek javí­tása érdekében fel kell szá­molni azokat a kolóniákat, melyek már nem újíthatok fel gazdaságosan. Helyettük a . mai kor követelményeivel lépést tartó új otthonokat kell kialakítani a bányászok lakta településeken. A Bor­sodi Szénbányák Vállalat te­rületén a hatodik ötéves tervben több mint kétezer lakás felépítését tűzték cé­lul. Miskolc, Kazincbarcika, Putnok és Sajószentpéter mellett az egyik fő építési területet Alberttelepen jelöl­ték ki. A Mákvölgyi Bányaüzem központjául szolgáló község­ben 1977 februárjában láttak hozzá a telepszerű bérházi otthonok kivitelezéséhez. A 288 lakás beruházási költsé­geit a megyei tanács bizto­sította, a kivitelezést a több aknás üzem közel százfős építészeti részlege vállalta. Az első ütemben — 1979-ig — 174 család költözhetett új otthonba, Rudolf- és Albert- telepről. Időközben az épí­tési anyagok árának növeke­Sokrétű tevékenység ügyfélszolgálat üilelyen A Sátoraljaújhelyi városi Tanácson működő ügyfél- szolgálati iroda sokrétű te­vékenységet végez, s ezzel nagymértékben segíti a szak- igazgatási szervek munkáját. Érméi is fontosabb, hogy el­igazítja ügyes-bajos dolgaik­ban a tanácshoz forduló la­kosokat, elsősorban a szak­igazgatási szervekhez továb­bítandó irataik Intézésénél. Különösen sok munkát igényei a különböző hatósá­gi bizonyítványok kiállítása, továbbá a lakásügyek inté­zése. Évente 550—600 lakás­igénylést tartanak számon, és mintegy 730 ügyféllel tár­gyalnak. A ki- és bejelent­kezések száma évente meg­haladja a 3100-at „Csovezető szerettem lenni!" Ha zubbonyt öltene, s megigazít­va bajuszát, fejébe csapná a dísz­egyenruha elmaradhatatlan kellé­kei, a csákót, Varga Mátyás bá­tyám akármilyen parádén megje­lenhetne manapság is. Ám ezek a parádék éppen úgy eltűntek va­lahol az évek forgatagában, mint ahogyan el a díszruha darabjai. De az emlékek azért megmaradtak — pedig az sem volna csoda, ha egyik-másikuk kihullt volna az idő ritkás rostáján —, és á kilencvene­dik éves tűzoltó szívesen emléke­zik. Huncutabbul nem villanhatott tekintete jó fél évszázaddal koráb­ban sem, mint most, mikor a lá­nyok szóba kerülnek, fölkérdezvén a hírlapíró az öreg tűzoltót, vajon annak idején egy parádéba öltö­zött önkéntesnek mekkora becsüle­te volt az eladósorban levő leányok előtt. Persze, a díszruhát ritkán, éven­te legfeljebb egy-egy népmulatság idején, nagyobb ünnepen öltötték magukra, ami rendjénvaló is, hi­szen az. efféle alkalmak öröme a köznapok munkájából, a kötelessé­gek teljesítéséből fakad. Az önkén­tes tűzoltónak pedig kötelessége igazán volt. A csupa zsűptetős Me­zőkövesden nemritkán gyúltak tü­zek. Ilyenkor aztán a folytonos tar­talékban levő két szerszámozott ló már vitte is a támadószerelést, a tízhektós lajtkocsival. Később, hogy Kövesd locsolóautomobilhoz jutott, ez száguldott a lajtkocsi előtt. A kormánykeréknél Varga Mátyás ült, ami nem jelentette, hogy a tűzhöz érve részt nem vesz az oltásban. „Csővezető igen szerettem lenni, habár a kézi pumpás fecskendő csak olyan 'pisi-pisi, oszt nincs bumm’-módra működött.” Igaz. azzal is polc házat, embert, megmentettek a pusztulástól, hiszen volt rá példa,' a toronyőr jelzése nyomán kivonultak a tűzhöz, s ők ébresztették a gazdát, hogy ég a portája. És a tűz mellett egyszer­egyszer segítőtársuk, a víz j vált el­lenségükké, hiszen az önkéntes tűz­oltókat hívták akkor is. ha kútba­esettek mentésére volt szükség. Ezekre külön együttes állt készen­létben, a mászók jórészt erre gya­korlatoztak csütörtök esténként, vagy hét végén, ahogy mód nyí­lott rá. Minderre hogyan jutott idejük * munka mellett, ma már elképzel­hetetlennek tűnik. Pedig jutott és a klub sem állt üresen esténként, amely önálló italmérési joggal ren­delkezett, mégis, a kapatos ember ott sosem látott- vendég volt. Az önkéntes tűzoltók egy része, közöttük Varga Mátyás is, a fel- szabadulás után a megalakuló ál­lamiakhoz került. EZerlcilencszáz- ötvennyolcban főtörzsőrmesterként ment az öreg tűzoltó nyugdíjba. Per­sze csak papíron, mert ha a szükség úgy hozta, ügyeletbe állt, vagy ép­pen kerékpárra kapott, hogy riasz- sza az önkéntesek elérhető részét. Kedvére való foglalatosságban tel­hetett élete, s habár mostanában már egynémely medicinákra is tá- szorul („nem kell ám azért minden gyógyszert beszedni!”), azért kedve a régi, bizonyítván ezt a tanulság, amit Mátyás bátyám megosztott ve­lem: „Mind bolond az fiam, aki nem megy tűzoltónak!”. Csendes. Csaba Yarcr» Mátyásnak a bclttpv- miniszter a fegyveres erek nap­ja alkalmából a Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatát adomá­nyozta. nnek a kolóniák December végére ai utolsó negyvennyolc lakás műszaki átadá­sa is megtörténik ... dése a bányászlakás-építési akciót sem kerülte el — 1980-tól lelassult a kivitele­zés üteme. Az ugrásszerűen megnövekedett építési költ­ségek ellenére sem szünetelt az építkezés a lakótelepen, az építészeti részleg szak­embereinek munkáját az üzem dolgozói is segítették. Több esetben kommunista műszakok alkalmával tevé­kenykedtek az építkezésen, elősegítve a határidők tartá­sát. Ennek is köszönhetően ez év végén mór teljes si­kerről adhatnak számot »* üzem vezetői. December vé­gére az utolsó negyvennyolc lakás műszaki átadása is megtörténik, s így Albertte- lepen még a VI. ötéves terv során véglegesen felszámol­ják a régi kolóniákat. Kép és szöveg-: Csákó Gyula Jókai Ataújban Régi emlékek közt keres­gélve, fakult múlt századi újságokban böngészve s«.k érdekes dologra, különleges híradásra bukkan az ember. Egészen más témához gyűjtögetve az adatokat, a Sátoraljaújhelyen megjelent Zemplén c. politikai hetilap 1884. évi számait forgatva az augusztus utolsó hetéről szó­ló tudósítások egyike például arról tájékoztatta a korabeli olvasókat, hogy a nemzet koszorús írója, az ekkor ép­pen dicsősége csúcsán tev4 Jókai Mór hosszabb körutat tett Abaújban. Útja során augusztus 2*­án Kassáról Szikszóra érke­zett. majd onnan Boldog­kóváraljára utazott, ahol gróf Péchv Manó látta ven­dégük Abaúji kirándulásá­nak következő állomása Fel­sővadász volt, itt gróf Vay Tihamér vendéglátó kasté­lyában töltött néhány em­lékezetes órát Kaptafás jelentés Tájékoztató. Készítői egyik középiskolánk diákjai. A tá­jékoztató célja: számot ad­ni az ifjúsági mozgalom irá­nyító testületé előtt a tanu­lók érdekeinek védelméről, képviseletéről, a diákönkor­mányzat működéséről. Benne egyebek között ilyenek ol­vashatók: „problémánk ott van. hogy a KISZ-tagok, sőt a diáktanácsok nem ismerik jogaikat és lehetőségeiket... érdekképviselet és érdekvé­delem fogalmát szeretnénk tisztázni... találunk sajnos, olyan területeket is. ahol ed­dig nem fejtettük ki tevé­kenységünket” (mármint az érdekeket képviselő szerve­zet) . Sordlhatnánk még tovább másfajta megállapításokat, amelyek az elért eredmé­nyekről szólnak. Maradjunk azonban az előbbieknél, már csak azért is, mert egy má­sik jelentésben, másik isko­láról ugyancsak efféle isme­reteket szerezhetünk. Igaz, annak készítési időpontja két évvel korábbi: 1982. Mind­két anyagból könnyen kide­rül: ma még alapvető hiá­nyosságokról tájékoztatnak, jelentenek, számolnak be stb. a fiatalok, amikor az érdek- védelmi munka tapasztala­tait értékelik. Érdemes még egy monda­tot kiragadni az anyagok kö­zül. mondhatni az összeha­sonlítás kedvéért is: „Az if­júsági törvény, a KISZ KB 1977. október 27—28-i hatá­rozata és állásfoglalása, a középiskolák rendtartásá tar­talmazza a KlSZ-szervwze- tekj diákönkormányzati szer­vek jogait és kötelességeit”. Azóta tehát több esztendő telt el, s ma 1984-ben még mindig ott tartunk -s- xarta- nak sok helyen —, hogy megismertessék ezeket az el­sőrendűen fontos tudnivaló­kat. Egyébként, ezt a célt szolgálnák a legtöbb közép­iskolában meglevő érdekvé­delmi munkabizottságok is. (A jelek szerint nem túl nagy sikerrel.) Az utóbbi években gyak­ran bírálják a KlSZ-szerve- zetek hatékonyságát, befo­lyását az ifjúságra. így van ez a középiskolások körében is. Soknak tűnik az elhang­zó kritika, a bíráló szó? Ta­lán könnyebb kifogásolni va­lamit. semmint hasznosítható javaslattal élni ellene. Mégis érdemes, sőt időszerű olvan ismertetőket, jelentéseket készíteni — készíthetni! —, amelyekben nem találkozik olvasójuk 'évekkel korábbi feladatok hiányait taglaló megállapításokkal. Már csak azért is, mert sz.erencsére nem minden if­júsági szervezetre illik sz ilyenfajta beszámoló. És ha van, sőt vannak ellenpéldák, akkor ugye nem lehetetlen feladatról van szó? És hát az sem lehet „mellékes”, hogy ezáltal minden bizony­nyal csökkenthető a jogoa bírálatok száma.. únonoot A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom