Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

1964. szeptember 22., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 11 A Cssksiádé Kínáért... ... vetélkednek vasárnap a Mályl-tavon a vitorlások. Re­mélhetőleg az időjárás nem gördít akadályt az esemény elé, amely a tervek szerint holnap 10 órakor kezdődik. Szabó István felvétele Elkészítették a labdarúgó MNK * következő fordulójának párosítását. A legjobb 32 kö­zé jutásért a borsodi csapatok mérkőzései: Nagybátony—KV­SE; H. Pcipp József SE—DV- TK; Hejöcsaba—Nyíregyháza; Mád—DMVSC. A csapatok ok­tóber 31-én lépnek pályára. Ózdi Ózdi Kohász—Bp. Honvéd 14-13 (9-8). Özd, 1500 néző. Vezette: Falu, Ihász. Ózd, jNB I-es férfi kézilabda-ta­lálkozó. A mindent elsöprő lendülettel harcoló hazaiak meglepetésre — de megér­demelten — diadalmaskod­tak a sokszoros bajnok el­bravúr len! Ld.: Cseri (61. Jók: Pri­bék, Cseri, Üveges: Borsodi Ba nyász —Borsodi Építők Volán SC 26—20 (14-S). Miskolc, NB tl-es férfi kézilabda-találkozó. Ld.: Matusek (8), Bessenyei (6). illetve Lukács, Tóth (4 —4). Kaucsuklabdás helyzetkép, három vereség után Alapos változások tör­téntek a Borsodi Építők Vo­lán férfi asztaliteniszezőinek háza táján az elmúlt idő­szakban. Dübcczi Zoltán ve­zető edző így összegzi eze­ket: — Laczkó ás Erőim lesze­reltek, mindketten visszatér­tek' a klubhoz. Ugyanakkor Hagy 'Miklós bevonult, Pó~ velkót kiadtuk Nagybátony- ba, Baleznay pedig befejezte az aktiv versenyzést. Es itt van még Gulyás esete, ami „külön szám”. • — En azért nem lestem ennyire az ördögöt a falra — szól közbe Dubéczy Zoltán. — Hasonló gonddal más NB 1-es szakosztályok is küzde­nek. ellenük a siker remé­nyében vehetik fel a har­col lányaink. Az mindenkép­pen mellettük szól, hogy ennyire komolyan, rendszere­sen, mint teszik azt mosta­nában, talán még soha nem gyakoroltak, Minden edzésen becsületesen dolgoznak, s en­nek eredménye kell, hogy legyen! , FíATAL A FÉRFIGÁRDA UGYBUZGÓ SZAKOSZTÁLYVEZETÉS Igen, ez valóban megér néhány mondatot. A tavaszi menetelés során Gulyas nein szerezte meg a jogot az X. osztályú ranglista versenye­ken való indulásra. Ez per­sze megrázta a fiút. Az azonban mégis kissé érthe­tetlen, hogy gondolt egyet s bejelentette: a December 4. Drótművek NB Il-es csa­patában szeretné folytatni. De, hogy milyen képességek­kel rendelkezik, azt hadd érzékeltesse a vezető edző: — Ha odafigyel, minden­kit „lesöpör" az asztalról. Szűcs például kifejezetten duzzogva áll ki ellene, mert érzi: nincs esélye. De Bá- thoryt sem respektálja, szó­val, tudnánk használni. Ta­lán, ha kipiheni a megraz­Egészen más a helyzet a női vonalon. Köztudott, hogy Tarján András edző eddig is meglehetősen szűkös kíná­latból válogathatott, most még nehezebbé vált az együttes helyzete. Széles ab­bahagyta (a hírek szerint a Borsodi Kinizsihez készül), Bukovenszky pedig leállt, s kivárja az egyéves átigazo­lási időt, hogy utána a VM Közértnél folytassa. — Ezek után érthető, ha nem kergetünk rózsaszínű álmokat — magyarázza Tar­ján. — Mindössze négy par­tiképes játékossal rendclke­kódtatást, mégis visszatér közénk. Aniták viszont kifejezetten örül a szakmai vezetés, hogy a másfél esztendeje vajúdó szakosztályvezetés a jelek szerint valósággal megújho- dott. Olyan személyeket kér­tek fel a közreműködésre, akik akarnak és tudnak is tenni az előrelépés érdeké­ben. Szatmári Zoltán lett az elnök, rajta kívül Szabó La­jos, Kocsis Erzsébet és Ma- ezonkay Géza tevékenykedik nagy ügybuzgalömmal. És el ne feledkezzünk Belcznay- ról, aki ugyancsak segít. Mivel a fúziót követően a szakosztály a BÁÉV védő­szárnyai alá került, első­sorban onnan kérlek támo­gatást. zünk, ami az NB I-ben rop­pant kevés. Képzelje csak el: valaki megsérül, esetleg közbejön egy betegség. Ifi­játékossal képtelenség ered­ményesen szerepelni a je­lenlegi élvonalban. — Kikre számíthat? — Molnárra, K aradira, Kristonrá és Badarászra., mellettük Kertész a kötele­zően szerepeltetett ifjúsági asztaliteniszezö. Tavaly job­ban álltunk s ezek ’tudatában talán érthető, ha azt mon­dom: „jók” az esélyeink a kiesésre. Szerencsére a férfiaknál nincs ilyen gond. Dubeczi rendelkezésére áll Báthory, l.aczkó, Eróna, Molnár. Szűcs és az ifjúsági korú Simon, Valamennyien fiatalok, a leg­idősebb közülük Báthory At­tila a maga 22 évével. Problémaként eddig in­kább az jelentkezett, hogy az utánpótlásból szinte min­den esztendőben jött fel egy- egy kirobbanóan tehetséges srác, mégsem állhatott ösz- sze amúgy istenigazából az együttes, mert, a tanulmá­nyok, illetve a sorkatonai szolgálat elszólitotta őket A borúlátást alighanem magyarázza az a tény, hogy a fejlődés egyik súlyos gát­ja az égető teremprobléma. Á népkerti csarnokot már régen kinőtték, ez egyébként is reggeltől estig foglalt. Hét asztal viszont nem fér el benne, s a különböző korosz­tályok jócskán ontják az ügyesebbnél ügyesebb gyere­keket, akiket vétek lenne el­küldeni. Nyáron az avasi 20- as iskolában gyakorolhattak a fiatalok Szebeni Győző igazgató jóvoltából, de szep­tembertől ismét csak a nép­kerti terembe szorulnak. Vajon hogyan- látja a szak­osztály helyzetét az egyesü­let vezetése? Erről Kővári Kázmér ügyvezető elnököt kérdezem: — Miután Miskolcon ko­moly hagyományai vannak a sportágnak, státusunkat mindenkeppen őrizni szeret­nénk az élvonalban. A fúzió Miskolctól. Jelenleg Szűcs és Molnár a soros, ők még előtte vannak a katonaság­nak. Az aligha vitatható: szép jövő előtt áll az együttes. Még akkor is el kell fogadni ezt a megállapítást, ha az eddig lejátszott három baj­noki összecsapást elveszítet­ték (a DÉLEP-től, a BVSC- lől, és a Bp. Spartacustól kaptak ki), A nők hasonlóan rajtoltak. Érdekes, hogy mindkét csapat elé a biztos bentmaradást tűzték ki cé­lul. óta igyekeztünk a rendezet­len ügyeket, gondolok első­sorban munkahelyi problé­mákra, megoldani. Lesz-e új munkacsarnok? Nos, a köz- ' gyűlésen, valamint a legutób­bi elnökségi ülésen is meg­fogalmazódott ennek a léte­sítménynek a szükségessége. A megvalósításnak azonban komoly anyagi vetülete. van, s ezt pillanatnyilag a Bor­sodi Építők Volán SC képte­len vállalni. Talán a BÄEV hatékony segítségével neki­lendülhetnének a dolognak, ezt természetesen előbb egyeztetni kell az érdekel­tekkel. A beavatkozás szándéka nélkül jegyezzük meg: jó lenne, ha mielőbb sor kerül­ne egy széles körű megbe­szélésre, mert az idő sürget, s a teremben nem csökken a zsúfoltság. Doros László SZÉLES ÉS BUKOVENSZKY NÉLKÜL KINŐTTÉK A RÉGI TERMET i A motorcsónaksport hazai népszerűsége évről évre nö­vekszik, a magyar verseny­zők eddig csak ritkán értek el olyan eredményeket, ame­lyekre külföldön is felfigyel­tek. E ritkaságok közé so­rolható most már Volentcr László Európa-bajnoki győ­zelme, amelyet az ausztriai Ennsben rendezett versenyen az OB 250 köbcentiméteres kategóriában vívott ki. Azt viszont kevesen tudják már, hogy a bajai sportoló autó­ból „szállt át” a motorcsó­nakba, ugyanis — amint el­mondta — gyermekkorától a gépkocsok vonzották, és azokban kezdte versenyzői pályafutását. Még tizenéves korában egy városok közötti ügyességi autós versenyen mutatkozott Utat, s meglepetésre ötödik he­lyezést ért el a felnőt tek me­zőnyében. A később autósze­relő szakmát tanult és vég­zett fiatalember 1975-ben tíz versenyen indult, nyblc- szor győzött, s a szakembe­rek nagy jövőt jósoltak ne­ki. Két évvel később viszont, amikor megnősült, egy időre hátat fordított az autózás­nak. de a technikai sportok iránti vonzalma nem hagy­ta nyugodni. Szekszárdon 1980 szeptemberében részt vett egy jelentős autós he­gyi viadalon, ' de ekkor már mind többen csalogatták, ajánlották, próbálkozzon meg az ugyancsak rendkívüli ügyességei, bátorságot igény­lő motorcsónak-versenyzés­sel. Volentér László megtette, s amikor egy budapesti nem­zetközi versenyen a bemu­tatkozása figyelemre méltó 13. helyezéssel zárult, dön­tött: motorcsónakban foly­tatja. Vácott aratta első győ­zelmét, s hatom évvel eze­lőtt Berlinben, első nemzet­közi versenyén mindjárt bronzérmet nvert. Közben versenyzési stílust változta­tott, a térdelő helyzetet fel­váltotta fekvőre, de egy­részt az átállás, másrészt nem éppen korszerű motor­ja egv. időre megtorpanást okozott pályafutásában. Egye­sülete, a Bajai Spartacus Vízügy SC viszont vállalta, hogy jobb felszerelést bizto­sít sportolójának, ez meg is történt, s most már ered­ményei mind jelentősebbek lettek. Ezek sorában az első igazi nagy siker tavaly a Világ Kupa győzelme volt. A tehetséges sportolónak, a szövetség is mind több tá­mogatást adott, egy új KÖ- nig-motorral „lepték meg”, amelyet Szőlősi Zsigmond, a kiváló szakember készített fel a számára. S mert a notting- hami világbajnokságon csak a nyolcadik lett, minden idegszálával a javításra, az Európa-bajnoki jó szereplés­re készült. Terve megvaló­sult, a négy futamból álló izgalmas ausztriai versenyen aranyérmes lett. kategóri­ájában a kontinens legjobb­ja. „Lenullázás” után / ' fi f ( m «» n Akik’ néhány évvel ezelőtt jelen voltak a megyei atlé­tikai szövetség elnökségi ülé­sén, nem akármilyen dolgo­kat hallottak. Az Ózdi Ko­hász képviselője nemes egy­szerűséggel kijelentette: „szakosztályunk bizony ve­getál, ezért úgy döntöttünk, hogy »lenullázzuk«, és min­dent új alapokra helyezünk.” Hát szó, ami szó, a „lenul­lázás” tökéletesen sikerült. Nincsenek már Ozdon Tóth Gyulák, Jadán Ilonák. Fel­nőtt szinten már tulajdon­képpen csak Póczos maradt, aki egyedül fémjelzi a szebb napokat látott Kohász-atléti­kát. A hogyan az egy gondokkal küzdő szakosztály háza táján lenni szokott, az utóbbi idő­ben.személyi változás szeme­ld változást követett. Most Kapusi Imre és Kakas Béla (mindketten főállásban), va­lamint Felföldi Ferenc (mel­lékállásban) a „soros”. — Amikor 1982 őszén ide jöttünk — mint mondani szokás — se pénz, se posztó nem volt — kezdte Kapusi Imre. — Lehetett vagy’ tíz­húsz atlétánk, igaz, csak pa­píron. Az edzéseket jó, ha öten látogatták. Ekkor leszö­geztük: ez így nem mehet tovább! Tudomásul vettük: nevelő egyesület vagyunk, hát akkor neveljünk is. Nagy fába vágták fejszé­jüket. Felkeresték az általá­nos iskolákat és válogattak. Kiszemelték a jó felépítésű, a kemény munkát vállaló gyerekeket. — A középiskolákba nem mentünk — vette át a szót Kakas Béla. — Annak sem­mi értelmét nem láttuk, hogy 14—16 évesekkel kezdjünk. Azt a korosztályt már kép­telenség megtanítani az atlé­tika művelésére ... Egy szó mint száz, „szereztünk” negy­ven 5—8. osztályos tanulót. A gyerek és ..serdülő B-s cso­portnak általános alapkép­zést adtunk, azt hittük, sí­nen vagyunk, de tévedtünk. — Miért? — Nyolcadikos versenyző­ink többsége lemorzsolódott. Dolgozni mentek, továbbta­nullak, megunták és még so­rolhatnám. Oda jutottunk, hogy negyven sportolóból maradtak tízen. Közben per­sze újak is jöttek, azaz a szakosztályt fokozatosan töl­töttük fel. Viszont továbbra sincs középiskolás bázisunk, így tanulóink életútját nem tudjuk figyelemmel kísérni. Nagyon igyekeznek annak érdekében, hogy a fluktuá­ciót „kivédjék”. Meggvőzés- sel, tartalmas edzésprog­rammal szerelnének célba érni. És ezentúl mór felke­resik az úttörő-olimpiai ver­senyeket is, ugyanis soha nem lehet tudni . . . Keserű tapasztalatuk azonban, hogy a szorgalmasabbak tehetség­telenek. a tehetségeseket pe­dig általában nógatni kell! Ozdon jelenleg egy első osztályú és egy arany jel ve* nyes atlétát tartanak nyil­ván. Minősítést huszonötén szereztek. Az edzők a kö­vetkező munkamegosztásban dolgoznak: a futókkal, gya­loglókkal és dobókkal Kapu­si Imre, a gyerekekkel, a serdülő B- es A-csoportlal Kakas Béla foglalkozik. Fel­földi Ferenc 10—12 éves fu­tókkal önállóan „ügyködik”. Tevékenységüket gyakorlati­lag senki sem koordinálja, a szakosztálynak nincs vezető edzője, technikai vezetője. Az ellenőrzést, felügyeletet a klub módszertani előadója végzi, számonkérést azonban úgyszólván csak áz év végén — az eredmények figyelem­bevételével — tartanak. — Egykor hat edzője, szak­osztályvezetője és „mindene­se” is volt az ÓKSE atléti­kai különítményének — foly­tatta Kapusi Imre. — Most kiegyeznénk azzal is, ha lenne még egy mesterünk, aki a hétvegeken a spor­tolók utaztatására, verse­nyeztetésére vállalkozna. Té­len teremgondjaink is lesz­nek, bár a Bem úti iskola 15x24 méteres „csarnokát” minden valószínűség szerint hetente kétszer használhat­juk majd. Aztán kisebb be­ruházás is nélkülözhetetlen már. Felszereléseket, sport­szereket kell vásárolnunk, összességében, egyáltalán nem vagyunk könnyű hely­zetben ! — Elődeik sorra bedobták a törülközőt... — Bennünk is felmerült már ez — felelték. — Két esztendő alatt nem sokat mutattunk fel. Rajtunk kí­vül álló okok miatt nem ha­ladunk, de lehet, hogy a mi módszereinkben van a hiba. Megítélésünk szerint az elő­relépést csak egy módon le­het elősegíteni: közös ösz- szefogással. Ha a város, az egyesület és a szakosztály szívügyének tekinti Ozdon a sportok királynőjét, lesz ja­vulás, lesz eredmény. Tisz­tában vagyunk azzal, hogy nálunk első a labdarúgás és a kézilabda. Sajnos, mások viszont nem veszik figyelem­be. hogy régen az elsők kö­zött volt az atlétika is. A hatvanas, hetvenes eszten­dők azonban elszaladtak ... Szót váltottunk Lassan At­tilával, az ÖKSE elnökhe­lyettesével is. Ismeri az at­léták gondjait. — Mit tudók az elmondot­takhoz hozzátenni? — nézett kérdően, majd hozzátette: —• Újat, különöset semmikép­pen ... Hisszük, reméljük, hogy Ózdon nemcsak muszájból foglalkoznak az atlétikával, és a közeli jövőben valami „különöset” is újságolnak majd! Kolodzey Tamás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom