Észak-Magyarország, 1984. szeptember (40. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-21 / 222. szám

ESZAK-MAGYARQKSZAS 4 1984. szeptember 21., péntek jB Negyven óve történt A diósgyőri munkások 1944-es béketüntetése A magyar munkásmozgalom fontos ese­ményére emlékezünk ma. Az 1943-as bé­ketüntetés után 1944. szeptember 21-én a diósgyőri újgyár munkásai ismét felemel­ték szavukat a háború ellen. A szovjet hadsereg gyors előrenyomulása, a román fegyverszünet, Finnország kapitulációja egyre nyilvánvalóbbá tette a fasizmus ve­reségét; és azt, hogy a háború értelmet­len folytatása az ország hadszíntérré vá­lását is jelenti. A diósgyőri munkások egyre erősödő elégedetlenségét hirdették a Békepárt részben Budapesten, részben Miskolcon készült röplapjai: „Ütött a gyors tettek órája!” De a növekvő elé­gedetlenséget, az erős szakszervezeti moz­galom és a kommunista sejt törekvéseit erősítette egy megpróbáltatás: szeptember 13-án a gyárat bombatámadás érte. Ál­dozata nem volt, de a munkások között nagy elkeseredést váltott ki, hogy a gyár vezetői nem építettek elegendő bombabiz­tos fedezéket. Életük és családjuk puszta létének veszélyeztetése azokat is megren­dítette, akik korábban nem foglalkoztak a háború politikai okainak összefüggései­vel. A bombázás pusztította üzemrészek­ben nem folyhatott tovább a munka, a szakmunkások a romok eltakarításával foglalkoztak, kenyérkeresetük és további munkájuk is teljesen bizonytalan volt. Szeptember 18-án újabb lökést kapott az erősödő elégedetlenség és csendes el­lenállás: a reggeli műszakra érkezők sorra adták át egymásnak a szlovákiai felkelés hírét. Valamit nekünk is tenni kellene, érlelődött a gondolat a gyárban és egyre többen kezdték emlegetni az előző év szeptember kilencedikét. A bombatámadás következtében előál- • lőtt helyzet szétzilálta az addigi munka­helyi viszonyokat és ez a mozgalmi mun- kában is bizonytalanságot hozott — poli­tikai hatásában azonban a szervezett fel­lépést segítette. , A hadiüzem! •semélyaeti parancsnok érzékelte a növekvő feszültséget és elége­detlenséget. Emberei sokat tartózkodtak az üzemben, puhatolóztak, figyeltek. Nem sok sikerrel, a mozgalom ezúttal is fel­tartóztathatatlan volt, a szervezők jól konspiráltak. Az ismert vezetők tartózko­dóan, passzívan viselkedtek, sőt jó néhá- ■ nyan betegjegyre mentek. Szeptember 20-án este a gyárkömyéki járdákon, több helyen Béke felirat volt olvasható, másnap reggel a munkába igyekvők újra találkoztak a Békét aka­runk! feliratokkal. Huszonegyedikén, a reggeli szünetet jelző csengő hangjára — ' csakúgy, mint az előző évi tüntetésnél — megmunkáló és a szerelőműhely munká­sainak kisebb csoportja megindult az iro­daépület felé. Mind többen csatlakoztak hozzájuk, így a csoportosulás néhány perc alatt tüntetéssé nőtt. Néhányan megszólították az arra járó Szilágyi Levente műszaki főtanácsost és követelték, hogy az igazgatóság gondos­kodjon jobban a munkásságról, miköz­ben többen kiáltozták.: Békét akarunk! Szilágyi azzal hárította el a követelé­seket, hogy ilyen irányban nincs befolyá­sa. Ezalatt egyre nőtt a tömeg és tovább haladt az igazgatósági épület felé. Po- zsonyváry Artúr ezredes, a hadianyag­ellenőrző kirendeltség gyári vezetője ér­kezett elsőként a tüntető menet elé, majd Kazinczy László igazgató is megjelent. Az igazgató szerette volna lecsendesíteni a tömeget, intett, hogy a hangzavarban nem ért semmit, mire. többen kiáltották: beszéljen Galló bácsi! Rögtönzött javas­latnak tűnt, de idős Galló János vasesz­tergályos, a tekintélyes szervezett mun­kás magabiztos kiállása azt igazolta, hogy jól átgondolta feladatát. Amikor egy pil­lanatra csend lett: Kazinczy igazgató elé lépve ezt mondta: „Az a munkásság kí­vánsága, hogy a békét akarják. Követe­lik, hogy a gyár vezetősége továbbítsa ezt illetékes helyre”. A tömeg ezután ki­áltozta: „Békét akarunk, lépjünk ki a há­borúból!” Kazinczy megpróbált csendet teremteni és beszélt a munkásokhoz: Azt fejtegette, hogy béke és a háború kérdé­sében nem illetékes, de a gyárigazgatóság gondoskodni fog a munkásokról. „Nem óvóhely kell, hanem béke! Nem romel­takarítás kell, hanem béke!” — kiabálták a munkások. Valaki a művezetője gorom­baságát hangoztatta, mire többfelől: „Le a barna blaskásokkal!” kiabálás hallatszott. Végül a szokottnál hosszabbra nyúlt reg­geli szünet után a munkások visszatértek a helyükre. A miskolci csendőrség és a gyári kato­nai parancsnokság nagy apparátussal meg­kezdett nyomozása végső soron eredmény­telen, maradt. A munkások okultak az 1943-as tüntetés tapasztalataiból, küldött­séget nem választottak. Mindenesetre a rendőrség is „tanult”, nem hitt a spon­taneitás látszatának. A miskolci csendőr- kapitányság jelentése a tüntetés résztve­vőit 2—300 főben saccolta, más hivatalos jelentések is, eltérően 800 vagy 1000 em­berről szólnak. Az emlékezet sem őrizte meg a tüntetés résztvevőinek számát. Az bizonyos, hogy a romos üzemrészekben dolgozók többsége ott volt. Az új gyári munkások politikai érettség­ből, szervezettségből ismét jól vizsgáztak ezen a tüntetésen. A német megszállás idején, az ország egyik legnagyobb hadi­üzemében úgy szervezték meg a politikai demostrációt, hogy erejüket megmutatva, soraikat megőrizzék a rendőrök, csend­őrök, a katonai parancsnokság terrorjá­val szemben. Az időpont megválasztása — a reggeli szünet ideje — megóvta őket a munkabeszüntetés esetére alkalmazható megtorlástóL A szervezők, a kommunista sejt magjai, a szakszervezeti vezetők leg­jobbjai — mozgásba hozták az egész üze­met, és azzal is tisztában voltak, meddig mehetnek el. A spontaneitás látszatát keltve, biztosan számíthattak a munkásszo­lidaritás erejére. Senki sem árulta el, hogy őt ki hívta, ki szólt, hogy tüntetés lesz. A tapasztalt Galló János nem töltött be olyan funkciót a gyári munkásmozga­lomban, hogy a gyárvezetők előtt ismert­té vált volna, így irányító szerepe rejtve maradt és ez sok veszélyt elhárított a fe­lelősségre vonás során. A bekiabálásokat a háttérből irányító Simon Albert koráb­ban Erdélyben szerzett mozgalmi tapasz­talatokat, és részt vett a Spanyol Köz­társaság védelmében; régi, kipróbált har­cosa volt a diósgyőri munkásmozgalom­nak. Az 1944 szeptemberi tüntetéssel a diós­győri munkásság a magyar ellenállási mozgalom olyan áramlatába került, amely a legradikálisabb baloldali szervezkedés vidéki központjává tette. A tüntetés erőt adott a további küzdelemhez. A kommu­nisták és a baloldali szociáldemokraták szervezése nyomán folytatódott és új for­mákat öltött a csendes ellenállás. A leg­jobbak, részt vettek a gyár kitelepítésének megakadályozásában, s a háború utolsó szakaszában e mozgalomból nőtt ki a már fegyveres harcot folytató Mókán Ko- mité. Petra József A munkás film napok nyitása Ötvösmunkák takarói Az ózdi Béke-szálló kisga- lériájában gyakorta rendez­nek kiállításokat, képzőmű­vészeti bemutatókat. Ezúttal — szeptember 27-ig a ka­ri nobarcikai Bolacsek László ötvösmunkáit láthatják a szálló lakói és az érdeklő­dők. A barcikai Izsó Miklós képzőművészeti kör tagjá­nak korábban Diósgyőrben, Dunaújvárosban és Budapes­ten volt kiállítása. Ezúttal zömében mesterművű gyer­tyatartókat, kelyheket, vi­rágtartókat, tükröket mutat he az ózdiaknak. A mtmkásfilmnapok és a hazánk felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából szervezett-- Sorsforduló című film-rendezvénysorozat Bor­sod megyei ünnepi megnyi­tóját Edelényben rendezi meg a Borsod megyei Mozi- üzemi Vállalat és Edelény nagyközség Tanácsa. A Má­jus 1. filmszínházban szep­tember 24-én, hétfőn dél­után 5 órakor dr. Sándor Dezső országgyűlési képvi­selő, a nagyközségi tanács elnöke tart megnyitót, majd ünnepi díszelőadásban mu­tatják be Bacsó Péter Te, rongyos élet! című filmjét, * vetítés után pedig fi Imán­kétól tartanak, amelyet Be­nedek Miklós filmkritikus, lapunk rovatvezetője vezet, és azon részt vesz Tímár Éva Jászai-díjas színművész, a film egyik főszereplője. 0 Széchenyi István és a reformkori vízszabályozások címmel kiállítás nyílt az ÁFOR észak-magyarországi központjának tanácstermé­ben tegnap délután, a Szé­chenyi szocialista brigád és a központ művelődési bizott­sága rendezésében. A kiállí­tás október 12-jg látogat­ható. Ma ©st© a képernyőn A csónak megtelt A .,Népek kiáltják sorso­dat, szabadság!" címmel in­dított antifasiszta filmsoro­zatban ma este 21 óra 30- Icor, az első műsorban lát­ható a svájci—NSZK-osztrák koprodukcióban készült, A csónak megtelt című film. Rendezője Markus Imhoof, aki csak gyermekként élte meg a világháborút, mégis témáját a háborúból merí­tette. Arról szól e film, mi­ként viselkedett Svájc, az író hazája a fasizmus idején a hozzájuk menekültekkel. Svájc 1942-ben lezárta ha­tárait a politikai menekültek előtt: a háborús Európa mentőcsónakja megtelt. A rendező azt ábrázolja egy menekült csoport történeté­ben, miként viselkedtek az érzéssel, opportunizmussal, emberek. Találkozunk segi- gyávasággal. Képünkön ■ tőkészséggel, emberi együtt- film egyik kockája. Országos rejtvény fejlő bajnokság larczi Pál kiállítása A képzőművészeti világ­hét keretében Barczi Pál Munkácsy-díjas grafikusmű­vész kiállítása látható Sajó- szentpéteren, a 2-es számú Általános Iskolában. A tár­lat szeptember 24-én, 16 órakor nyílik, Osáki Zsu­zsanna, 8. osztályos tanuló bevezetőjével, majd Gergely Mihály író tart tárlatveze­tést. A tárlat szeptember 30-ig látogatható. Az ózdi gyári olvasóegy­let centenáriuma alkalmából az Özdi Népművelési Intéz­mények könyvtára, vala­mint a Füles szerkesztősége korábban országos rejtvény­fejtő bajnokságot írt ki. En­nek lebonyolítására kerül sor szeptember 23-án, va­sárnap délelőtt, 9 órai kez­dettel. A versenyt Kovács Ferenc, az Ózdi Kohászati Üzemek vszb-titkára nyitja meg, a zsűri elnöke Tiszai László, a Füles főszerkesztő­je lesz. A feladványok Mh­lönböző kategóriákba sorol­va várják a résztvevőket. A Fürdő utcától a vá- © góhídig épül meg az ivóvízvezeték az idén Abaújszántón. A 750 méter hosszúságú új ivóvízhálózat­ról az új húsüzem, a MÁV községi kisállomás és az ott levő lakóházak vízellátását oldják majd meg. Építészeti tervrajzok: 1945—47 Negyvenöt százalékos volt a város sérültségi foka A felszabadult Miskolc, az építészeti tervrajzok tükré­ben, 1945—47. Ez áll azon a meghívón, amely a miskol­ci József Attila Könyvtár kiállítótermében tegnap, szep­tember 20-án, délután 5 óra­kor megnyílt kiállítás meg­tekintésére invitál. A kiállí­tást a Borsod-Abaúj-Zemp- lén megyei Levéltár anya­gából válogatta össze Seres- né dr. Szegőfi Anna. Vele és dr. Csorba Csabával, a Levéltár igazgatójával be­szélgettünk a bemutatásra került anyagról. — Tulajdonképpen hogyan vetődött jel ennek a kiállí­tásnak a gondolata? Dr. Csorba Csaba: A Szé­chenyi utcai rekonstrukció kapcsán kutattak a muzeoló­gusok Miskolc város Mérnö­ki Hivatalának tervrajzai között, amelyeket mi őrzünk. Ha valaki építeni vagy át­építeni 'akart, a hivatalhoz kellett fordulnia engedélyez­tetésért. Hatalmas mennyisé­gű tervanyag van a birto­kunkban. Ügy gondoltuk, ér­demes lenne egy olyan mu­tatót elkészíteni, amelyből a tulajdonos, az építő és a házszám alapján is visszake­reshető lenne egy-egy épület története. Dr. Szegőfi Anna meg is kezdte egy ilyen pró­bakataszter el készítését. Ez tehát az egyik háttere a ki­állításnak. A másik az. hogy úgy gondoltuk, nemcsak tör­téneti hátterük van ezeknek a dokumentumoknak, a napi munkát is segítheti, ha ezekből a tervrajzokból eg.v mutatót könyv alakban is megjelentetünk, mint aho­gyan azt tervezzük is. De érdekes lehet az is. ha egy- egy tematikus kiállításon az érdeklődőknek megmutatjuk ezeket a dokumentumokat. A város felszabadulásának 40. évfordulója közeledik, így természetesnek tűnt, hogy az újjáépítés időszaká­ból mutassunk be egy olyan válogatást, amely egy ki­csit azt is mutatja, hogy ho­gyan indult meg az élet. Jövőre egyébként tervezzük, hogy a belváros reprezenta­tívabb épületeinek tervraj­zait mutatjuk be. — A történész levéltáros­nak mit jelent ez az anyag? Seresné dr. Szegőfi Anna: Nem is kicsit azokról a hét­köznapokról beszél, amelye­ket a magyar történelem ténylegesen egyik legjelentő­sebb időszakában éltek át az emberek, s amelyekről ed­dig még viszonylag kevés szó esett. Több tízezer tervrajz­ról van szó, ha a Mérnöki Hivatal anyagáról szólunk, történésznek kicsit szokatlan iratokról, de nagyon tanul­ságos iratokról. — Például milyen tanul­ságokat vont le személy sze­rint ezekből a tervrajzokból? — A helyreállításban nyil­vánvalóan nem volt vélet­len, hogy milyen üzemek vagy lakóházak építészeti tervrajzai készültek el na­gyon korán. A háborús ká­rokról készült jelentés sze­rint (másolatát láthatják az érdeklődök) a város 13 090 lakóháza közül 5885 valami­lyen mértékben sérült. A vá­ros sérültségi foka 45 szá­zalékos volt, az üzemeké 17 százalékos. Az üveggyár helyreállításának terve egé­szen korai. Nem véletlen. Ez volt az ország egyetlen mű­ködőképes síküveggyára — az ablaküvegre pedig nem­csak Miskolcon, hanem az országban mindenütt szükség volt. Nyilván az üveghiány- nyal is összefügghet például, hogy a viszonylag szép hom­lokzatú épületekre is egészen kicsi ablakokat terveztek. — Lakástervrajzokat is látha tunk. — Az egészen egyszerű la­kásoktól (épp, hogy tető le­gyen a fejük felett) a meg­lepően díszes épületekig, elég széles a skála. Van olyan tervrajz, amelynek eredetijére ma is ráismernek a miskolciak, mert ma is megvan. De a háború utáni lakásínséget dokumentálja például két tervrajz is. Az egyik a papírgyár raktárai­nak kislakásokká való átala­kítását mutatja. A másik, amelyik nem valósult meg, hogy az uszodát hogyan kí­vánták hasonló célra átala­kítani. — Korabeli hivatalos ira­tok, fotók és újságcikkek egészítik ki a tervrajzokat. Miért? — Így érzékelhetőbb, hogy milyen körülmények közölt indult újra az élet. — Csak történeti értéke, érdekessége van az anyag­nak? — Ügy gondolom, hogy nem. S nemcsak arra gon­dolok, hogy viszonylag rit­kán látni ma már kézzel rajzolt tervrajzokat, hiszen korábban, s azóta már csak a fénymásoltat fogadják el. Ezek pedig sokszor szines rajzok. Ma. amikor minden­ki építkezik, érdekes lehet az is, ha valaki tudja, hogy milyen lakóházak épültek, netalán milyen volt az, amelyet átalakítani készül. De úgy gondolom, ha va­laki gondolkodva nézi végig ezt az anyagot, akkor köze­lebbről érezheti, értheti meg, hogy hogyan, milyen körülmények között indul­tunk. Az emberi oldaláról; hogy lakni kellett, kenyeret venni, átmenni a Szinva túlsó oldalára. * A kiállítás egyébként no­vember 3-ig tekinthető meg a miskolci József Attila Klubkönyvtár kiállítótermé­ben. Csutorás Annamária

Next

/
Oldalképek
Tartalom