Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-10 / 187. szám

.■umufgB 11., sxom&ai UJjMil!|nli,i,litl|"!l ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 • *v. • A történelem illata ifi Irodalmi lapnál dolgo­zom, verseit, olvasni nem passzióm, hanem hivatali kötelességem. Mint minden hivatali kötelesség, ez is az elfásulás veszélyével fe­nyeget. Nemrégen mégis szíven ütött ..egy vers, sze­retném elmondani, hogy miért. A verset a Gyulán éld Simonyi Imre írta, fiatalon, még 1941-bcn, de csak most adta ki a. jtezéből. A harmadik strófa így szól: A falun immár alkonyulnak a petró- s földszagú szobák — Olvasót, s tengerit morzsolnak s az esték egykedvű sorát. Semmi különös, csak tényszerű 1941-es közlés arról, hogy a falusi szobák petróleumszagúak és íöld- szagűak, engem mégis ez a „ tényközlés ütött meg, majd ejtett gondolkodóba. Mert csakugyan: a falusi szobák petróleum- és földszagúak voltak; olyan meghatározó' gyerekkori emlékem ez, mint az- utca poráé és sá­riié, az udvari kétágasé, a kerti .szilvafáé. Ez azonban nem látvány-, hanem illat­emlék. Volt, tehát hozzá tartozott- egy korszakhoz, és nincs, tehát, a történe­lemhez tartozik most már. Idáig jutván a moríondi- rozásban, erre kellett gon­dolnom, hogy lám: a törté­nelemnek nemcsak esemé­nyei, pemcsak. .botrányai és hőstettei, politikai formá­ciói, dpi tészeti-müvészeti stílusai, jogszokásai, és ki tudná felsorolni, miféle, kézzel fogható, szemmel látható, ■ füllel hallható, nyelvvel ízlelhető jellegze­tességéi vannak, a történe­lemnek • van— valamije az ötödik érzékszerv számára —' a történelemnek is il­lata van. A régi Athéni vagy Ró­mát például hamuillatúnak képzelem, mert a pisla fényt olajmécsesek adták. És napközben is, még este is szennyvízillatúnak; mert a csatornázást nem ismer­ték, a szennyvíz az utcák kövezett vályúiban csordo­gált. Az aI.Írem vagy külö­nösen a római polgár gyakran fürdőit és olajjal kenegetőzötí,'tehát jó illatú volt. De milyen illata le­hetett a rabszolgának? Aztán a felvilágosult 18. század. A fürdési kultúra még a középkorinál is ala­csonyabb szintre zuhan: a szegény ember nyáron für­dik. tóban, folyóban — a gazdag ember semmikor és semmiben. Ö illatszereket használ, melyeken átüt a mosdatlanság nehéz testsza­ga. A feltorniyozott paró­kák alatt létük a hajban, a rokokó dámák kecses hájtűkkel vakargatják visz­kető fejbőrüket, gáláns ud­varlóik szeme láttára. A há­zakban és palotákban templomi faggyúi Hat: gyer­tyák lobognak az esti fél­homályban. A szegény haj­lékokban továbbra is az olaj mécsesek kormos füst­szaga. Gondoljuk meg, hogy a természet milyen nagy úr volt még a tizen­kilencedik század közepén is: minden illat természeti illat még. Föld, virág, avar, égő fa, vagy faszén, olaj, faggyú, az élő testek jó es rossz illatai. És csak nap­pal van világos, este a-sö­tétség az úr. Az utcák ki- világitatíanok. a házakban pisla félhomály. Ha e:v képzelt idegen bolygóbéli űrutas éjszaka repül a a földközelben, azt hihet- né, hogy lakatlan világot lót És ez a látszat tart az emberré válás évmilliói óta, egészen az elmúlt század derekáig, amikor megjele­nik a gázvilági tás, majd az izzólámpa. Es megjelennek a mesterséges illa lók. A köszénfüsté, a vegyi gyá­raké, a robbanómotorok égéstermékeié. Korunk a magunk keltette vegyi bű­zök korszaka. Elmúlik per­sze ez is, ha nagyon akar­juk, akkor hamar elmúlik; ha nem akarjuk, akkor is elmúlik, legfeljebb nem ha­mar., Mert elmúlik a’szén és az olaj. Ha eleg idős az ember, máris illattörténeti váltás­korszak átélöjének tudhat­ja magát. Eltűnt vagy el­tűnőben van gyermekkoré-' nak ezernyi illata. A házi kenyérsütéseké. A lakodalmi bográcsok lüstjéé-pörkölt- jéé. A falusi vegyesboltok illatkeveréke, amely a ko- csikenöcs, a petróleum, a raffia, a szijostor, a sava­nyúcukor és az élesztő sza­gából állt össze szételemez- hetetlenné és immár vissza- hozhalatlanná. Az iskolai tantermek krétaporos, vas- kályhás, olajpadlós, vizes kiscsizma» illata. A nyári gabonahordások és -csép- lések szúrós-poros szalma­illata. A tehén- és lóistál­lók ammóniaszaga, mely valósággal orrba verte a be­lépőt, s néhány perc múlva mégis otthonosan lélegzett benne, hiszen munkahelye volt az istálló, sót béres­ként vagy házbeli kisle- gényként hálóhelye is. Az emberi testek saVanykás verejtékszaga, amelytől ne­hezebben tudtak vagy akar­tak még szabadulni ak­kor. A téli templom dider- getös, leheletpárás, szteari- nos-tömjénes illata, vagy a nyári templomé, amelybe fullasztó-álmosiló virágil­lat is keveredett. A kocs­máké. amelyek a tárgyak­ba is beivódó szeszsava­nyúságtól. bagófüsttől és olaj padló-kigőzölgést öl vol­tak súlyosak. A meleg ke­mence agVagillata, A csut­katüzelésű sparhelteké. A teli lakó- és hálószobák sú- ' lyos emberszaga és szára­dó kapcaszaga, amely csak tavasszal távozhatott, hi­szen téli szellőztetésnél ve­le együtt a meleg is eltá­vozott volna. Nemrég lakodalomban voltain Újkígyóson. A . la­kodalmas háznak spray- és fürdöhabillata volt, a nagy- vendéglöi pörkölt nem bográcsban, a tyúkleves nem üstben főtt, éjfélkor pezsgődugók pukkantak — a lakodalomnak „úri” illa­ta volt, így mondták volna régen: ma nem mondják, ma ilyen illata van egy át­lagos falusi lakodalomnak. A násznépet'busz vitte az esketőhelyre, a busznak benzinszaga volt. Hol van már a pántlikás szekerek poros-csípős loszaga? Spray és benzin. Korunk két tör­ténelmi illata. Faragó Tiltana , <r Poríré a Miskolcról indult Friedrich Ádárnró! Friedrich Adóm Szikár, egyenes alakja gyakran kimaga­sodik a zenekar tagjainak sorából.Talán nincs is a világon nála magasabb, sová­nyabb kürt,művész. Pedig e hangszer so­kak szerint annyira igénybe veszi a tüdőt, hogy annak kitágulása következtében el­kerülhetetlen a megtestesedés, sőt ok kor az elhízás. Azt is mondhatná valaki: Friedrich Adam fiatal ember még, majd észreveszi ó is évek múlva a kürtöléssel együtt járó következményeket. Pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekar első kürtöse csaknem negyedszázaddal ezelőtt, 1960-ban szerezte meg kürtművészi dip­lomáját. Az, idén töltötte be negyvenhete­dik évét. Már másodéves főiskolás korá­ban volt zenekari állása, hivatalosan 1966- töl, gyakorlatilag 1963-tól vezető kürtöse az említett zenekarnak. És persze szólista művész is. ebben a minőségében azonban sajnos jóval ritkábban adódik számára szereplési..lehetőség.- Nevét az-idetv-kitün­tetettek sorában mégis a Liszt-díjasok kö­zött találjuk. — Kürtművészi diplomával a zsebében miképp egyeztethetők össze egyéni ambí­ciói es a kapott lehetőségek? Milyen ér­zés szolisztikus ambíciókkal zenekarban ülni ? — Kürtös számára egészen természetes, hogy „főfoglalkozása” a zenekari munka. Igaz. hogy a zenei eletben olyasfele nézet uralkodik, hogy a közönséget szólóhang­szerként csak a zongora, a hegedű, eset­leg a gordonka érdekli, és persze az em­béri hang, de szerintem a színvonalas pro* dukció. a jó zene mindig magával ragad- j' ja a» embereket., bármilyen hangszeren is c szólal meg. Mindenesetre kürttel a kéz-1 ben ritkábban játszhat az ember például fi versenyművel, s ezért annál nagyobb a L felelősség, amikor mégis megadatik. Nem j érdektelen azonban kürtös számára a ze- i nekari tevékenység sem, hiszen a nagy romantikus szimfóniákban egymást köve­tik a kürtszolok, amelyekben a művész bizonyíthatta tudását, muzikalitásai. Es én éppen a Magyar Állami Hangversenyzene­karban végzett munkámért kaptam a Liszt-dijat. Pedig örökké elégedetlen va­gyok magammal, állandó harcban állok saját igényességemmel. Nemrég még egé­szen természetes volt mindenki számára, hogy egy szimfónia kellős közepén a kür­tös égy-két hamis hangot fúj. Ma mór ez komoly hibának számit. Ispterek kürtösö­ket, akik egész pályájuk alatt mindig tisz­tán játszottak, például volt. miskolci szak- jj iskolai tanárom, Konti Izidorusz, aki pá- f rat lan szépségű kürt hang birtokosa volt. s Es ha én nem is játszottam mindig hi- I batlanul, nagyon jólesett, amikor Feren- f esik János engem bízott meg 1964-ben,. 1 hogy a nyugat-németországi turnén Brahms , egyik szimfóniájában én játsszam az első [ kürtszólamot, mert — mint mqndta — | ‘maga hangja kitűnő Brahmsf-hang”. Ilyes­fajta zenekari siker többet ér a legsikere­sebb szólistaprodukciónál is. Persze, ha a I magam játékát kell megítélnem, elmond- | hatom, hogy eddigi pályám alatt csak igen | ritkán fordult elő. hogy játék közben hír- | leien azt gondoltam: — Éz nem lehet igaz! 8 Valaki itt nagyon szépen, kürtök! En len- jj nék az ...? .1 — Ügy tudom, diákéveiben sokat poe^ • don-kázott, zongorázott is..­— Nagyon szeretem ezt: a két hangszert. I És ha viszonylag elfogadhatóan játszom i kürtön, abban bizonyos, hogy a csellózás- | nak nagy szerepe volt. A gordonka funk- | ciója a vonós karban nagyjából megegye- | zik a kürt szerepével a fúvós hangszerek £ körében, de a gordonka ezenkívül megta- % mtott valamiképp ‘egyfajta emberléptékű | muzsikálásra is. Rávezetett, hogyan keH a zenéből kiindulva közelíteni a hang­szerhez, s ha egyáltalán van valami ércfe- : mem, akkor az eppen ez a fajta zenei szemlélet, ami persze a kürt esetében is érvényes. Ügy érzem tehát, hogy nem va­gyok elfogult rabja a hangszernek, s ez talán az életmódomban is tükröződik. Ab­ban például, hogy szívesen és gyakran te­niszezek. úszom, sót korábban meg futbaf-f k>zlam is . „ Szomory György \ Évszázadok óta sok te­kintélyen esett csorba, sok hatalom ingott meg, de a PECSÉT ereje, • tisztelete megmaradt. A hivatalos pecsét végigkíséri az em­ber eleiét. a bölcsőtől a sírig, története a régmúlt­ba vezethető vissza. Az ókori népeknél szokás volt a tisztség jelét: korongot, vagy jelvényt nyakba akasztva hordani. A tiszte­let a jelvényen, annak bir­toklásán keresztül járt ki viselőjének. A korongon lé­vő jel, kép, felirat jelezte azt a hatalmat, melynek nevében a korong viselője eljárt. Idővel a korong a nyakból kikerült, nyelet, tokot kapott, pecsétté, pe­csétnyomóvá alakult, amit nagy becsben tartottak, vé­delmére pecsétőrt rendel­tek. Hazánkban az írásbeliség bevezetése (XIII. század) nem ment könnyen. A köz­nép rovásírást használt, nem ismerte a latin betű­ket. A pergamenre nem le­hetett késsel betűket, jele­ket róni, így csalt a papok, egyes iskolázott kiváltságos egyének közölhették gon­dolataikat, írásban. Sokszor főurak is csak keresztet rajzoltak fontos megállapo­dásokra és hogy tudják ki tette- a keresztet, melléje ■ sütötték a maguk pecsétjét, amibe címerük volt vesve. E* volt a pecsétgyűrű óse. A pecsétek- külön esős portját képezték az idéző pecsétek, melyet királyi hírvivők vittek magukkal hivatalos ténykedésük iga­zolásául. 1255-ből fennma­radt egy oklevél, melyről filfela Ipffldött idézés és a pecsét kétségtelenül igazol­ta a küldetés valódiságát. Ezüstből készült hírvivő jelvényt hordtak I. Rákó­czi György, majd II. Rá­kóczi Ferenc fejedelmi ku­Jedelem nagypecsétjén kí­vül, amelyet szárazpeesét- kent csak országos ügyek­ben használtak hártyára, kisebb ügyekben kis méretű viaszpecsételést alkalma­zott. olyan viaszpecsét függ, melynek mezejében a Ha­hód—Búzád ‘nemzetség ősi jelvényét, később címeréi, a, bölényfejet ,,Comes Tris­tan me misit” (Tristán is­pán küldött) — felirat vesz körül. Tristanus a királyi hirdetők ispánja volt, az Bercsényi Miklós Postapecsétje. 1708. november 26. rfrjal, akik nek szigorú?*« •megtiltották a fejedelmi címert, mint kurirjelvényt nyakukból levenni, tarsoly­ba tenni, vagy inasnak át­adni. Utuk végén .a jel­vényt. a föpoe>tames térnék kelleti átadni. II. Rákóczi Ferenc kancelláriája » íe­A pecsét 'becsületét tanú­sítja Bercsényi Miklós ku­ruc főgenerális utasítása, mely „Postapecsét” nevet viseli és „melynek ereinél paranesoltatik városi, falu-, sr bíráknak s’ lakosoknak közönségesen, ezen karabé­lyé« katona alá, az ki siet- • ve küldettetik Hatvan s’ Eger felé, siető friss lovu szekerezéssel oda menet és visszajövet tartozzanak. Különben cselekedni ne merészeljék. Füzesgyarmati táboréul 1708. november 26.” A postapecsétet felmu­tató karabélyos katona ne­vét: az írás bal sarkára je­gyezték fel: Bodnár János volt. A leggyakrabban hasz­nált pecsét a posták pecsél- hyomója. a postai keletbé­lyegző. Ügy tudják, hogy. a bélyegzés a bélyeg megje­lenésével \ette kezdetét, ami tévedés. A bélyegzés, a „biílogozás’'. még bél végzés kifejezés megelőzte a bé­lyeg használatát. A postai bélyegzés a levéldíjszabos­sal kapcsolatos. 1751. no­vemberétől a levelekért a feladó és a címzett közti távolság és levéls'úly alap­ján kellett a .szállítási díjat készpénzben fizetni. Minél messzebbre szólt a levél és minél súlyosabb volt. annál több volt a vileldíj. A le­vél feladásakor a feladó­nak kellett felírni a címet és a feladási helyet, hogy a viteldijat, amit a feladó és a címzett felesbe . fize­tett, megállapíthassák. A feladó ezt sok esetben el­mulasztotta. vagy a feladá­si hely helyett a lakóhelyét írta. A hiányosságot a posta tisztviselőjének kellett pó^ tolni. Ez eleinte kézzel ment; majd könnyítésül fém helybélyegzőt készítettek magyar, német, vagy latin nyelven. Évtizedek múlva a helységnév mellett mar a feladás napját, hónapját is feltüntették és a bélyegzőt rajzos keretbe foglalták. A bélyegzők 1840 körül kerek alakot nyertek, azon a hó­nap és nap jelzését körbe­vette a helységnév felirata,' mely 1847—1848-ban min­denütt magyar nyelvű volt, majd a Bach-korszakban német. Így fejlődött a bé­lyegző a mai keletbélyegző­ig és bélyegzőgépig. Pecsétet használnak nap­jainkban vállalatok, szer­vek. ahol a címadatok kézi kiírása gyakori, hosszadal­mas. Minisztertanácsi ren­delet szerint hazánkban olyan pecsétet, bélyegzőt, amelyben a magyar állam címere van, csak állami hatóságok, hivatalok, inté­zetek használhatnak: Álla­mi. közületi vállalatok csak a Minisztertanács engedélye alapján kaphatják meg a címeres pecsét használati jogát. Ebben rejlik a pe­csét ereje. t IJr. Kaniody Mikié*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom