Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

1984. augusztus 1., szerda £SZAK-MAGYARORSZÁG 5 Nemet is keli A heiyháti targonceszervíz mondani Bár a szerkesztőség nem panaszügy intéző iroda, kü­lönösen nem lakáshivatal, mégis gyakran fordulnak hozzánk különféle ügyekkel. A vállalatok, hivatalok ál­talában nehezményezik, hogy az illető miért nem hozzá­juk megy gondjaival, miért hozzánk. Az esetek többsé­gében azonban a panaszosok már végigjárták az összes il­letékes fórumokat, ered­ménytelenül, s csak azután fordulnak lapunkhoz. Az egyéni panaszokkal csak akkor foglalkozunk, ha az illető valóban végigment minden lehető és járható úton, s mi is úgy látjuk, hogy neki van igaza, hogy kérése jogos. Igaza? Furcsa dolog ez az igazság. Az illető igyekszik röviden, lényegretörően ösz- szefoglalni a „felháborító" tényekei, mondván, nem kívánja, hogy időnket a rész­letekre pazaroljuk. A részletek azonban na­gyon fontosak, s amikor er­re rákérdezünk, olykor né­mi rés nyílik azon a „ret­tenetes” igazságtalanságon. Nézzünk egy példát. Fiatal családos asszony, kiutalással, végzéssel, hely- színrajzokkal, s minden le­hető irattal felszerelve el­mondja, hogy szanálják a házát és az idős szomszéd- asszonyával akarják egy la­kásba költöztetni. Nem ro­konok, semmi közük egy­máshoz. Mi ez? Oj társbérleti rend­szert akar a tanács kialakí­tani? A tapasztalt újságíróv nem megy fejjel a falnak, nem ugrik hirtelen az írógéphez, — ahogyan ezt a panaszos elképzelte és elvárná — ha­nem arra kéri, hagyja itt a papírjait, mert ez annyira hihetetlen, hogy alaposabban meg kell nézni a dolgot. Telefonok, megbeszélések, több napi munka. A „felhá­borító” tény igaz. Valóban egy lakást utaltak ki a csa­ládnak és a magános nőnek, mert a szanálás előtti fel­méréskor kétszoba-konyhás lakást jegyeztek be. Közben — magánházról lévén szó — a városkörnyéki egyik köz­ségben eladta a házát a csa­lád és megvette az akkorra megosztott lakásból a szoba- konyhás részt, egy szobában pedig — külön bejárattal — maradt az idős asszony. Míg a miskolciak hosszú évekig várnak lakásra, fia­talok tömege, esetleg már gyerekkel — nem is eggyel —, íme fgy is lehet lakás­hoz jutni. Mire a városi tanács el­nökéhez is eljutunk, ott már vitatkozunk. Vitatkozunk azon, miért engedik meg, hogy szanálásra kijelölt ma­gántulajdonú házakat adja- nak-vegyenek. A tanács nem ad el lakónak szanálásra váró épületet. Miért teheti meg ezt a háztulajdonos? A válasz elvágta röviden a vi­tát: — Nincs ilyen tiltó jog­szabály. Állampolgári jog, hogy valaki a tulajdonával hogyan rendelkezik. A vá­sárló azonban, ha nem elég körültekintő, számíthat ilyen kellemetlenségre, mint ami­be a panaszos jutott. Volt még egy lépése a fia­talasszonynak. Ügyészségi óvást nyújthatott be a ta­nácsi határozat ellen. Meg­tette. Megnyerte. Bizonyára azért, hogy mégse legyen új­ra társbérleti állapot Mis­kolcon. A panaszos ügye elintéző­dött, s mit tagadjam, nem tudtam örülni, csak tudomá­sul venni. A napokban csörög a te­lefon. Újra az asszony. Se­gítséget kér, kérdezi eljö­het-e. — Most mi a baj? —kér­dem vissza nem éppen ba­rátságosan. — Úgy tudom, külön lakást kaptak, vagy mégsem ? — De igen, csakhogy kép­zelje,' komfort nélkülit. — Tudtommal a rendel­kezés úgy szól, hogy a sza­nált nak azonos komfortfo­kozatú lakást kell adni, mint amilyenben lakott. Az önöké nem volt komfortos. — Ez igaz, de a szomszé­dok többen új lakásba köl­tözhettek, bérházba. Azoké sem volt komfortos. Miért tesznek kivételt? Minket miért nem illet meg egy összkomfortos lakás, ha má­sok kaphattak? Megjelentek előttem gon­dolatban az évtizedek óta itt élő, talán itt is született em­berek, akik a kis vasgyári lakásokban is csak bérlők voltak, s akik bizonyára ne­hezen kaparták mast össze a komfortfokozat különbségé­nek árát. Válaszom rövid volt: — Asszonyom, fi g ve vei nem foglalkozhatunk. A ta­nács jogszerűen járt el. (Adamovics) Nyolc község határában működik a csokvaománvi Hegyháti Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet. Az össze­sen 4700 hektányi területük­ből mindössze 1700 hektárt használnak szántóként. A dombos vidék termőtalaja nem a legjobb, átlagosan 8 aranykorona értékű. Az idén 520 hektárról takarítanak be búzát. 200 hektárról árpát, 70 hektárról zabot, 50 hek­tárról silókukoricát és 800 hektárról napraforgót — töb­bek között. Az alaptevékeny­séghez tartozik még az ál­lattartás, jelenleg 1000 anya­juhot számlálnak, de az év végén mór kétezret. A hár­mas hasznosítás — a tej, a gyapjú, a bárány — révén megtalálják számításukat, ezért tervezik 3 ezerre nö­velni számukat. A sokáig veszteséges ter­melőszövetkezetben az utób­bi években sikerült fordula­tot elérni: s ma mór nyere­ségesek. Az alaptevékenység hatékony javításán túl, olyan melléküzemágakat hoztak létre, amelyek nagymérték­ben hozzájárulnak az ered­ményekhez. Özdon papirfel- dolgozó üzemet működtetnek 35 fővel, főleg csökkent munkaképességűekkel. Több mint száz asszony és lány varr és hímez a tsz bedol­gozó rendszerében a háziipa­ri és népművészeti szövet­kezeteknek, többek között a miskolci Avas Háziipari Szö­vetkezetnek is. Targonca­szervizük már országos hí­rű. Bolgár gyártmányú elekt­romos targoncára specializá­lódtak. Korszerű üzemet ala­kítottak ki a közös gazda­ság központjában, ahol Ko­vács György gépészmérnök vezetésével 20 fiatal szakem­ber dolgozik. Hasonló lel­Kiszáftó neretSk útra késre« száminál működik a buda­pesti kirendeltségük is. Ezenkívül meg húsz szak­Loctó Jbrsef Wv, emberük járja az országot úgynevezett kiszálló szerelő­ként. t i i i ■ ■ i i i i i i i Csöndes, nyugodt a víz tükre Csónakital a Az elmúlt év nyarán az aszály és a hőség opálos- ra, szürkéskékre festette a tó vizét, s Garadnára néző végén megmutatta magát az előrehaladott mocsara- sodás. Most mélyzöld a Hámori-tó vize, a szín majdhogynem haragos, ám tükre rezzenéstelen. Így, ilyennek szeretjük Miskolc tavát. A vasárnapi, kirán- dulós-csinálta evezősök biz­tonsággal gyakorolhatják raita „tnénmámniVoi'' • Hánwijavon széles ladikok a biztonsá­got szolgálják, no és itt van a két csónakmester, akik segédkeznek a vízre szállásnál, s kézi hangszó­rójuk segítségével szigorú­an figyelmeztetik a sza­bálytalankodókat. — A tavalyi szezon sok­kal jobb volt — emlékezik Paphalmi József csónak­mester — Az idén május eleje helyett június közepén kezdtünk, s jóval kevesebb i-ninl pl ­A viiresrcillósnál Rívó Barna csónakmester segédkezik múlt évben. Szeptember végéig leszünk itt — ha az időjárás közbe nem szól ... A csónakmesterek leg­fontosabb kikötése: italos ember nem szállhat a víz­re. Tilos a csónakban fel­állni, s átevezni a tő kö­zepén, sodronnyal jelzett határon. Egyébként pedig mindenki saját felelőssé­gére ülhet a ladikba, hi­szen csak ránézésre ugyan ki tudná valakiről megál­lapítani, hogy mennyire ért az evezéshez. Az orosz, né­met és természetesen ma­gyar nyelven irt felirat is figyelmezteti a csónakázó- kat a betartandó szabá­lyokra — mert ne feled­jük, a Hámori-tó veszélyes víz, mélysége jó néhány ponton meghaladja a húsz metert, s hófoka olyan, hogy nemcsak úszni, de még megmártózni sem ta­nácsos, sót tilos benne. A csónakázni szándékozók döntő többsége — saját jól felfogott érdekében — be­tartja a szabályokat. Bal­eset az idén még nem tör­tént, s tavaly is csak .egyetlen alkalommal adó­dott ok a riadalomra. Egy ■ huszonéves fiatalember a csónakház stégjéről a víz­be esett, de egyhamar a parira kapaszkodott. Mint kiderült, tengerjáró hajó matróza volt... (ndvardy) Sátoraljaújhelyen A r * **I *"I " | népi ülnökök munkájáról A tanácsok megalakulásá­val egyidejűleg történik min­den alkalommal a bíróságo­kon tevékenykedő népi ül­nökök megválasztása is. Így a tanácsokéhoz hasonlóan, a jelenlegi tervidőszak végén az ő megbízatásuk is véget ér. Ez a magyarázata annak, hogy a Sátoraljaújhelyi Vá­rosi Bíróság elnöke a Sátor­aljaújhelyi városi Tanács ülésesi tájékoztatóban szá­molt be az 1980 júliusában megválasztott népi ülnökök tevéken vségéről. A Bírósági Szervezeti Tör­vény szerint az első fokon eljáró bírósági tanács^ egy hivatásos bíróból és két né­pi ülnökből áll. A hivatásos bírákat határozatlan időre, a népi ülnököket öt évre vá­lasztják. Ez utóbbiaknak az ítélkezésben a hivatásos bu­rákkal azonos jogaik és kö­telességeik vannak. A népi ülnökök nemcsak részt vesznek a tárgyaláso­kon, hanem kérdéseket is in­tézhetnek a meghallgatott- hoz. A tanácskozásokon kö­telező számukra a vélemény- nyilvánítás. Az ülnököknek természetesen különvélemé­nyük is lehet. Ha a tanács­kozáson nem egyezik a két népi ülnök és a hivatásos bíró véleménye, mindig a többségi véleményt kell ki­hirdetni. Elmondotta tájékoztatójá­ban dr. Németh Ferenc bí­rósági elnök, hogy a városi bíróságnál jelenleg 80 népi ülnök tevékenykedik: mun­kások, parasztok, értelmisé­giek. alkalmazottak es egyéb foglalkozásúak. A gyakorlat szerint általában két ülnö­köt hívnak be a bíróságra, s a működésük egy hónapig tart. A munkájuk megkez­dése előtt tájékoztatják őket a bírósági feladatokról és a velük szemben támasztott kí­vánalmakról. Évente 8—10 előadásból ál­ló ülnöki akadémiát rendez­nek nekik, hogy megismer­kedhessenek az új jogsza­bályokkal és a bírósági gya­korlattal. A bíráknak az a tapasztalatuk, hogy a rend­szeres oktatásban részt vevő népi ülnökök igen tartalmas munkát tudnak végezni. s igazi munkatársai a hivatá­sos bíráknak. Arra is alkal­masak, hogy egyes bírói ha­táskörbe tartozó eselekben a bíró helyett eljárhassanak, ahogyan ezt a törvény is le­hetővé teszi. Teliát a népi ülnök is hozhat ügyet befe­jező határozatot, magánvá- das ügyben bírói határozat­tal dönthet. Elismeréssel szólt a bíró­sági elnök a 80 népi ülnök tevékenységéről, név szerint is megemlítve Bácskái Mik­lóst. Helmeczy Sándort. Ka­posvári Lászlót. Molnár Fe­rencet. Nádori Sándornét, Székely Beidnél, akik fegyel­mezett munkájukkal, ered­ményes közreműködésükkel hathatósan segítik a városi bíróság munkáját. _ Nagyüzemi javításra rendezkedtek be a központi targoncáin*' vizükben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom