Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-03 / 181. szám
1984. augusztus 4., szombat Z- ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 „Pénzért mindent tehet?” Néhány megjegyzés a KISOSZ megyei szervezete észrevételéhez A vizsgalatot végző népi ellenőrök nem kc.szilel tele pontos felmérési, (ez nem is volt feladatuk) a divaláru- kiskereskedök területi elhelyezkedéséről, de a vizsgálatra többek közölt azért került sor. meit Miskolc város egy Viszonylag kis. területén — a belvárosban — gomba módra szaporodó üzletek, pavilonok különféle megjegyzésekéi. ne- Rativ észrevételeket váltottak ki a lakosság körében. ,< • Elhangzottak olyan vélemények is, hogy a lakosság által jobban igényelt külön* télé szolgáltatások céljára, •okkal nehezebb üzlethelyiséget szerezni, mint a vizsgált szakmákban; továbbá az állami vállalatok, szövetkezetek sokkal esélytelenebbül pályázhatnak egy-egy pavilonhelyre. ugyanakkor a magánkereskedők lényegesen könnyebben jutnak üzlethelyiséghez, vagy építési lehetőséghez és tevékenységüket sokkal kevesebb hatósági megkötés terheli. " A vizsgálatban részt vevő ,*épi ellenőrök arra a megállapításra jutottak; hogy a pavilonépítések és a megüresedett üzlethelyiségek megszerzése területén nincs minden rendben. Például: *; " — az Ady Endre utcában megüresedett üzlethelyiség kiutalása végett pályázatot nyújtott be egy cipész és egy fényképész kisiparos, valamint egy divatáru-kereskedő és egy magán vendéglátós. Megítélésünk szerint a belváros eléggé túltelített a di- yatáruboltok és a vendéglátó boltok tekintetében egyaránt; — nagyobb szükség lenne akár cipészmű helyre, akár fényképészüzletre. Az Üzlethelyiséget; mégis vendéglátóipari célra utalták ki. — A Széchenyi út 16. sz. f álatti helyiséget, az illetékes hatóság, özvegyi jogon kiutalta cipészműhelynek. Ezt követően a bérlő polgári jogi társaságot létesített leányával, kérelmükre megkapták a magánkereskedői igazolványt ajándéktárgy üzletkörre, ugyanazon helyiségbe. Az illetékes I. fokú hatóság a helyiség kiutalását e célra megtagadta, mivel maga is fontosabbnak tartotta a cipészműhelyt, mint egy újabb ajándéktárgy-üzletet. A kérelmezők viszont II. fokon végül mégis megszerezték az üzlethelyiséget. Megítélésünk szerint. a szakmai és területi, arányosabb elosztás jobban szolgálná a város lakosságának érdekeit. Azonban: az e téren tapasztalt fonákságoknál is nagyobb problémának tartjuk az alkalmazott árakkal, az árubeszerzésekkel és az adózás alapját kepezó bizonylatolással összefüggő lazaságokat. melyek oly mérvűek, hogy lerontják az árukínálat színvonalában elért eredmény értékét. E problémák lényege: — a kiskereskedők mintegy fele — az érvényes rendelkezések ellenére — a fogyasztói árat az árun nem tünteti fel; — az áruk jelentős részéről (nagy többségéről) nem rendelkeznek olyan beszerzési bizonylattal, amelynek /alapján az áru származása, beszerzési ára és az érvényesített haszonkulcs megállapítható lenne; — az előzőből következik, hogy az előírt bizonylatok hiánya miatt a kereskedők valóságos árbevétele, jövedelme nem állapítható meg, hiszen amely árumennyiségről nincs bizonylatuk, az általában a pénztárkönyvben sem szerepel és az nem képezheti az adózás alapját sem. Az állami, szövetkezeti kiskereskedelem átlagos árrés- szintje 9—10 százalékos, amelyből mindössze 1,5—2 százalék a nyereségszint, A nyereségnek viszont 75—R0 százalékát különféle címeken a költségvetés elvonja. Az ellenőrzött kiskereskedők döntő többsége ugyanakkor 20— 30 százalékos haszonkulcs alkalmazásáról tájékoztatta az ellenőröket. Igaz, a kereskedők fizetnek a hiányos bizonylatok miatt forgalmi adót, de felmerül a kérdés: arán5rban áll-e az a számlával fedezetlen forgalom volumenével, melynek mértékét jelenleg senki nem ismeri ? Megítélésünk szerint az említett okok miatt, mind az árutermelő kisiparosok, mind a kereskedők egy részénél olyan többletjövedelem képződik. amely nem áll arányban a végzett munkával, annak hasznosságával és ez irritálja a közvéleményt; joggal! E téren tehát alapvető változás szükséges a magánszektor mindkét ágazatában, nevezetesen érvényt kell szerezni a számlaadási, bizonylatolási kötelezettségnek. Abuczki József « NEB-vizsgálat vezetője az üzembea Gysoílri \ a msztnvl kohászat profilaktóriuma híressé vált azóta, hogy az Üzem egy gyógyfürdőt épített a dolgozóknak. Egész nap ömlik a forró víz. a kokszolóüzemből, majd rövid útját egy nagy forró tóban fejez.i be. Az üzem orvosai fedeztek fel, hogy ez a víz, a kokszolóüzem melléktermőkelvel elegyítve gyógyító hatású, összetételét tekintve hasonlít a Maceszta (Krim-félszi- get) híres ken forrásához. A szakszervezeti bizottság javaslatára felépítették a kohászat sajat üzemi Macesz- táját. Az üzemi konyhán készül az ízletes, kiadós ebéd Iváncsó János kerületvezető megbeszéli a munkát a Szlovákiából és Ceglédről eikezett szállítókká! A táj — a sárguló © búzatáblák fölött remegő harminc fokos levególenger, az. út szelén virágjukat elhullatott poros levelű akácfák, a távolból is idesárgáUó-zöldellő ba- rackültetvény, a dombon uralkodó vár — romantikus látvány a turista számára. De ahogy megjelennek a kék, sárga színű kombájnok, a szürke, a zöld tehergépkocsik, a piros traktorok cs pótkocsik, az úthajlatban — mintha a földből bújnának elő —, megtelik a levegő a robbanómotorok zajával, és nyomban felszáll a por. Az abaújkéri határból vonultak ide, ahol a röpke délelöl! a Sárpatak-dűlő 50 hektárnyi területén délután kettőre betakarították a termést. A vár alatti Vi- téztelek-dülö 53 hektárján estig a nyolc kombájn, a tizenegy szállítójármű bees eltakarítja a várhatóan jó termést. A tájról nyomban elszáll a romantika bája, a táj napszálltáig a kemény munka területe. Bodnár Sándor, a termelőszövetkezet elnöke az idén a tavalyitól sokkal jobb termést remélt. Akkor átlagosan 45 mázsa búzát nyerlek egy hektárról, az idén is hasonló mennyiséget terveztek. De a jó ta- lajelőkészités, a munkák időben való befejezése, a kitűnő vetőmag az aszályos időjárás ellenére is jóval többel ígér. E hét elején pedig lehetővé vált, hogy leállítsák az olajjal működő gabonaszárítót; a nagy meleg, ami az embert és a gépet is megviseli, úgy hasznosul, hogy egyből tárolhatják a terményt. íran- csó János kerületvezető a prémiumrendszertől különösen sokat remél. Mint mondja, a napi mérések alapján, a teljesítménytől függően, a kombájnosok tel j es í t mén y bér ü k 20—30 százalékát is megkaphatják, és amennyiben a .szemveszteség pem haladja, meg a 3 százalékot, naponta 250 forint prémiumot kaphatnak. így az aratás 14—15 napja alatt megkeresik a több mint 12 ezer forintot. A kombájnosok. Sváb Gyula egyébként személyKortársaink A kombájnosok Ebéd és pihenő ot akácfáit árnyékába« gépkocsi -vezető. Kűri fia Ferenc, Jansik István, Ha- raszin László, Földest István mezőgazdasági gépszerelők, Görög Sándor pedig mezőgazdasági gépész Most a kombájn izzasztó üvegfülkéjében rázatják magú* kát harmattól harmatig, reggel 6 órától este 9-ig. De így vannak a szállítók is, közöttük a ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Tsz- ból Czinege Pál gépkocsi- vezető, Nagy Pál és Pető Sándor rakodók. A haláron túlról, a szlovákiai Peri m-Chimből, az Egyesült Földmű vesszövetkezetből Frantisek Szemanéik érkezett traktorával és pótkocsijával, hogy segédkezzék a szállításban. A vendégeket a helybeli általános iskolában szállásolták el. A gazdaság üzemi konyhájában Kavalyecz Lajosné irányításával több mint száz íóre főznek, látogatásunk napján csontlevest, párizsi szeletel, petrezselymes burgonyával, és káposztasalátát is készítenek. Zárt edényekben szállítják a munkaterületre, ahol a betakarításban részt vevők kiemelt adagot, kapnak. Hűsítő ital helyett kedden fagylaltot kaptak, az elnök hozta el a maga vezette Volgán — a gépkocsivezető most kombajnos. — A termoszból hamar elfogyott a fagylalt, osztatlan sikert aratott. A kannából friss víz került a poharakba, kiki elszívott még egy cigarettát, gondosan eltaposta a fűben, aztán újra felzúgtak a motorok. Kosarakba kerültek az edények, azok teherkocsira, ás vissza az üzemi konyhára, ahol már készítették az uzsonnára a szendvicseket es hútötték a kólát. Kevés zavar csak akkor támadt, amikor az egyik kombájn váratlanul . megi állt. Elromolhatott, eltörhetett valami. A terepjáró azonnal elindult a központi gépműhelybe, hogy a helyszínen lévő két szerelőnek segítséget, szerszámot, tartalék alkatrészt hozzon. A műhelyben is reggel * órától este 6 óráig dolgoznak ilyenkor, aztán pedig ügyelétet tartanak, amíg a határban dolgoznak a gépek. A kombájnok nyomában pedig megjelennek a traktorok, összehúzzák á szalmát. amiből kazlazásig á' tsz-tagok vihetnek háztáji állattartásukhoz. Nem kés-, lékednek a tarlóhántással sem. Kár, hogy nincs öntözési lehetőségük, ami részben akadályozza a má- sodvetés sikerét. Pedig a 400 szarvasmarha és az 1500 anyajuh téli ellátásához sok takarmány kell. A zaj és a por csak akkor ül el a Vitéztelek-dülő fölött, amikor az estével, leszáll a harmat. A kom- bajnos ilyenkor zsibbadtnak érzi egész testét, fülét. mintha most nyitották volna meg. meghallja a távoli vonatíüttyöt. A tsz-központ zuhanyrózsái alatt már dúdolni jön meg a kedve. A helyi italbolt elhanyagolt kertjének vasasztalai megtelnek gyöngyöző testű sörösüvegekkel. Nem sokáig álldogálnak az udvaron, kiki hazatér családjához, a vendegek szálláshelyükre. A kombájnosok ezekben a napokban nemigen tartják számon a tévé műsorát. Feküdni, pihenni, aludni vágynak, frissen vetett ágyban ... Szöveg: Oravee János Kép: Tamás István Éppen fél éve. hogy — • az itt lakok és a járókelők nagy örömére — sétálóutca lett a miskolci Széchenyi utcából. A gépjármű- forgalom elterelésével jelentősen csökkent a zajszint, s a levegő kipufogógáz-tartalma is jóval kisebb. — Tisztább lett tehát a főutca? — kérdeztük Bulla Zoltánt, a Köztisztasági Vállalat főmérnökét. — Minden éjszaka két locsoló- és két seprökocsink dolgozik a járdán és az úttesten, napközben pedig három ízben megy végig egy seprőgép a járdaszegélyek közötti területen. Ezenkívül két dolgozónk teljesít itt hagyományos szolgálatot, akik a hulladékgyűjtőket is rendszeresen kiürítik. A nappali takarítást egyébként a nagy forgalmon kfrttl a járókelők is akadályozzák, sokan zaklatásnak veszik ezt a tevékenységet. — Budapesten taláHwxmi ügyes kis járdasepró gépekkel. Nem lehetne itt is alkalmazni ilyeneket? — Olyan gépet, amely a virágtartókat, oszlopokat kerülgetve, teleszkópos berendezéseivel a zugokban is szépen kiseper, nehéz beszerezni. Bejelentettük az igényünket olyan gépekre, de nem tudni, hogy ezeket mikor kapjuk meg. Addig is sokat javíthatnak a sétálóutca tisztaságán az ott levő boltok alkalmazottai. hiszen az üzletek előtti járdák takarítása — függetlenül a mi munkánktól — az ő kötelességük is, aminek nem mindenütt tesznek eleget. Lényegesen kevesebb lesz a por a villamossínek cseréj« után, még könnyebben lehet majd a tisztaságot biztosítani, ha a tervezett átépítés nyomán egy szintbe kerül a« úttest és a járda. De a járókelők kulturáltságán ki múlik a Széchenyi utca fis», tasága. Seprik az utcát... I
