Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
1964, augusztus 26,, vasárnap ÉSZAK■ MAGYARORSZAG 5 Edelénv A Bodra «ügyét m utóbbi években mind többen látogatják, elsősorban a hazai kirándulók. Sokan a Jósvaföre, Aggtelekre vezető útként is ezt válosztják és meg-meg- állnak a látnivalóknál, például az edelényi kastélynál, melyet mi, közelben lakók sem mulasztunk el megnézni újra és újra. Képünkön: a kastély a sokszor megcsodált kapuval. Gyárőrök - pórázon Vifaminos ötletek Immáron úgyannyira benne járunk az augusztusban, hogy hamarost nyakunkon a szeptember, azután meg jönnek a latyakos, trutymós idők, majd a fagyok, sivítani kezdenek a disznók és máris tömhetjük magunkat degeszre a zsíros húsokkal, töltött káposztákkal, friss tepertővel meg egyéb kártékonyságokkal, semeddig sem várhatunk hát a vitaminok összegyűjtésével, éppen itt az ideje, éppen most augusztusban. amikor a nagymenők lecsót is mernek főzni, meg dinnyét is kóstolni, együnk hát mi is egy kicsinyke főzeléket, feltét nélkül, csakis a vitamin, a tápláló erő kedvéért, ne várjunk tovább, induljunk... Egy szuszra hadarja el kiváló ötletét barátom, es minő igaza van! Nézzünk hát be néhány vendéglátóípari egységbe, a vendégszerető megyeszékhelyen. Főzelékügyben. Feltét nélkül. Minek valóban itt az ideje, mert mikor máskor, ha nem éppen most? Benézünk! Persze, nem a nagy, flancos helyekre, ahová egyébként a korábbi években apró pénzecskékkel is be mertünk ülni, ma viszont már csak a kisiparosoknak, butikosoknak van ott törzsasztaluk, nem ezekre a helyekre, hanem a kisebbekbe. A szerényekbe. Például a Gömöri. Volt ebben forgalom, étel- választék — ital is — régebben, amíg a szerződéses forma ki nem találtatott, bár puccosnak, kikent-kifentnek sohasem lehetett mondani. Azért jól ment. Később aztán hol szerződéses, hol állami lett, most tán ismét szerződéses. No, nézzük csak az étlapot... van bizony itt van aszongya, szárazbab főzelék, meg krumplifőzelék. Hát... Jobb lenne, mondjuk egy kelkáposzta-, vagy tökfőzelék, vagy zöldbab, vagy ilyesmi, ha már augusztus van, és a dolgozó végre meg is akarja fogadni az egészségügyiek tanácsait, kik rádióban, újságokban, és minden lehető helyen gues- molják, becsmérlik nagy za- bálásainkat, biztatnak ellenben a jóra. a helyesre, a keresett főzelékekre, de ha száraz bab van, meg krumpli. hát legyen! Csakhogy nincs. Kiírva van, eléggé olcsón is, délidőben járunk, a konyhában viszont mégsincs ilyesmi. Nem is baj. majd eszünk rendes főzeléket másutt. Például a Hugiban. Ráadásul szabadban, árnyas fák, kellemetesen susogó lombok alatt, csendben, nyugodtan, madárcsicsergésben, hadd pihenjen az a dolgozó ebéd közben is! Mindezt szükséges elmondani barátom nyugtatására, mert kissé ingerlékeny, és ha a fejébe Vesz valamit, véghez akarja vinni, most például a zöldbabfőzeléket. Rosszkor érkezünk viszont a Hágiba. Reritniokat döntögető emberek ülnek az asztaloknál, Üres asztalok is léteznek ugyan, de azokat nem terítették meg. más asztalok pedig, melyekhez leülhetnénk, söröskorsókkal telik. meg hamuval. Álldogálunk, magunkra hagyottal! egy ilyen edésre váró asztalnál, észrevétlen álldogálunk. A felszolgálónő siet, nem mondhatni, hogy nem, de valahogy mindig kiesünk'a látómezejéből, pedig már el is gáncsolhatnánk, oly közel megy el mellettünk. De hát söröznek a fiúk, nagyobb társaságokban. Kicsinyég még várakozunk, majd útra kelünk. Van itt egy fedett szoba is. Majd ott. Két- három ember lézeng a fedettben, a folyosón mégis szót válthatunk, nagy fortéllyal a kiszolgálóval, kérdvén, vajon itt, a fedettben is ő nem szolgál ki bennünket? Mondja, hogy igen, mivel kevesen vannak, nem ér rá, így ballagunk tovább. No, hová? A Kakas! Van itt a közelben egy Kakas elnevezésű egység, igaz, eléggé drága — bár talponálló — meg sokan félnek a lépcsőktől, mert különös mód, itt úgy van „megoldva” a helyiség, hogy a tele tálcával, lépcsőkön kell leügyeskedni az asztalokig. Most nem kell, mert főzelék: nincs. Amúgy, általában van egyetlenegyféle, de most éppen nincs. Most már azért is! Itt a közelben az ínyenc elnevezésű valami, lesz, ami lesz! A jó szándék ugyan megvolt bennünk, de hát gyerünk azzal a toros káposztával! Jót tesz az így a nyári melegben! Van Is toros káposzta. Adnak is. Macskának is kicsi lenne, műanyag tányérkába két-három evőkanálnyit tesznek. Pluszonnyolc ötven! De nekünk sem a tényér, sem az eszcá.ig nem kell. Akkor is annyi. És nagy szerencse, hogy egy ilyen talponállóban, tehát kifejezetten olcsó helyen vagyunk! Fogy is a káposzta. A barátomé kissé gyorsabban is, mint illene. A zaftja, a leve szétterül a tálcán, ott csillog. A macskának i* kiesi, műanyag tányérka «gyám* szét van repedve. A lé * repedésen elfolyik, a tálcán meg szétterül. Különös szerencse, hogy éppen ő kapta a repedt műanyag izét. Mégiscsak vannak örömök az életben! Frtsfca Tibor Még mindig hódít a farmer A Májas 1. Ruhagyár éa az amerikai Levi Strausscég 1987-ig meghosszabbította a farmergyártásról szóló kooperációs szerződését. Ennek értelmében, a magyar vállalat az amerikai gyártási eljárás alapján továbbra is évi egymillió farmert készít marcali gyárában. Ebből évente 400—500 ezer női, férfinadrág kerül a hazai üzletekbe, a többit a Levi Strauss-eég értékesíti. A világhírű márka fazonja az utóbbi időben alig változott, csak a modellek szára szűkült és a régebbi fényes felület helyett, most a matt, mosott a divat. A magyar vállalat is követi a divat változásait. Például a már elkészült indigókék nadrágokat utólag speciális mosógépekben kezelik. A mosás után a késztermék . így lesz igazán divatossá. Egyébként a hazai vásárlók az ilyen, utólag mosott, de hagyományos fazonú farmerokat keresik leginkább. — Két rossz őrtől többet ér egy jó kutya — szögezi le az üzemi portás. — Dundi komondorkeverék, Dodó ősei között inkább farkaskutyák vannak. Higgye el, a keveréknél, a korcsnál nine* jobb őrző. Ide aztán nem jön be tolvaj, szét is tépnék. Jobb kutyák ezek, mint azok a híres dohánygyáriak... Ezek szerint a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban híre« kutyák szolgálnak. Felkeressük őket. Tisztes távolból ismerkedünk á három jószággal. Nagy-nagy gyanakvással lesik minden mozdulatunkat, érezzük, bajba kerülnénk, ha csak egy lépéssel is közelítenénk... — Csodálatos állatok — dicséri Kovács Tibor, a gyár rendészeti vezetője. — A múlt év decemberében vásároltuk őket az ócsai mező- gazdasági tsz állattenyésztő szakcsoportjától, huszonhétezer forintért. Mindhárom speciálisan, őrzésre éa személyi védelemre képzett németjuhász kutya. — Régen is voltak őrkutyák a gyárban?-r- Nem, ezek az elsők. A gyár gazdasági vezetői tavaly hozták a döntést, és ennek mi, rendészeti dolgozók örültünk a legjobban. Három utca és egy sportpálya határolja a gyárat, sok dolguk volt, különösen az éjszakai óröknek. — A munkásé*: fogadták a kutyákat? — Az az igazság. Hegy nehezen szokták meg őket, féltek tőlük. Aztán kiderült róluk, hogy mennyire fegyelmezett állatok, nem kell tartani tőlük. Igen sokan etetnék őket, de ezek a kutyák idegentől nem fogadnak el élelmet. — Szolgálatba« bogy viselkednek ? — Elég gyakran Járok be éjszakai ellenőrzésre. Már 30 méterről, széllel szemben is észrevesznek, és bár nappal jó barátságban vagyunk, éjszaka nekem sem kegyelmeznének. Volt idő, amikor nem bíztam Berryben, gyávának, erélytelennek tartottam. Aztán a gondozójuk bebizonyította, hogy milyen is Berry. Ha nincs a közelben egy létra, amire gyorsan fölkapaszkodtam. bizony meg- ismerkedek Berry fogaival.- Totrafl Fogd meg! - mottg fotáriporte rönkre Bony ja. Még s raren cs«, hogy azonnal „megállj! I“ vezényelt. Közeleg wt etető« Mefe megérkezik a három jószág gondozója, PUzormszkg JéBOi. — Érdekes munkája raa. — Hegesztő-lakat«« vagyok itt a gyárban, a kutyák gondozását másodállásban végzem csak. Igen szeretem a kutyákat, hét évig magántenyészetem volt, de aztán bérházi lakásba költöztünk ... — Miből át! a gondozás? — Trenírozom, etetem, tisztítom őket. Akkor a leg-' boldogabbak, amikor fürödni megyünk a Bodrogra. — Melyik a kedvenc? — Nincs kedvenc, mindhármat egyformán szeretem. Külön egyéniség mindegyik. Cézárnak akkora a mozgásigényé, hogy meg nem á* egy percre sem. Berry higgadt, olyan, mint egy megfontolt professzor. Azt mondja az állatorvos, aki időnként megvizsgálja őket,' hogy több mint 350* kutya van Sátoraljaújhelyen, de ő Berryt választaná. Vük egy kiismerhetetlen jószág, rettentő kemény. Míg a másik kettő vígan játszik egymással. ez a legkisebb, legzö- mökebb kegj'etlenül összeveri őket, ha megharagszik. Elterjedt a városban Cézár, Berry és Vük érkezésének híre, tudnak különleges képesítésükről — a régi tolvajok is. Lévay Györgyi Fotó: Laezó József — Tíz méter, százhuszonötös, műanyag bevonatú kerítéshálót kérek, — közölte vásárlási szándékát a vevő a tokaji műszaki bolt egyik eladójával. — Ilyen méretben nincs! — hangzott a válasz. — Kell, hogy legyen, az egyik ismerősöm percekkel ezelőtt veit ilyen méretű kerítéshálót, amelynek 68 forint métere..., és mondta, hogy még bőven van belőle... — Lehet..., menjen el kérem a szabadtéri telephelyre, és nézze meg. Ha van is, akkor se 68 forint, hanem 72. — így az eladó és útjára bocsátotta a kedves vevőt, aki már akkor sejtette, hogy megkezdődik a kálvária a kerítéshálóért. De nem tett le szándékáról, hiszen kell a háló, és pontosan tíz méter, se több. se kevesebb. Mert. ha több, megmarad, kárba vész, ha pedig kevesebb, mivel lehet pótolni a hiányzó részt? A lerakat, az úgynevezett szabadtéri telephely alig néhány száz méterre van * műszaki bolttól. A kerítéshálók külön területen vannak elhelyezve, mindenféle méretben. Hosszú várakozás után végié megjelent az egyik kiadó. Kdmor arcú, szűkszavú fiatalember. — Tíz méter, százhuszon- ötös, műanyagbevonatú keri- téshálót kérek — közölte a vásárló, de alig fejezte be a mondatot, az alkalmazott basszus és határozott hangon közölte: — Olyan méretben nincs! — S már ott is hagyta volna A kiadó csak állt szótlanul, mereven nézte a vásárlót, az is’csak állt, nézte a kiadót, végül hosszú hallgatás után a műszaki bolt alkalmazottja feltette a furcsa kérdést: — Mérőszalagot hozott magával? A telephely környékén senkinek nem volt mérőszalagja. Végül gondolt egyet a türelmes vásárló, es bement a közelben levő háztartási boltba. A boltvezető, miután kifejezte csodálkozását, adott eg)’ mérőszalagot, abban a reményben, hogy még tálán viszontlátja, bár nem nagy értéket képvisel... Ismét vissza a telephelyre, s most mar a kiadó amúgy ímmel-ámmal, lemérte a 7 métert abból a bizonyos 17 méteres tekercsből. — No, akkor most mégmérjük, hogy valóban megAvagy: Tokajban hány méter a tíz méter... a vásárlót, de az határozottan visszatartotta: — Van százhuszonötös, mert megnéztem! Ott áll a sarokban a sok tekercs! Abból kell nekem, pontosan tíz méter! — Tényleg van .. t ismerte el a fiatalember, s így folytatta: — Van Is egy tekercs, amely pontosan 17 méter. Vigye el kérem az egészet, hogy ne kelljen elvágni belőle 7 métert... — Csak tíz méterre van szükségem ... semmivel se többre ... — Mérőszalagot? Ugyan minek? — csodálkozott a vevő. — Hát csak azért’, hogy ebből a 17 méteres tekercsből lemérjem a 7 métert... — Nem hoztam mérőszalagot .. „ én vásárolni jöttem ... — Akkor sajnos, nem tudom kiszolgálni .... szerezzen valabonnét egy mérőszalagot! — Itt a telepen nincs valakinek? — Nincs kérem, mondtam már! van-e a tíz méter — közölte a vevő, es végiggurította a zöld színű kerítéshálót az udvaron. — Ez csak kilenc méter! — Az nem lehet! — tiltakozott a kiadó. — Annak tíz méternek kell lennie! — Es ő is megmérte, és közölte a megfellebbezhetetlen végeredményt: — Tíz méter! — Nem, csak kilenc! Pontosan kilenc! — állította a vevő, de hasztalan. Az alkalmazott se volt rest, még egyszer lemérte a tekercset, közben jól meghúzta, kifeszitette, s közölte a végleges méretet: — Kilenc méter és húsz centiméter! — Nem kérem, csak kilenc méter! Pontosan kilenc! Mérjük csak le együtt! A hálót ismét jól meghúzták, kifeszítették, megfeszítették és a méret nem változott: tíz méter. A kiadó nem szólt, észrevette már, hogy emberére akadt, hogy „tévedett” és persze nem önmagától, hanem a vásárló kérésére lemért még egy métert, odadobta a 9-es tekercs mellé, s egy koszos,, vastag papírra ráírta: — Tíz méter, hatszáznyolc- van forint. (Ef volt az első „számla”!) Ezzel a papírral tért vissza a vásárló a műszaki boltba, bemutatta az egyik eladónak, az számlát készített, majd a pénztár következett, és végül vissza a telephelyre a tíz méter hálóért, ihajd vissza a Háztartási boltba, a kölcsönkért mérőszalaggal... Mindez másfél órát vett igénvbe. De nem baj, végül is meglett a szép zöld keritésháló ... (—szegedi—) ! \
