Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-16 / 192. szám

—B——I 1984, augusztus 16„ csütörtök ESZM^MAÜ Y ARQRSZAG 4 Filmíevél Omega Egy koncerten kívüli kocka a filmből Hernádi Gyula riportjait, ap­Eüxpech'ció Miskolcról az Telekire emlékező tábla r Zene sok-sok bolondozás- sal? Koncert „blödlivel” fű­szerezve? Ilyesmin töpren­gek, miközben peregnek ./ön­cső Miklós új filmjének kép­sorai. Erről a filmről nem lehet szabályos kritikát írni, nem lehet elemezni a mon­dandóját, hiszen az nincsen, mint ahogyan revüfilmtől ezt nem is lehet számon kérni. Eléggé köztudott, hogy ez a film a nagy hírű és hűszesz- tendős Omega együttes 1982 novemberi, budapesti sport- csarnoki nagyszabású kon­certjének a felvétele, illetve erre a felvételre épült. Ugyanis a domináns elem természetesen az Omega ze­néje, az árad hetvenöt per­cen át, s a hetvenöt perc­ből legalább hatvanat az em­lített sportcsarnoki koncert felvételei töltenek ki, ám közben a kamera el-elkalan- dozik másfelé, hogy álinter­júkkal, a Janesó filmjeitől elválaszthatatlan motívumok fel-felvillantásával valami mást is adjon, mint egy kon­cert közvetítését. Van idő — mivel a cse­lekményre nem kelll külö­nösebben figyelni — Janesó filmes pályáján gondolkod­ni. Korszakol nyitott több mint húsz évvel ezelőtt az Oldás és kötés című filmjé­vel. Majd kialakította a ma­ga sajátos formanyelvét, s megalkotta a felszabadulás mindmáig legérzékletesebb filmábrázolását, az így jöt- íem-et. Aztán berobbant a magyar filmművészetbe a Szegénylegények, s elkezdő­dött Janesó azon filmjeinek sora, amelyben alkotótársá­val. Hernádi Gyula íróval együtt a hatalom és az erő­szak, a nép és a hatalom, a forradalmi erőszak helyén­valóságának kérdéskörét jár­ta körül sajátos eszközök­kel, szinte óriási népi folk­lórrevükbe fogalmazva. S közben színpadon is megal­kotta a hasonló jellegű Vö­rös zsoltárt, Diósgyőrött meg­rendezte vagy tíz évvel ez­előtt a munkásdalok feszti­válját, hatalmas és pompás revüvé fejlesztve azt, s azó­ta nagyon sok mindent csi­nált; színpadon különösen sokszor kacérkodott a „tör­ténelmi blödlivel” persziflál- va a történelem némely for­dulatait. S most revüt ren­dezett, egy nagy hírű zenekar show-músorát. Az Omega muzsikája — a filmben tizenhárom számuk hangzik el — már nem szo­rul külön méltatásra. Egyéb­ként is érdemi, zenei elem­zése a mozibeli visszaadás után, zenekritikusoknak is nehéz feladat lenne. Az együttes rajongói minden bi­zonnyal örömmel és érdek­lődéssel fogadják majd. Am nem biztos, hogy ugyanezek a zenerajongók értéssel és érdeklődéssel fogadják majd * közbeszúrt képsorokat, ró. bolondos ötleteit. Mert van ebben a filmben sok minden. A pódiumon is ál­landó a villódzás, a reflek­torok játéka, a lézertechni­ka jelenléte, a közbeiktatott jelenetekben szép és kevés­bé szép lányok, felöltözve és ruhátlanul, bőséges étkezé­sek. komolynak látszó kis interjúk, beszélgetések, ame­lyek végül is alig mondanak valamit, sorjáznak egymás után. egymásba úsznak képek, gyertyalángok lobog­nak, egyszóval jelen van egy sor Jancsó-rekvizitum is, ki-ki'lépünk néha a kon­certteremül szolgáló sport- csarnokból, de a zene min­denütt utánunk jön, és va­lami hatalmas kavalkáddá áll össze az Omega muzsi­kája, meg a sok-sok tölte­lék. Mindez rendben is len­ne, és az egyes töltelékanya­gok jelenvalóságának he­lyességéről szólni is kár len­ne. hiszen o revüfilmek egyes mozzanatainak logiká­ját nem nagyon szokás kö­vetelni, ám nagyobb bajnak tűnik, hogy ahogy haladunk előre az időben, egyre in­kább elfogynak a blödlizések, a boiondozások, márcsak pil­lanatra felvillannak és el­villannak szereplők, mintha ezt a kettősséget, hogy zene és bolondozás kettősét a fi lm alkotói nem tudták voina mindvégig tartani. Akik szeretik az Omega muzsikáját, aligha figyelnek ilyesmire. Mert őket a zene leköti. S azt hiszem, a film elsősorban őhozzájuk szól. Aki valami magvas filmél­ményt vár, vagy Janesó ko­rábbi filmjei alapján a nagy revü mögött történelmi ese­ményeket, s azzal kapcsola­tos állásfoglalást vár, bizo­nyára csalódik, mert ez eb­ben a filmben nincs, nem is lehet. De ez a néző aligha áll majd sorba az Omegához jegyért. * A héten még két új film látható, ezekről csak növid előzetes tájékoztatásként el­mondom, hogy az egyik, A világgá ment királylány cí­mű szovjet mesefilm a leg­fiatalabbakhoz szól, és egy mesebeli királyságban játszó­dik, ahol az udvar számára a megevett közönséges ta­karmányt aranypénzzé tudta változtatni. A másik film francia filmdráma, címe Rossz fiú, rendezője Claude Sautet. Egy Franciaországba, szüleihez hazatérő, a háta mögött már elég rossz múl­tat tudó. kábítószeres fiatal­ember és korábbi környezete újratalálkozásáról, a társa­dalomba való beilleszkedési nehézségeiről szól. Ez utób­bi ' csak felnőtteknek ajánl­ható. Benedek Miklós Hofyan javítható az emlékezet? A Szovjet Tudományos Akadémia biofizikai intéze­tének tudósai úgy vélik, hogy az egyre növekvő informá- cióözőn következtében fellé­pő túlfáradási jelenségek el­leni küzdelemben segítséget nyújthat az elektromos al­tatás. Az agyra ható gyen­ge elektromos impulzusok által kiváltott alvás gyógyí­tó hatása régóta ismeretes. De vajon miképpen hat ez az alvás az emlékezetre? Ennek a kérdésnek a meg­válaszolása céljából a tudó­sok kísérletet végeztek, amelynek az volt a lényege, hogy az alvás előtt és után a 85—55 éves páciensekből összeállított csoport tagjai­nak hallás alapján tucatnyi szót kellett emlékezetükbe vésniük. Az elektromos al­tatást különböző frekvenciá­jú — másodpercenként 5— 90 — áramimpulzusokkal vé­gezték. Alvás előtt a kísér­let résztvevői többségének a legjobb esetben is 10 szó kö­zül csupán ötöt 'sikerült megjegyezniük. Néhány al­tatás után azonban már az emlékezetben megőrzött sza­vak száma észrevehetően megnövekedett. A kísérlet valamennyi résztvevőjének emlékezete sokat javult. A királynék középkori városa Ismét igazuk lett a króni­káknak: megtalálták a régé­szek a Somogy megyei Se- gesd határában a királynék egyik középkori városának központját, annak a gótikus palotának a maradvánj'ait, amelyben a korabeli tudó­sítások szerint a muhi csa­ta után IV. Béla király öcs- cse — a csatában súlyosan megsebesült Kálmán herceg — is megpihent. Hasonló épületmaradványokat; eddig csak Budán és Sopron terü­letén találtak. Ennek a már önmagában is jelentős régé­szeti eseménynek van még egy másik jelentős vonatko­zása is: a palota közelében rábukkantak Somogy megye feltehetően első gótikus templomának alapfalaira. Az eredményes ásatások során több torma értékes lelet — használati tárgy, szerszám, ékszer, fegyver, csontváz stb. — került felszínre. Augusztus 12-én, va­• sárnap reggel, pont­ban 8 óra 8 perckor emelkedett a levegőbe a Ferihegyi repülőtér beton­járól az a Moszkvába tar­ló repülőgép, amelynek fe- délzetén a Miskolci Alpin Ciub héttagú expedíciója el­indult a fekete kontinens tetejének, a Kilimandzsáró­nak a „meghódítására”. Az indulás előtt két nap­pal beszélgettünk dr. Balázs Oszkár hidrobiológussal, a vállalkozás egyik vezetőjé­vel. Az egész lakásban ké­szülődés, csomagolás ' nyomai láthatók: hágóvasak, hevede­rek, karabinerek, kötélgyü- rűk, falszögek és ékek soka­sága. A filmeket hámozzák ki dobozaikból, hogy á sze- rpélypoggyász ne lépje túl a 20 kilogrammos súlyha­tárt. — Eredetileg július 22-én, Kairó télé indultak volna. Miért a változás? — A Magyar Nemzeti Bank olyan feltétel mellett biz­tosította számunkra a valu­tát, hogy szovjet géppel utaz­zunk Tanzánia fővárosába, Dar es-Saiaamba. Ez a já­rat Moszkvából repül, a Bu­dapestről induló moszkvai gépekre viszont korábbi idő­pontban már nem kaptunk helyet. Programunk emiatt nem változik, csupán egy héttel' később érkezünk ha­za. — Korábban már megír­tuk, hogy elsődleges célki­tűzésük az 5859 méteres Uhuru-csúcs megmászása olyan útvonalon, ahol még senki sem. próbálkozott. Ho­gyan szerezték meg azt a nagy sziklamászó jártasságot és fizikai kondíciót, ami elő­feltétele a vállalkozás sike­rének? — A Magas-Tátrában gya­koroltunk rengeteget, a leg­nehezebb, sokszor jéggel bo­ritolt falakat választva. Ál­talános erőnlétünket hetente két tornatermi és két futó­edzéssel biztosítottuk. Alkal­manként 15 és 25 km között váltakozott á lefutott fej­adag. — .Hol találkoznak újra a már korábban útnak in­dított poggyászukkal? — Mástél tonnát nyom az a tizenöt, egyenként 220 li­teres műanyag hordó, ami­be csomagoltunk. Az élel­miszer ebből 9U0 kg, a hazai vállalatok különleges minő­ségű, exportra gyártott ké­szítményei, amelyeket aján­dékba kaptunk. A poggyászt is díjtalanul szállította el a TUNGSRAM a tanzániai ma­gyar nagykövetségre, ahol majd átvesszük. Sok cég tá­mogatja az expedíciót,. a MALÉV például ingyen rö­píti Moszkváig és vissza, de így is közel egymillió fo­rintra rúgnak a költségeink. — Milyen segítséget re­mélnek az afrikaiaktól? — A hegy lábánál, Moshi városában egy vadvédelmi főiskolában lesz a bázisunk. Ennek egyik munkatársa Magyarországon járt egye­temre, már felvettük vele a kapcsolatot. Teherhordóinkat is az oltani diákok közül sze­retnénk kiválogatni. A hátizsákból egy fényes emléktáblát húz elő az al­pinista. — Ezt a táblát a Kili­mandzsáró M a wen zi-tömbjé­ben, 5800 méter magasságban fogjuk a sziklafalba rögzíte­ni: idáig jutott el .lSíÚ-ben neves elődünk, Teleki Sá­muel. A tábla szövege: IN MEMÓRIÁN SAMUEL TELEKI (1845—1916) FOUNDE THE ALPIN CLUB MISKOLC 1984 — A másik táblát társam, Nádai László cipeli a batyu­jában. A táblát ! a Kenya- hegyen, a Teleki-háznál he­lyezzük majd el. Terveink szerint erre szeptember kö­zepén kerül sor, mert a tan­zániai—kenyai határt, előre­láthatólag szeptember tize­diké körül lépjük át. A Mounk Kenya 5199 méteres csúcsának megmászása után, a hónap végén ülünk a haza induló repülőgépre, Nairobi­ban. — Kik a vállalkozók? — Az eddig említetteken kívül dr. Györfi Mihály, dr. Budai Gábor. Szabó László. Sebestyén Balázs, és ex­pedíciónk egyetlen hölgye: Serbán Julianna. Kovács A. Gábor Érik a barack A fő gazda büszkeségével mu­tatja barátom a kertjét. Nemcsak nekem, mindenkinek, aki beter vendégszerető házába. Már nyugdíjban van, s minden gondja és öröme a háromszáz négyszögöles kis gyümölcsös az öi'ökölt családi portán. A má­jus közepi, rövid szárú szomo- lyai, fekete cseresznyével kezdve, a késő őszi körtéig soha ki’ nem fogy kertjéből az illatos, za­matos gyümölcs. Málna, piros és fekete ribizli, köszméte, meggy, be­főzni való ropogós cseresznye, körte, alma, szilva, kajszi- és őszi­barack egymást követi az érésben. A gazdának, no és természetesen a miskolci meg a pesti unokák örömére, mert bármikor jönnek is, a nagymama, nagypapa látogatá­sára, nyakhajlásig teleehetik ma­gukat friss gyümölccsel. Az pedig külön élvezet nekik, hogy fel-, mászva a fára, saját kezükkel szedhetik kosárba — most éppen az őszibarackot. — A kajszi már lefutott — mondja kereskedői „szaknyelven” a kert közepén. — Mások panasz­kodnak, hogy kevés termett ez idén kajsziból, nekünk bőven elég volt saját használatra. Mert soha egy szemet sem adok el semelyik gyümölcsből sem. Elfogyasztjuk a gyerekekkel, unokákkal, aztán a rokonoknak, jó barátoknak is aján­dékozunk egy-egv kosárral, s té­lire is elteszünk vagy hatvan­nyolcvan üveg befőttet. Olyan mézédes ambrózia kajszim termett, hogy énnél finomabb csemegével maga Zeus sem traklálhatta ,meg a mitológiai időkben az isteneket, amikor vendégül látta őket palo­tájában, az Olimposz tetején. Csodálkozó irigységgel hallga­tom lelkendezését.■ Nem is jutok szóhoz, mert máris rámutat az egyik őszibarackfára. — Sun-beam, magyarul Napsu­gár a neve. Pompás is, mint a ragyogó napfény. Piros a színe, aranysárga a húsa. Savanykásan écies az íze. s valósággal szétom- lik a szánkban, ha beleharapunk. Valóban szép, mosolygó és nagy szemű minden barack a tán. ahogy kipiroslanak a hosszúkás, zöld le­velek közül. — Azért ilyen nagyok, mert má­jus közepe táján ritkítást végzek-. Ez idén. a virágzást követően ki­tűnő volt az őszibarack kötése. Csomókban szorongott . az ágakon a sok zsenge termés. A harmadát hu meghagytam, a többit ledobáltam. De megéri, mert sokkal nagyobb­ra nő a gyümölcs, meg aztán éde­sebbre, ízletesebbre is érik. Álta­lában 15—20 dekásak, az eddigi rekordom őszibarackban 81 deka volt. Igaz, nem sárgahúsúban, ha­nem fehér fajtában. — A Sun-beam után, sőt vele párhuzamosan is sorban érik a többi őszibarack: a korai Ford. a Győzelem, az Alexander, a Hale. Mindegyikből van egy-kél fám. így késő őszig nem fogyunk ki a barackból. Sok örömöm van kis gyümölcsösömben, de... de oly­kor bosszúság is adódik, mert — sajnos — lopkodják a termést. De nem szemenként ám, a tolvaj nem ér rá egyenként szedegetni a gyü­mölcsöt, hanem viszi gallyastól. Fáj a szívem, valahányszor egy- egy fiatal fáról öt-hat gallyal’ is letörnek. Amikor panaszával ideér, hirte­len kócos gyerekfej bukkan fel a kőkerítés mögül. — No, látod, olt a Pisti gye­rek ... Ö is egyike kertem ..bará­tainak'’. Valahol*a negyedik vagy ötödik utcában lakik. Amolyan ág- rólszakadt gyerek, a nagyanyja neveli, már amennyire bír vele. hiszen szabadon nő. akár a fű. Akkora csak. mint egy teknődugo. de úgy repül árko.n-bokron. kerí­téseken át, mint a madár.. . . Tőle nem sajnálom a gyümölcsöt, hi­szen olykor talán még az ebédet is az én barackommal tudja le, csak ne törné le a gallyakat. A gyerek — meggyőződve. hogy észrevettük — cseppet sem zavar­tatja magát. Sőt. bátran felemel­kedik. és nyugodtan sétálgat -< szomszédos kőkerítésen. — Szia, Pisti — szól oda a gaz­da kedélyesen. — Tudod, mit? Egyezzünk meg. Én mindennap jóllakiísig adok neked barackot.' csak ne tördeld le a gallyakat. — Kell is nekem a maga ba­rackja — vág vissza hetvkén a kislegény. és maga biztosan sétál­gat tovább le-föl a széles kőke­rítésen, akár az a bizonyos nép­dalbeli „kényes, büszke” páva a valamikori vármegyeháza tetején. Hegyi József i

Next

/
Oldalképek
Tartalom