Észak-Magyarország, 1984. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-01 / 179. szám

T984. augusztus 2., csütörtök EÖZAK.MAÜYAÄORSZAQ 4 Nézőtéri meditáció Augusztus 14—20 SOS gyermekfalu Szerelmi tragédia, meg bűnügyi kaland Gérard Deportfieu és Michele Baumgartner a Szomszéd szere­tők című francia film egyik koc kaján. Messze eltérő ízléseket szolgálnak a ma kezdődő új filmhét premierdarabjai. Aki az intellektuálisabb töltésű, szerelmi történethez vonzó­dik, az megnézheti Francois* Truffaut filmjét, a Szom­széd szeretőket, aki pedig a kalandos bűnügyi történe­tek, a nagy üldözések iránt fogékonyabb, az Georgij Kuznyecov szovjet renderő munkáját, a Megtalálni és artalmatlanna tenni című filmet nézze meg. Vagy eset­leg a felújításban látható Betyárok című, román ka­landfilmet, amelyet tizenhét év után újra műsorra tűz­tek. Azóta viszont már fel­nőtt egy új generáció, amely szereti a látványos, üldözé­séé kalandfilmeket. Bővebben a két új filmről szolok. * Francois Truffaut neve el­választhatatlan a fr ancia film KoVszakós megújulásától. Az úgynevezett uj hullám egyik lé'éjelesebb képviselője volt — hajdan. Azóta, az eltelt évtizedekben több filmjét láttuk, s úgy tűnik, Truffaut sok mindent feladott koráb­bi elképzelései Uől, lemon­dott a társadalmi ellentmon­dások elemzéséről, az azok­ban való gyökérkutató-mély- reásásról, kicsit elkommer- cializálodott, bár tagadha­tatlan, hogy ezt is nagyon magas szinten teszi. Most látható filmje, a Szomszéd szeretők, amelynek forgató- könyvirásában is részt vett, tragikus végű szerelmi törté­net, amely egy olyan jelen­séget mutat be, ami szinte társadalomtól függetlenül, gyakran előfordul. Ez pedig korábbi szerelmesek újra- találkozása, olyan időben, amikor már mindketten, de legalább egyikük, régen meg­feledkezett a hajdani szere­lemről és kiegyensúlyozott családi életet él. Megvan a lehetősége az ilyen újratalál- kozásoknál a szerelem feltá­madásának. S ez különböző következményekkel járhat, a filmbeli esetben kettős tra­gédiával. Itt a véletlen so­dorta a békésen élő csalód szomszédjába bérlőként azt a házaspárt, amelyben a fe­leség nyolc évvel korábbon a házaspárbeli férj szerel­mese volt. A véletlen talál­kozás az asszonyban ébresz­ti újra a szerelem még élő parazsát, a férfi eleinte vé­dekezik a kapcsolat újjászü­letése ellen, de nem sokáig tud ellenállni. Szerelmük út­ja a kettős tragédiához, mindkettőjük halálához ve­zet. A tulajdonképpen meg­lehetősen egyszerű, és mond­hatni, mindennapi történetet Truffaut lassú tempóban, az újjáéledő érzelmek alapos motiválásával, minden moz­zanat múltbeli előzményének és jelen okainak részletes bemutatásával tárja- a néző elé. Kiegyensúlyozott körül­mények között élő emberek körében játszódik le a tör­ténet, egy rokonszenves, rok­kant asszony, Jouve kom­mentáláséval. Kitűnő szerep­lők keltik életre a film alakjait; a szerelmespár fér­fi tagját Gérard Depardieu, a nőt Fanny Ardant alakítja igen hihetően, roppant plasz­tikusan érzékeltetve az előbbinél a szerelem lassú újraéledését, a nőnél pedig annak mindent elsöprő gát- talanságát. Igen jó a többi főszereplő is: Michele Baum­gartner a feleség és Hen­ri Garcin, a másik férj alakjában. És nagyon rokon­szenves Véronique Silver, Jouve asszonyként. Minden­nek ellenére a kereken száz percig tartó film lassú sod­ra, helyenként már a vonta- tottság érzetét is kelti. * Megtalálni és ártalmatlan­ná tenni, ez a címeaGeorgij Kuznyecov rendezte, szovjet bűnügj'i kalandfilmnek. A Szverdlovszki Filmstúdióban készült érdekes játék szerep­lői nálunk nagyrészt ismer retlenek. Ez viszont semmit nem von le annak a megál­lapításnak igazából, hogy ez a film a maga műfaji kate­góriájában kitünően megcsi­nált alkotás, jó sodrú, for­dulatos történet, amelyben az expozíció utón szinte egy­másra torlódnak a fordu­latok, s igen izgalmas cse­lekménnyé állnak össze. E történetben három moszkvai, fiatal férfi, meg egy lány a messze távol-keleti tajgára utazik, hogy ott egy falucs­kában töltse el nyári sza­badságát. Nem sokkal oda- érkezésük után a közelben bűneset történik, a bányá­szok fizetését szállító autó­buszt banditák megtámadták, a pénztárosnőt megölték, a sofőrt megsebesítették és el­raboltak 200 ezer rubelt. A négy fiatal bekapcsolódik a banditák kézre kerítésére fo­lyó akcióba, amelyben a ha­tóságon kívül a közeli er­dész, meg a véletlenül oda­kerülő sofőr is részt vesz­nek. A film azt mutatja be, rendkívül fordulatosán, hogy a csodás erdős-hegyes vidé­ken, a kanyargó hegyi uta­kon és folyón miként főijük az öt bandita üldözése, és megsemmisítése, illetve az életben maradottak elfogása. Az erdőben, sziklákon, fo­lyón, hegyi úton, barlangban, levegőben folyó hajsza rend­kívül izgalmasan bemutatott képsorai, a weslernfilmek izgalmasságával vetekszenek, sőt — bár egy-két motívu­mot azokból is átvesz a film — azok sablonjait messze fe­lülmúlják. Tagadhatatlan, hogy nem nyújt e film va­lami nagyon hosszú időre emlékezetes élményt, ,de amíg nézzük, jól szórako­zunk. Természetesen akkor, ha szeretjük ezt a fajta fil­met. És különösen a fiata­lok között igen sokan szere­tik. (fcenedelrt Tájkiállítás Gyöngyösön Az AGROINFORM rende­zésében az észak-magyaror­szági megyék, így Borsod- Abaúj-Zemplén, Hajdú, He­ves, Nógrád, Pest, valamint Szolnok megyék mezőgazda­ságának és élelmiszeripará­nak táj kiállítását az idén Gyöngyösön rendezik meg. Az augusztus 14-én, kedden délután 14 órakor megnyíló és az érdeklődőket augusz­tus 20-án délután 18 óráig váró tájkiállítás színhelye a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi mező- gazdasági főiskolai karának területe lesz. Ezúttal a ki­állítás fő célja a mezőgaz­dasági üzemek ipari tevé­kenységének bemutatása, de az elmúlt évek élelmiszer­gazdasági seregszemléihez hasonlóan, a kisárutermelök, a mezőgazdasági szakcsopor­tok, a legjobb háztáji gaz­daságok eredményeit, új módszereit is megismerhetik a látogatók. A tájkiállítás ideje alatt, naponta külön­böző szakmai rendezvények­re, bemutatókra is sor ke­rül. Megyénket az idei táj- kiállításon, amelyre több mezőgazdasági üzemből cso­portos látogatást szerveznek, elsősorban az élelmiszeripari üzemek és néhány tsz-mel- léküzemág képviselik. Meg­hívják Gyöngyösre a leg­jobb kisárutermelóket is, akik közüli a résztvevő me­gyékből tízet-tízeit „kiváló kistermelő” címmel tüntet­nek ki. (Folytatás az 1. oldalról) A pedagógiai tapasztalat azt igazolja, hogy a nevelő­szülői hálózatban, gyereksze­rető családoknál felnövő ál­lami gondozott gyerekek sor­sa általában szerencsésebben alakul, mint akiknek — fel­nőtté válva — nincs kihez kötődniük. A gyerekvédelem nálunk eddig járatlan, de a tapasz­talat szerint világszerte jár­ható útja az SOS gyermek­falu-mozgalom. Ennek lénye­ge, hogy. mesterségesen fel­épített családokban leljenek otthont az otthontalan gye­rekek. A mozgalom alapító­ja, Hermann Gmeiner inns­brucki professzor így fogal­mazta meg módszere alap­él veit: minden elhagj'ott kis­gyereknek elsősorban anyára van szüksége. Testvérekre, saját otthonra, szűkebb és tágabb közösségié, amelyben ugyanolyan egészséges fel­nőtté érhet., mint a .saját családjukban felnövő gyere­kek. Ezen alapelvek alapján épült fel. elsőként az auszt­riai Imstben, harmincöt esz­tendővel ezelőtt az első, ti­zenöt családi otthonból álló gyermekfalu. Az első neve­lőanyák már három nemze- déknyi gyereket neveltek fel­nőtté. Hermann Gmei ner el­gondolása évtizedeik alatt vi- lágmozga lommá terebélye­sedett. Ma töbh, mint het­ven ország kétszáznál is több gyermekfalvában tálal­nak újra otthont, családi kis­közösséget az otthonukat vesztett gyerekek. A magyar gyermekvédelem szakembe­rei is úgy döntöttek: gyer­mekvédelmünkben mi is megpróbáljuk ezt a tények igazolta, járható, eredményes utat. Az elmúlt év őszén Ma­gyarország is belépett az SOS gyermekfalu-mozgalom­ba, megalakult az SOS Gyermekfalu Magyarországi Egyesülete. A szerződéskö­tést az első magyarországi gyermekfalu alapkőletétele követte a Békés megyei Bat- tonyán. Elkészültek az épületter- vek, már épülnek a ö—R gyereket és az őket anyai szeretettel vállaló nevelő­anyákat befogadó családi ott­honok. S ezzel a magyaror­szági gyermekfalu-mozgalom újabb, fontos állomásához érkezett. Időszerű a kérdés: kik legyenek az első magyar gyermekfaluban a gyerekne­velésre igazán alkalmas és ezt a szép feladatot élethi­vatásként vállaló asszonyok? Mint mindenütt a világon, nyilván nálunk is élnek olyan egyedülálló, fiatal nők, akik gyerekre vágynak, s nem csupán vér szerinti csa­ládi közösségben képzelhető el számukra ez a hivatás. Bletkörüiknénreik úgy ala­kú Inának számwkna » vá­gyuk szerint, ha egymásra találnának a mozgalomba* az anyára, testvérekre vá­gyó gyerekekkel. így ők csa­ládot, otthont kapnának, a gyerekek pedig anyaszívű nevelőanyát. Olyan 25—35 éves korú, egj'edülálló, gyermektelen, gyermekszeretó nők jelent­kezését várják az egyesület vezetői, akik élethivatásul választják a gyermeknevelést. Akik felelősséget vállalnak 8 —8 gyerekért a gyermekfalu különálló, családi házaiban. E hivatás egyetlen, alap­vető követelménye az igazi gyermekszeretet. Feladatuk­ra tízhónapos tanfolyamon készítik fel a jelentkezőket A tan folyamot sikerrel elvég­zettek számára ■ a nevelő­anyái hivatás főfoglalkozást otthont, családot és életpályát jelent. A tervek szérint 19R5 szeptem beiében kezdi meg életét a battonyai gyermek­falu. Mindazok, akik úgy érnék, szívesen vállalnák élethiva­tásuknak a gyermeknevelést, a következő címre küldjék el jelentkezésképpen resale les önéletrajzukat: Magyar Vöröskereszt. KW4 Budapest V., Arany Janos u. 31. További részletes felvilá­gosítást a fenti címen ai SOS Gyermekfalu Magyar- országi Egyesület -reze tősé­gé tói írásben vagy *r. alábbi telefonszamon kaphatnak: 313-950. A mesék kapujában „Mint c delhi nagy me­csetbe, lépek / mesés terasz­ra, megkövültén / bámulnak rám az oroszlánok, pezseg­ve / úsznak a violaszínű fények / ibolyaillatú vizek­ben. / Szívemben fehér min­den, mint a hó, / ki számlál- gatná, meddig élek, / zász­lóit — égő fátylait — lebeg­teti, / mint aki tudja már, mire való, / riadalmaiban a lélek.” A karcsú kötetnek címet adó verset idéztem Bódi Tóth Elemér költő, salgótarjáni kollégánk első könyvéből. Bódi Tóth Ele­mér versei vidéki és orszá­gos lapokban szórvány***» jelentkeztek eddig. A mesék kapujában című kötetét a Palócföld Könyvek sorában jelentette meg a Nógrád me­gyei Tanács V. B. művelődés- ügyi osztálya. A kötet három ciklusba szerkesztve, hatvan- kilenc verset tartalmaz. A költő egyik versében — Rokonai a völgyi rigók — magát a völgyi rigók roko­nának tartja, „aki reggel / az utcán loholva ismerőseit köszönti f félszeg mosoly- lyal, / ...'S mert ideje nin­csen / árnyalt vallomásokat írni, / míg megszületik aj­kain az ének, / értitek-e a költőt, / aki nehéz terheket hord a szivén.” Bódi Tóth Elemér járja a világot, meg- megáll London téréin’, vagy a szovjet városokban, vagy az NSZK-ban, s minden, amit lát, emlékezteti, az em­lékek meg gondolatsorokat indítanak el benne, amelyek verssorokká, verssé formá­lódnak. Itt járt Csehov, itt meg Gorkij, amott meg má­sok, talán éppen a Pannóni­át lakó hajdani rómaiak . . . Megénekü szűkebb szülő­földjét, Vas megyét, vissza­visszatérnek emlékei Boldi­zsár nagyapához, hogy a kö­vetkező vers már onnan több száz, vagy éppen több ezer kilométernyi távolságra adódó emlék, élmény, hír alapján szülessen. Meditativ költői alkat Bő­iéi Tóth Elemér. Minden api­ró, új információ, benyo­más, élmény mélyen elgon­dolkoztatja, a közvetlenebb napi környezet áttételesebben jelentkezik verseiben, ám a szépért, a jóért való lelke­sedés, a világ féltése és aá élet igenlése átsül minden­kor sorain. Meg egy kicsit az aggodalom is. amit mar idéztem tőle: „értitek-e » költőt”, de ugyanebben a versben olvasható az is: „fis mégis olyan könnyű a szi­ve”. Megértették bizonyára Nógrádban, inert másként nem adták volna közre vers- gyűjteményét, és bizonyára megértik az olvasók is, akik­hez a kötet eljut. (lim) Csend van a miskolb-ta- polcai úttörőtábor öreg fái alatt. Lakói — többségükben — kirajzottak, strandra, ki­rándulni — még a reggeli órákban, de a sorompót fel­nyitó táborőrség eligazít, a szlovák nyelvi táborosok helyt vannak. Különben a táborőrök is ebből a tábor­ból valók, benti program lé­vén, ők adják a szolgálatot. A benti programot persze, úgy kell érteni, hogy a har­mincöt szlovák anyanyelvű gyerek nem húzódik fedett tető alá, hanem lekuporodik valamelyik csendes zugban, egy kis beszélgetésre. Otljár- tunkkor éppen dr. Udvari István, a nyíregyházi ta­nárképző főiskola tanára be­szélt nekik arról, hogy őse­ik mikor, hogyan kerültek Magyarországra? Falvak ne­veit sorolja, s időnként kü­lönböző könyvek is kézről kézre adatnak, egykori do­kumentumok hiteles másola­taival. Kései unokáknak sem haszontalan tudniuk elődeik életéről. S bár ebbe a mos­tani táborba Rudabányács- káról senki sem érkezett pél­dául, a gyerekek többsége (mérhető volt a figyelő sze­meken) érdeklődéssel hall­gatta a település hajdani urának kiváltságlevelét, amelyben falalnyi szőlőt, dézsma mentességet ígért azoknak, akikkel „beültethe­ti” a kipusztult falucskát. Hetedszer szervezte meg a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtár az észak-magyar­országi szlovák nemzetiségi olvasótáborát Kezdetben A harmincöt gjrerek há­rom megyéből érkezeit . — Szabolcsból, Hevesből és ter­mészetesen Borsodból —, és tíz településről. Néhányan visszatérők, a többség elő­ször vesz részt a tábor mun­Szlovákul hetedszer Gyerekek Sátoraljaújhely varosa volt az otthonadó, újabban az út­törőszövetség patronálja a tábort, helyet biztosítva szá­mukra valamelyik úttörőtá­borban. Sokan bábáskodnak különben is felette: a nép­front, a Magj'arországi Szlo­vákok Demokratikus Szövet­sége, és azok a helj'i taná­csok is segítik anyagilag, ahonnan a gyerekek érkeze­tek. Maga a könyvtár pedig — mondta dr. Környey Lász- lóné, a megyei könyvtár igazgatója'— egy kicsit er­kölcsi kötelességének is ér­zi ennek az olvasótábornak a megszervezését, hiszen ők látják el a szlovák nyelvű báziskönyvtár feladatát is hazánk északi régióiban. megyéből ka.iaban. A laborvezető, Mol­nár Györgyné szerint van­nak iskolák, ahol úgy gon­dolkodnak: a tábori részvé­tel az ő munkájukat is .se­gíti. A bükkszentlászlói is­kolából csupa ötödikes érke­zett, s őket alighanem a kö­vetkező években is itt lehet majd találni. Vannak persze hetedikesek, nyolcadikosok is, akik már jól beszélik a szlovák nj’elvet. Mert — bár­mily furcsa, — az irodalmi szlovák nyelvet ezek’ a gye­rekek is tanulják, ámbár so­kan odahaza is beszélgetnek szlovákul. Többnyire a ma­mával. De a kisebbeknek bizony, van mit tanulniuk, így aztán érthető, hogy az anyanyelvi ismeretek elmé­lyítése nagyon fontos íel- adata ennek a tábornak. Persze, jalékosan-hasznosan. Sok-sok manuális feladattal fűszerezve. A mesékhez, a mondákhoz bábkészítessel „segítenek be”, az erdei kör-' nyezet pedig szinte kínálja, hogy a növénj'gyüjlést ösz- szekapcsolják azok szlovák nevének megtanulásával. Ta­nulnak népdalokat, néptán­cokat. Szerencsés véletlen, hogy velük egy időben, tá­boroznak Tapolcán szlová­kiai úttörők is. A nyitó tá­bortűznél egymásnak „ad­ták ál” a dalolóst... A gyerekek jól érzik ma­gukat — a három kiscsoport irka-firka „emlékkönyve'” legalábbis erről árulkodik. Egy-egy nap legfontosabb eseményeit rögzíti, sok hu­morral fűszerezve. Lesz mit ' írniuk a tábori újságba, szé­pén gyűlnek a cikkek. Es alighanem emlékbe is lesz mit hazavinniük majd (a „mi történt” elmesélése mel- Jé), hiszen többek között egy régi szlovák mesterséggel is ismeretséget kötnek a mú­zeumi foglalkozáson, az üveg­festéssel. A legfontosabb azonban — reméljük — még­iscsak az lesz. hogy egy ki­csit jobban ismerik majd ön­magukat. Csulorás Annamária Nevelőanyák - fivaiásli

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom