Észak-Magyarország, 1984. július (40. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
ESZAK-MAÜYARORiZAü 4 1984. július 1„ vasárnap Ember — munka — társadalom Menekülés előre ' Dr. Farkas Janos, az MTA Szociológiai Intézetének osztályvezetője, a szociológiai tudományok doktora a miskolci nyári egyetem igazgatói funkcióját is ellátja már több éve. Tegnap, szombaton délelőtt ő tartott előadást a gazdasági fejlődés társadalmi feltételeiről. Ez alkalommal arra kértük dr. Farkas Jánost, hogy a mi néhány kérdésünkre adjon választ. — Melyek azok a fő gondolatok, amelyet itt ezen a nyári egyetemen az adott összetételű hallgatóság elölt fontosnak tart elmondani? — Feltételezem, hogy ezt a hallgatóságot elsősorban a gazdaság érdekli, de a gazdaság egy bizonyos társadalmi közegben, politikai erőtérben megy végbe. Ezért mint szociológus azokról a társadalmi, politikai, emberi tényezőkről kívánok beszélni, amelynek minőségén múlik a gazdaság eredményessége. — Ezek a gazdaság külső társadalmi vonatkozásai. — Igen. éppen ezért én megkülönböztetem a belső társadalmi vonatkozásokat is, ez alatt értem, a vállalaton belüli emberi kapcsolatokat, munkaszervezési formájcat, érdekviszonyokat. — Ideológiai szempontból mit tart a legfontosabbnak, amit figyelembe kell venni napjainkban, amikor a gazdaságról közgazdasági és szociológiai szempontból hangzik el a legtöbb előadás? — Az egyik dolog, hogy véleményem szerint ellentmondás van a mi társadalmunkban a racionális gazdálkodás követendő elvei és a társadalmi erkölcsi értékrend között. A szocializmus alapértékei miatt egy sor, a racionális gazdálkodással ösz- szefüggő követelményt nem lehet egyértelműen érvénye-“ síteni, mert a szocializmus állítólagos értékeivel, céljaival, normáival, etikai elveivel mintegy összeférhetetlennek. tűnik. Ilyen konfliktus például a gazdasági hatékonyság követelménye, másfelől az olyan etikai követelmény. mint az egyenlőség biztosítása. Közismert, hogy a gazdaság emberei szívesen elfogadnának egy kis munkanélküliséget, mondván, hogy akkor hatékonyabban lehetne gazdálkodni, s javítani lehetne a munkaerkölcsöt. Jelenleg ez olyan gondot okoz, amit nagyon nehéz feloldani. — Engedjen meg egy köz- bevetö kérdést: a vállalatvezetők fogalmazták meg már azt,' hogy „jó lenne egy kis munkanélküliség”? — Egyes közgazdasági munkákban ez olvasható, de természetesen a közgazdászoknak egy szűkebb köre jutott el ilyen következtetésig. A gazdasági irányítók, elsősorban a politikai vezetés nem karolta fel ezt a gondolatot és távol tartja magától. Én személy szerint sem helyeselném, s szerintem a népgazdaságnak nem is az a baja, hogy munkaerőfelesleggel kellene bajlódnia, éppen ellenkezőleg. A magyar népgazdaságnak még a következő években is munkaerőhiánnyal kell számolnia. Magam sem hiszem, hogy a munkafegyelem kérdését bizonyos „tartalék sereggel” lehelne megoldani. — Véleménye szerint mitől függ, hogy a munkafegyelem jó-e vagy laza? — Két okot látok. Egyik, hogy nem tökéletes a vállalaton belüli munkaszervezés, tehát szervezési okok miatt nem tudnak az emberek jól és hatékonyan dolgozni. . A másik ilyen ok — s ezt szociológusok már kimutatták —, amikor a dolgozók úgy látják, hogy saját érdekeik nem esnek egybe a népgazdasági érdekekkel. akkor visszafogják teljesítményüket. A gazdasági kényszerek hatására az emberek másként viselkednek, például táppénzre mennek, s közben saját házukat építik és a többi. — Milyen ideológiai problémát vet fel ön szerint ma a vezetők kiválasztása? — Ma már a vezetők politikai elkötelezettsége természetes. hiszen a mi rendszerünkben nőttek fel, képezték ki őket. Éppen ezért nem indokolt. hogyha két ember közt kell választani, még mindig azok kerülnek előnybe, akik politikai funkciójuknál. vagy kapcsolataiknál fogva megbízhatóbbnak tűnnek. Ezért nem mindig a legjobb szakembert nevezik ki, mert az esetleg nem. közéleti ember, nincsenek politikai támogatói, s nagyobb figyelmet fordít a szakmai munkára, s kevesebbet a közéleti funkcióra. Más szóval nem mozgalmi embertípus. A gazdaság ugyanakkor mint elsődleges csatatere társadalmunk fejlődésének, azt kívánná. hogy a legjobb embereket állítsuk oda. Minden szociológiai kutatás azt igazolja, hogy ma már a kiváló szakemberek politikai megbízhatóságával kapcsolatban nem merülhet fel kétely. — Ideológiai kérdés az is, mennyire vált, vagy válik árutermelő társadalommá a szocializmus. Mi erről a szociológus véleménye? — A mai ideológiai éleiben sok ellenzője van annak, hogy igazi árutermelő társadalommá fejlesszük ki magunkat. Azzal érvelnek, hogy a klasszikusoknál nincs utalás arra, hogy a szocialista gazdaság árutermelő. Ha átmenetileg folyik is árutermelés, az idegen a szocialista társadalomtól. A másik aggodalom, hogyha árutermelés folyik, az visszavezet a tőkés árutermelés alapvető működési szabályaihoz. Véleményem szerint a szocialista árutermelés mint társadalmi gazdálkodási forma kifejleszthető úgy, hogy nem jelent visszatérést a tőkés árutermeléshez. Világtörténelmileg a tőkés árutermelés mellett létrejött az árutermelésnek egy olyan formája, amely radikálisan eltér a tőkés árutermeléstől, nem kizsákmányoláson alapúi, s mégis igazi árutermelés. Ma még átmeneti áliapotbah vagyunk e felé, mert a piaci viszonyok gyengén érvényesülnek. A fejlődés útját úgy nevezném, hogy menekülés előre, úgy hogy kifejlesszük a ma még nem igazi árutermelést. Ha igazivá válik, sok társadalmi, gazdasági problémánk megoldódik. (Adamoviesj Mezeiazäasaii fiatalok vetélkedője Háromnapos vetélkedő színhelye volt június 28-, 29-, 30-án Sárospatak, ahol fiatal növényvédő gépészek mérték össze szakmai tudásukat. A vetélkedő célja a mezőgazdasági nagyüzemekben doigozó fiatalok részére olyan versenyzési lehetőség biztosítása, amelyen bebizonyítják, hogy ismerik a nagy értékű technikai berendezéseket, a gépesített növényvédelmet és egyúttal takarékosan bánnak a rájuk 'bízott értékekkel. A versenyben olyan 35 éven aluliak vettek részt, akik legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkeznek. A KISZ Borsod megyei, Sárospatak városi Bizottsága, valamint a sárospataki Bodrogközi Állami Gazdaság, a borsodi gyiimölcstermelési rendszer, növényvédőszier- szerviz és javítóbázis, valamint a sátoraljaújhelyi bor- kombinát által szervezett találkozó és verseny legjobbjai értékes jutalomban részesültek. Társadalmi Szemle pilisi száma Meddig élnek a fák? Lengyelország leghíresebb tölgyfája, az úgynevezett Ja- gello-tölgyfa volt, amelyet néhány éve vihar döntött ki. Ez a fa a lengyelországi fák hosszú életét jelképezte. Azt azonban nehéz lenne elképzelni, hogy valóban a híres lengyel király idejéből származott, és a király — ahogy a legenda mondja — lombkoronája alatt időnként megpihent, amikor tulokra, bölényborjúra és medvére vadászott. A kutatásokból kiderült, hogy a bialowiezai erdőben és általában Lengyelországban legfeljebb 590 évig élnek a tölgyek, 43 méter magasra nőnek, és gyűrűjük átmérője 1,30 méter magasságban 2,50 méter A tölgyek után a leghosz- szabb életűek Lengyelországban az erdei fenyők: 400évig élnek, 42 méter magasra nőnek, és 1,50 méter gyűrű- átmérőt érnek el. Kívülük a legmagasabb életkort elérő fák közé tartozik az apró levelű hársfa, amely 350 évet is megérhet, 43 méter magasra nőheti 1,30 méter magasságban levő gyűrűje pedig 1,80 méter átmérőjű lehet. A lucfenyő és a kőrisfa legfeljebb 300 évig él, közülük az előbbi ezalatt 52 méter magasra is megnőhet, az utóbbi azonban csak 43 méterre, gyűrűátmé- rőjük pedig 1,80 méter és 1,70 méter lehet. Negyedszázadot élhet és 38 méter magasra nőhet a fekete égerfa. A juharfa 200 évig élhet, a fehér nyírta 150 évig, a rezgőnyárfa 100 évig, a gyertyánfa 80 évig. Az utóbbi mielőtt elpusztul (de nem fejszecsapásoktól, vagy a fűrész fogától), 27 méterre nőhet és 50 centiméteres gyűrűátmérőt fejleszthet ki. Huszár István összegzi a pártirányítás és a gazdaság kapcsolatának néhány elvi összefüggését. Mint rámutat: a pártnak az érdekegyeztetés során elsősorban a gazdasági folyamatok társadalmi összefüggéseivel és követelményeivel kell foglalkoznia, a gazdasági összefüggések minél mélyebb ismeretében, s oly módon, hogy a társadalmi szükségleteket kifejező érdekmozgásokat a szocialista érdekek szempontjából mérlegelje. Milyenek ma az üzemekben a munkavégzés feltételei ? Milyen irányban fejlődnek éti mennyiben felelnek meg ma és várhatólag a jövőben a munkásság igényeinek? Mennyiben segítik elő az üzemekben dolgozó emberek képességeinek kibontakozását? Milyen lehetőségeik vannak a munkásoknak arra, hogy a munkavégzés feltételeit igényeiknek és érdekeiknek megfelelően alakíthassák és hassanak a vezetői döntések're, az országos politikára? Ezekre és hasonló kérdésekre keres választ Héthy Lajos tanulmánya. Papp Sándor a mezőgazdaság ipari tevékenységét vizsgálva, sokak ezzel ellentétes véleménye ellenére, bizonyítja a melléküzemágak társadalmilag hasznos voltát. A tőkés világgazdaság huzamosabb ideje tartó válsága súlyos ideológiai dilemmák elé állította a világnézeti semlegességet hirdető szociáldemokráciát. G. Márkus György feltárja a szociáldemokrata típusú, jóléti állam működési zavarait, mély ellentmondásait. Dr. Szilárd János a lelki egészség védelmének helyzetét vizsgálva vitába száll a magyar nemzet kihalásai, az önpusztítás növekedését jövendölő szélsőséges nézetekkel, de állást foglal az egész lakosságot érdemben átfogó, több összefüggő láncszemből álló mentálhigiénés hálózat kialakítása mellett. Az amerikai gazdaságpolitika világgazdasági következményeit elemzi Losonczi Miklós és megállapítja, hogy a világgazdasági növekedés súlypontja a hetvenes években Nyugat-Európából áttevődött a csendes-óceáni térségbe. Figyelemre méltó következtetése szerint ez arra ösztönzi Nyugat-Európát, hogy az Egyesült Államokkal és Japánnal folytatott versenyében az összeurópai együttműködésre támaszkodjon. Vadász Sándor a Rosa Luxemburg szellemi öröksége iránt Nyugat-Európában megnyilvánuló konjunkturális érdeklődés hátterét kutatja. A Fórum rovat kél szociálpolitikai tárgyú írást közöl. Hoch Róbertíszociálpolitikánk elvi és gyakorlati ellentmondásait világítja meg, Leven- del László pedig kifejti elgondolását a „hálapénz” megszüntetéséről. Sípos Péter és Vida István tanulmányának első része feltárja a Horthy-féle ellen- forradalmi rendszer politikájának felelősségét Magyar- ország második világháborús katasztrófájában. Bőd Péter Ákosnak a szocialista gazdaság többszek- torúságát vizsgáló írását időszerűvé teszik az utóbioi években életre kelt, a magánkezdeményezésnek a korábbinál nagyobb terel nyújtó új vállalkozási formák. Szár éve, 1884. július 5~ én, Alsórajkán született Ady, Maillol, Picasso kortársaként. Magyar szobrász lett, magyar szobrász maradt, de forrása a nagyvilág tágas szellemi környezete. Stróbl Alajos mesteriskoláján tanult, s hozzá hasonlóan lett a magyar köztéri szobrászat irányadó léptéke. Felkészültségét bizonyítja a reneszánsz eszközöket használó Dávidja, 1911-ből és a Finálé egyik emlékezetes kisbronzszob- ra. Egyenletessége, bősége pazar sorozatokat eredményezett éppen a kimagasló formai tudás révén, mely másokat, egész generációkat sarkallt az elérhető optimumra. Kisfalud! Stróbl Zsig- mond azobrószi tevékenysége mellett korosztályokat nevelt a Képzőművészeti Főiskolán. Kezdetben festett is, de igazi közege a szobrászat lett. Kezdeményezései sokszor folytatást jelentettek, így 1912-as Ku- koricamorzsolója, Arany János balladája és Hollósy Simon festménye nyomán halad, mint ahogy 1913-ban mintázott Tavasza rodini örökség. 1913-as Görgey- portréja mintha felmentést adna az árulás vádja alól. Arcmásai lélektani igazságokat hordoznak, nemnsak az anatómia pontos, hanem a szellemiség is hiánytalan ábrázolásában. Ez az oka a világhírének, mely elsősorban a Bernard Shaw-portréhoz kapcsolódik. A nagy angol író a fogalmazást illetően Kis- faludi Stróbl Zsigmond módszereit Pheidiasz és Praxitelesz eszközeihez hasonlítja, és a továbbiakban így ír: „Jött egy új szobrász, akinek a nevét soha nem hallottam: a magyar Stróbl, ö mindent megtalált, ami a többinél hiányzott, és egyébként éppen olyan igaz, mint Rodin a fizikai típus megalkotásában. Az én jobb és bal profilomban megtalálta a filozófust és a komédiást”. Ez a teljesség jellemzi minden arcmását és köztéri szobrát, ez az értéke, üzenete, melyet örökségül hátrahagyott. A szorgalmat, a munkát, a minőséget. Ez a tárgyszerű hi- ánvtalanság tükröződik nemcsak az 1919-es Íjászban, az 1952-es Ózdi hengerészben, Sommerset Maugham, Székelyhidy Ágoston, Venczell Béla portréjában, hanem a Kossuth- és a Felszabadulási emlékműben Budapesten, mely maradandóvá tette Kisfalud! Stróbl Zsigmond pályáját, azt az életművet, melynek múzeumát Zalaegerszegen avatták fel, s melyet az egész világon hazánktól Moszkváig, Londonig, Dzsakartáig tisztelnek, becsülnek. / Losonci Miklós Kbfaiudi Stróbl műtermében Reggel (1924) \
