Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-03 / 129. szám
ÉSZAK-fMG Y AROR.5ZAG 4 1984. június 3., vasárnap . Könyvhéti találkozások Egy író módosulásai ' Tartották már irracionálisnak, egzisztencialistának, strukturalistának, parabola- gyártónak, ötletszállítónak, extrémnek, morbidnak, szószátyárnak, szófukamuk, zseninek, epigonnak, racionalistának, blődlizőnek..és még oly sok mindennek, hogy talán nem is meglepő Örkény István egykori jellemzése: „önnek, uram, olyan gazdag a fantáziája, mint Jókai Morieznak.. Azt hiszem, kiderült, hogy Hernádi Gyuláról ran szó, arról a Hernádiról, akit egykor Czímer József, a pécsi színház dramaturgja Jancsó keresztnevének aposztrofált ... arról a Hernádiról, akit Fodor András költőként indított el az egykori „Csillag” lapjain, majd az 1959- ben megjelent „A péntek lépcsőin” kötete irtán hét szűk esztendő következett, amely idő alatt még olyan világhíressé vált filmek alkotólistájáról is lemaradt a neve, mint a „Szegénylegények”. A klasszikus mondás érvényesült: „prófétává” előbb vált a világban, mint hazájában. Ezzel a sokszínű, sokoldalú, sok szálon gondolkodó íróval, szerteágazó lénye legjellemzőbb módosulásaival találkozhattak a könyvhéti találkozók keretében a miskolci egyetemen és Mezőkövesden az olvasói. Színházi esték sorozatán lehet hasonlóképp lemérni ugyanannak a dolognak többféle reakcióját, a befogadás különbözőségét. Gyanítom — ahogy a színház esetében Is — nem születik meg kétszer ugyanúgy ugyanaz. Ez szolgált nem kevés tanulsággal Hernádi találkozóin is. Az egyetem, enyhén szólva, szűk körű közönsége és Mezőkövesd családias társasággá szerveződő csoportja előtt Hernádi többször átlényegült: a szabadságeszmény legteljesebb megvalósulásénak szorgalmazója, a világ általános erkölcsi, gazdasági és politikai válságait reálisan felmérő éa abban az ember optimális perspektíváját kereső író nem kevés humorral ötvöződött a sci-fiben is az emberi humánumot kutató alkotóval. Amit egyik helyen önmagától is kérdezett, arra választ adott néhány órával később, amit egyik helyen hallott, azt a másik helyen már beépítette gondolataiba, amit itt kinevetett, azt ott maró gúnnyal leplezte le... óráról órára alkotott. Hogy mennyire igaz ez, bizonyság rá, hogy Mezőkövesden felidézték egy korábbi látogatását, amit időközben megörökített legújabb könyvében a Frankensteinben ... persze, amúgy hernádisan. Mi derült ki végül is? Mit tapasztalhattak a találkozó» olvasói és milyen gondolatokat szűrhetett le az író ezekből a találkozókból? Azt, hogy újra és újra előkerül az emberek tudatában az alapkérdés, miszerint a legteljesebb szabadság jelenti az igazi felelősséget, hogy múltunk ismerete nélkül jövőnk megtervezhetetleu, hogy ha történelem az egyes ember élete, akkor az nem szakítható ki az általános történelemből, hogy válságaink, szorongásaink elviseléséhez, feloldásához elengedhetetlen a méltóság megőrzése, hogy a fantasztikumot nem lehet kitalálni, nem lehet megkreálni, azt maguk az emberek hozzák létre..., hol önmagukért, hol önmaguk ellen. És leszűrhették ismét azt a tanulságot is, hogy az individuum ereje, az alkotókészség legteljesebb akarata is csökött marad társak, barátok, szövetségesek, inspiráló közösség nélkül, amire szép példát adott Fodor András költő, az író barátja, a mezőkövesdi találkozó kalauz házigazdája. Furcsaságokkal tefi életünk alkotó tanúja, az abszurditások útvesztőiben is eligazodó és eligazító emberrel foghattak kezet az egyetemista és kövesdi olvasók. A Kelet estje Fennállása óta — kétségkívül — most, kapta a legnagyobb lehetőséget a Kelet alkotócsoport ahhoz, hogy szembenézzen az olvasókkal. Mert bár az elmúlt .tizenkét esztendőben a megyeszékhelyen is voltak találkozóik, a megyei könyvtárban megtartott csütörtöki találkozó — no és hogy az ünnepi könyvhéten került erre sor — már fajsúlyosabb megmérettetés lehetőségét kapják meg. Ami több, sokkal több, mint egy- egy, napilapban publikált írás vagy felolvasott mű. Erre az estre — érezhetően — nagyon készültek az alkotócsoport tagjai. Számukra természetesen fontos pillanat volt. De igazat kell adnunk Cs. Varga István irodalomtörténésznek abban, Nyolcadik alkalommal rendezik meg július 4. és 8. között a népművészet nemzetközi seregszemléjét, a Duna -menti folktór- fesztivált Magyarországon. Látványos programot ígér az idei rendezvény is, amelynek színhelyei Bács-Kiskun és Tolna megye, Kalocsa, Baja, Szekszárd és Dees. De vendég együttesekkel, táncosokkal, kórusokkal, zenekarokkal szinte az egész ország érdekelt a rangos eseményen. Fellépnek a hosszú h étén yi, bácskai, kalocsai, szanyi, bagi, bogyiszlói, pécsi, kecskeméti, szarvasi, leninvárosi, debreceni, salgótarjáni, jászberényi, taktaharkányi, sükösdi, sándor- talvi, hollókői, táboi'falvi, tököli és budapesti együttesek is. A környező országok, a Duna-menti népek hagyományait osztrák, NSZK-beli, csehszlovák, bolgár, jugoszláv, szovjet, román csoportok közvetítik. Tág szellemben értelmezve a fesztivál elnevezéséi, meghívtak török, olasz, francia, svájci, NDK- beli és lengyel táncosokat, zenészeket is. Részvételükkel teljesedik ki a program, s a fesztivál alapgondolata: a Duna menti népek közeledése a néphagyományok, a tolmácsolást nem kívánó tánc, zene és ének által. A népművészetek olyan seregszemléjére kerül itt sor, amely a közös, ösz- szekötő elemeket hangsúlyozza: a népek kultúrateremtő erejét, s amelynek célja a népiek közötti kölcsönös megértés és barátság erősítése a népművészet, a népha- gyományok útján. A Vm. Duna-menti folklórfesztivál plakátja Pályázati leihívás A Magyar Diáksport T»-' nács pályázatot hirdet a tanulók tanórán kívüli tömege» testnevelését, versenyeztetését célzó kísérletek, törekvések, szervezési megoldások;' tevékenységi formák és módszerek tapasztalatainak ösz- szegzésére és hasznosítására. A többi között a fizikailag visszamaradt gyermekek) tanórán kívüli foglalkoztatásának lehetőségével kapcsolatos témákban várják a pályamunkákat. A pályázaton részt vehet mindenki; elsősorban a nevelési-oktatási intézményekben dolgozó testnevelő tanárok, az ifjúság testnevelésének, sportjának szervezésében, irányításában részt vevő pedagógusok, mozgalmi éa sportszakemberek kezdeményezéseire számítanak. A pályázatokat a Magyar Diáksport Tanács (1055, Budapest, Szalay út 10—14.) címre 1984. október 10-ig kell beküldeni. teli szinyeiek a szalmonkás-galériában A Napjaink június! száma választékos tartalommal jelentkezett: tanulmányok, esz- szék, riportok, novellák, portrék, versek, grafikai munkák, kritikai írások sorjáznak lapjain. Folytatódik a lapszámban az év elején kezdett Vita az értelmiségről: ez alkalommal Kiss Gábor írását olvashatjuk A lehetőség próbái címmel. A lap élén olvasható Sándor Iván esszéje — A muri másnapján —, amely az irodalmi viták eredetét kutatva a szerző Németh Lászlóról szóló művel kapcsán keresi a választ a kérdésre: mi lobbantja föl az irodalmi porokét? Tarján Tamás nagyszabású tanulmánya — Űrhajónk rózsaablaka — Az ember tragédiája újabb előadásainak néhány tanulságát összegzi. „Magyarság: emberiség” címmel olvasható Penke Olga írása: a francia kultúra és irodalom hatása Illyés Gyulára; Pomogáis Béla Juhász Ferenc költészetéről ír Remény a halálig címmel, Botlik József pedig Dobor Lászlóról rajzol portrét. Különös érdeklődésre tarthat számot M. Pásztor József A vidék és a szellemi élet című, az 1936. augusztus 2— 9. között rendezett miskolci fróhétről szóló, sok dokumentummal gazdag emlékező írása. A valódi mondatok címmel megtalálható a lapszámban P. Szabó Ernőnek Kár- páthy Tamás, Püspöky István és Tornay Endre András képzőművészek miskolci kiállításának megnyitásán elmondott bevezetője. Hajsza a fillérekért címmel Szepesi József riportja, Onagy Zoltán Bogh módosít, Hajdú Gábor A második kísérlet című elbeszélése, ör- dögh Szilveszter Töredékek emlékezésre, feledésre és Tóth Imre László Mit láthatunk a megyében? című írása, Köpf László Vitányi Iván könyvéről — Szellemi életünk új népfrontjáért —, Szőke Domokos Menyhárt László könyvéről — Az orosz- országi századforduló —, Cs. Varga István — „Röptében zuhanó” címmel Juhász József kötetéről írt méltatása, Oláh János, Sárándi József, Gyurkovics Tibor, Agócs Sándor, Balázsovics Mihály, Varga Rudolf, Csanády János, Kiss Dénes, Fecske Csaba, Furmann Imre, Magyar József, Szokolay Zoltán versei, Szemethy Imre és Szur- csik János rajzai találhatók még a Napjaink júniusi számában. Ä 191-es számú ipari Szakmunkásképző Intézet a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében levő keleti szőnyegekből rendez kiállítást az intézet kollégiumában levő szakmunkás-galériában. Megnyitót — június 7-én 16 Nagy sikere van minden évben a KISZÖV gyermek- üdültetési akciójának. Az ipári szövetkezetek dolgozóinak gyermekei egy-egy hetet Szeptembertől kísérleti jelleggel tv-filmeket Ms vetítenék a kecskeméti Otthon moziban. A Magyar Televízió és a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat között létrejött megállapodás értelmében az év utolsó negyeórakor — Kövér Árpád, au MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője tart. A nyitáson közreműködik a kollégium népzenei szakköre. A kollégium az Ifjúság «. 16—20. alatt található. tölthetnek a szövetség Zsórí- íürdői üdülőjében. Ezen a nyáron is 180 gyerek nyaralhat a Zsórin szakszerű felügyelet mellett. dében fiatal művészek stúdiójának — amely a Tv Kecskeméten működik — 10 filmjét tűzik műsorra. A minden hónap harmadik hétfőjén sorra kerülő vetítés után a közönség találkozhat a filmek alkotóival. Tv-mozi Kecskeméten Kisfiimek képernyőn és mozivásznon sége az ilyenfajta kapcsolásra. A mozik Is kénytelenek sokszor elhagyni a műsorba iktatott kisfílmet is. valóban rangosnak számít. Az érdeklődéssel aligha lehetett baj — menet közben még „bővíteni” is kellett a termet. Volt tehát érdeklődés. Kérdés, amiből beszélgetés alakulhatott volna ki, már kevesebb. Persze, nem biztos, hogy ez baj. Cs. Varga István „előterjesztése” az alkotók bemutatkozásához — megszólalásuk sorrendjében: Fecske Csaba. Furmann Imre, Cseh Károly, Balogh Attila, Hajdú Gábor és Utry Attila — többek között azért volt jó. mert tárgyilagos volt. Erényeket és fogyatékosságokat egyaránt számba vevp. A prózista Hajdú Gábor kivételével — költők. Közülük hárman már kötettel is jelentkeztek, s mint megtudtuk, helyi gondozásban készül Furmann Imre, Cseh Károly és Csorba Piroska közös kötete. Egv hogy egyetlen város, így Miskolc számára sem lehet közömbös egy ÍJj'en csoport léte, működése. A Kelet körül, szinte fennállása óta, viták dúlnak. „Az idő dönti el, hogy mázsás pörlekedéseink hány grammot nyomnak” — idézte Benjámin Lászlót e viták ürügyén. Mert feltétlenül becsülni kell a szándékot és az akarást, azt, ami összetartja e csoportot. Viszont az előrelépés érdekében az alkotócsoporton belül nagyobb szerepet kell biztosítani a nagyobb tehetségeknek. Akik a költészetben, a prózában többet, jobbat tudnak nyújtani, A csütörtöki találkozón — úgy tűnt — a csoport legjobbjai közül kaptak néhá- nyan — ha nem is mindannyian — lehetőséget a találkozásra. Csutora»—Szcndrei Május közepén ért véget a 24. miskolci tévéfesztivál, s azóta már az országos lapokban is sorra megjelentek visszatekintő, értékelő, elemző írások. Az Üj Tükör elmúlt heti számában Párkány László kollégánk, a fesztivál eseményeire visszatekintve, megidézi ennek a sorozatnak a kezdeteit, amikor még a televízió és a mozi kisfílm- jei közösen kerültek- közönség elé, együtt kerültek mérlegre, hiszen feladatuk, céljaik nagyjából azonosak. Nem a cikkíró következteléseivel és javaslataival kívánok foglalkozni az alábbiakban. pusztán a kisfiimek jelentkezéséről töprengek el néhány sor erejéig. A kisfiimek, vagy ahogy nagyon gyakran nevezzük, a valóságfi Írnek — s ez a meghatározás talán szerencsésebb is, hiszen réges-régen megszűntek a terjedelmi határok ezeknél a műveknél — a közönséggel két helyen találkozhatnak: a mozikban és a televízió képernyőjén. Kisfiimek készülnek a MAFILM közművelődési stúdióiban, a televíziónál, valamint a Pannónia Filmstúdióban. A valóságfilmek nagyon sokfélék. A műfaji határok ■— szerencsére — mindinkább fellazulnak, az élet így követeli. Különösképpen tarthatatlannak tűnnének a merev műfaji kötöttségek a szinte nap mint nap valami újat termelő televíziózásban. Ugyanakkor megvan az a közös vonásuk, hogy többségben napjaink valóságára irányítják a figyelmet, a do- kumentarizmus, a riportázs, a népszerű ismeretterjesztés eszközeivel, vagy egyéb módon járják körül az embereket foglalkoztató kérdéseket, mutatnak be új létesítményeket, találmányokat, felfedezéseket, gondolatokat, ismertetnek meg korább' értékekkel, hozzák azokat mind közelebb az emberhez. Amikor a néző ezeket a filmeket látja, általában nem azt kutatja, vajon, hol, vagy milyen alkotóműhelyben készült. Pedig, ha figyelemmel elolvassa az úgynevezett főcímlistát, mondjuk a televízióban látott kisfilmöknél, akkor szemébe tűnhet, hogy „Készült a MAFILM Híradó- és Dokumentumé lm Stúdiójában”, vagy „Készült a MAFILM Népszerű-tudományos és Oktatófilm Stúdiójában” stb. A képernyőn látja, a televízió produkciójaként, illetve a televízió nyújtotta alkotásként fogja fel és fogadja el. A MAFILM stúdióiban a mozik számára készült kisfiimek és a közönség találkozása sajnos meglehetősen esetleges. Ez mór jó két évtizedes, negyedszázados gond. A közművelődési stúdiókban készített kisfiimek, ha terjedelmük engedi, kíséröfi linkén!, kerülnek a mozikba a játékfilmek elé. de mert a játékfilmek hossza is egyre nő, mind ritkábban van a filmforgalmazásnak lehetőA valóságfilmek feladatairól fentebb szóltam. Ugyanezeket a feladatokat kívánja teljesíteni a MAFILM közművelődési stúdióinak sora és a Magyar Televízió sok-sok alkotóműhelye, osztálya, szerkesztősége. Sokszor még a technikai eszközök is azonosak, mert filmfelvevő kamerával készül a televíziónál Is nagyon sok dokumentumíllm es egyéb. Mindez azért Is érdekes, mert a miskolci fesztiválokon páros évben a televízió? műhelyekben, páratlan éhekben a MAFILM-stúdiókban készült valóságfilmek külön* külön kerülnek mérlegelésre, versenyszerű bemutatásra, nem utolsósorban díiazósra. Ugyanakkor a mozinak szánt valóságfilmek nagyon nagy hányadát a néző többsége a televízión keresztül — és televíziós műként — Ismeri meg. Az Üj Tükör cikke ezért elgondolkodtató. Benedek Miklós
