Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

r5"9?*5B SSZAK-MAGYARORSZÁG <S 1984, június 2„ szómba* Magamba nézek én is olykor Lelkünk végetlen sziklakút Én ki begyeken törtem át mint hegyi folyó mely messze fut immár apró sérelmeken rágódom s nem tudom miért Kapkodok vízért-levegőért cikázó hűvös semmiért Magasba nyúló két karom ha célját nem érve visszahull melletted minden változatlan Minden öröm és minden új A nádas zizegő partján féllábon gólyák állnak Magukat látják a vizek tükrén Meditálnak 1J 1 Bt *3 tiééía ;'”ir~- ’V" 0ndtPBMktati o] Gyakran 'találkoztam a |okedvü, erős emberrel. Egy angrol, egy zörejről, egy ípolásról, egy durranásról, egrnondla, hogy mi tör­ténik a kohóval, hol tart %:í. adag elkészítése, mikor jpmelkedik a szkip, van-e .•aLami hiba a kohojáral- aan. A salakcsatorriók és esa- oló csatornák kózótt úgy ütött, mint é sűrű erdő ejtelmeit legjobban isme- ő vadász. Az emberekkel élszavakbol is megértette agát es íélszavakból, sót elekből tudta, mit kíván­nak, kérnek tőle, mit ja­vasolnak, mire figyelmez­tetik a munkatársai. Meg­osztotta almáját, kenyeret, szalonnáját. kolbászát, meg­osztotta jókedvét és ta­pasztalatait, megosztotta emberségéi, amit meg ap­jától örökölt, aki szigorra, [keménységre és pontosság­ra is megnövelte. Átvette apja munkáját, ott folytat­ta, ahol ö abbahagyta. Szilvi ... Csak így hívta mindenki, áld arról a nap­ról kapta a nevét, amely- utolsó a naptárban, és így egy teljes évet kell vinnie a vállán, Ö is vitte az éve­ket, a teljes életet a vál­lán,' segítette ebben Éva asszony, a jószívű, meleg tekintetű feleség, segítette mindaddig,- mígnem egyszer nem tért haza a férj az apró hétvégi telek együtt épített házából. Elfogyott az erő, túlságosan nehéz terhek nyomták az erős ember vállát, .leterítette a hirtelen rátörő halál. 39 évet töltött el a gyár­ban, a kohók mellett, és erről a 39 évfől hosszú tör­ténetet mesélhetnének a munkatársak és a felesége, fide ahogy sohasem tartót­nak különleges, rendhagyó ^cselekedetnek az évtizedes jjkemény magatartást, az |állhatatos munkát, akkéo- !;pen nem szaporítják most lsem a szavakat. Az özvegy most több ci­garettát szív, mint régen es könnyezve említi fel férje utolsó heteit, az apró gesz­tusokat, néhány szavas, tört mondatos beszélgeté­seket, melyek mélyén ott bujkált a félelmetes meg­érzés, de amit a természe­tes életösztön elhessegetett. Ügy élni, hogy minden lépésemben ott van a má­sik, minden mozdulatom­mal a másikat igyekszem elérni, minden pillantá­som legvégén a másikat keresem, hogy minden sza­vammal a másikat segítem, hogy minden tervem a másik ember tervével egész csak,.. így élni a legtel­jesebb élet. Ilyen életben egyedül maradni rettentő­en nehéz. Ilyen magányban a baráti, c'sálácli jó szó,' se­gítő indulat és a vesztesé­get pótolni ugyan nem tu­dó, de a fájdalmat enyhí­teni igyekvő emberség nem pusztán kötelesség, hanem á megmaradók emberi mér­céje. Van, aki nem ismeri ezt « mércét, van aki nem eszerint mér. Nem panasz, nem vád, nem harag , szólt az özvegyen maradt a.sz- szonyból, amikor csendesen és kissé töredezetten el­mondta, hogy a barátok mellett, a segítőkész tár­sak mellett vannak, akik a közös élet maradékából akarják kiforgatni. Néhány mondat, néhány kel-esetlen szó jelezte csak, kél: cigaretta között, hogy a dolgos ember munkájá­nak szerény maradékát olyanok akarják- magukhoz ragadni, akik sem szerete­ted Sem megértést, sem családi békét nem tudtak adni soha. annak az em­bernek, akinek lételemei voltak ezek a tulajdonsá­gok. Ennyi .,. ennyi volt a lé­nyeg. majd a fekete ruhá­ba öltözött asszony elin­dult, tétován kerülgette az embereket az utcán ... (szentlreD Történt egyszer, hogy 9 egy boldogtalan pa­nellakó, ki csak azért lakott a lakótelepi torony­ház tizedik emeletén, mert tizenegyediket mér nem építettek, a megszokottnál is alaposabban összeveszett a feleségével. Az ötvenhat négyzetméterből csúnya szitkok szálldostak az amúgy is közeli ég felé, melyben hemzsegtek a le­es felmenő rokonság im­máron állandósult jelzői. Elunván végül a ricsajt, tizedik emeleti hősünk egy hirtelen mozdulattal úgy bevágta lakásuk ajtaját, hogy a földszinten össze­rezzent a házmester, s el­szántan a mélységbe ve­tette magat a lifttel. Az uleán bandukolva tetőtől talpig átjárta a bánatos irigység. Hétvége volt, az autók vidám rajokban húz­tak ki a városból, el a he­gyek közé, a tavak mellé, vagy ki a telkekre víken- dezni. — '. Hajáj! Vikend a sza­badban .... — sóhajtott fel a boldogtalan panellakó. — Micsoda gyönyörűség lehet minden hét . végén teljes erőből beleakaszkodni a földbe, belevetni az ember­nek magat a vízbe, és es­ténként, amikor már hős párák Indulnak el a tavak felől, a kertekbe, kis tü- zecskét rakni, nyársra sza­lonnát húzni, húsokat tűz­delni, s hatalmas fűszeres lakomát csapni. De mit esi- máljon ő, kinek se telke, se kertje, de még egy fia fz-if/űz/ó * 2 kocsija se, amibe népes családját begyömöszölhetne, hogy aztán megkönnyeb­bülten elszórja őket a fák és bokrok közé. Van ellen­ben egy őt örökkön szeki- rozó te lesege és három za­jos gyermeke, kik folyton ordibálnak, és összetörnek valamit. A boldogtalan panellakó, hogy igy átgondolta szomo­rú és sótalan sorsát, még komorabb- lelt, és zsebre- dugott kézzel, lehajtott fej­jel bandukolt el a Herbá- ria kirakata előtt. Ä vé­letlen műve volt-e, hogy visszanézett, ki tudja. Min­denesetre úgy rácsodálko­zott égj' fűszeres dobozra, hogy még a szemét is meg- dörzsölte, aztán a homlo­kára csapv'a egy nagyot, berohant a boltba. íme, itt a megoldás, a pofonegyszerű, a füstízü sóban! Aromájában benne az egész szabad természet, nyelve alatt • az ember hunyt szemmel akár egy ökölsütéshez íé od'áképzél- heti magái, telesápó 'lán­gok, hörgő fahasábok mel­lé, elborítva a 'üst' keser­nyés, bóditó illatával. „Barbecue” a tizedik emeleten. Miért is ne? Da­rabka sült hús, leszórva a füstízű sóval (hónap végén a zsíros kenyér is megte­szi), s képzeletben az/em­ber ott töltheti a hét vé­gét, ahol akarja. Egyedül! És mi van, ha még ebbe is beleköt az asszony? A boldogtalan panellakó na­gyot hördült a gondolatra, s két tenyérrel a pultra csimpaszkodva egyszerre tíz doboz füst ízű sót kért _a hökkent eladótól. Mert . liszla sor, ha ez a satrafa, még erre is rázendít, hogy gúzsba köti. beszórja a füst ízű sóval, és kiakasztja az erkélyre száradni. Néma heringnek ugyan ki érti a szavát. ..? Keresztény Gabriella Amatőrök kiállítása Özdon tartják az amatőr képző- és iparművészek ti­zén keltéd ik" országos talál­kozóját és kiállítását. A kétnapos tanácskozás ma, június 2-án, reggel nyolc órakor kezdődik az Amatör Képzőművészeti Tanács és a megyék küldötteinek szakmai vitájával. Délután nyitják meg a kiállítást, I amelynek értékelésére ugyancsak a mai napon ke­rül sor. A délutáni eszme­cseren a kiállítás tükrében kerül terítékre az amatőr képző- és iparművészeti mozgalom helyzete. Vasár­nap újabb szakmai tanács­kozást tartanak majd az or­szág különböző részeiről érkezett alkotok, s ekkor alakul meg az Amatőr Képzőművészeti Tanács ttj vezetősége is. FECSKE CSABA: E r zert Megkísérteni a lehetetlent': minden ütés után ezért állunk talpra, ezért nemzünk utódot, ezért ölelünk, ölünk, hazugságaink, gyönyörű terveink ennek igézetében születnek, ettől vagyunk boldogok és boldogtalanok, s ezért vagyunk, qkár a kő, oly iszonyúan egyedül Felíiózsoica írj tetejmíeon a köré az emlékmű köré épült — mintegy körülölel­ve azt — amit a Kegyelet emelt 1969-ben a Tanács- köztársaság északi hadjára­tában részt vett postás- vasú fás vöröskatonák em­lékének, az első magyar munkáshatalom megalaku­lásának. fél és százados év­fordulója során. Felsőzsolca, Onga, Gesz­tel y neve történelmileg ne­vezetes, érzelmileg fájdal­mas emlékeket ébreszt fel azokban, akiknek hozzátar­tozói e községekben vérez- tek el, vagy sebesültek meg Miskolc védelmében 1919. május 20. és 23-án. Amíg éltek, az évfordulón a túl­élő bajtársak, bánatos szü­lők, özvegyek ellátogattak az emlékhelyekre, majd ahogy ők is elfogytak, úgy maradt az emlékezés ha­gyománnyá a falubeliek ■számára. Többször helye­zett. koszorút a három tö­megsíron a pesti postás vö­rös zászlóalj volt .politikai hiztosa Szabó György, az .első: század parancsnoka Bernoyics -Károly, akiktől hitelesen ismerjük a két miskoolci csata történetét. Előzményként: A fiatal Ta- nács-Magvarország katonai •megsemmisítésére a román és . cseh intervenciósok francia—olasz antanttisztek vezetése alatt 1919 május első napjaiban támadást intéztek, melvnek kivédésé­re a munkáshatalom még nem volt felkészülve. A románok a Tisza mentén Szolnokig, a csehek Salgó­tarján—Eger—Miskolc vo­nalig jutottak előre. A. For­radalmi Kormányzótanács Emlékezés a miskolci csaták hőseire mozgósítana során megala­kult budapesti munkásezre“ dek Landler Jenő hadtest- parancsnok vezetése alatt május 19-én Harsány— Ernőd—Vatta térségéből tá­madást kezdtek Miskolc visszafoglalásáért — emlé­kezett vissza Bernovies Károly. A postás zászló­alj első századának fel­adata áz volt, hogy He- jőcsabán keresztül észak felől az Avason át kerül­jön a csehek hátába, míg a 2. és 3. század Molnár zász- lóaljparancsnok vezetésével nyugatról támadja meg a várost — emlékszik vissza Bernovies Károly az ese­ményekre — a terv sikerült a 2., 3. század sikeres har­cokban estére már á város­széléig jutott. Az Északi Főműhely, . MÁV Gépgyár zászlóalja, a 'MÉMOSZ, a postások és. a hajógyár ala­kulatai a meredek Avast három oldalról körülfogták és elfoglalták. Ezekben a harcokban — írja a Vörös Űjság május 23-i száma — a szó leaszorosabb értelmé­ben a legnemesebb vetél­kedés fölvt az egvps gyá­rak zászlóaljai között. .. Bizonyos, hogy a postások szállották rneg először nagyszerű lendülettel és bámulatos energiával a meredek hegyet. A bevo­nulásról a miskolci Reggeli Hírlap így .irt: „Halkan, csendben, a legtökélete­sebb, legnagyszerűbb le- gyelmezetlséggel vonultak be a budapestiMÁV gép­gyári munkások, a hajógyá­riak csapatai, a budapesti első postás postászászlóalj katonái dr. . Gerléi titkár parancsnok elvtárs vezeté­sével, a MÉMOSZ zászlóalj és a 32: vörös vasas ez­red ...” Miskolc felszaba-. dúlt. A Tiszalúcnál álló ro­mán erők tétlenül marad­tak, még járőreiket is ki­vontál? a i-lernád folyó mellöl. Amint várható volt, az antant tisztjei nem nyu­godtak bele kudarcukba, hiszen hiányosan felszerelt, sebtében összeállított, zö­mében addig katonai szol­gálat alól mentesített mun­káskatonák elöl hátráltak még, egyesítve a ..két in­tervenciós sereget,, közös támadást, szerveztek Mis­kolc újra birtokba vételé­ért.;; A csehek a 32. ezred, a románok a 7. és 9: mun- kásezredek ellen' irányítot­ták támadásukat. A pos­tások 2. százada által meg­szállt Onga a két támadás irányának középpontjába esett. Május 23-án a haj­nali órákban egy páncél- vonat futott be Ongára cseh légionistákkal, akik körülvették a falut és az ott meglepett vöröskatonák között nagy pusztítást vé­geztek. A harmadik század idejében felkészült az ellen­ség fogadására, heves harc fejlődött ki, amig tudtak ellenálltak, majd dé' felé, kihasználva a hirtelen jött) jégesőt, visszavonullak a telsőzsolcai kőhíd túlsó ol­dalára. Itt kaptak erősítést a diósgyőri munkásoktól, akikkel együtt rohamra mentek és Ongáig vetették vissza a támadókat. A 2. századot akkor éjjel súlyos veszteség érte, a másik két század is komoly vesztesé­get állapított meg. A má­sodik . miskolci csata után -T- ahogv a hadtörténet a május 23-i cseh—román el­lentámadás kivédését neve­zi — a megcsappant zász­lóalj biztosító és járőr­szolgálatot végzett, A zász­lóalj elesett katonáit Fetső- zsolcén, Ongán és G.esz- telyben a temetők árkában tömegsírba temették el. Se­besültjeik a miskolci Er- zsébet-kórházba ' kerültek, köztük Simon Boldizsár, az akkor 17 éves pesti távirat­kézbesítő. akit a lelkesedés ily versre ihletett: Előre elv+ársak, induljunk a harcba. / Nincs megállás, Landler katonák. '/ 9 mire jött az este. a postás ez­red / Elsőnek lépte át Mis­kolc kapuiát. Dr. Ramody Miklós ]

Next

/
Oldalképek
Tartalom