Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

/ 1984. június 16., szombat ESZAKJylAGYARORSZAG 2 Az olasz kormány nyo­mására Dzsaafar Nimeri ^ztidáni államfő a napok­ban elnöki rendelettel meg­kegyelmezett; egy börtönbe zárt, megkorbácsolt és pénzbírsággal sújtott olasz­nak, aki ezt a büntetést azért szenvedte el, mert há­rom üveg whiskyje, egy karton söre és hat üveg bo­ra volt. Az olasz állampolgárt hu­szonöt korbácsütéssel fenyi- tették meg a szeptember­ben kihirdetett iszlám tör­vénykezés előírásai szerint, és négyszáz dollár bírságot is kiszabtak rá az alkoho­los italok rejtegetése miatt, Lapomért kiterítem akár magamat söpörjétek be « szarokat emre tettem ez minden »esztettem ? Turista úton Londonban London ugyanazt a tör­ténelmi levegőt, színes for­gatagot, mozi- és popzene- bőséget kínálja a turisták­nak, mint mindenkor ez idáig. Akinek európai vo­natjegye van, és kimozdul a fővárosból — főként, ha fiatal —. ne mulassza el Liverpoolban megnézni a vadonatúj Beatles-emlék- múzeumot és gondolkozzon, el, érdemes-e túlmennie a hagyományos London—Ox­ford—Cambridge, Stratford háromszögön; Mert érde­mes felkeresni a „vidéki Angliát”, a maga tünemé­nyes kis településeivel, fő­ként Londontól délre és délkeletre, meg - az ország legtávolabbi nyugati szög­letében, és ugyancsak érde­mes ellátogatni a Liver­pooltól észgkra fekvő an­gol, valamint a skót tóvi- dekre. Aki csak teheti (vagy etiernt terel állni), ne vásá­roljon Angliában. - Másutt olcsóbb. Érdemesebb elszó­rakozni, ha úgy tetszik „el­inni” a pénzt — a kocsmák gyönyörűek, részegek nin­csenek, mert a „pub” tár­sasági és nem lerészegedési centrum — mint hiábava­lóságokra, otthon is köny- nyen, elérhető javakra köl­teni. A szórakozásból a színháznak nem szabad hiá­nyoznia, főként — ami jó tanács — a musicaleknek nem, és senki ne higgye el, hogy nincs aznapra jegy, ha azt mondják neki: men­jen a színházi kassza he­lyett jegyirodába, soha ne vegyen elővételbe, álljon sorba a Leicester Square-en az előadás napján vagy a pénztárnál félórával az előadás előtt: szinte biztos, hogy (féláron) bejut. Ez a legfelkapottabb produkci­ókra is vonatkozik. Megkopott, szürke 9 obeliszk ált Tállya I főterén, egy kis park közepében. Azon jeles fér­fiaknak szerény emlékműve ez az ég felé törő faragott kő, akiknek élete valami módon kapcsolódott az egy­kori mezővároshoz. Az obe- lisak egyik oldalán ez a név olvasható: Lavotta János, a magyar Orpheusz. Tállya és Lavotta János nevének együtt említésekor azon nyomban kell szólni I egy másik kőről, egy másik emlékműről is. Ez az em­lékoszlop a tállyai temető­ben áll, egy’ vasráccsal kö­rülkerített sírhanton, hir­detve Lavottának, a ver­bunkos zene kiváló úttörő­jének, a „virtuóz-triász” tagjának nyughelyét. Az északi oldalán erősen meg­kopott, hámló betűk ezt hirdetik: Nemes Lavotta i János híres magyar hang- művész és nemzeti nóták szerzője porai fölött. A hangművészi Mesterségnek megtiszteltetésére. Nyugati oldalán így folytatódik az üzenet: Ki meghalt 1820. esztendőben Boldogasszony hava 10. napján, életének 56. esztendejében,- Itt nyug­szik a maga idejének Or­pheusza. Következik a ke­leti oldal: A magyar mu­zsika kedvelői által emel­tetett Ssatmárból MDCCC- XXXI. esztendőben. Az obeliszik déli oldalán pedig egyik művének, a Mezei á io m nak hang j egyekikel fel - írt ütemeivel fejeződik be az utódok tiszteletadása. Lavotta János 220 évvel ezelőtt, 1764. július 5-én született a Pozsony várme­gyei Pusztafödémesen, idős I La volta János helytartóta­nácsi hivatalnok és SzVete- ney Klára gyermekeként. Tehetsége hamar megmu­tatkozott, hiszen tízeszten­dős korában már kiválóan hegedült. Első tanítója Za- vadi Bonaventura, Észt ér­ti ázy Miklós József herceg udvari zenésze volt. Lavot­ta középiskoláit Pozsony- j ban és Nagyszombaton vé­gezte, később Pesten jogot is hallgatott. Zaklatott éle­te, pályafutása tulajdonkép­pen édesanyja halála után kezdődött. Mostohája, Né- very Katalin, kíméletlenül bánt vele, ezért megszökött otthonról és katonának áTlt be. Szerencsére atyja „ki­—rí------------r-T"irim n »n i —— i——— s zabadította''” és Becsbe küldte, ahol zenei tanul­mányait befejezte. Egy esz­tendő alatt a hegedűjáték­ban olyan előmenetelt ta­núsított, hogy Bécs ámult Lavotta virtuóz tehetsége előtt. Ha Becsben maradt vol­na, Mozart, Haydn világá­ban, alighanem világhír­névre tett volna szerű Ű a megáradt Szinvába. Állí­tólag elvkor mondta a kö­vetkezőket: „Ha már a fá- tum, által kénytelen-kellet­len nedvességbe fullasztat- nám, inkább választanám a heidelbergai híres nagy hordót, tele miskolci jó borral. ..” Lavotta Gesztelybcn Pu- ky István táblabíró kúriá­ján is gyakran megfordult. Irodalmi barangolások Larotta János síremléke o tállyai temetőben azonban a Tisza menti fal­vak muzsikusa lett. Ver­bunkosokat, nótákat szer­zett,-s közben volt hivatal­nok, nevelő, színháznál ze­nei direktor, de mindent csak kevés idei-g csinált, mivel nyughatatlan termé­szete, mindig újabb és újabb állomáshelyre haj­totta. 1797 és 1799 között például Miskolcon élt. hová később is többször vissza­tért. 1804 farsangján pél­dául még párbajt is vív városunkban egy főhad­naggyal, árinak ellenére, hogy a haj vívásban nem­igen jártas. Gyakorta ke­reste fel az avasi pincéket is, hol jóféle nedűkkel öb­lögette torkát. Följegyezték róla, hogy egy alkalommal az Avasról lefelé jövet, má­moros állapotában a For­gósaidnál csaknem beleesett eltöltve ott sok boldog na­pot. Berentén a Szepessyek vendége volt, míg Tállyán Eöry Fülöp Gábor doktor barátját látogatta gyakorta. Öt kereste fel 1820-ban, amikor betegsége — amely' a nagymérvű alkoholfo­gyasztással függött össze — elhatalmasodott rajta. Eöry nagy szeretettel fogadta, bár maga is beteg volt, szállást adott neki, s azon­nal felírta a gyógyulást se­gítő medicinát. Lavotta maga indult a tállyai pati­kába. az öreg barátja által felírt recepttel. Nem tud­hatta, hogy utolsó útjára indult a jól ismert utcán, amely hajdan sokszor vissz­hangozta gangos-erős lépé­seit. A patikában össze­esett, s néhány óra múlva meghalt. Történt mindez 31820. augusztus 1-1-én (s nem az emlékművön fel­tüntetett 10. napon). Egyik hegedűjével temették el a tállyai temetőkertben, és sírja fölé 1831-ben egyik tisztelője. Üjfalussy Mihály emeltette a már említem emlékkövet. Lavotta, ki a nemzeties jellegű magyar opera gon­dolatával is foglalkozott. Szemere Pál szerint szép, szikár termetű férfi volt. Arcszíne barna, arca érde­kes, szemei kifejezők, hom­loka magas volt, amelyre rendezetlen haja hullott, Öltözetére kevés gondot fordított. Kedvelte a zöld színű posztót, és , csaknem mindig zöld kabátot viselt sújlásokkal. Es milyen volt Lavotta művésznek? Bernát Mihály azt irta róla: ,,... gyors uj­júinak . . bámulásig egy­mást váltott mozgatásával, tüzes képzelődésének több- nemű, de leginkább magyar szabású nótákra tett remek jegyzéseivel . .., magát a nemzet, s tulajdon dicsősé­gére a késő világ előtt es- mertessé, fennmaradóvá, sőt ...halhatatlanná is tette.” Csokonai így’ lelkesedett ér­te: „Ti vagy’tok — Te és édes bátyád, Bihari —1 a magyarság eszmélésének csodadoktorai ...” Hubay’ Jenő. a későbbi világhírű hegedűművész saavaira' is érdemes odafigyelni: Mű­vész voit-e Lavotta? Olyan értelemben volt az. mint a csalogány, mely minden ta­vasszal Isten szabad eae alatt rendezi elbűvölő hangversenyeit. '..” Ezeknek az elismerő sza­vaknak az olvastán minden bizonnyal felvetődik az em­berben a kérdés: akkor miért nem jutott el a csúcs­ra, a világhírnévhez, ez a kivételes tehetségű muzsi­kus. kinek élete sokkal in­kább tragikus, mint sike­res? Életművének ismere­tében a kiváló történetíró.1 Szilágyi Sándor találta meg talár) erre a kérdésre a legpontosabb választ. ö ezt írta: ..Ember volt. na­gyon is ember, pedig több­re rendeltetett... Ez a tra­gédia teljessége.” Hajdn Imre Fotó: Fojtán László esit titokzatosnak találtam, amolyan bor­zongató helynek, és erdei bóklászásaim közben el is kerültem. Talán Jancsi és Ju­liska meséje okából, nem tudom. Mond­ták, erdészház volt, valaha az uradalmi jágeré. Kerültem, de tisztes távolból sok­szor megbámultam, és talán ez az erdő- széli magányos ház vonzott húsz éven át, hogy ide tértem vissza felnőtten. Azóta persze, másokat is megigézett a táj, és András bácsiék háza a szaporodó héty’égi nyaralókkal csaknem összenőtt a faluval. Az elmúlt nyáron hatalmas, kétszintes ikernyaralót építettek a szomszédban, er­kéllyel, garázzsal, kicsi úszómedencével: azóta a faluból jőve, hatalmas tömegével ez uralja el kedveli enítően a hegyoldalt, félig eltakarva a régi, bájos erdészlakot. A két szorgos tulaj, egy borkimérés bér­lő és egy száraztészta-készítő kisiparos, láthatóan elégedettek építményükkel, és ha akadna is valaki, aligha lenne képes megértetni velük, hogy mennyire beleron­dítottak a tájba. Ök megvették a telket, volt szabályos építési engedélyük, a mes­tereket kifizették becsülettel az utolsó fil­lérig — volt miből, hála istennek —, a többi csak irigy és kötekedő emberek aka­dékoskodása, András bácsi erről egy szót sem szólt, amikor szóba hoztam, széttárta a kezét: ők a háború után egy’ szál ruhá­ban. egy batym’al kerültek ide egy szom­szédos országból, harminc évig járták a feleségével télen-nyáron, sárban-hóban vonattal a legközelebbi városba dolgozni, fiát kitaníttatta, nyugdíjas már, már csak a békességre vágyik. — Az történt, hogy egyik délután, talán csütörtökön, Bundi összetalálkozott az egyik űj szomszéd feleségével. Jött haza a kerülésből, az asszony meg ... mit tu­dom én... egyedül volt, és amikor a kutyát észrevette, elkezdett sikoltozni, de rémesen ám... meg fel akart rohanni a partra, de visszacsúszott, összekaristolta a térriit... vérzett is, aztán anny’ira sikol­tozott, de annyira, hogy összefutott a kör- ny’ék. Képzelheti. — Bántotta őt, Bundi?! — Ez? Hiszen ismeri. Ügy iszkolt ha­Zvolszky Zita illusztrációja za, mint a nyúl, be az ólba, estére is alig tudtam előcsalogatni. — Fiát akkor? — Fél a kutyától. Valami gy’erekkori hisztérika ... valami ilyesmit mondanak. A férje pedig átordítozott a kerítésen, hogy ha ez mégegyszer előfordul, hát majd ő tesz róla, hogy többé ne fordul­jon elő. Még az a szerencse, hogy’ a kör­nyékbeliek ismerik Bundit, és András bá­csi pártjára keltek. Természetesen szánjuk szegény asszony’t, rettenetes lehet ennyire félni egy kutyá­tól. talán egy idegorvos vagy pszichológus segíthetne rajta, de azért mégiscsak job­ban sajnáljuk Bundit, mert neki csak annyi a bűne, hogy kutyának született, és ezen nem segíthet senki. Ügy gondoljuk, talán mégiscsak könnyebb lenne azzal a nővel megértetni, hogy félelme beteges rettegés, és mivel ez sajnálatosan így van, helyesebb lenne, ha az erős dróthálóval, jól zárható vaskapuval védett telkükön sétálgatna, vagy ha az erdőszélre vágyik, \’igyen magával kísérőt, elvéggé bármikor felbukkanhat egy másik kutya, és miat­ta csak nem irtható ki a körny’ék összes ebe; mint Bundival azt, hogy mostantól kezdve nincs joga kószálni, egy’általán semmiféle jogai nincsenek, hiába a tisz­tességtudás, szorgalom, hűség, de még a gyermeki kedély’ is, az ily’en teremtménye­ket bármikor, bármiért láncra verhetik. — Muszáj y’olt megkötni. Nagyon saj­nálnám ezt a kutyát... Váltunk még néhány mondatot az egész­ségről, az időjárásról, aztán elbúcsúzom. Bundi. csalódásában, hogy távozom, és ő még ihindig nem szabadul, szívet lépőén zokogni kezd, a földre hemperedik, őr­jöngve rázza ny’akán a láncot. András bácsi lehajol hoázá, nyakát veregetve nyújtogatja. Buta kuty’a, buta kuty’a Nem meri elengedni most sem, pedig a szomszédok bevonultak már nagyszerű házukba, ott villog a tévé kékes fénye mindkét panorámaablak üvegén, mert még elrohan, eltekereg, és nem hagyja magát megfogni reggel. Buta kutya, buta falusi kutya. A már csaknem koromsötétben haza­felé botladozva egy’szer csak eszembe vil­lan; hogy is van ez? Hogy’an mondta a derék bormérő vagy tésztagyártó? „Majd tesz róla.” Pontosan így. És ennek jelen­tése van. Nem azt tehát, hogy bemegy a tanácshoz, feljelenti a rendőrségen, bíró­ságon, herkópátérnél, nem. Majd ö maga tesz róla. Küzdelmes élete során rájött, hogy mindenféle hatóságok nem nagyon törik magukat efféle kutyapörök után. és ha bejelentést tesz, várhat egy’ darabig, tanúkat szerezhet, hogy’ a kutya veszélyes, esetleg bizonyítványt felesége nyavalya- törőségéről... meghallgatják a gazdát, más szomszédokat, aztán nagy sokára hoz­nak valamilyen, őt bizonyosan nem telje­sen kielégítő határozatot... na nem, erre neki nincs idege. Egyszerűbb és biztosabb, ha maga tesz róla. Ha András bácsi egy napon megmérgezve vagy agyonverve ta­lálja Bundit, szaladgáljon ö a hivatalokba, kerítsen ő tanúkat, mutasson fel ő min­den kétséget kizáró bizonyítékokat arra. hogy szomszédja irtotta ki a kutyáját. Ö pedig dinamikus, y’állalkozó kedvű ember, akinek még esze is van, mire vitte volna, ha minden ilyen apró ügy’ből kázust csi­nálna. A jog alapköve kérem szépen, a bizonyítás, és akinek nincsenek bizonyí­tékai, az szép ugyan lehet, de a pofáját jobb, ha befogja. Különben is; ideje tu­domásul venni, hogy’ mint a legkülönb ember,1 mostantól ő diktálja a szokásren­det. És ha ez valakinek nem tetszik, majd ő tesz róla, hogy’ tessék. Bosszankodom, mennyire nehézkes va­gyok. Hogy’ megint és ismét csak később esik le a tantuszu Lám. András bácsi azon­nal értett a szóból: „sajnálnám ezt a ku- tyát". lnteligensebb nálam, vagy nem hiá­ba tapasztalt meg sajál. élő bőrén is egy­néhány másféle világot? Megvacsorázom, megiszom a vacsora utáni üveg sörömet. Hiába csukom be az ajtót, állandóan hallom Bundi vo,nyitását. Görcsösen ny’elek. és dobhártyámon hal­lom szívem dörömbölését. Tennem kell valamit, mert felrobbanok a csendes sza- lonnázgatás közben: talán megszöktetem Bundit. beverem egy’ fél tégláv’al azl a gyönyörű panoráma-ablakot... vagy’ elő­szedem a hirtelen vendégeket váró pálin­kát a hátsó polcról. .. A kábulat jó. a nehézkes, bamba fej, a beletörődő kocsmai filozofálgatás. . vo- nyít egy kuty’a. hát majd abbahagyta. .. az emberek meg. drága barátom, bizony’ sokak és sokfélék. Varinak közlük gyá­vák és hülyék, beszarj szép lelkek, vannak akik kitanulják a csíziót, és n,em ijednek meg a saját árnyékuktól. A ,világ. már csak ily’en. A sok között, aztán még oívan is akad. aki csak akkor érzi magát — éle­tét és vagy’onát — biztonságban, csak ak­kor tud édesdeden aludni is. ha az a ya- laki. akiről úgy hiszi, félnie kell, egész éjjel ott vonyít láncra verve az ablaka alatt... i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom