Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-20 / 117. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. május 20., vasárnap Tágulóban az ajánlott tervek tára Falvainkban a gomba mód­ra szaporodó új házak saj­nos sok helyen jellegtelenek­ké, egyformává tették a köz­ségeket. És ez nemcsak az emberi természet rovására írható — merthogy szeret­jük megmutatni: mi is tu­dunk olyan házat építeni, amilyet a szomszéd —. ha­nem ludasok a dologban a típustervek is, amelyek alap­ján csaknem uniformizálód­tak a falvak. Regebben a típustervek választéka meglehetősen sze­gényes volt, és többnyire azért választották az embe­rek, mert olcsóbban jöttek ki, mintha magántervezőhöz fordultak volna, és nem utol­sósorban: az OTP kedve­zőbb hitelfeltételeket sza­bott az építtetőnek, ha a tí­pustervet választotta. Ez utób­bi kedvezmény egyébként a múlt év január 1-től meg­szűnt, mint ahogy megszűnt a típusterv elnevezés is. Az Építésügyi Tájékoztatási Köz­pont miskolci információs irodájában típustervek he­lyett ajánlott terveket kínál­nak. Lényeges változásról van szó, mert az építtető — a méretek és a tető formá­ján kívül — ízlése, elképze­lése szerint változtathat a terven. Az adaptáció termé­szetesen csak az érvényben levő építésügyi szabályok be­tartásával lehetséges, es a változtatásokat egyeztetni kell a tanácsok építési osztályá­val. Újabban tehát nem kap külön híteikedvezmenyt az, aki ajánlott terv alapjan építkezik, és ez feltételez egyfajta minőségi változást a tervek kínálatában. Dr. Horváth Bélától, az ÉTK miskolci irodájának vezető­jétől megtudtuk: a korábbi, évenkénti 15—30 helyett je­lenleg 1B6 alaptípus között válogathatnak a családiház­építők. Valójában ettől na­gyobb a kínálat, mert egy- egy alaptípust többféle tető­megoldással, és más variá­Pályázati felhívás A Magyar Tudományos Akadémia Atommag Kutató Intézete pályázatot hirdet felsőoktatási intézményben képesítést szerzett, a közok­tatásban vagy a művelődés­ügyi igazgatás területen dol­gozó tanárok részére, szak­mai fejlődésük elősegítésére az 1984/85. tanévben. A tanárok kutatómunká­ban való foglalkoztatása — munkaviszonyon kívül — megbízásos (fizetett szerző­déses) jogviszony alapján tör­ténik és általában 1 évre szól. Díjazásuk havonta 500 Ft. A szerződés lejártakor benyújtott írásbeli beszámoló alapján a végzett munka eredményességétől függően a Magyar Tudományos Akadé­mia további 5000 Ft-ig ter­jedő összeggel jutalmazhatja tevékenységüket. A kutatási megbízást nyert pedagógus kutatási felada­tát az ATOMKI igazgatója határozza meg. A megbízás célja elsősorban az oktatás színvonalának emelése a mo­dern kutatás módszereinek, szemléletének és eredményei­nek megismerése révén. Az eredményes munkához a fel­tételeket az ATOMKI labo­ratóriumaiban biztosítjuk. A megbízásos kutatási szerződéssel kapcsolatban részletkérdésekben tájékoz­tatást az intézet igazgatója nyújt. Az ATOMKI igazgatójához W001 Debrecen, Pf. 51.) be­nyújtandó pályázathoz csa­tolni kell a munkahely ve­zetőjének javaslatát, amely­ben az igazgató vállalja heti egy szabadnap biztosítását is. A pályázat beadásának ha- tWK*ej.e; 1984. június Iá. dókkal kínálnak. Gazdag a sor- és társasházak választé­ka is — az idén 44 különbö­ző tervet ajánlanak az épít­kezőknek. Újdonságnak szá­mítanak azok a lakóházter­vek, amelyeknek készítői el­sősorban azokra a családok­ra gondoltak, ahol több ge­neráció él együtt, örvende­tes dolog, hogy az építészek már nem csupán függőleges méretekben gondolkodnak, hanem egyre több olyan ter­vet készítenek, ahol emelet- ráépítés helyett a földszinti rész növelhető, az igények szerint. A házak küllemével kapcsolatban pedig érdemes megjegyezni: a megyei ta­nács által meghirdetett, „Az év lakóháza — 1983” című pályázatra beérkezett pálya­munkák közül dicséretben részesítették azt a lakóhá­zat, amelyik típusterv alap­ján készült. Az építtetők tavaly Bor­sod megyében 2173 ajánlott tervet vásároltak meg az irodától. Remélhetőleg ez a szám tovább emelkedik majd és a jól adaptálható ajánlott tervek alkalmazásával való­ban szép és korszerű laká­sok készülhetnek el a tu­lajdonosok és a környezet örömére. D. H. Érdekes statisztika látottá napokban napvilágot. A Tu­dományszervezési és Infor­matikai Intézet füzetében ol­vashattuk, hogy a művelő­dési otthonok kulturális szol­gáltató tevékenysége vissza­esett. Tavaly 199 művelődési központ, 1236 művelődési ház, 984 klubkönyvtár, 105 klub működött az országban. 1983- ban 107 ezer 343 ismeretter­jesztő előadásnak 4 millió 369 ezer látogatója volt, ez 5 százalékkal kevesebb az 1982. évhez viszonyítva. Műkedvelő művészeti cso­portban 204 ezren vettek Csodálkozva ^ kegtöbb szülő, ha megkér­dezném — mint ahogy bizo­nyos esetekben meg is szok­tam kérdezni —, szeretik-e gyermeküket? A csodálkozás megdöbbenéssé, sőt sértődés­sé fokozódna, ha a kérdést így folytatnám: miért nem szeretik gyermeküket? Félreértés ne essék! Nem a ténylegesen hanyag, gyer­mekükkel valóban nem tö­rődő szülőkre gondolok, mi­kor ezeket a kérdéseket fel­teszem, hanem azokra a családokra, ahol látszólag minden „rendben van”. Ren­dezettek az életkörülmények, nincsenek rejtett vagy nyil­vánvaló ellentétek a szülők között, a gyermeknek min­dene megvan .... s a szülők ágy érzik és gondolják, hogy szeretik is gyermeküket. A kérdés az, hogy okosan •zeretik-e, s a gyermek ja­vát szolgálja-e a „mindent megadó”, a „mindent meg­engedő”. vagy éppen túlzot­tan „féltő” szeretet? A sok isaz^fkc,^.; őszinte gondolatokat tükröző, felkeltő, megindító, s gazda­gító, de nemritkán csak meg­szokásból tartott, mondott, írt, s ezért üresen csengő, ha­tás nélkül maradó „anyák napja”, s „gyermeknapi” ün­nepély, szólam, vers, vezér­cikk, virág, s ajándékáradat szünetében. szeretném az életet teremtő-építő-formáló, s gyermeknevelő munkás hétköznapok egynéhány hiá­nyosságára, hibájára, javíta­nivalójára felhívni a fi­gyelmet; hogy tartalmasabb, okosabb, s hasznosabb legyen az édesanyákat köszöntő, s gyermekeket ünneplő, • «*»­A könyvhéten jelenik meg: A magyar Mölders Bárczy János új könyve Ma este a képernyőn: 1933 és 1945 között a ná­ci Németországban és — később, a háború alatt — az általa megszállt terüle­teken koncentrációs láge­rek százai működtek, ahol kényszermunkára fogolt ra­bokként sínylődtek leigá- zott einbermilliók, tizenkét­millió pedig ott lelte ször­nyű halálát a gázkamrák­ban és krematóriumokban. Pilinszky János oratóriu­mát a tanúságtétel vezérel­te, a mostani tévéadaptá­ciót pedig az a cél, hogy a költő művével mutassák fel mindazt, ami ezekben a tá­borokban megtörténhetett. A műsort Maár Gyula ren­dezte, szereplői Gobbi Hilda (ő látható a képen), Törő- csik Mari, Csángó Róbert, Kútvölgyi Erzsébet, Járai Alfréd, a közreműködők kö­zött pedig ott találjuk a Miskolci Cj Zenei Műhelyt és a Miskolci Szimfonikus Zenekart. A KZ-oratórium ma 22.00 órakor kezdődik az első műsorban. részt, tavaly ez a szám 381- gyel több volt. A művelődési intézmények 9 százalékkal kevesebb — azaz 43 ezer műsoros estet szerveztek, ezekre csaknem 9 millióan látogattak el. A tanácsi fel­ügyelő intézményekben 4082- en dolgoztak népművelési munkakörben. Évek óta csökken a köz­művelődési könyvtárak szá­ma. A könyvtárak állomá­nyának bővítésére a tavaly- előtti 129 millió forinttal szemben 1983-ban már 137 milliót fordítottak. Az állo­mány 2 millió könyvvel bő­vült. Nőtt a beiratkozott ol­vasók száma. A kölcsönzés sajnos, évek óta csökken. Ta­valy 200 ezerrel kevesebb kötetet kölcsönöztek, mint az azt megelőző esztendőben. A lakosság 1983-ban 3,7 millió forint értékben vásá­rolt könyvet, ez 356 millió forinttal haladta meg a ta­valyelőtti forgalom értékét. Az elmúlt évben 113 mú­zeum állt a közönség ren­delkezésére. A kiállításokat 18 millióan látogatták meg, emelkedett a résztvevők szá­ma. A múlt évben 26 önálló társulattal rendelkező szín­ház, s további tíz, saját épü­letben játszó kamaraszínház működött, 13 ezer előadást tartottak. A közeli napokban nyíló ünnepi könyvhét a miskolci Bárczy János újabb könyvét is ígérj. Az író korábbi — az elmúlt néhány évben meg­jelent — művei már több kiadást értek meg, Vádindít­vány című könyvéből tévé- film is készült. Bizalommal várja újabb könyvét mind­ezek alapján az olvasó. Most A magyar Mölders című kis­regényét — kereken egyszáz oldal — ismét a Magvető Könyvkiadó adta közre a Ro-Re-sorozatban. A már említett Vádindít­ványt, meg a Tények és ta­núk sorozatban megjelent Zuhanórepülés című emlék­iratot követően, Bárczy Já­nos Egy magyar kir. száza­dos bizalmas feljegyzései cí­mű regényében alkalmazta először az ábrázolásnak azt a módját, hogy központi alak­jával, egy téeszmajorban ud­varosként dolgozó, egykori m. kir. századossal mondat el mindent a megváltozott világról, ahogyan azt ez az ember látja és értékeli, lát­tatni kívánja, s önmagát is e főszereplő mutatja be fel­jegyzéseiben. Most, új kisre­gényében ugyancsak hasonló eszközökkel operál, központi alakján, a végeláthatatlan monológba bocsátkozó Ker­tész Károlyon kívül senki sem jut szóhoz, senkiről sem tudunk meg semmit. Magá­ról Kertészről is elég keve­set. A százoldalas, nagyrészt részeg motyogásba váltó mo­nológ Kertész Károlya már nyugdíjas korú ember, nem töltött be figyelmet érdem­lő tisztségét; úgy tűnik, ál­mait, vagyait önmagát és környezetét ámitó hazudo- zásban, egy valaha vágyott, de soha el nem ért életfor­ma utólagos kitalálásában éli ki, s közben ellentmondások­ba keveredik. Megnyomorí­tott lelkű emberke lehetett a hadirokkant papa trafikjá­nak kifutójaként, irigykedve nézegethette az elegáns re­pülőtiszteket a háborús évek­ben, s most azt hazudja min­denkinek, akit a véletlen hallgatójának sodor, hogy ö is repülőtiszt volt, ő volt a magyar Mölders. Tulajdon­képpen ártalmatlan ember ez a hazudozó Kertész Károly, ugyanakkor szánalomra mél­tó. Ifjúkori traumáinak el­lensúlyozására kitalált mesei, a talán már-már maga által el is hitt repülőtiszti múlt tulajdonképpen senkit sem érdekelnek. Sem a véletle­nül vele egy asztalhoz ülő ismeretlent, sem a pincér­nőt, sem az üzletvezetőt, sőt, amikor a rendőrségre kerül ittasan, az ügyeletes tiszt sem veszi komolyan. Miért hazudja magának ép­pen ezt a múltat Kertész Károly, nem tudható, hiszen csaknem négy évtizeddel a hazudott világ után már igen kevesek előtt lehet vonzereje a mesélt élelcpi- zódoknak, meg egyáltalán a mesélő hazudott múltjának. Megváltozott a világ, a régi repülőtisztek oly irigyelt élet­formája már csak néhány Kertész Károly-szerű, ön­magával is örök ellentétben kínlódó ember számára je­lenthet valamit, egy-egy rö­vid ábrándozást, hazug ön­ámítást, amikor nyugdija* kishivatainok helyett „legen­dás múltú” harcirepülőnek, a magyar Möldersnek hiheti magat. Bárczy keményen el­ítéli ezt a magatartást, ab- randvilágot. Monológizalo- fecsegő hősének őszinte pil­lanataiban villan fel leg­markánsabban az író állás­foglalása. A magyar Mölders érde­kes, izgalmas, olvasmányos. Nem lehet letenni, * — nemcsak rövidségé miatt — egy huzamban olvastatja el magát (bcnedcW Egy gyermekorvos gondolatai Anyák napja után - gyermeknap előli ladokat egységbe kovácsolni, s harmóniában tartani hiva­tott szeretet. A két cmbfrSíSSt tétéből fakadó új élet, azo­nos számban kap — a fej­lődést megindító, a testi, lel­ki, szellemi fejlődést a meg­születés után is meghatáro­zó géneket tartalmazó — kromoszómákat az édesanyá­tól és az édesapától. A mind­két szülő részéről azonos ér­tékű indítás után azonban, hosszú időn keresztül döntő mértékben az édesanya lesz a magzat, majd a csecsemő számára az „életet adó”, vé­dettséget, biztonságot nyújtó közvetlen környezet. A mé­hen belüli életben az anya a szó szoros értelmében véré­vel biztosítja a szervek ki­alakulásához, növekedéséhez, fejlődéséhez szükséges „épí­tőanyagokat”. Érthető, s nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a magzat fejlődését alapvetően befolyásolja a terhes nő egészségi állapota, életmódja, táplálkozása. Kevesebben tudják, hogy a terhes nő érzelmi élete — terhességéhez való viszonya, s az őt körülvevő családi élet atmoszférája is — ha­tással van a magzat méhen belüli fejlődésére. Ennek is­meretében, bár döntő, de nem kizárólagos az anya szemé­ly«. Nagyobb figyelmet ér­demei, fokozott jelentőséget kap a gyermekét hordó ter­hes nőt, majd szoptató anyát körülvevő környezet, első­sorban a férj szerepe és fe­lelőssége, mint ahogyan ez ma a köztudatban, s gyakor­latban érvényesül. A megszületés után, a szoptatással folytatódik az opffmális testépítéshez, s a gyermek érzelmi életének stabilitásához alapvetően szükséges, szinte pótolhatat­lan anya—gyermek közötti testi s lelki kapcsolat. Jól is­mert, hogy a fiatal csecsemő az anya tejes táplálással kapja meg a legelőnyösebb összetételben a test építésé­hez, működéséhez szükséges fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, ásványi anyagokat, hormonokat, vitaminokat, en­zimeket. Kevésbé ismert, hogy kizárólag az anyatej- ben található, mesterségesen elő nem állítható természe­tes védőanyagok óvják meg a fiatal, fogékony csecsemőt a különböző vírusok, baktériu­mok, s gombák okozta meg­betegedésektől. Még kevésbé tudott, hogy a szopóssal- szoplatással erősödő, anya s a gyermek közötti érzelmi kapocs befolyásolja a gyer­mek : személyiségfejlődését, nevelhetőségét, kritikus élet­szakaszokban a családhoz való egészséges kötődését, ké­sőbb a közösségi életbe való beilleszkedését, pszichés ter­helhetőséget, az életben való helytállását, s magatartását is. Számos serdülőkori magatartaei, a társadalmi problémát adó korunkban, azok megelőzése érdekében ismernie kellene minden anyának és családtagnak a szoptatás ilyen szempontból is — tudományos vizsgálatok­kal is igazolt — védőhatását. Biztosan többen, tudatosab­ban, s nagyobb hittel, s ki­tartással szoptatnák csecse­mőiket. A jó cél érdekében következetesebben betartanák a tejelválasztást elősegítő or­vosi-védőnői tanácsokat. Tájékozatlanságból, helyte­len propagandadivat hatásá­ra, vagy éppen kényelmes­ségből kevesebben nyúlnának olyan hamar, s felelőtlenül a különböző tápszerekhez, s mondanának le a „természe­tes” táplálásról. Nem helyt­álló, orvosilag el nem fo­gadható az a sokszor hal­lott kifogás; „nincs elég te­jem”..;, „nem is lesz, akár­mit esimálok”. A valóság az, hogy a nőknek mindössze 3 —4 százaléka nem tudná al­kati-hormonális okok miatt szoptatni gyermekét, ha akar­ná. Ma mégis az anyák alig 40—50 százaléka szoptat leg­alább 3 hónapos korig, s alig 50—30 százaléka a kí­vánatos 6—7 hónapos korig. S a többi nem szereti gyer­mekét ? Nem hiszem. Csak' nem okosan szereti. Gyerme­künknek, a családnak s a társadalomnak is érdeke, hogy ilyen szempontból is ja­vítsuk az anyai morált, erő­sítsük az anyák szoptatási készségét, s hitüket, szopta­tási képességükben. Ebben már a férj, a gyermek apja, a családi környezet is ko­moly támogatást nyújthat, — s kell is, hogy nyújtson az anyának. Így válik, s erősö­dik — nemcsak formailag —, de érzelmi kötésében mélyebbé, gondolkodásban összehangoltabbá. gondokban, s közös felelősségben edződ­ve igaz egységgé a család. Az elmúlt évtizedekben vi­lágszerte felmerült a kérdést nem túlhaladott-e a XX. század végén a „hagyomá­nyos” családi életforma? Lét­jogosultsága, helye van-e a családi kötöttségeknek a ci­vilizált, gazdaságilag fejlett társadalmakban ..., ahol az orvostudomány a múltban elképzelhetetlen eredménye­ket ért el, akadályokat győ­zött le (mesterséges megter­mékenyítés. lombikbébi stb.), a technikai fejlődés térben es időben szinte korlátlan sza­badságot nyitott,..? Államférfi;)L pszichológusok, pedagógusok, egészségügyi szakembereié foglaltak állást a sok ké­telyt, bizonytalanságot ered­ményező dilemmában. A XX. század végi embernek és a társadalomnak is szüksége van a felnőttek, s gyermekeit számára biztonságot adó csa­ládi kötelékre. Világos utat mutatott e kérdésbe* a»

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom