Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-12 / 110. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. május T2., szombat 24. MISKOLCI TÉVÉFESZTIVÁL Husiár Isfván zsüriélnök és Balogh Mária fesztiváligazgató a műsor szünetében Pénteken, a fesztivál második napján nyolc verseny- film bemutatását jegyezhetjük fel, egy nagyobb szabású fórumot, amelyet Sárospatakon tartottak, egy szakmai vitát a fesztivál székházában, és hat közönségtalálkozót. Színes, választékos volt a második napi kínálat. Az első szakmai vita iráni j*i közepes volt az érdeklődés. Bevezető előadást Ferge j Zsuzsa szociológus tartott, a t téma pedig a szocialista ér- | ték és érlékbizonytalanság ) volt. Erdős András, az MTV [ Politikai Adások Főszer- | kesztoségének vezetője va- j rette a tanácskozást, amely j rendkívül sokszínű, helyen- j ként szenvedelyes volt. Igen f jó vitaalapul szolgált Ferge j Zsuzsa bevezető előadása, amely nagy vonásokban azt vázolta fel, mi történt azok- , kai az értékekkel, amelyeket a szocialista progresszió alapvető értekeinek tekintünk, milyen változások merv- i tek végbe az értékben, illet- [ ve az értéknek az elismeré- j seben vagy felismerésében. Bevezető előadásában öt gondolatkör — a társadalmi j azohdaritás, a közösségiség, * demokrácia, a tolerancia és a társadalmi egyenlőség, illetve egyenlőtlenség — fogalmi és tartalmi változásai köré csoportosítva aaott helyzetképet napjaink értékeiről, az értékek beíogadár sáról, a változások okairól, s azt a konklúziót vonta le, hogy alapvető értékek az elmúlt évtizedek során éppen azért, mert sokkal töb- ,'f bet beszéltünk róla, mint amennyi valóban indokolt volt, elkoptak, értéküket vesztették. Hamarabb állítottuk sok mindenről, hogy az megvalósult, mint az valóban megtörtént volna, így bizonyos fogalmak értékei devalválódtak. Az igen lelkes gondolatcserében nagyon sokan szólaltak fel, többségben gyakorlati példákkal is alátámasztva Ferge Zsuzsa megállapításait, és külön érdekessége volt a vitának, hogy a Jogi esetek stábja is részt vett rajta. Dr. Eröss Pál és az előadó között kibontakozott vita nagyon sok érdekes gondolattal gazdagította a jelenlevőket. A versenyfilmek választéka is sokszínű volt. Falusi film.szociográfia, oknyomozó riport, libanoni riport, a nemrég elhunyt Kazal Látz- lóról készült portréfilm is szerepelt benne többek között, és lapzárta után került képernyőre a Ro n tóm - bontom című kilencperces filmriport, amelyet Miskolcon és különösen Újdiósgyőrben bizonyára meghökkenéssel néztek. Ez a kisriport ugyanis az újdiósgyőri esaládí házak oktalan lebontása körüli huzavonáról szóll. még abban az időben, amikor sikerült a bontást elodázni. De az bizony régen volt... A mai, szombati program a versenyfilmeken kívül a filmgyáriak vendégszereplését ígéri, azonkívül a He- vesy Iván Filmklubban ősbemutató lesz IS órakor, amelyen a Varga Rudolf rendezte Országot tél című filmet, az MTV KISZ Kísérleti Stúdiójának munkáját mutatják be. A film alapjául szolgáló elbeszélést Oravec János írta, főszereplője Pataki János. Ugyancsak a holnapi napon már a gyermekek felé fordul a figyelem, mert Balctakéken, Fancsalon és Forrón ekhós szekérrel járó együttes nyújt nekik szórakoztató műsort, délután pedig Miskolcon, az avasi lakótelepen lesz gyermekfesztivál. Várható még holnap három közönségtalálkozó és nem utolsósorban hét versenyfilm (A filmek otthon a 7-es csatornán is nézhetők.) Pillanatkép a nézőtérről Lassan négyszáz éve, hogy megszületett Cervantes örökéletű regényhőse, Don Quijote, aki már rég ki w lépett a regény lapjai közül; nemcsak adaptációk hősévé, hanem egy, a történelem változásai során mindig is jelenlevő, mindig ismert magatartásforma hordozójává vált. Ö az az ember, aki mindig érzi a társadalmi igazságot, illetve annak Hiányát, ugyanakkor, — mert túlságosan is jóhiszemű, az együgyűségig naiv álmodozó, helyenként talán kicsit ütődött figura is, — nem ismeri fel a realitásokat és a maga tisztességes mivoltával, lelki emelkedettségével nem tud megküzdeni a valóságban vele szemben álló erőkkel. Még akkor sem, ha bármilyen jó ügyet képvisel. Mindig elbukik a harcban és noha nevetséges sokszor, rokonszenvünket mindig elnyeri, mert hiszen az igaz ügy mellett tör lándzsát — a szó legszorosabb értelmében —, ám ügyetlenül, balsikerrel. Gyurkó László 1973-ban írta meg A búsképű lovag Don Quijote de la Mancha szörnyűséges kalandjai és gyönyörűszép halála című kétrészes zenés játékát, az akkor általa igazgatott Huszonötödik Színház és főleg annak sajátos igényű közönsége számára. (Valami tíz évvel ezelőtt vendégszerepeit is ez az együttes Miskolcon a darabbal.) Cervantes regényét egyszerre tartják a lovageszmények kifigurázásának és a nemes lelkű ember szükség szerinti tragédiájának. Lovageszményekről napjainkban beszélni szükségtelen; vitathatatlan, hogy Gyurkó darabja, amely szokatlanul hosszú címével az egész tartalmat is elmondja, a tiszta szándékú, nemes lelkű ember balkezesen végrehajtott törekvéseinek kudarcáról kíván szólni Don Quijote kalandjain keresztül. A színpadi átfogalmazásban a Cervantes megálmodta hős áll előttünk; Gyurkó László az évszázados halálból kelti fel, mindjárt közölve, hogy ez csak játék. A koporsójából kilépő hős és hűséges fegyverhordozój® beszélik ezt meg a néző előtt és egy lantosnak nevezett narrátorsongénekes közbeiktatásával jelenetről jelenetre tájékoztatást kap a néző, mit fognak most eljátszani, Don Quijote életének melyik mozzanata követkeDon Quijote (Gáspár Tibor) és Sancho Pama (Szirtes Gábor) zik. A poraiból feltámasztott lovag az ismert kalandok közé kerül, leszámol a szolgáját nyúzó gazdával, igazságot tesz a gazdag kalmár legényeinek és sok egyéb kaland után, már a végkimerülés határán járva, megvívja a maga nagyhírű szélmalomharcát, amelyben természetesen alulmarad, de kalandjainak sora, azoknak végződése nem minden tanulság nélkül való: példázata annak, hogy nem elég a tiszta hit a nemes lélek mellé, erő és érlés is szükséges hozzá, ha valami jót akarunk csinálni, különben a jó szándék visszájára fordulhat. A Miskolci Kamaraszínházban Szűcs János nagyon érdekes környezetben játszatja a darabot. A Gergely István tervezte színpad kör alakú, cirkuszporondhoz hasonló, a változó környezetet apró jelzések, nemkülönben a lantos „helymeghatározó” szövegei érzékeltetik. Bevezetőben már említettem, hogy Gyurkó hajdan a Huszonötödik Színház sajátos igényű, meglehetősen „vájt- fíilű” közönsége számára írta * darabját, s ennek a miskolci színpadra állításánál minden bizonnyal nehézségként jelentkezhetett a rendező számára, hogy itt egy sokkal inkább heterogén közönséggel kell számolni, ráadásul egyre inkább abból a korosztályból, amelynek számára a felszabadulás utáni történelem is már csak történelem, — nem is mindig alapos ismeretekkel. Szűcs János rendező láthatóan arra törekedett, hogy a játék — örökérvényüsége mellett — mind hatékonyabban idézze meg hazánk történelmének utolsó évtizedeit, s ezért néhány markánsabb jelzéssel, — mint például a fényes szellők korára jellemző dallamok, a vörös kendő jelenléte és annak átadása az utódoknak, vagy egy későbbi jelenetben a kivágott címerrel jelentkező és igen szomorú emlékeket ébresztő zászló — szinte pontosan meg is határozza évszámszerüen, hogy a nézőnek milyen hazai történelmi eseményekre kell asz- szociálnia. Egészében azt kívánja a Szűcs János olvasata sugalmazni, hogy a mi közelmúlti, 1956-os tragédiánk és néhány más kisebb- nagyobb történelmi buktatónk egyik alapvető forrása, hogy a felszabadulást követő években inkább a lelkes és tiszta szándék vott mindig jelen, s az értés, meg az erő nem mindig társult ezek mellé. A körszínpadon folyó játék ötletes, a nagyobb létszámú jeleneteknél igen látványos, jól értelmezett. Különösen tetszett a szélmalomharc megoldása. Ugyanakkor félő, hogy ezt a fajta, elidegenítő előadásmódot egy újabb nézőkorosztály esetleg nehezebben fogadja el, és az is félő, hogy ez a tézisdráma a megfelelő történelmi ismeretek hiánya miatt nem minden korosztály számára egyformán értelmeződik. Nagyszerű csapatni unk& látunk: Gáspár Tibor meí’ jelenésében, helyenként aK‘ robalikus játékaiban igen 1(1 Don Quijote, egész szerep; felépítésében érzékelteti11 tudja figurájának esendőd' gél és lelki tisztaságát. K>' tűnő Szirtes Gabor Sand1' Panzája. a népi igazságot * bölcsességet hordozó, áru1! szánva tisztelő, de önánón" gondolkodó népfi igen 1° megfogalmazása. A lantos* játszó Gruiz Anikó szili®' szileg még nem nőtt fel 1 hármas másik két tagjaiul némi elfogódottság okoz*1 visszafogottság érződött játékéin a premieren. A harc? főszereplő kivételével a s«>' neszek mind több szerepet i* játszanak. Feltétlenül kük'1' említést kíván közülük Sor1" ló István, Varga Tatnál Máhr Ági, mint a nagyoló1 szerepeket kitűnően mego'" dók, de fel kell jegyezni M< Szilágyi La jós. Major Vsaik Hajducsek Györgyi és Krií" jánszky István nevét (ak* egyébként, a játék koreognr tusa is. s e minőségben kü* lön elismerést érdemet) i* Elismerés jár a kis zen®' karnak és Vágvölgyi lloná' nak a jelmezekért. Benedek Miklós Textilek a Vasas Galériában A k£t twzgywt tehetséges, fiatal pedagógusnő, Raffai Kinga és Gál Ágnes neve és munkássága nem ismeretlen a megye és Miskolc tárlat*- látogatói előtt. A különböző amatőr jellegű pályázatokon, képzőművészeti kiállításokon rendszeresen részt vettek és sikert arattak textilmunkáikkal, amelyeken a keleti batik technikáját újították fel. Ezúttal a diósgyőri Vasas Galériában kaptak alkalmat egy nagyobb lélegzetű bemutatkozáshoz. Korábban már nagyközönség elé vitt munkáik mellett néhány új alkotásukat is elhozták e tárlatra, amely mindenképp alkalmat teremt most számukra egyfajta felmérésre is. Fokozatosan mélyülő technikai felkészültségük mellett, figyelemre méltó látókörük, érdeklődési körük tágulása, s a kétségtelen látvány mellett egyre nagyobb figyelmet fordítanak mondanivalójuk tartalmára is. Dekocnfi vitásuk * mindig a mondani válónál1 alárendelt. Színeik frissel« elevenek. A két pedaf 6gus a1' kötő műveit egyébként má' jus 24-ig tekinthetik meg tt érdeklődők a Diósgyőri V»' vas Művelődési Központban Szólnak a esengők. Szólnak újra, mert május van, mert tavasz van, mert végére jár az iskolaév is lassan, s mert megint csak útra készülődik egy csapat, tizennyolc éves ifjúságukat büszkén „lobogtatva”; álmodozva és tervezgetve. Szólnak a csengők. Itt-ott évente egyszer álmukból ébresztik az erre az alkalomra megőrzött kisharangot, s kongó-bongó hangja kíséri a matrózblúzos, sötét öltönyös, fehér inges ifjak menetét. „Ballag már a vén diák...” Szólnak a csengők. Könnyes-mosolygós ünnep a ballagás. Felszabadult és szorongató élmény. A fiatalnak, hogy végére ért a drukknak, a torokba gom: bócokat szorító dolgozatírásoknak, a felelés előtti izgulásnak, a matematikapéldáknak, de végére ért a reggeli nagy nevetéseknek is, az ártatlan csínytevéseknek, a táskába gyömöszölt iskolaköpeny elővarázsolásá- nak is. A tanár is elmereng kicsit, mert van mit szám- bavenni: gyerekként jöttek, s nemcsak magasra nőttek, a négy év alatt tudásban w gyarapodtak. S ünnep ez a mai nap a szülőknek is, akik a gyereket köszöntik most, pedig álmatlan éjszakákat tudnak maguk mögött, amelyeken a gyerek sorsát-jövő- jét tervezgették, s megany- nyi korán kelést, mikor ropogósra vasalták lányuk köpenyét, miközben ki tudja hányadszor kérdezték aggódva: ugye mindent megtanultál fiam?, s erőszakosan, féltőn ismételgették, tanulj gyermekem ... tanulj! Ballag már a vén diák ... Mennek a matrózblúzo:- lányok, a sötét öltönyös fiúk... Szólnak a csengők. Készülődik egy korosztály. Álmodoznak és tervezgetnek — ki arról, hogy mérnöknek, orvosnak tanul, ki íróasztal mögé képzeli magát, ki pedig — mert ilyen is van! — gépek mellé. A többség terveket sző — tervezi az életét. Miként tervezünk mi is, velük is tervezünk, mert számítunk rájuk, friss lelkesedésükre. ten n takarásukra, cselek vőkészségü k re. hogy megteszik, amihez az ö lelkesedésükre, erejükre, aktivitásukra van szükség. Hogy elvégzik majd a dolgukat úgy. ahogyan mi is elvégeztük vagy elvégezni akarjuk a miénket. Már elenged az iskola — még ha utoljára vizsgára is szólítja őket. Manapság már nem divat tarisznyát akasztani a ballagok vállára. Kár- A tarisznya jelkép volk amelybe a tizfilléres mell* falatnyi pogácsa került — 3 népmesék hamuban sült po' gácsáját idézve —, s a társak képe. E pár aprócska tárgy mellett azonban meí' töltötték a tarisznyát — láthatatlanul — az. emlékek. 3 hitek, a reménvek. S mag3 a pogácsa is! A „legkisebb királyfi” igaz emberség®* hirdette, az el fogy hatatlan* és a kifogyhatatlant. Ebben a korban még kell a romantikus hit. miként kell a* akarat s a szándék is. hog? megmutatják, meg akarják mutatni magukat. Azt. hogf megtanulták a leckéi — s tudják is tettekre váltani. Búcsúznak a vén diákok, szól a csengő és a ballagó nóta. Hitt el-remii nyel indul egv évfolyam — s mi várjuk őket uavanesak hittel és reniénnvel. P azzal az a ka- : lattal, hogv lesz helyük, le«* Idejük beváltani hitüket is, reményeiket is. Csuíorás Annamária Ha végei ér a diákit...
