Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-11 / 109. szám

ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1984, május 11., pontéit 24. MISKOLCI TÉVÉFESZTlt Fesztivál idején megszokott kép: o Magyar Televízió kocsijai a Rónai Sándor Művelődési Központ előtt. Mint az első oldalon kö­zölt tudósításunkból kitűnik, tegnap megkezdődött a 24. miskolci tévéfesztivál. Első napi beszámolónkat egy jó hírrel kell kezdenünk: sike­rült megoldani, hogy a mis­kolci és környékbeli né­zők otthon is élvezhessék a fesztivál versenyprogramját, mert az az OIRT 7-es csa­tornán jelentkezik naponta, a műsor kezdetétől. Tehát nem a 11-esen, amely a bér­házaknál gondot okozott, ha­nem a 7-esen, a második műsor pedig 21 óra után az egész országnak közvetíti a fesztivál filmjeit. A hagyományoknak megfe­lelően kiállítások is várják a fesztivál vendégeit: az Északterv által tervezett la­kóházak és középületek szí­nes fotóiból szerkesztett ki­állítás még a fesztivál nyi­tását megelőzően megnyílt az előtérben, egy másik elő­térben pedig Kurucz János fotóművész Miskolc című fotókiállítása ismerteti meg a vendégeket a fesztiválvá­rossal. A nyitó ünnepséget bizo­nyára sokan látták a helyi 7-es csatornán, s látták a versenyfilmeket is. Kedves gesztus volt a nyitáskor a Miskolcot köszöntő film be­mutatása, ami egyben azt is tanúsította, hogy a televízió­sok és a kisfilmesek egy­aránt folyamatában látják városunk életét, munkájuk­kal és kameráikkal folya­matosan kötődnek városunk­hoz. Az első napon öt ver­senyfilm pergett a monito­rokon, illetve az otthoni kép­ernyőkön. Az első verseny­mű, az Ütravaló egy egé­szen fiatal sorozat darabja; jelenléte jelzi, hogy friss anyagból válogattak, egészen friss művek ‘között találtak kiemelkedőt, versenyképeset. Egy másik mű, az Eredmé­nyesen lezárt ügyek ugyan­csak sorozatból való, Vitray Tamás egyik sikeres soroza­tából, bizonyára szívesen nézték a nézők újra. Csak­úgy, mint a Ljudmilla Gur- csenkóról szóló portréfilmet, vagy a „Nem felfelé török Uram ...” címűt, meg öze I.ajos emlékezését Latinovits Zoltánra, vagy A tükör cí­mű, ifjúsági ismeretterjesz­tő művet. A fesztivál zsűrijében sok az ismerős arc, többen visz- szatérő fesztiválvendégek, vagy éppen zsűritagok. Az elnöki tisztet most Huszár István, az MSZMP Központi Bizottsága Társadalomtudo­mányi Intézetének főigazga­tója látja el, a tagjai pedig: Bajor Nagy Ernő újságíró, Baráti Géza újságíró, Feledy Gyula grafikusművész, Fü­leld József kritikus, Gápelné Tóth Rózsa, Miskolc megyei város Tanácsának elnökhe­lyettese, Horváth Ádám tévérendező, Kövér Árpád, a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Máriássy Judit kri­tikus, Réz András filmeszté­ta, Simon László, a Művé­szeti Szakszervezetek Szö­vetsége KV-titkára, dr. Szecslcő Tamás, a Tömeg­kommunikációs Kutatóköz­pont igazgatója, Szedlay Pé­ter, a MAFILM stúdióveze­tője és dr. Vasváry Artúr, az Ég és Föld főszerkesztője. Ma mér igen mozgalmas lesz a fesztivál programja. A 18 órától a késő órákig tar­tó versenyprogramon kívül már délelőtt tízkor szakmai vita lesz A szocialista érték, értékbizonytalanság címmel, Ferge Zsuzsa szociológus ve­zetésével, délután háromkor meg Sárospatakon lesz Tö­megkultúra, elitkultúra cím­mel fórum, amelynek elő­adója Gazsó Ferenc művelő­dési miniszterhelyettes. Az utolsó műszaki eligazítás: Südi Nándor műszaki vezető (jobb szélen) a rögzítésvezetőkkel beszéli meg a teendőket Ma este premier Aki a pofonokat kapja Szőke István rendezésében mutatja be a Miskolci Nem­zeti Színház a nagyszínház színpadán Leonyid Andrejev Aki a pofonokat kapja cí­mű kétfelvonásos darabját, A Briquet cirkusz világának fi­guráit Fráter Kata, Körtvé- lyessy Zsolt, Bregyán Péter (ök ketten láthatók felvéte­lünkön oz előadás egyik je­lenetében), Timár Éva, Pol­gár Géza, Mihályi Győző for­málják meg. De a soksze­replős darabban fellép még Matus György, Simon György is, hogy csak kettejüket em­lítsük. Andrejev kétségtelenül izgalmas, érdekes figurája volt a századelő orosz szín­házi életének, az ovantgard egyik legeredetibb előfutára. E darabját a húszas évek leqeleién mór bemutatták Bu­dapesten — azóta azonban feledésbe merült a nagykö­zönség előtt az író is, a da­rab is. Most a miskolci szín­padon éled újjá. A premier ma este 7 órakor lesz. Fotó: Jármay György „Míg tíz ujjal zongorázzuk...” A művelődési makit Hosszú évek rekonstruk­ciós munkái után az elmúlt év augusztus 20-án ünnepé­lyesen megnyitották Sátoral­jaújhelyen a felújított, s bő­vített művelődési központ ajtajúit a „kiéhezett” lakos­ság előtt. Persze, itt sem kerülte el „a végzet” a népművelőket és a művelődni akarókat: az építés—építkezés az átadás után is folyt még, s napja­inkban is tart a „bütykölés”. Ilyen körülmények között kell dolgozniuk a művelő­dési központ munkatársai­nak. Az eltelt időszakról és a jövőről beszélgettünk Ró­nay Ferenc igazgatóval, aki e szerepkörében maga is új embernek számított az in­duláskor. — Jól ismerte a régi ház­ban folyó tevékenységet úgy is, mint városlakó, mint a néptáncegyütles vezetője, s korábbi munkaköre révén is. A közel tiz évig folyó re­konstrukció után (több évig a mozi sem működött) az újhelyiek természetesen so­kat vártak az intézménytől. Mi ma a helyzet? — Nos, az első időszak Tá­léban a szenzáció időszaka volt, jöttek az emberek szín­házba, moziba, előadásokra... — Ma már más a hely­zet? — Igen, ez már más, ami jelenleg van, de ez termé­szetes folyamat. — Elmondásából tudom, hogy a tűzoltók 205 helyisé­get számláltak az intéz­ményben. Magam ismeretei szerint is igen funkcióképes a ház. Hogyan kívánják ezt használni? — A művelődési központ­nak alapvetően négy funk­ciója van: az elsőt úgy fo­galmazhatnám, hogy az alap- tevékenységhez kötődő köz- művelődési munka (rendez­vények, előadások, kiscso­portok és szakkörök működ­tetése, ismeretterjesztés); vannak korábbról hozott módszertani feladataink, a Az ez évi ünnepi könyv­hét számos újdonsága és meglepetése között domináns szerepet kap a mai magyar irodalom, s ezen belül is a kortársi próza. Két posztu­musz kötet kívánkozik az ismertetés elejére, két olyan alkotóé, akik mindig híjával voltak a szerénytelenségnek, s csak a tiszta szigorúság engedte műveik kerülhettek a közönség elé. Szobolka Ti­bor elárvult íróasztalában két regény is találtatott, me­lyeket most egy kötetben ad közre a Magvető Kiadó. A Hazugság még a harmincas években keletkezett. Hőse egy középosztálybeli fiatal­ember, aki céltalanul sodró­dik egyik szerelmi kaland­ból a másikba anélkül, hogy képes lenne valóban mély, tartalmas emberi kapcsolatok teremtésére, A gáláns fiatal­ember, Márk Miklós virtuóz szellemessége, kifinomult járási „korból”; a bővítés so­rán épült új létesítményben a sporttevékenység kap te­ret, segiteni kívánjuk a mi­nőségi sportot is, de az új tornateremben és kondicio- Uó teremben elsősorban a testkultúra fejlesztését kí­vánjuk segíteni, erre adunk alkalmat; végül az integrá­ció révén az úttöróházi, a mozgalmi munka segítése is feladataink első vonalában szerepel. — Mennyire ismerik az igényeket? — Ennek ismerése még az adósságunk listáján van. Az a helyzet, hogy a ház át­adásával egyidőben szerve­ződött az új munkatársi gárda, s még nem tudtunk igazán tájékozódni. A jó az lett volna, ha már nyitás előtt megkutathattuk volna a lakossági igényeket, erre csak most lesz alkalmunk, s ebben jó partnerekre talál­tunk a pataki főiskola köz- művelődési tanszékében és a hallgatókban. Nagyon jól tudjuk, hogy a 22 ezer la­kosú városban tíz év alatt azért megváltozott az ízlés, az életmód. Ezért is nagyon fontosnak tartjuk az intenzív jelenlétet, a személyes ta­pasztalatokat; odáig kell el­jutnunk, hogy népművelőink a „bőrükön érezzék” a vá­rost ... Most többnyire azok igényéről tudunk, akik jön­nek hozzánk. — És mi az, ami jelenleg már van? — A nagy rendezvényeink­nek — bár a szenzáció már elmúlt. — továbbra is van vonzása, ennél azonban sok­kal fontosabbnak tartom, hogy közel ötven szakkö­rünk, klubunk, kiscsopor­iróniája, cinikus életfelfogá­sa mögött ott érezzük a ki­üresedett, hazug világot, amelyben csak a képmuta­tás, az önzés és a hazugság vihet előre. Márk Miklós ka­landjai lenyűgözőek, de a hős egyben áldozat is — ko­ráé. A Száműzetésben a tel- szabadulás utáni években játszódik egy faluban. Ide menekül egy fiatal tanár, aki szerénységével, igaz em­beri lényével — akaratlanul is — felkavarja a falu éle­tét. Furcsa szerelmi három­szögbe keveredvén kénytelen otthagyni a falut. De ott­hagy valamit. Valamit a jó­lunk másfél ezer embernek, fiatalnak és felnőttnek al­kalmat ad arra, hogy ott­hont találjanak ebben a ház­ban, hogy valamilyen közös­ségben megtalálják a helyü­ket. Ez igen fontos! Mint ko­rábban szó esett róla, még ma is dolgoznak az intéz­ményben építők, még nem minden térnek-teremnek ta­láltuk meg a legjobb funk­ciót. De ha kimennek a ki­vitelezők, biztos lehet ben­ne, hogy adunk mi funkciót minden helyünknek. Ez a gazdagság csak örömünkre van. Tevékenységünkben egyébként elsősorban a gye­rekekre akarunk építeni, a jövő érdekében is... — Említette: a volt járá­si funkcióból adódóan is ma­radtak feladatok. Ezt hogyan kívánják megoldani? — Ennek S módszertani munkának a vezérlő elve az, hogy konkrét segítséget ad­junk a városkörnyéki tele­püléseken működő intézmé­nyek munkatársainak. A szervezéstől a propaganda­anyagok készítéséig igen szé­les skálán tudunk jelen len­ni. Azt mondani „kint”, hogy „ezt kéne meg így kéne csi­nálni”, ez is valami, de mi a konkrét segítségnyújtást tartjuk értelmesnek; a mi többletünk helyi kamatozta­tásával. Nagyon lényeges például — különösen azokon a helyeken, ahol kevés a pénz —, hogy ötleteket ad­junk a jó gazdálkodáshoz, segítsünk a gazdasági mun­kában, az ú.i rendelkezések adta lehetőségek felismeré­sében. A pénzzel gazdálkod­ni ugyanis tudni kell! Saj­nos, ezt ma sem tanítják a népművelőknek, pedig ez bői, önmagából, egy sugarat egy másik, értelmesebb vi­lágból, valami szépei, ígére­teset azok számára, akik nélküle sohasem pillanthat­tak volna be abba a másik világba. Szobolka e korai regényei egyáltalán nem vi­selik magukon a kezdés ne­hézségeit. Gáli István, a nemrég el­hunyt Kossuth-díjas író. A ménesgazda immáron halha­tatlan alkotója is számos írást hagyott ránk, melyek még eddig nem jelentek meg. legfeljebb a legközelibb ba­rátok ismerhették. A hagya­tékból válogatott Csontos A KISZ liajdú-Bihar me- gyei Bizottsága kezdeménye­zésére az Országos Béket»- nács és a KISZ KB országos békedal-pályázatot hirdetett. Erre összesen 651 pályamű érkezett. Az elözsürizések után a húsz legsikerültebb alkotás sorrendjéről döntőt" tek Debrecenben az Agrár­tudományi Egyetem színház- termében megrendezett ver­senyen. Szerdán a késő esti órákban Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a zsűri elnöke ismertette az eredményeket. Az országos békedal-pályázalon két első díjat adtak ki; az egyiket Fenyvesi Béla Vízió című száma kapta, amelyet a pé­csi Szélkiáltó együttes adott elő. A másik első dijai Var­ga Miklós Európa jeligére beküldött dalának ítélte a zsűri. Emellett három má­sodik. három harmadik es kilenc különdíjat ítéltek oda a pályázat résztvevőinek. íljhelyen szerves része a munkának. A szakma korrektségéhez ugyanis hozzátartozik a kor­rekt gazdálkodás. Ezt mi ko­molyan vesszük. — Végül is hogyan ítéli meg ennek a szép és sok le­hetőségű háznak a jelenlegi működési „állapotát"? — Bár az átadást követő további építési munkák okoz­tak gondot, sikerült bein­dulnunk. A munkatársi gár­da is egyre jobban érzi, mit kell csinálni. Először is kö­zelebb kell kerülnünk sze­mélyesen, a városban élők­höz, intézményekhez, üze­mekhez, közben arra is fi­gyelni kell, hogy a nyitás mellett megőrizzük a ház, az intézmény belső értékeit. Szélesíteni, gazdagítani kell szolgáltatásaink körét. Pél­dául nem tudjuk még, hogy mit kínáljunk szombaton es- vasárnap, amikor ott a sza­bad idő. Csak olyat adha-, tunk és kínálhatunk, ami ér-' dekes és izgalmas annyira,’ hogy érdemes otthonról ki­mozdulni érte. Szóval min­dent összevetve, van, ahol már jól érezzük a teendőket és van, ahol még nem. Per­sze az is kell, hogy a még hiányzó helyiségeink, objek­tumaink készen legyenek, használhatók legyenek. l\4i nem akarunk mindent a sa­ját, kárunkon megtanulni,- ezért megyünk máshová ta­pasztalatokat szerezni, tai ül­ni. Nem másolni akarunk természetesen, hanem adap­tálni. Ez olyan ház, olyan művelődési létesítmény, amelvben tíz ujjal kell tud­ni zongorázni a munkát, wiásként itt nem lehet él­ni ... Ténagry József Gábor és Módos Péter, S tette közzé a Szépirodalmi Kiadó Éjszakai csöngetés címen a könyvhét bizonyára egyik jelentős köteteként. A novellák jó része a Vaskor című novellaciklus világát idézi, az ötvenes éveket. Van a kötetben olyan írás is, mely még 1954-ben keletkezett, s csupán most kerül nyilvános­ságra. Gáli hagyatékában rengeteg kézirat. vázlat, magnótekercs maradt példás rendben. A Szépirodalmi Kiadó folytatja Sötér István mü­veinek közreadását. Sőtér tudós és szépíró. egyetemi tanár és akadémikus, szá­mos nagyszabású irodalom- történeti vállalkozás kezde­ményezője és megvalósítója. A kiadó most önéletrajzi re­gényfolyamának sorában egy novellafüzért jelentet mvg Komoly ének címmel. Űj könyvek Az ünnepi könyvhét könyveiből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom