Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

ÉSZAK-MAGYAR ORSZÁG A 1984. május 3., csütörtök Filmley&I Napló gyermekeimnek Zolnoy Pál és Anna Polony a filmbeli „nagypapa” és a ne­velőanya szerepében Mészáros Márta legújabb filmje, a Napló gyermeke­imnek megérdemelten nyer­te el februárban a magyar játékfilmszemle nagydíját. Igen jelentős mérföldkő ez az alkotás a rendezőnő pá­lyáján, alighanem forduló­pontot is jelent, és ugyan­csak jelentős darabja az utóbbi évek magyar film- művészetének. Kiemelkedő alkotás, noha a korról, ame­lyet részben ez a film is áb­rázol, már nagyon sokan és nagyon sokféleképpen szól­tak, ám ennyire belülről áb­rázolva, ennyire sajátos szemszögből még senki sem mutatta fel Nem érdektelen tutim, bogy a Napló gyermekeim­nek tulajdonképpen önélet­rajzi motívumokból rakódik össze, vallomás a rendezőnő ifjú koráról. Mészáros Már­ta apjának, illetve kommu­nista hősöknek kíván emlé­ket állítani akkor, amikor a maga tizenéves életének né­hány esztendejét bemutatja, azon keresztül láttatja azo­kat a változásokat, fejlődé­seket és torzulásokat, ame­lyek kommunisták körében is jelentkeztek. A rendező­nő ugyanis Mészáros László neves kommunista szob­rászművész gyermeke. Ap­ja, mint bebörtönzött kom­munista került ki Horthy- Magyarországról a Szovjet­unióba cserefogolyként, s ott tevékenykedett alkotómű­vészként és természetesen aktív kommunistaként. A harmincas évek végének sze­mélyi kultuszából fakadó in­tézkedések elszakították csa­ládjától, életét is elvesztet­te, majd nemsokára elhalt özvegye is. s a kislányt az emigráns társak vették ma­gukhoz, azok nevelték. Így lehet, hogy nagyapának és nagyanyának tekint olyan embereket, akik tulajdon­képpen nem rokonai, de akiktől a legtöbbet kapta. A film azzal kezdődik, hogy 1947-ben a budaörsi repülőtéren leszáll egy szov­jet katonai repülőgép, amely a Szovjetunióban élt ma­gyar emigránsok egy cso­portját hozza haza. Ezek kö­zött van a filmbeli Juli is, aki akkoriban úgy tizenkét év körüli lehetett, s itthon, Magyarországon már várja kinti nevelőanyja, Magda. aki itthon az Üj Szó című lap szerkesztőségében dol­gozik. Ez szovjet katonai lap, Magdának Í6 katonai rangja van. Ez az asszony rendkí­vül kemény, a sztálini kor­szakban megkeményedett kommunista harcos és Julit is ebben a szellemben sze­retné nevelni. Még az itt­hon élő rokonokkal sem en­gedi találkozni, mivel azok más gondolkodású, egyszerű, falusi emberek. E film a serdülő korú Juli szemével láttatja az 1947-től kezdődően hazánkban vég­bemenő változások legfonto- sabbjait, és különösképpen azt, hogy a Szovjetunióból, valamint a nyugati emigrá­cióból hazatért egyes kom­munista emigránsok miként távolodnak el egymástól itt­hon, az egyre merevedő po­litikai légkörben. Julinak minden úi Magyarországon, nagyon keveset hallott és tudott róla. Nyitott, tiszta gzemmel néz körül a világ­ban., s barátkozik össze apja egykori harcostársával, Já­nossal, a Franciaországból hazatért kommunista mér­nökkel, s annak fiaival. Nen, tud, s nem is akar be­letörni abba a gondolkodás- módba, amit nevelőanyja diktálna neki. Nevelőanyja a legkritikusabb időszakok­ban börtönparancsnoki tiszt­séget vállal, egyre inkább szembekerül azokkal a ba­rátokkal, akik nyugati emig­rációból jöttek haza, vagy itthon éltek, s nem követik a 49-töl egyre torzuló poli­tikai vonalat. Igen sok éles vita, összetűzés tanúja lehet Juli, s ez egyre inkább el­távolítja nevelőanyjától, ám a nagyon szeretett Jánost, az ötvenes évek elején bör­tönbe vetik ... Körülbelül 1953 nyaráig követhetjük a növekvő Ju­lival, látjuk az ő szemén keresztül a mi életünknek ezt a nagyon ellentmondá­sos hat esztendejét. S köz­ben Juli emlékezései során fel-feivillannak a harmin­cas évek vége szovjet életé­nek, a távoli Uralon túli szovjet kistelepülések min­dennapjainak képei, aho­gyan arra a lány emléke­zik. Nagyon szerencsés ren­dezői ötlet volt, hogy az em­lékképekben felbukkanó apát ugyanaz a színész játssza, mint a későbbi Jánost, a mérnököt (jelen időben sza- kállal, a múltban szakáll nélkül), mert a kislány az apjára már nagyon halvá­nyan emlékezik, és az a tu­datában a mostani igen be­csült apai jóbaráttal, János­sal azonosul, s nem utolsó­sorban, János sorsa is sok tekintetben hasonlatos az áb­rázolt években az apjáéhoz. A kis szovjet faluk egykori életéről nagyon kevés képet kaptunk még szovjet filmek­ből is. De feltétlenül hozzá­tartozik a történethez. Juli lelkivilágának megértéséhez, hogy milyen emlékeket ho­zott magával kisgyerek ko­rából, a messzeségből. Sok-sok film szól az 1949- et követő évekről nálunk. Ez a film nem egy ezeknek a sorában. Ez korszakos mű­vészi vallomás, olyan me­mento az utókor számára, amelyet így csak az a mű­vész alkothatott meg, aki valóban igy élte és látta meg a kort, és így tud róla e“ves szám első személyben beszélni. Nagyszerű a film fényké­pezése: az operatőr if j. Jan- csó Miklós, a rendezőnő fia. És szinte minden szerep te­litalálat. Juli szerepében Czinkóczi Zsuzsa hiteles ka­maszlány: gondolkodó, az élet igazságait keserűen tu­domásul vevő fiatalt jelenít meg. Anna Polony Magdá­nak. a nevelőanyának a sze­repében el turlia hitetni alakjának szükségszerű ri­degségét. Jan Nowicki mind az apa, mind a mérnök sze­repében rokonszenves, me­legszívű ember. S a film nagy meglepetése a ,,naav- ana” alakiában Zolnay Pál filmrendező igazán hiteles emberi szerepiörmálása. Azzal kezdtem, hogy e film méltán nyerte el a szemle nagydíját. Hiszem, hogy majd a nézők tíz- és százezrei is egyetértenek ve­lem. Benedek Miklós Május: Béke- és barátsági hónap A Hazafias Népfront a ha­gyományoknak megfelelően a májust a béke és barát­ság havává nyilvánítja, eb­ben a hónapban rendezik meg azokat az összejövete­leket, fórumokat, amelyek kapcsolódnak a béke, a ba­rátság fogalmához. Napjaink éles nemzetközi helyzetében a rendezők arra törekednek, hogy májusban valamennyi társadalmi réteg, korosztály 6aját igényei szerint vehes­sen részt a mozgalomban, hogy kifejezhesse békevá­gyát, hallathassa szavát. A népfront megyei szer­vei is a fentiek szellemében készítették el a programot. A béke- és barátsági hónap megnyitója május 9-én lesz Miskolcon, a Nehézipari Mű­szaki Egyetemen. Május lil­án Mezőkövesden egész na­pos honvédelmi versenyt, majd békegyűlést rendez­nek. Másnap a sárospataki tanítóképző főiskolán béke­fórumot tartanák, 18-án pe­dig Encsen békegyűlést. Ugyancsak 18-án lesz Mis­kolcon a megyei papi ple­náris ülés. Leninvárosban 20-án fák­lyás békemenetet, majd a Lenin-szobornál nagygyűlést szerveznek. Egy nappal ké­sőbb, 21-én a sárospataki Csepel-gyárban lesz béke- és szolidaritási gyűlés. Magyar—csehszlovák ba­rátsági napokat is rendeznek május 21—22-én: az első na­pon a Diósgyőri Papírgyár­ban, másnap pedig Szeren­csen lesz barátsági gyűlés. A résztvevők számára mind­két helyen terveznek üzem­látogatást, városnézést, kul­turális műsort is. Miskolcon, a szakszerve­zeti székházban megyei női békeaktíva-ülést, 28-án a kurityáni habselyemgyárban békegyűlést, június 8-án pe­dig Olaszliszkán ugyancsak békegyűlést terveznek. Helytörténeti kiadvány A miskolci miniatűrkönyv- gyűjtők klubja szerteágazó és egyre tartalmasabb tevé­kenységének példája új ki­adványuk, amely megyénk első szocialista városa, Ka­zincbarcika fennállásának 30. évfordulója alkalmából je­lent meg. Harminc évvel ezelőtt négy kis falu — Barcika, Sajókazinc, Berente és Her- bolya — lakói hitetlenked­ve fogadták a hirt: itt nagy ipari üzemek és város épül majd. És megépült. Sok munkával, energiával, szí­vós akarattal. A nagyüze­mek és a város történetét foglalja össze a könyvecské­ben Hegedűs Mária és Ha­zug Mihály írása és Szath- máry-Király Ádámné fotói. A szerzők írása és a fotók szemléletesen mutatják be a három évtized fejlődését, e történelmi mértékkel mérve rövid időszak fontosabb ese­ményeit, de érzékeljük azo­kat a jelzőket, amelyeket a város kapott születése óta. Hiszen nevezik a fiatalok, az iskolák, a szobrok, a par­kok és a megye legtisztább városának. Dr. Vékony Er­nő, a városi pártbizottság elöő titkára írja a köny­vecske előszavában: „Büsz­kék vagyunk a jelzőkre, büszkék vagyunk az itt élők városszeretetére, alkotó ten­ni akarására, az elért ered­ményekre. Ezeket szeretnénk megtartani, s mi több. to­vábbfejleszteni. A város 30 éves fejlődésének történetét tartja kezében az olvasó. Harminc év a történelemben rövid idő, de nekünk küz­delmeink. munkánk történe­te.” Az évforduló alkalmá­ból megjelent könyvet Ko­vács Mihály szerkesztette és Mezey István grafikusmű­vész illusztrációival jelent meg 1200 példányban. P. J. Végre munka! Tartok a tavaszi ünne­pektől. Kibukva a farsang­ból, máris a nagyhéten lel­jük magunkat, a húsvéti előkészület minden meg­próbáltatásaival. Az ember fiának még a tavaszi fá­radtság kipanaszkodására sem jut ideje, hiszen zsír­mentes sonkák, zsenge sa­láták, kétszikű tojások, ha­bos krémű torták, kukori­cán ’ hízott tikok, szagos­vizek után kell loholnia. Amit még ki is lehet bírni, hiszen az ember erős, el- nyűhetetlen, lám, a kél- három napos nagy eszem- iszomot is képes túlélni. Igaz, hogy a húsvét utáni reggel zúgó fejjel, sajgó csonttal, csömörlött gyo­morral ébred, kilátásai sem túl vidítóak. Idén különösen nem, hi­szen lélegzethez is alig jut­hattunk húsvét, meg a munka ünnepe közé beszo­rított egypár nap alatt. Márpedig szükség lett vol­na rá, legalább még egy hétre. Nem mintha az élel­miszerboltok gondoláit föl nem tudták volna tölteni a fáradhatatlannak látszó ke­reskedők, ám egy kiadós gyomorrontás elfeledéséhez még a két hét is kevés, hi­szen maga a kúrálás hosz- szú napokat vesz igénybe. De szerencsére, az étke­zési szódabikarbóna-, di- pankrin-, lucullinellátás kö­rül nem volt semmi hiba, így voltaképp, aki akarta, kiheverhette a munka ün­nepéig az előző hét okozta megrázkódtatásokat. újult erővel vetve magát a ser­tésdagadók. kacsacombok. jércelevesek adta örömök közé. A vasárnapi szombaton még helytálltam valahogy, bár estére ólmos tespedt- ség vett rajtam erőt. Ám. egy-két nagylröccs az egész napos zabákra, s meg mer­tem volna rá esküdni, bír­ni fogom a háromnapos ün­nepet. bírni az utolsó per­cig. Aztán jött a hétfői va­sárnap, eleinte friss szel­lőkkel, később bágyasztó napsütéssel, ebédre malac­sülttel. de magam inkább a nyers sóska rágicsálása mellett döntöttem. És most csak aludnék, aludnék, kipihenni a két­szer három nap agyon fá­rasztó pihenését, s az ün­nep utáni reggel tán’ fel sem bírok kelni, ha eszem­be nem jut, hogy végre el­múltak az ünnepek. Leg­alábbis nekem, akinek nincs érettségiző gyermeke, ballagó rokona, mert ó, sze­gények. nekik nincs meg­állás. de én ezekből idén kimaradok. így aztán a gyönyörű anyák napját, a kedves gyermeknapot. Szent Iván éjét, névnapomat, há­zassági évfordulómat, meg egy keresztelőt kivéve au­gusztus húszig végre sem­mi ünnep. Nyugodtan dol­gozhatok. (csendes) Végzős növendékek bemutatkozása Miskolcon a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak­munkásképző Iskolában im­már hagyománnyá vált, hogy a szakács, cukrász, kereske­delmi eladó szakmát tanuló harmadéves fiatalok évente egyszer családias összejöve­telen látják vendégül taná­raikat, szüleiket és barátai­kat. Most, május elseje al­kalmából rendezték meg Di­ósgyőrben, a Diófa étterem­ben az összejövetelt. A mint­egy 150 vendég a fiatalok által készített ízes ételeket, süteményeket és tortákat kóstolhatta meg, amit a fel­szolgáló fiatalok tálaltak fel. Domaháza, Kissikátor Kiváló határőrközság Dicsérő oklevél a társadalmi munkáért Az ünnep előesteje, április 29-e nevezetes napja marad Domaházának és társközsé­gének, Kissiká tornak. A tisz­tára takarított falvak lakos­sága a domaházi sportpá­lyán gyülekezett, hogy meg­emlékezzen május elsejéről, a nemzetközi munkásosztály ünnepéről, hogy tanúja le­gyen — mivel részese is — a Kiváló határőrközség cím, valamint a kiemelkedő társadalmi munkáért járó dicsérő oklevél átadásának. A Himnusz elhangzása után Papp Arzén, a közös tanács vb-titkára, alapszer- vezeti párttitkár üdvözölte a megjelenteket, közöttük az Ózdi városi Pártbizottság es a tanács tisztségviselőit, va­lamint a szomszédos cseh­szlovák határőrizeti szervek képviselőit. Ünnepi beszédé­ben Nyirkos László ezredes, a BM Határőrség miskolci kerületi parancsnoka meg­köszönte a két határőrköz- ség lakosságának és vezetői­nek azt a hasznos tevékeny­séget. amelyet — az önkén­tes határőrcsoportok segít­ségével — az állam- és a közbiztonság erősítése, a ha­tárőrség segítése és a hon­védelmi nevelő munka terü­letén folytatnak. A községek lakói es a határőrség sze­mélyi állománya között gyü­mölcsöző kapcsolat alakult ki. ez teszi lehetővé a ki­emelkedő eredmények el­érését a településfejlesztés­ben is. Ezután a BM Határ­őrség országos parancsnoka nevében átadta a Kiváló Határőrközség jelvényt a ta­nács elnökének, Németh Jó­zsefnek. aki rövid beszédé­ben ígéretet telt arra, hogy továbbra is mindent meg­tesznek a jó együttműködés érdekében. Mádai András alezredes, a BM Határőrség Országos Parancsnokságáhak pártbizottsági titkára Kiváló Határőr jelvénnyel tüntette ki az önkéntes határőröket. Az ünnepség második fe­lében Porkoláb Albert, a megyei tanács elnökhelyet­tese ismertette a megyei ta­nács vb-határozatát, misze­rint a múlt évben a telepü­lésfejlesztésben elért jó munkájuk alapján, a megyei társadalmi munkaverseny községi kategóriájában a har­madik helyezést érték el. Amikor átadta az erről szóló dicsérő oklevelet, elmondot­ta, hogy ezzel ötszázezer fo­rint is jár, amelyet a két község továbbfejlesztésére használhatnak fel. Poduszló Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja kiváló és érdemes társadal­mi munkáért járó kitünte­téseket nyújtott át. Az ünnepség az lolerna- cionálé hangjaival ért vé­get. Ezután a helybeli népi együttes nívós kultúrműsort adott, majd sportbemutató­val. vetélkedőkkel folytató­dott a hangulatos nap. O. J. Madai András alezredes átadja a Kiváló határörközség táblát A kél község apraja-nagyja ott volt az ünnepségen a tanácselnöknek Adóm István felírj

Next

/
Oldalképek
Tartalom