Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
ÉSZAK-MAGYAR0RSZA6 « 1914. május 3., stombat Meredek út K.adö<51i Miklós egész éle- te!rtí® otthonra vágyott.. Nem Kerülte a harcot, a szellem csatáit, noha tudta, hogy ellenfelei vajmi ritkán vígnak tiszta fegy- . vérekkel, s végső érv gyanánt mindig layers erőszakhoz folyamodnak. Mégsem a küzdelemben kereste azt a közeget, amelyben megvalósíthatja igiizi önmagát. Otthon akart lenari a világban, az országba» es az emberi létben, s ha a történelem mind va-’ rlubb mozdulatokkal söpörte félre ennek az otthonosságnak a lehetőségei t, ,ő annal konokabb szívvel próbálta megépítem — a sors ellenére — emberi otthonát. Otthont keresett a természetben, a fák es füvek bukolikus világában, megálmodott theokritoszi pásztorok között. Otthont keresett a szerelemben, ifjú hitvese oldalán. Otthont keresett, a könyvek birodalmában, elmerülve a &égi magyar koltok. vagy a modern franciák verseiben. Otthont keresett az- irodalomban, az irodalmi .életben,, megértő társakra : várva,' méltó feladatokra kérzülőd él Nyugalmas em- ,beri sorsra vágyakozott, arra, hogy békében végezhesse alkotó munkáját. Az orf-tb önépítés mimé, úgy tetszett, már-mar s*- ! került Sorsánaik különös i trágédiája volt, hogy az ifjúság otthonkeresö küzdelmei utón éppen akkor vélte megtalálni szellemi otthonát, midőn erőszakkal ragadták el a birtokba, vett világból, abból a közösségből es attól a tevékenységtől, amelyet magáénak tudott. amelyhez minden ide gével ragaszkodott. A világra zúduló fasiszta erőszak és háború az ő ott- •:honát sem kímélte, feldúlta a beke törékeny szigetét Radnóti korán megérezte a fenyegetést. Már ifjúságának idillikus költészetében volt valami szorongás. a tiszta tájat feldúló vihar előérzete, fis később, ahogy férfivá érett, Így kellett helyzetével számot vetnie! ..E ritkán szálló szó, e rémület, / ez volna hát a termő férfikor?” Elkerülhetetlen végzetet érzett maga fölött, hatalmat, amely kegyetlen közönnyel tör az élei; ellen, az ő ifjú életét is veszélyezteti. A verseit átszövő halál- félelem több volt, mint közönséges szorongás a várható történelmi kataklizmák eiőtt. Nem voltak kétségei az iránt, hogy az Európát hamarosan elborító háború számtalan áldozatot követel, és ö maga is az áldozatok közé kerül. Sötét jóslatait nem egyszerűen a költői érzékenység magyarázza, hanem történelmi tudatossága, ha tetszik, f, társadalompolitikai” felkészültsége is: pontosan ismerte a fasizmus természetét, A halál tudat iszonyú szorítása szüntelen védekezésre kényszerítette az ' észt és a szivet. A költő védelmet keresett az üldözők mind szorosabb gyűrűjében, noha egyre biz-, tosabban tudta, hogy már nincs védelem. Belső erőforrásokat kutatott, az önvédelem és az ellenállás támaszait. 1-logy majd teljes emberként, félelem nélkül, ép érzékekkel lépjen a „meredek útnak” arra a végső szakaszára, amelyen tudta, el kell indulnia. Ezért gondozta olyan makacs ragaszkodással erkölcsi javait: a felesége oldalán megtalált otthont, a költői és műfordító műhelyben szerzett önbecsülést, a szülőfölddel és a nemzeti hagyománnyal kialakított termékeny kapcsolatot. Végezte dolgát, számot adott, történelmi tapasztalatairól, tiszta emberi szóval tiltakozott a bar- fcá-r erőszak uralma ellen. 75 év<§ született Radnóti Miklós A minden tartalékában mozgósított lélek valóban vállalni tudta az ellenállást, humánus eszményeinek védelmét. Ennek az ellenállásnak a fegyvere és mértéke Radnóti számára mindvégig a költészet maradt. Személyes drámájának végső kifejletéig vállalta. a tanúságot tevő férfi figyelmét es az ítélkező bíró igazságszeretetét. Az alkotó munka erkölcsi kényszere a magyar (saeltema attADNÖT! MTKLÖSs ÉV lepárlás rendjébe igazodott. Radnóti sokszor erezte magányosnak magát, valójában megsem volt egyedül. Irodalmunk antifasiszta egysege a háborús években bontakozott, ki igazán. Ebben az irodalmi eayseg- ben es ellenálJásban vállaltak szerepet az ö versei is: a Száll a tavasz, a Nem tudhatom, a Nem bírta hat. -es az Eclogák. Személyes tragédia, egyszersmind történelmi bizalom szőtte át ezeket a költeményeket. Radnóti reménytelennek tudta személyes sorsát, annál erősebb reménnyel fogódzott meg népe sorsába. Csöndes alázattal és lemondással tett vallomást arról, aminek szorongó szíve szerint be kellett következnie, de annál erősebb bizalommal jelölte ki a jövőben verseinek helyét. Annak a biztos tudatát. fejezte ki, hogy a dolgozó nép jövendő szabadsága és boldogulása fogja meghatározni költői életművének sorsát. Sem, emlék, sem varázslat című versében ennek a tudatnak adott hangot: „a világ újraépíti — s bár tiltják énekem, / az új falak tövében felhangzik majd szavam”. F. E, Oly korban éltem én e főidőn, mikor az ember úgy daljasuk. Hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, # s migba Ibitekben hi+t, s tajtékzott tévét eg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e főidőn, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos. az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma voK netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bújhatott, s rághatta szégyenében ökleit. — az ország megvaduft.s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő irigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrű méregoldat. Oly korban éltem én e földön. Mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal újra — mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, — a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. 1944 május 19. i csuszán A régi századokban mindig is- híresek voltak ' a pataki diákok önállóságukról, talpraesettségükről. És e tekintetben a kollégiumi élet sok más értékén kívül — legaeió, menüiké- ciő, szuplikáció — nem kis nevelő halasuk volt a különböző ifjúsági egyesületeknek. Ezek közül különösen nevezetes a Sárospataki Ifjú Egyesület, amely a későbbi irodalmi önképzőkör elődjének tekinthető. Alapítása 1832-ben történt Szernere Bertalan kezdeményezésére, aki akkor joghallgató volt a kollégiumban. Vasárnaponként tartották a gyűlésüket, s ezeken felolvasták, előadták saját szerzésű irodalmi alkotásaikat: verseket, elbeszéléseket, útirajzokat, kritikai írásokat, és természetesen társaik azokat megbírálták. Az egyesület megőrzött jegyzőkönyveinek elbar- nult lapjait olvasgatva,.nagyon gyakran találkozunk a másik híres pataki diák, Tompa, Mihály nevével is. Gimnazista korában meg nemigen írt verseket, akadémiai, tehát főiskolai hallgató korában azonban annál sűrűbben szerepelt az irodalmi gyűléseken. S ilyenkor — amint az egykorú jegyzőkönyvek megörökítették — felolvasás heve alatt úgy állott ég felé üstöké, mint a pacsirta korttyá”. Egy liiü évvel' ezelőtt, 1834 március végén keltezett jegyzőkönyvi bejegyzés érdekes eseményről tudósít,. Amiatt panaszkodik a kollégium ifjúsági nótáriusa, hogy egész márciusban ..egyetlenegy ülést sem tartható Egyesületünk” Ennek pedig a diákok és a városban állomásozó császári katonák közt támadt csetepaté volt az oka. Az történt ugyanis, hogy 1834. március l-én, délelőtt 10 órakor 30 „svalizer katona” vonult el a kollégium előtt, mire az'„oskolás gyerekek”. tehát a kisebb diákok a kollégiumi udvarból ki rohanva. a nagyporta előtt bámulták őket. Persze, lehet, hogy közülük va'laki. vagy lalári többen is „hazafias érzületi öl” hevítve, becsmérlő megjegyzést tettek a császári zsoldosokra, mert egyszer csak a „svalizerek lovaikkal kezdték tapostatni az oskolás gyerekeket”. Ezt látva a nagyobb diákok, „a lármára s társaik védelmére mind összefutottak”. Szabályszerű háborúság támadt a katonák és a diákok között, s a zsoldosok belovagoltak, vagy ahogy a jegyzőkönyvben olvasható, „betömi merészellek kollégiumunkba”. Egy ideig tehát a kolié- ium udvarán foljrt ai.jpbá- tározás, de — falytetjg; áá Ifjú Egyesület nótaciúsá . — a katonák „érezvén »kő- záport.. mely omla. reájuk, vitézül elillantak”. Egjf osztrák katonát a diákoknak sikerült elfogniuk,, majd „fegyverétől, csákó"- lálól. lovától megfosztván, magát megabajgatták és. az oskolából kivetették”. Természetesen „inquisi- tio”, azaz szigorú vizsgálat. kihallgatás, máid „criminalis sedria”, vagy- . is vármegyei törvényszéki . eljárás lett az „abajgatás” következménye. Node, elég ügyesek voltak a pataki . diákok, hogy ki rri ásszá íjak a bajból. A tanárok mind az ő pártjukon voltak, e a „nagytiszteletű és tekinfér tes” professzori kar depu- tádót menesztett Zemplén vármegye tisztikarához, ahol sikerült a „erimirta- lis” ügyet elsimítani. Hát ilye» , „hadi esemény” miatt maradtak eí 150 esztendővel ezelőtt, a - március havi irodalmi felolvasások, szavalatok »'pataki kollégiumban, líf^rt ■ bizony igáz az. hogy „int^r arma silent Musae”. vagyis hadakozás közben —- még ha csak „kőzápor omla” is — elhallgatnak • múzsák. Segyi Jéaseí; Kapocs népoink kozott Fennállásának tizenötödik évet ünnepli ebben az evben a pozsonyi magyar nyelvű kiadó, a Madách. E kiadó gondozásában évente majdnem íélszáz kötet jelenik meg — több mint 400 ezer példányban — a szlovákiai és honi magyar szerzők, valamint .a rseh és szlovák irodalom alkotásait népszerűsítve. A kiadványok közül különösen népszerűek könyvesboltjainkban és könyvtárainkban is a Móra Ifjúsági Könyvkiadóval közösen megjelentetett gyermek- és ifjúsági művek, így: Vaclav Ctvrtek, Csirizár és Csipisz Rumcajsz kalandjai című gyermekre-; sénye, melynek lapjain a televízióból ismertté vált ksehxes käs mesehős, Rtrm-- cajsz jícini kalandjai elevenednek meg előttünk. A Madách Kiadó a jövőben is gazdagítja a szlovákiai magyar nemzetiség körében a kulturális életet. Szőkébb kömyezetünk- I ben pedig továbbra is hozzájárul a cseperedő gyermekek nyiladozó értelmének bontogatásához, ablakit tárva a világra, annak ékenriyj csodájára felnőtté# gyermek előtt egyaránt. Grigorij Baklanov: r T~~ A háború véget ért, 9 de meg mindenki a háborúval élt, gondolkodott, várták haza azokat, akik már soha nem temek meg. Újra kezdtünk hozzászokni a békéhez. A beköszöntő békés életben nekem is kezdeni kellett valamit magammal. IVJár írogattam, de titkoltam mindenki előtt, mint valami szégyellnivalót. Nagyravágyó álmok néni feszítettek, de éjszakánként, bezsaluzva az ablakot, ültem es írtam, meri. ezt kellett tennem. És elhatároztam, egyetemre megyek, mint sokan azok közül, akik a frontról visszajöttek. Ehhez szükség volt az iskolai tanulmányaim elvégzését bizonyító igazolásra, de arra se emlékeztem, hol. mikor veszettel. Mindazt, amit a térképlós- kárnban magammal hordtam — otthoni fényképek, bátyám két utolsó levele Moszkva alól, negyvenötből — eltűnt, amikor megsebesültem. Lehet, hogy az Uralon túl, ahol a háború nem űzte el az embereket lakhelyükről, nem bombázták, lőtték a városokat, ott megmaradtak a frontlevelek, gyászjelentések es mindazok a papírok, amelyek” végigkísérnek életünkben. bizonyítva, hogy mi — éppen mi és nem mások — életben maradtunk. De hl. városban. so-. káig állt a front, hol erről, hol arról az oldalról lőttek, robbantották, bombázták — mi maradhatott épségben? Nem maradt épen az iskola, amelyben tanultam, sem a házunk, lényegében az egész városi: ösz- szc rombollak. Ezért olyan rendelkezést hoztak: ha három lanár megerősíti, hogy elvégezted az iskolát, és a maga idejében megkaptad a bizonyítványt róla, kiadhatják a másolatát. Három — ez nem is olyan kevés, ha figyelembe vesz- szük, hogy egyesek a fronton haltak meg, mások — a hátországban, betegségben, éhezéstől, megint másoknak az evakuáciöban vészelt nyomuk... írtam osztálytársamnak, N ágyának — így fogom nevezni öt, —, aki felkutatott három tanárt, mindhárman nők. köztük szigorú igazgatónkat. kémiatanárunkat. Jekatyerina Nyikolajevna Popovot, akiről nem any- nyíra magunk írtuk, mint Inkább a puskini szavakat formáltuk át: „Hidd el: megjön deltatyerlna — álmosan dőlünk szerteszét — s az ellenőrzőbe beírja, mindegyikünknek a névé! . ” Akkoriban ez (nagyon szellemesnek tetszett nekünk. Reggel érkezett a vonat a lerombolt N-i pályaudvarra. A legszükségesebb úti holmikat tartalmazó német oldal táskámmal a kasomon, kör ab ban kimentem a vagon előterébe, a tejek fölött pillantottam végig a peronon. A vára-: közök között ott állt Ná- gya. Gyapjúkendőben, hócsizmában, lábait tanácstalanul váltogatva, ügy tetszett, zavarban van. Vagonok, ablakok, arcok villantak fel előtte, fejét gyorá mozdulattól kapkodta utánuk. Leugorva odafutottam hozzá a letaposott havon, de éppen másfelé nézett. Aztán felkiáltott, könnyekig meghatódott;, olyan örömmel ölelgettük, csókolgattuk egymást, mint soha ezután. Egész nap kéz a kézben, karonfogva kóboroltunk N-ben, felkerestük tanárainkat, és -mindenhol örültek nekünk. Az igazat megvallva számítottam rá, hogy örömmel fogadnak. különösen engem — visszatértem a frontról. A Forradalom Sugárúton ebédeltünk Nágyával. -a Bristol étteremben. A háború előtti években lakásunk ablakából vaav --.erkélyéről láttam ennek az étteremnek hatalmas’ ablakait — pontosan szerűben laktunk. Krémszínű redőnyei mögött esténként zene szólt, élte saját, ismeretlen életét, késői órákban az admirálisra hason* lítő portás kitárta az ajtót, ki tuszkolta a részegeket. a kik azonnal vissza- igyekeztek. Az étterem alatt üzletek voltak, az udvarban boltívek választották el őket. és ott. az udvarban lakott Nú-rva, Hányszor álltunk sorba az üzletek előtt: Valért, herin- eért. cukor helvett olcsó cukorkáért. Vajér* már reggel ötkor összeállt a sor, négyszáz grammot adtak fejenként, a sorszámot tinta ceruzával a- tenyereit-