Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-19 / 116. szám

i ESZAK-MAG YARQRSZAG 4 T984. május 19., szombat 24. MISKOLCI IÉVÉFESZTIVÍL Epilógus f Egy héten át követtük tu- i «lositásainkkal a 24. miskol- i ei tévéi esztivál eseményeit. A | szerdán este véget ért soro- ; zat tanulságainak elemzése a , Magyar Televízió műhelyei- i ben hosszabb időre szóló fel­adat, a mj teendőink közé már csak az tartozik, hogy utószóként még néhány gon­dolatot feljegyezzünk a ver- j senyről és a fesztivál egyéb í eseményeiről. 4 Nem jó dolog statisztikák­kal operálni, de nélkülözhe­tetlen. Ha a fesztivál ese­ményeinek számszerű mér­legét akarjuk megvonni, úgy elmondható: szerepelt a ver­senyben negyvenöt különbö­ző műfajú tévémunka, volt egy ősbemutató (amely a ' . fesztivál műfajaitól idegen), , volt három szakmai vita, két nem közvetlenül a televízió­hoz kapcsolódó, de annak háttéranyagául igenis szolgá­ló fórum, s nem utolsósor­ban harmincnégy közönség- találkozó, meg az esőtől ugyan megzavart, de mégis emlékezetes több gyermek­program, s ez utóbbiak — a közönségtalálkozók elsősor­ban — a televízió tömeg­kapcsolatainak erősítését és a visszacsatolás lehetőségei­nek, csatornáinak újabb for­rásait/ jelentették. Ü A fesztivál azonban elsőd­legesen mégis a Magyar Te- , , levízió politikai adásai két- , évenkénti mérlegelése. E célt szolgálta a versenyprogram, i a benne a negyvenöt ver- • senymű. Óriási termésből f kellett ezt kiválasztani. Jól­lehet, a politikai adások a i televízió össztevékenységének csak egyik oldalát jelentik és időben talán egyharma- dát sem teszik ki, mégis a tömegkommunikációs szerv informáló, tudatformáló fel­adatainál fogva a legjelentő­sebb politikai feladat erre a részre hárul. | Politizáló művek fesztivál- 4 J fel voAt-e a 24. miskolci te- véfesztávál? — tehető fel a . kérdés. Mint arról beszámol- , tunk, az egyik vitán egy felszólaló ismertetett egy hevenyészett statisztikát, amely szerint a negyvenöt » versenymű között húsz mű- h veszeti és szórakoztató, négy történelmi, három külpoliti­kai, három ismeretterjesztő témájú volt, öt a privát éle­tet járta körül, s mindössze a maradék tíz foglalkozott mai társadalmi kérdésekkel, vagyis hát a politizálás a té­vé műsoraiban áttételesebbé vált. Igaz, hogy elhangzott ellenérvként az is, hogy na­gyobb, tágabb értelemben minden műsor politizál, mert hisz befolyásolja a nézőt, mégis maradjunk a közvet­lenebbül politizáló feladat­inál. A zsűri értékelésében e feladat teljesítéséről keve­sebb szó esett, mint a meg­valósítás mikéntjéről. A di- rektebben politizáló filmek közül egy sem volt a fődí­jasok között. Különdíj, ope­ratőri díj, kisebb díj hono­rálta ezeket. Ez az észrevé­tel nem azt jelenti, hogy a nagyobb díjjal honoráltak kevéssé jók voltak és nem voltak érdemesek a díjra, pusztán ténymegállapítás, annak a sajnálatos ténynek a rögzítése, hogy o közvetle­nebb politizálás viszonylagos háttérbe szorulása a díjazás­ban is megmutatkozott. Ügy tűnik — s ezt a művészetek más területein is lehet ta­pasztalni, például jellemző volt a XVI. magyar játék- filmszemlére is —, hogy a közéletiség kevéssé markán­san jelentkezik az utolsó időszak alkotásaiban, mint korábban. S ha már hiányról esett szó, nem érdektelen megem­líteni, hogy a fesztiválon nem volt fellelhető gyakor­latilag a humor. Vajon mi­ért? Szinte- teljesen eltűnt, vagy csak, éppen töredékei­ben bukkant fel az animá­ció. Viszont eluralkodott a hosszúság. Igen sok volt a nagyon hosszú film, interjú, egyéb, amely a nagy mű­sorfolyamban nem tűnik eny- nyire fel, és nem érezhető fárasztónak, hiszen otthon a néző mozoghat közben, meg ezek nem sérülnék e?>mas mellé adásban. Így viszont a negyvenöt versenymű 1959 percei lett ki, átlagosan egy­re negyvenhárom és lél perc jutott. Volt persze olyan, amely megérte a másfél órát, s volt, amelynél már a hu­szadik perc í'áraszitott, de még hátra volt ötven. Ki­csit mintha felbillent volna a külpolitikai és belpolitikai műsorok aránya is, legalább­is a fesztivál mezőnyében, ami minden bizonnyal a gaz­dasági nehézségek okozta külpolitikai jellegű utazások csökkentésének is eredmé­nye. (Elgondolkoztató, hogy ugyanakkor mind több egyes kulturális magazinműsorok külföldi riportjainak részvé­tele a televízió összprog- ramjában.) Figyelmet érdemel, hogy a díjazottak között több soro­zat műsor is szerepelt. Az Ablak, a Hírháttér, a Pénte­ki randevú, a Stúdió egy- egy műsora, vagy abból ki­emelt adás kapott magas el­ismerést, ami azt js jelenti, hogy ezek c. sorozatműsorok felnőtté értek, a maguk esz­közeivel igen jól szolgálták feladataikat. Örömül szolgál, hogy a díjazottak között van a szegediek Csettegök és csot­rogányok című riportfilmje, amely mind tévéfi Imes meg­oldásaival, mind pedig té­májával — a szükség szülte igen okos megoldások a me­zőgazdaság, illetve mezógaa- dasági kisvállalkozási* gépe­sítésében — bizonyította a vidéki stúdiók felnőttségét, országos rangúságát. A két fórum értékes te­rriereteket adott, bizonyára sokfelé továbbgyűrűznek az ott hallottak. A három szak­mai vita közül igen érdekes volt, mint beszámoltunk ró­la, 'a Ferge Zsuzsa vezette, a szocialista értékek és ér­tékváltozást körüljáró gon­dolatcsere. A másodiknál, a televízió politikai és infor­mációs adásairól szólónál meghatározó volt, hogy a bevezető előadást az Élet és Irodalom kritikusa tartotta, és a sajátos hangvételű lap sajátos nézőszöge az egész tanácskozásnak más alapot adott, mintha egy általáno­sabb, átfogóbb aspektusból indíttatott volna a vita. Vi­szont a harmadik, a Szine- tár Miklós vezette tanácsko­zás ennek az előző vitának a kanyaral t kívánta egyenes­be hozni. E két vita külö­nösképpen sok tanulsággal szolgálhat a televízió politi­kai műsorainak további szer­kesztéséhez. A 24. miskolci tévéfeszti­vál, amelynek jó előkészí­tettségéről, szervezettségéről és lebonyolításáról sem sza­bad megfeledkezni, jói telje­sítette feladatát, megfelelő tükörben mutatta fel a po­litikai műsorok két eszten­dejét, még akkor is, ha a tü­kör nem minden pontján ra­gyogott vakító fényességgel. Benedek Miklós Két nemzedék Fotó: Laczó József Magyar-cselisziovi baráti laliozo ágglelckcii A béke és barátság hó­napja keretében, a baráti or­szágok filmművészetét bemu­tató sorozatban magyar— csehszlovák baráti találkozót rendez a Hazafias Népfront és a Borsod megyei Mozi­üzemi Vállalat május 21-én, hétfőn 17 órai kezdettel Agg­teleken. a művelődési ház­ban. A vendégeket Bódis Istvánná tanácselnök köszön­ti. Jelen lesz a találkozón dr. Jaroszlav Muszilek, a budapesti Csehszlovák Kul­túra igazgatója és helyette­se, dr. Jozef Gaál. A talál­kozón a hazánkban vendég- szereplő csehszlovák Quintett együttes ad műsort, majd be­mutatják a Cicák és titkár­nők című csehszlovák filmet és kiállítást nyitnak cseh­szlovák filmek plakátjaiból. a I« avagy Kulftasma és Apróságok „hancúrozó” öröme, gazdasági szabályo­zókról és nyereségérdekelt­ségről egymás után szorított mondatok, lelkesedés es az elmúlás miatti szomorúság, diáklányos „hát azért sz.ere- tem”-ek, kellemes diszkó­zene és kellemetlensegröl töprengések . .. Mindez abban a közel fél­órás filmben, amelyet a te­levíziósok — Bánki Szilárd rendezésével, — az. elmúlt évben forgattak Miskolcon, a Tokaj vendeglátoház.oan. Äz elkészült dokumentum­film ősbemutatója tegnap délelőtt volt a Tokajban, ahová a filmben megszóla­lókat hívták egybe: megte­kinteni azt, ami elkészült, s az ezuláni beszélgetésben továbbgondolni egymás tár­saságában mindazt, ami eb­ben a vendéglátóházban tör­tént, s ami aztán csöndesen „kimúlt” ... A film a helyzetet mutat­ja tel. Onnan kezdve, hogy a miskolci Győri kapui la­kótelepen levő Tokaj üresen áll, vendégek híján (magya­rán étkezők és ital mellett üldögélő-társalgó vendégek nélkül). Aztán mégis törté­nik valami, mert a délelőtti órában gyerekek vidám csa­pata érkezik — a kólabárba, mesélni, filmet nézni, ját­szani, ügyeskedni az óvónő vezetésével . . ., és aztán más-más időszakban látunk középiskolás fiatalokat jó­kedvűen szórakozni, felvil­lanásokat felnőtteknek szóló műsorokból (például a mis­kolci kabaréból), s mind­eközben szó esik a Barna György vezette vendéglátó­sok es segítő népművelő partjierej buzgalmáról, ötle­teiről és elképzeléseiről. Nyilatkoznak a vendéglátó vállalat vezetői („miért éri meg e tevékenység támoga­tása?”), véleményt monda­nak a megye és a város köz­művelődést irányító szakem­berei a „Tokaj-jelenségrör. A kezdeti felbuzdulás vonu­latában csupa-csupa támoga­tó, jó szó, dicséret. Aztán „elszürkül a kép”, jönnek a gondok... A Tokaj vendég­látóhoz. vezetője, Barna György rezignáltan regiszt­rálja a tényeket az elműW év középén: 28-íéle közmű­velődési-szórakozási lehető­ség kúz.ül mar tél tucat ser* számíthat további maradás­ra: vegleg vége a kabaré­nak, a tilmbemutatóknak es alkotókkal való találkozá­soknak. a kukta szakkörnek, s ami a legfájóbb, az értel­miségi klub is halódik... A Tokaj vendegiatuhazba" 1977 végén kezdődött es az elmúlt évben „luíotta ki magát” az a közművelődési indíttatású tevekenyseg, amely országszerte eideklo- dést és ügyeimet, támoga­tást és elismerést váltott ki. Persze, kellett, hogy legye­nek visszaiogó, kedvetszegó reagálások is, hiszen nem csupán pénzen múlott en­nek a „modellnak” a leladá- sa. Pontosan a tegnapi ve­títést követő beszélgetés es vita során sem derült ki, milyen szubjektív okok mi­alt hullottak szét a közós- segkezdemenyek, a szórako­zást, társasági együttletet biztosító szándékok. Hogy miért nem integrálódott * kultúrába-művelódésbe az a tevékenység, ami a Tokaj­ban elkezdődött, ami adóit volt? Abban minden részt­vevő egyetértett, hogy lene» es kell művelődési intéz­ménynek es vendéglátónak együttműködni; hogy a ven­déglátósok munkájában — ahol erre megvannak a fel­tételek —, megjelenjen » művelődési értékeket és kö­zösségi értékeket létrehozni akaró tevékenység. Volt egy példa. Ma ra»- nak tanulságok. Erről szól» Miskolcon forgatott Kultúr- kocsma című dokumentum­film; az általa kibontakozott véleménycserével egészebb is lett. Ha majd sugározzák — utána biztosan újabb vi­tákra lesz serkentő a be­mutató. ft. n. j.) r Az Állami Népi Együttes sikerei Amerikában 90 nap 71 fellépés — Utazás, csomagolás, ro­hanás, ismerkedés a szín­paddal, próba, fellépés, taps, öltözés, rohanás, csomago­lás, utazás ... időnként meg­álltunk egy-két órára, meg­pihentünk egy parkban,vagy egy szupermarket előtti té­ren, bámészkodtunk a váro­sokban, meresztettük a sze­münket a nevadai sivatag­ban, kémleltük a felhőkar­colók között felbukkanó eget és mosolyogtunk a vendég­látóinkon, ha kocsiba ültek, hogy két utcával odébb ki­szálljanak belőle ... — szám­talan élményt, még igazán le nem ülepedett, emléket idézett fel a tévéfesztiválra ellátogató Serfözö Sándor, az Állami Népi Együttes igaz­gatója a közelmúltban befe­jezett amerikai turnéról. Nem szalaszthattuk el az al­kalmat. hogy kifaggassuk a megyéből elszármazott igaz­gatót, az ország első számú néptáncegyüttesének vezető­jét arról a sikersorozatról, aminek hírfoszlányai már megelőzték őket és amiről még mindig' keveset tudunk. — Tizennyolc éve járt utoljára az együttes Ameri­kában. Az akkori tidFnéután talán túlságosan is sokáig elmaradt az, újabb meghí­vás ... most miként került erre sor? — A híres Columbia cég egvik vállalkozása, hogy a világ legnevesebb együttese­it időről időre meghívja é* körbeutazhatja velük Ameri­kát. A Mojszejev, a Mazov- se együttes, a mexikói és in­diai balett és még hosszan sorolhatnám, ki mindenki járt előttünk, tehát igen ran­gos társaságba kerültünk. Az impresszárió egyébként két­évenként eljött Magyaror­szágra, megtekintette az együttest és most találta olyan színvonalasnak a pro­dukciókat, hogy bátran vál­lalták a turnét, a kockáza­tot ... hiszen nekik ez koc­kázat is . .. nekünk pedig óriási lehetőség. Tímár Sán­dor művészeti vezető mun­kája meghozta a várt ered­ményt, nyugodtan állítha­tom, hogy olyan színpado­kon, pödiuntokon, termekben bizonyítottunk, ahol egyetlen mérce van; a világszínvonal. Körülbelül 180—200 ezer em­ber látta á műsorunkat. — Kilencven nap alatt het­venegy fellépés, és mind­egyik űj és új közönség előtt, tehát hetvenegy premier volt. Hogy bírták a tánco­sok? . — Meglepően jól. Az utol­só fellépésünkön is ugyan­olyan erőbedobással, lendü­lettel. jókedvvel táncoltak, énekeltek, muzsikállak, mint az elsőn. Nem lehetett más­képp! — Hazaérkezéskor adott egy röpke nyilatkozatot, ami­ből sejteni , lehetett, hogy lesz folytatás. — Igen, alig, hogy megér­keztümc, három hét múlva már itt is volt az impresz- szárió, ami önmagában is ha­talmas elismerést jelent, vagyis, hogy győztünk, es tárgyaltunk az énekkar és a teljes együttes egy-egy újabb turnéjáról, melyekre egy-két éven belül sor kerülhet. — Élmények, emlékek ... ? — Reggelig sorolhatnám: ettünk a buszon félig bóbis­kolva zacskóból, meghívtak minket elegáns fogadásra, ütemes taps köszöntötte a műsor közben is egy-egy szá­munkat és volt olyan társa­ság, amelyik elkergette a rosszindulatú provokátoro­kat. Bejártuk Amerikát ke­lettől délig, déltől északig, sokszor csak pillanatokra tudtunk megállni, de akadt olyan város is, amiben há­rom napot töltöttünk és ez már rengeteg volt. Minden szabad percet igyekeztünk kihasználni, hiszen elsősor­ban dolgozni kellett, és csak imitt-amott volt lehetősé­günk „turistáskodni”. Talál­koztunk újságírókkal... a legkülönbözőbb és tegszélsö- ségesebb világnézet uekkel. akik abban megegyeztek, hogy az együttes hazánk ne­mes kincseit mutatta mer nekik, olyan értékeket, me­lyekben még a gazdiig Ame­rika is szíikiben áll Egyéb ként ezeket a méltatásokat olvashattuk a különböző lapokban és hallhattuk a rá­diókban te. Pihenés? Erre te volt néha idő ... ilyenkor be­kapcsoltuk a tévét a szállo­dai szobában, tekergettük » gombokat: az egyik csator­nán westernfilm, másikon horror, a harmadikon kvíz­játék, a negyediken Reagan elnök ... aztán eluntuk. El­indultunk a télből, megér­keztünk a nyárba, aztán visz- sza a télbe, teljes ruhatárat keltett cipelnünk ... no és a több száz mázsa kellék, anyag, hangszer, ruha. — Ügy tudom többen jöt­tek haza, mint ahányan el­indultak ... — Igen. egy amerikai kis­lány még a turné elején je­lentkezett nálunk, hogy jön­ne Magyarországra az együt­teshez táncolni. Először nem gondoltuk, hogy lesz belőle valami, de a turné végén megjelent Torontóban és ott le is vizsgáztattuk. Meafe- lelt. Most már itt van Bu­dapesten. ősztől táncol ná­lunk . . Nem ö volt az egyet­len jelentkező... sokun jöt­tek volna még. — A H>8 óra politikai ma­gazinban a siker anyagi ol­dalát vizsgálták. Miiven .ez az egyenleg? — Az állam anvagi áldo­zatot hozott. A bevételünk nem fedezte teliesen a ki­adásainkat. de úgy értékel­ték, hogy van ennek a tur­nénak egv olyan nyeresége, ami semmiféle konvertibilis valutában nem mérhető. pedig a művészet, a tiszta forrás” megmutatásának le- lentöségp. ■'Smjvaiorszáo üze­nete é« ió híre. a oontoS, kemény élettel teli alkotó készség bizonyítása ■S/.cndrci I.orin«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom