Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-18 / 115. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 198-4, május 18., péntek Kétarcú vízbőség T A iwpoktg tartó tavaszi «iozesek után most, régen tapasztalt erővel buzognak ismét a bükki karsztforrá- sok, megduplázva, megsok­szorozva tavalyi hozamukat. Ezekből a kiváló minőségű vizekből most naponta 75 000 köbmétert fogyaszthat el a megyeszékhely lakossága. Meglódult a Színva vízesé­se a korábban száraz me­derben, bőségesen árasztja vízét az Anna-íorrás, kétsze­res hozamot mérnek a Csa- nyikban a Királykútnál, a Felső-forrásnál és a legcsa­padékosabb időszakokra em­lékeztetőén emelkedik a ta­polcai kutak vize is. Most, amikor a hosszú, száraz időszak után enyhü­lés következett be a miskol­ci vízellátás mindennapos gondjaiban, egy kicsit felsó­hajtunk. Ám az elmúlt tíz, húsz év tapasztalatai sem győzhetnek meg arról, miért is törvényszerű, ha erről a témáról van szó, akkor vagy sírunk, vagy nevetünk. Az aszályok idején a legszigo­rúbb takarékosság is csak keveset segít, ilyenkor pedig a jónak mondható vízellátás fölötti örömünkben mit sem törődünk a természet képez­te fölösleggel? Mert ezekben a napokban széles sávban folyik ismét a Szinva, jelen­leg nincs az a műszaki meg­oldás, amivel kézben, táro­lóban tarthatnánk az ingyen képződött tartalékok minden megfogható köbméterét A rzakem berek szerint « a mennyiség ezekben a napok­ban legfeljebb nyolcezer köbméter lehet, ám ha ezt mind befoghatnánk, jól jö­hetne a kánikulai nagyfo­gyasztás, vagy egy száraz ősz nehéz napjaiban. A vízművek szakemberei az ilyen csapadékáldásos na­pok után sem tétlenkednek, mint megtudtuk, szigorúan nyomon követik a kedvező változásokat is. Amint meg­telnék a föld alatti járatok, üregek, leltár készül minden újabb, eddig nem ismert kis elfolyóról, oldalágról, hogy azt megszüntetve több víz álljon készenléti tartalék­ként. A források egy részé­nél arra is lehetőség van, hogy beton küszöbök építé­sével magasabban tartsák a vízállást, ezzel felhalmozva a természetes tartalékokat. Mert ami elfolyik a pata­kokba, a hegyoldalakról, az mind veszteség. A karsztvíz ugyanis a legdrágább és a legolcsóbb egyszerre. Arról van szó ugyanis, hogy a 75 ezer köbméteres mennyiség — néhány kisebb kút vizét kivéve, aminek a hálózatba juttatásához szivattyúk kel­lenek — úgyszólván ingyen érkezik, gravitációs úton jut el a vezetékekbe. Máskor be- esorog, most beomlik magá­tól a városba. Ily módon csak a hálózatig épített vezetékek költségével, kar­bantartásával kell számolni. Közelebb kerüli egymáshoz H ern szükséges semmiíéie kózvéleménykutatás annak megállapítására, hogy a városi embert is egyre job­ban kezdi érdekelni a mezőgazdaság. A bizonyításra •zamos példát lehetne felsorakoztatni. Még a legmegrögzöt- tebb bérházlakó számára sem közömbös, hogy miként ala­kulnak a nélkülözhetetlen zöldség- és gyümölcsárak a pia­con. De nem ez az egyetlen közös érdek, amely összeköti napjainkban a városi embereket a mezőgazdasággal, örven­detesen szaporodnak a kertszövetkezetek mellett a hétvégi pihenőkertek, hobbitelkek. Aki csak teheti, a hétvégeken itt tevékenykedik. És aki már „gazda” — ha csak száznégyzet­métereken is — mindjárt másként tekint a hosszúra nyúló aszályos napok után megérkező, valóban „aranyat érő” má­jusi esőre. Esik-e a „birtokon” — teszi fel önmagának a kér­dést. És mindezért ma már nem is mosolygunk. Mint ahogy az sem kelt különösebb meglepetést, ha az utcán, vagy tár­saságban egyre több szó esik a szőlő- és gyümölcsfajtákról, a palántázás vagy éppen a permetezés időszerűségéről. Ma már valamennyien jól és pontosan értjük a „birtok” szó je­lentését, konkrét tartalmát. ÍMert bizony jól is esik hétvé­geken a kedv szerinti pihentető és izmokat megmozgató, az egészséget szolgáló kertészkedés. Tagadhatatlan, hogy jól jón a megtermelt zöldség és gyü­mölcs ugyanúgy, mint a lakásdíszítő vágottvirág és disznó- ven}'. Nem kell tehát szegyenkezni egyetlen városi ember­nek sem a kissé érdessé vált keze miatt. A társadalmi köz­gondolkodás erősödésével egyre jelentősebb szerepet kap a közgazdasági szemlélet, a világ dolgai iránt megnyilvánuló nagyfokú érdeklődés. Senki sem tagadhatja, hogy az elmúlt évek társadalmi változásai kisebb vagy nagyobb mértékben ae érintenék a városi és falusi családokat egyaránt. Nem közömbös az érdeklődésben az a tény sem, hogy a jelenleg városon élő és ott dolgozó munkásság többségét még ma is ezernyi szálak kötik a paraszti élethez, nemcsak származását tekintve, hanem mostani életvitelével is. De a falun is egyre több családban található az iparban dolgozó szülő, vagy gyermek, másrészt ott is örvendetesen nő azok­nak a száma, akik az iparban ledolgozott munkaidő után kertet müveinek, vagy besegítenek a közös gazdaságba is. Bár sokféle haszna lehetne ennek a foglalkozásbeli keve­redésnek, mégsem szabad az anyagi előnyöket az első hely­re állítani. Sokkalta többet jelent a tudati tényezők gyara­podása a közösségeken belül. Elvitathatatlanul közelebb ke­rülünk egymáshoz érzelmekben, gondolkodásban egyaránt. Minden bizonnyal nemcsak jobban tudunk örülni a társa­dalmi eredményeknek, de gondosabbak is leszünk a fel­használásban, a takarékosságban. A z érdekek ilyenfajta szerepe és egybeesése különösen lemérhető Borsod megyében is, ahol az ipar és a me­zőgazdaság kölcsönhatása teljesen nyilvánvaló. Annyi bizonyos, hogy az, amiből élünk — fogalma sokak számára az elmúlt évek során érthetőbbé, kézzelfoghatóbbá vált. Mindent összevetve, nem volna helyes az arányokat elhall­gatni. Vitathatatlan, hogy a nemzeti jövedelem alakulásában továbbra is az ipar képviseli a nagyobb erőt, de a mező- gazdaság súlya, tekintélye nemcsak a termelt mennyiség szerint növekszik, hanem az általa már eddig is elért és al­kalmazott technológiák és tudományos eredményekben is egyaránt. És mint minden más kérdésben, még itt is van mit fejleszteni, javítani. Arra kéll törekedni, hogy az egyé­neknél és közösségeknél tovább növekedjék az érdeklődés az ország gazdasága iránt, amely végsösoron majd a min­dennapi tettekben fog hasznosulni. V. M. Rajzórán A modell ott íeksiik u rajzlapén. Nagyító kell minden apró porcikájának o megfigyelésére. Siklik a ceruza a fehér papíron, s láthatóvá válik a légy felnagyítva. Fotó: Laczó József Országos néprajzi pályázat Borsodi eredmények 'A keleti irányból nyert vizet mélyfúrású kutakból, gépekkel lehet kihozni, a köbméterenkénti árak kö­zött jelentős a különbség. Mégis a karsztvíz a drága olyan értelemben, hogy — a fokozódó környezeti szennye­zések ellenére is — sokkal tisztább, nem szorul annyi kezelésre, beavatkozásra. Az iiyen víznek viszont minden cseppjét becsülni kell. Most is, amikor bőven van belő­le. A vízművek nagy gondot fordít ezeknek a víznyerő helyeknek a karbantartására. Jelenleg a Szent György-for­rás föld alatti üregében dol­goznak a búvárok, hogy megtisztítsák a járatokat, üregeket, hogy az esős idők után, később is bőséges le­gyen a hozama. Ezt a mun­kát az elmúlt években vé­gezték el a diósgyőri Tavi­forrásnál és a beavatkozás napi ötezer köbméter víz­többletet hozott. Itt most „csak” 2—3 ezer köbméteres nyereségre számítanak, ám a miskolciak nagyon is . jól tudják, hogy milyen érzéke­nyen érinti a magas házak felső emeletein lakókat, ha a hálózatból éppen ennyi hi­ányzik. A Szinva-forrás vi­zét, a városba vezető cső tolózárját is leszűkítették ezekben a napokban, hogy visszatartsák a meglódult vizet a későbbiekre. így a megfoghatatlan nak hitt víz­többlet egy része mégis csak visszafogható. Olyan víz ez, amelyiknek a mangán- és vastartalmára nem kell ügyelni, amelyik jóleső kor­tyokban csillapítja a szomjú­ságot, amivel most az átme­netileg kialakult vízbőség idején is takarékosan illik Raúványi Géza ismét forgat Appassionata címmel új fil­met készít a MAFILM Ob­jektív Stúdiójában Radványi Géza: a Valahol Európában című alkotás világhírű ren­dezője. A film Beethoven eleiéről szol. az operatőr Il­lés György lesz. A főszerep­lő Adam Ferenczy lengyel színész, további szereplők: Igó Éva és Kovács Adél. A Magyar Néprajzi Tár­saság több más országos in­tézménnyel közösen 31. al­kalommal hirdette meg 1983- ban az országos néprajzi pá­lyázatot. A Honismeret című folyóirat legutóbbi számában közli a beérkezett pályamű­vek értékeléséről és az ered­ményhirdetésről szóló tájé­koztatót. Eszerint összesen 328 pályamunka került az országos bíráló bizottság elé, amely 80 munkát részesített különböző fokozatú díjazás­ban. Örömmel olvastuk, hogy — az eddigi „gyakorlatnak” megfelelően — Borsod-Aba- új-Zemplén megyéből 1983- ban is többen vettek részt az országos néprajzi pályá­zaton. Közülük Siska József Szirmabesenyőről a három kiemelt első dij egyikét el­nyerte A Bodrogköz népi textilművészete c. munkájá­val. Első dijat kapott Viktor Gyula (Rudabánya) Jeles na­pok Rudabányán című mü­vével. Harmadik díjban hár­man részesültek: Bárdos Ist­vánná (Özd) A kender fel­dolgozása és a vászon dí­szítőművészete, Dobos sp László (Özd) Mondák, le­gendák és hiedelmek az Özd környéki várakról, Zelenák István (Tokaj) Tokaji zsidó­emlékek és Adatok Tokaj i palának, kereskedelmének történetéhez című pályamun­kájával. w bánni. Nagy József A hónap műtárgya Dohánytartó farkas, Mezőcsátról A pécsi nyári színház lieledik Ma A Herman Ottó Múzeum ál­tál indított A hónap műtár­gya elnevezésű kiállítási so­rozat legújabb darabjaként egy „kedves” fazekasmunka látható mától, május 18-án délelöttől a Borsod—miskol­ci Múzeumban. A nevezetes mezőcsáti fazekasok egyik mesterének munkája, egy do­hánytartó farkas. A haszná­lati tárgyként funkcionáló darab, vágott dohány tárolá­sára szolgált, a kivitelezési technika a mezőcsátiak ta­lálmánya: rostán nyomták át az agyagot, a már megko- rongolt formára égetés előtt „rászórták” az 'agyaghurká­kat, így borzas felületet kaptak. Ézt a darabot a század elején a miskolczi múzeum- pártoló egylet ajándékozta a miskolciaknak. Ennek emlí­tése azért illendő, mert a Herman Ottó Múzeumot 1902-ben nyitották meg, il­letve alapították. A korabe­li újságokban gyakorta ta­lálkozni olyan híradásokkal, amelyek a gyűjtemény-gaz­dagításról szólnak, adomá­nyokat köszöntenek, köszön­nek meg. A múzeumalapí­tásról a Szabadság című lap (A Miskolczi Függetlenségi és Negyvennyolczas Párt Közlönye) egy helyütt ezt írja: „Miskolcz város törté­netének lapjain tényes be­tűkkel lesz felírva október 26-ik napja. Ezen a napon nyitották meg és adták át ünnepélyesen a közönségnek a miskolczi múzeumot... Utódaink áldása és hálája fogja kísérni és emlegetni azoknak a nevét, akik ezt a megbecsülhetetlen, drága in­tézményt megteremtették”. A múzeum gyűjteményi alapjait Herman Öttó és Kadic Ottokár régészeti ása­tásainak anyaga jelentette; Kőris Kálmán és Istvánffy Gyula a néprajzi gyűjte­ményt alapozta meg. matyó és palóc anyagot gyűjtöttek a legjobb időben kezdve, amikor az „országos matyó- láz” még nem tört 'ki, és az eredeti darabokat még ósszc lehetett gyűjteni. Ebből az úgynevezett törzsgyűjte­ményből való a hónap mű­tárgyaként most bemutatan­dó mezőcsáti, dohánytartó farkas is ... A mai nyitás egybeesik a múzeumi világnapra emléke­zéssel. Egész előrehaladásunk egyik kulcskérdése az ösz­tönzés és a differenciálás ha­tékonyabbá tétele, vagyis a teljesítményelv következete­sebb ervényesítése. Ezért is tarthat nagy érdeklődésre számot az a kerekasztal-be- szélgetés, amelyet a Pártélet szerkesztősége rendezett, s tanulságait most a májusi számban adja közre. A részt­vevők egyebek között meg­állapították, hogy a teljesít­mények elmaradnak a ter­melőerők fejlettségi szintjé­ből adódó lehetőségektől. Pe­dig gazdasági helyzetünkön nem tudunk javítani, ha nem valósul meg a teljesít­ményre való erőteljesebb orientáltság. Jelenleg a tel­jesítmények növelésének leg­nagyobb tartaléka a vállala­ti vezetők önállóságának a fokozása, ezen belül viszont egyik további lényeges felté­tel a gyáregységek és az üzemek önállóságának növe­lése. Az ezt követő és az egyik legnehezebben meg­oldható .feladat a műveze­tők felelősségének és érde­keltségének a megteremtése. Mindezzel együtt a hatáso­sabb ösztönzés szervezeti tel­tételeit is meg kell terem­teni. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői — vállalatveze­A pécsi nyári színház az idén június 20-től július 27- ig várja vendégeit négy szín­helyen — Szabadtéri Tánc- szín, Tettyei Romok, Anna Udvar, sportcsarnok — ösz- szescn 45 előadással, azon belül 15 produkcióval. A mű­tők, vállalati, gyári pártbi­zottságok titkárai — egyet­értettek abban, hogy figyel­met érdemel az a gyakorlat, ahol a kereset tekintetében viszonylag elmaradt, ugyan­akkor a termelésben meg­határozó szerepet játszó cso­portok bérét az átlagosnál nagyobb mértékben növelik. Élénk vita bontakozott vi­szont ki akörül, hogy ki le­hetne-e szélesíteni azoknak a vállalatoknak a körét, ame­lyek a kísérleti bérgazdálko­dási módszert alkalmazzák. A kísérleti bérgazdálkodási formákat általában pozitívan ítélték meg. Gondot jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg érvényben levő bérezési rendszer nehezen érthető formái között az átlagdolgo­zó jóformán nem ismeri ki magát. Ezért is szorgalmaz­zák több helyen a teljesít­mények egyszerűbb megíté­lését, hiszen csak a közért­hető ösztönzési módszer ké­pes kellő hatással lenni a dolgozókra. A rendkívül tanulságos ke­rekasztal-beszélgetés alapve­tő észrevétele az volt. hogy a meglevő hiányosságok el­lenére is a jelenlegi feltéte­lek sokkal nagyobb lehető­séget biztosítanak az ösztön­zésre, mint amennyire él­nek velük. sorban — a korábbi éve® gyakorlatának megfelelően „ — a táncos produkciók do­minálnak. s igen változatos ’ képet ígérnek: prágai, szov-"" jet, tahiti, délszláv, s termé­szetesen magyar előadásokat láthatnak az érdeklődők. E témakörhöz bizonyos mértékig Kapcsolódik a Part­elet májusi számában a nagyvállalat és kisvállalat • szerepet tejtegetö vitairás - (Szentgyörgyi Zsuzsa), vala­mint a pártszervezeteknek a gazdaságban toly látott poli­tikai munkájáról szóló jegy­zet (Erdélyi Sándor). Mind­ezek a gazdasági cikkek mint­egy illusztrálnak egy-egy részletet a gazdaságirányítá­si rendszer továbbfejlesztésé­nek feladatairól szóló MSZMP KB állásfoglalásból, amelyet közöl a folyóirat. Havasi Fe­rencnek, a Központi Bizott­ság április 17-i ülésén el­mondott előadói beszédével együtt, A Szemle rovatban a fia­tal párttagokról olvashatunk (Nemes Péter), a Pártszer­vezetek életéből rovat ezút­tal négy cikkben is foglalko­zik a nyugdíjas párttagok­kal. s általánosítható jelen­ségek. megállapítások szere­pelnek a Szolnok megye köz­életi kérdéseit bemutató há­rem írásban, amelyekhez a pártpolitikai munka néhány Gvőr-Sopron megyei tapasz­talata társul. Olvasórovat, két megemlékezés (Nógrádi Sándorról és Ajtai Miklós­ról). valamint cikkszemle egészíti ki a Pártélet leg­újabb számát. Gazdaság és párfmunka Gazdálkodásunk főbb kérdései a Pártélet új számában

Next

/
Oldalképek
Tartalom