Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-06 / 81. szám

1984. április 6., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Helfffli István pénziinymíníszter nyilatkozata Az idei népgazdasági terv alapve­tő célja a gazdasági egyensúly meg­szilárdítása, versenyképességünk foko­zása a lakossági reáljövedelem és az áruellátás elért szintjének megőrzése mellett. A számunkra is immár tartós­nak bizonyuló, kedvezőtlen külgazda­sági feltételek, továbbá a mezőgazda­ságot ért tavalyi aszálykárok nyomán óhatatlanul felvetődik a kérdés: főbb célkitűzéseink megítélésében nem kö­vetkezik-e be változás? Erre és más gazdaságpolitikai', gazdaságirányítási kérdésekre válaszolt Hetényi István pénzügyminiszter Pichler Ferencnek, az MTI munkatársának adott interjú­jában. Tavaszi munkák A jó idő beálltával mindenütt megélénkült az élet. Képünk Do- maházán készült, a Dózsa György út új házsora szomszédság­ban. Elek Simon Kálmán tűzifát fűrészel a kertben; tavasszal r kell a télre aondolni. Elek Cs. Bálint és gazdatársa, Holló Lelesz^ Ernő a háztájiból térnek haza, ahol az őszi szántásba zabot ve tettek. x Mizerák István fei* Bányaösszevonás — Céljaink között az el­ső helyen továbbra is nem- izetnuzi fizetőképességünk megőrzése, a konvertibilis viszonylattá külKereskedel- nu uKiivum növelése és a külső . adossagállomuny csoXKentése, lovaoüa a ter­melési es exportszeraezet javitasa all. Céljainkat úgy Kell teljesitenünK, hogy — nem leoecsüive az iinport- laharekossag jelentőseget, a üellóidi lelnasznaias, ezen belül a berunazasOK mer- seKlésenek i mportiékezó hálását — megnatarozo té­nyező az export novelese legyen. Gonujaink oldódá­sára, gazdaságúim élénkü­lésére ugyanis csak aakor számitharunK, ha a gazda­ságos kivitel növelésében siireiekei élünk el. Kl- moncihatjuk, hogy átfogó társadalmi-gazdasági fel­adataink teljesítéséhez megfelelő alapot adott a tavalyi év, amely eredmé­nyes volt. És — hadd te­gyem hozza —, abból a szempontból is annak te­kinthető, hogy az 1983-as tapasztalatok ráirányították a figyelmet néhány feszült­ségpontra. Arra, hogy a következő időszakban a gazdálkodásban mire kell különösen ügyelni. A gazdasági egyensúly megszilárdításában a ko­rábbinál is nagyobb fele­lősség és szerep vár az iparra, mivel a tavalyi, gyengébb terméseredmé­nyek nyomán — bár a mezőgazdaság sokat tett az állattenyésztés gyorsabb fejlődéséért — az ipar tel­jesítménye lényegében meghatározza az egész ex­port alakulását. Az ered­mény jórészt attól függ, hogy vállalataink export- képességük javítására ho­gyan tudják lehetőségeiket jobban kihasználni. A piaci adottságok szemfüles fel­mérése, a kereslethez való rugalmasabb alkalmazko­dás, a fegyelmezett mun­ka — nem egyszerűen a formális munkafegyelem — mind-mind olyan té­nyező, amely vállalaton kívüli eszközökkel nem pótolható. Remélhető, hogy az irányítás új elemei — a keresetszabályozás, az ' áralkalmazás és a tartalék- képzés rugalmasabb sza­bályai — áz ésszerűbb gaz­dálkodáshoz a tavalyinál némileg kedvezőbb feltéte­leket teremtenek, legalább­is a vállalatok egy részé­nek. Az utólagos vásárlóerő- korlátozás elkerülése érde­kében nagy gondot kell fordítani a teljesítmények és a jövedelmek közötti összhang biztosítására. Ugyanis ez az alapja a vá­sárlóerő és az árufedezet egyensúlyban tartásának. Sok függ attól, hogy meny­nyire sikerül a vállalatok­nak a teljesítményekre épí­teniük a jövedelemképzést. Ennek kialakításában mind a vállalatoknak, mind az irányító szerveknek felada­tuk, felelősségük van. Sa­játos szereppel és eszkö­zökkel is rendelkeznek ah­hoz. hogy e folyamatot a maguk módján elősegítsék 'vágy hátráltassák. A vál­lalati gazdálkodásban kü­lönösen arra kell ügyelni: az alácsony hatékonyságot ne szentesítsék közgazda­ságilag indokolatlan ár­emeléssel. mert ez fede­zetlen vásárlóerő-kiáram­láshoz vezetne. Emellett fontos, hogy a gazdálko­dók ne vállaljanak nagyobb kötelezettségeket — példá­ul a beruházásoknál —, mint amire a jövedelmük fedezetet nyújt. Az irá­nyításnak határozottan kell segítenie a hatékonyság javulását, a termelési szer­kezet változását. El kell kerülni, hogy liberális tá­mogatásokkal, aprólékos intézkedésekkel fékezzék, bénítsák a közgazdaságilag indokolt jövedelemalaku­lást. a munkaerő-áramlást, és a tevmeles szerkezeté­nek korszerűsítését. Így ugyanis fenntartanánk az alacsony hatékonyságú ter­melés feltételeit, s ez a jö­vő szempontjából is kóros lenne. — Milyen lehetőség kí­nálkozik a termelési szer­kezet átalakítására egy olyan időszakban, amikor csökkenő beruházásokkal vagyunk kénytelenek szá­molni? — A kérdés jogos, csak ne higgyük, hogy túlontúl egyszerűsíthető, valano- gyan így: több beruházás egyenlő a nagyobb haté­konysággal, a kevesebb pe­dig a kisebbel. Elég sok olyan időszak volt gazda­sági életünkben, amikor eppen a túlzott beruházási tevékenység vezetett egyen­súlyhiányhoz es megtorpa­náshoz. Persze egy kicsi­vel több beruházás jól jönne — de nincs. Jelen­legi helyzetünkben a be­ruházás minőségi jellemzői az elsődlegesek. Sokat le­hel tenni a fejlesztek eredményességének növe­léséért, például az építési kínálat fokozásáért, az épít­kezések gyorsításáért, a specializált termelés létre­hozásáért, továbbá azért, hogy kiegészítő beruházá­sokkal segítsük a meglevő kapacitások jobb kihaszná­lását. Ezek egyébként is olyan alapvető célkitűzések, amelyek megoldása nélkül — termelői beruházásokról beszélve —, a beruházások mennyiségi növekedésé­nek hatékonysága is kétsé­gessé válna. A felhalmo­zás korlátozott színvonala más okok miatt is, a kívá­natosnál kevesebb lehető­séget ad a termelési szer­kezet átalakítására. Egy­részt a felhalmozásból még mindig viszonylag sokat kötnek le a készletek, más­részt kétségtelen tény, hogy egy sor beruházási eszköz viszonylag magas ara sem kedvez azoknak, akik fejlesztésre szánják el magukat. Érezteti hatását egyebek között az, hogy a beruházási anyagokat, ter­mékeket előállító iparágak-, ban a termelékenység meg­lehetősen alacsony színvo­nalon van. Ezekben a kér­désekben bő tere van a ja­vítás lehetőségének, es e javulás eredményezheti azt, hogy a fogyasztás sérelme nélkül legyenek növelhetők a produktiv beruházások. Az adott lehetőségen belül az is szolgálhatja a terme­lési szerkezet átalakítását, ha vállalaton belül és a vállalatok között fokozódik a beruházási eszközök, il­letve pénzeszközök áramlá­sa a gazdaságosan nem megújítható, nem fejleszt­hető termelésből a hatéko­nyan gazdálkodó ágazatok­ba. amelyek jól megfelel­nek a műszaki haladás szempontjainak, és az új­fajta igényeknek. A fej­lesztés nem képzelhető el úgy, hogy a meglevő mel­lett hozzunk létre újat; a kevésbe hatékony helyét kell elfoglalnunk, újjal fel­váltanunk. Mostanában nem a mammutberuházá- sok idejét éljük, meg kell elégednünk a kisebb fej­lesztésekkel, anélkül azon­ban, hogy ezek gazdasági jelentőségét lebecsülnénk, hiszen az ésszerű profil- váltás, diverzifikálás nagy lendítő erő lehet, és erre szerencsére ma is bőven van jó példa. — Miképpen segíti a költségvetés a népgazdasá­gi egyensúly megteremté­sét? — Az állami költségvetés egyensúlyának meg terem le­sére irányuló erőfeszítése­ink a népgazdasági egyen­súly létrehozását célozzák. A költségvetési egyensúly megszilárdítása elsőrendű követelmény. A költségve­tési hiány az 1982. évi 12,2 milliárd forintról 1983-ban mintegy 7 milliárd forint­ra csökkent, és az idén már csak 3,5 milliárd forint hi­ányt tervezünk. Az egyen­súly megteremtése látszó­lag egyszerű: növelni kell a költségvetés bevételeit es mérsékelni kiadásait, illet­ve fékezni, megakadályozni azok növekedését. A dolog lényege és ne­hézsége abban van, hogy meg kell találnunk az eh­hez szükséges legjobb módszereket és megválasz­tanunk, hogy hol vannak az igazi lehetőségek: azaz, kit és hogyan érint ez a folyamat. Szigorú takaré­kosságot érvényesítünk a kiadások terén. 1983-hoz képest nem növekednek az idén az állam felhalmozá­si kiadásai. Csökkentjük a költségvetésből folyósított vállalati és ártámogatáso­kat is. Mérsékeljük —'kö­rülbelül 5 százalék körüli szintre — a költségvetési intézmények kiadásainak növekedési üteméi. Minden költségvetési szervnél meg­követeljük a takarékossá­got. és ahol lehetséges, ott kezdeményezzük az intéz­mények szervezetének kor­szerűsítését. Ügyelünk azonban arra, hogy az in­tézmények — takarékosabb gazdálkodással — képesek legyenek társadalmilag alapvető és elsőbbséget el­vező egészségügyi, oktatási továbbá kulturális felada­taik ellátására. A költség- vetés bevételeit — mint ismeretes.—, elsősorban a vállalatok, szövetkezetek és intézmények befizetései ha­tározzák meg. A befizeté­sek 4—5 százalékos növe­kedésével számolunk. A kiadások növekedésének mérséklése azért is fontos, hogy ne legyen szükség a vállalati adóterhek arány­talan. mértéktelen növelé­sére, ami keresztezhetné érdekeltségüket. Sajnos, még nem mondható el, hogy a bevételek megte­remtését teljesen összhang­ba tudtuk hozni a vállalati érdekeltség szempontjaival. Vannak kényszermegoldá­sok is. A szabályozók jö­vő évi változtatásának egyik célja éppen az, hogy ezeket minél inkább szű­kítsük. — Hogyan összegezhetők a rállalati gazdálkodás al­talános tapasztalatai, s mi­ben látja a további tenni­valókat ezen a téren? — Az 1983. évi vállalati gazdálkodás számszerű jel­lemzői tanulságokkal szol­gálnak. A vállalatok es szövetkezetek nyeresége ta­valy. az 1982. évinél 5.5 százalékkal több voll. Ugyanakkor 7ö gazdálkodó egység veszteség gél zárta az évet, ennek összege — a tröszti belső nyereség- átcsoportosítás után — 8,3 milliárd forint. Az egy év­vel korábbihoz képest nö­vekedett a veszteséges és alaphiánvos vállalatok szá­ma. Ez azt mutatja: a ne­hezebb gazdasági feltéte­lek között erősödik a vál­lalatok pénzügyi-gazdasági helyzetének differenciáló­dása. A nyereségből kép­zett vállalati alapok össze­ge — a növekvő költség- vetési elvonás hatására — csökkent. Örvendetes ugyanakkor, hogy a gaz­dálkodók nem * kis része rugalmasan alkalmazkodott a kialakult helyzethez, erő­södött vállalkozói maga­tartásuk, és ezzel több-ke­vesebb sikerrel ellensúlyoz­ták a nehéz gazdasági kö­rülményeket. Figyelmeztető viszont, hogy elég gyakori a pénz­ügyi fegyelem megsértése, pedig a jogszabályok meg­tartásának követelménye nem valamiféle túlzott pénzügyi pedantéria. A „té­vedés” egyértelműen azt jelenti, hogy valaki vagy valakik meg károsodnak. Egyáltalán nem tekinthető — úgymond — bocsánatos bűnnek, ha az a „valaki” történetesen az állam, hi­szen az állami feladatok ellátását csak a tervszerű­en érkező bevételekből Ve­het biztosítani, és a jelent­kező bevételkiesést követő szabályozószigorítás máso­kat sújt vétlenül, mások­nak kell pótolniuk az el­maradást. Az.t hiszem, ez­úttal is szólnom kellett ezekről a gondokról, ám a vállalati gazdálkodás egé­szét mégis az minősíti ta­lán legérzékletesebben, hogy a nemzeti jövede­lem növekedik. Ez a válla­latok érdeme. — Milyen főbb tsonásai vonnak a gazdaságira nyi­tási rendszer továbbfejlesz­tésével kapcsolatos tervek­nek, elképzeléseknek? — A gazdaságirányítási rendszert úgy kívánjuk fejleszteni, hogy az a tény­leges vállalati önállóság erősödését, a rugalmas vállalkozói magatartás tér­hódítását eredményezze; te­hát még jobban késztessen es ösztönözzön a hatéko­nyabb gazdálkodásra. Ezt célozzák a gazdaságirányí­tási rendszer komplex to­vábbfejlesztésére irányuló munkák, amelyek nyomán a fő irányok már kiala­kultak. A közgazdasági szabályozórendszer to­vábbfejlesztése — az ár-, adó- és támogatási rend­szerben végrehajtandó ösz- szefüggö lépéssorozat ré­vén — a nyereségérdekelt- seg . erősítését es a bérgaz­dálkodás szabadabbá tele- lét tűzik ki célul. A vál­tozások, az indokolatlan termelési és a társadalom- politikaiiag sem szükséges támogatások fokozatos megszüntetését szolgálják. Változtatni kívánunk az erőforrások értékelésén, drágítva az élőmunka ter­heit, elősegítve az élő- és holt munka-ráfordítás ész­szerűbb megválasztását. A sza bál yozók módosí t ásától, a gazdasági verseny kibon­takoztatásától azt várjuk, hogy a vállalati nyereseg jobban fejezze ki a tény­leges hatékonyságot, és differenciálódása érdemben befolyásolja a gazdálkodó szervezetek fejlődési lehe­tőségeit. Mindez akkor va­lósulhat meg. ha a gazda­ságirányítás többi elemé­nek továbbfejlesztése is elősegíti a piaci viszonyok fokozottabb érvényesülését, a vállalati önállóság növe­kedését. a vállalkozói, ma­gatartás terjedését, vala­mint olyan eszközök, intéz­mények létrehozását, ame­lyek a vállalatok mozgás­teret, cselekvési lehetősége­it bővítik. Közös irányítás alá vonták össze a Borsodi Szénbányák minden olyan aknáját, amely­ben a széntelepek vastagsága nem haladja meg lényegesen a másfel métert. A jövőben valamennyi — együttesen mintegy 750 embert foglal­koztató — úgynevezett vé­konytelepi bánya a Bükkal- jai Bányaüzemhez tartozik. Az új szervezetben egysé­gesen és hatékonyan haszno­sulhatnak a vékonytelepi bá- nyászkodásban szerzett ta­Bizonyára sokan emlékez­nek meg arra, hogy annak idejön milyen nagy sikerük volt az első. új építési tech­nológiával készült lakóházak­nak Sárospatakon. Az alagút­zsalus technológiáról van szó. amelynek alkalmazása lehetővé tette, hogy változa­tosabb. színesebb legyen a város képe a nem családihá­zas övezetekben is. A szóban forgó épületek kivitelezője a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat volt. ahol jelenleg az okoz gondot, hogy a beruházáso­kat korlátozó intézkedések hatására a Sárospatak térsé­gében levő építési kapacitá­suk nincs lekötve az 1985— 86-os esztendőkre. A vállalat­nál úgy gondolják: a helyzet nem reménytelen, ha nagyobb súlyt helyeznek a piackuta­tásra, jobban igazodnak az építtetők igényeihez. A meg­Miskolc megyei városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága ülésezett tegnap. Az ülés résztvevői jelentést hallgat­tak meg az 1983. évi lakás- es telekelosztási terv végrehaj­tásáról, ezt követően javas­lat hangzott cl az 1984. évi ta­nácsi bérlakás- es lakötelek­pasztalatok, lehetőség nyír-y arra. hogy a termelés követel­ményeinek megfelelően gyor* létszám-átcsoportosításokat hajtsanak végre, s ami talán a legfontosabb: egységeser tudják szervezni, megoldani r vékony telepi frontfejtésekben használt gépek javítását. Tervezik azt is. hogy a jö vőben két vékonytelepi ba nyát — a szeles-aknai és a edelénvi bányamezőt — fölt alatti vágatokkal is összekö­tik. oldás kulcsa lehet — egyeltek között — az alagútzsalus épí­tési technológia megújítása, amely módot ad a választék növelésére. Készülnek az ol­csóbb kivitelű, kis alapterü­letű. függőfolyosós lakóha­zak építésére csakúgy, mint a nagy alapterületű, emeletes, sorház jellegű magastetős la­kások kivitelezésere. Azt ter­vezik. hogy a lakásokat tel­kes/ állapotban, a megrende­lőkkel kötött szerződések sze­rinti készültségi fokon adják át. A vállalat újszerű tevé­kenysége, amely a magánla­kások építéséhez ad majd se­gítséget. feltételezi a jó együttműködést a Sárospata­ki városi Tanáccsal, amely az építési telkeket, a szükséges közműveket biztosítja. juttatási végleges névjegyzék jóváhagyására. A végrehajtó bizottság meg­tárgyalta Görömböly részle­tes rendezési tervét, majd beszámolót hallgatott meg a városi művelődési központ munkájáról. Megújul az alagútzsalus építési technológia Görömböly terve

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom