Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1984. óprifis 30., hétfő Bogács a képernyőn Az (sfrotatelemió stábja oz elmúlt évben forgatott bükkaljai községünkben, Bogácson. — Azért esett választásunk erre a községre, mert Bogács jó példával szolgál a falvak mai útkereséséhez. Célunk a község társadalmi keresztmetszetének bemutatása - hallottuk Nagy Tibor rendezőtől. A harmincötperces dokumentumfilmet Nyitott iskola - Bogács - címmel április 30-án, hétfőn délelőtt, 11.15 óroi kezdettel láthatjuk a képernyőn. Felvételünk a film forgatásakor készült. Fotó: Loczó József Kísérletező kedvű tantestület A baktakéki példa zosseoekre or vasom kollegám toptetv beszámolóját a Borsod megyei amatőr színjátszó csoportok találkozójáról, meg böngészem az abban is említett kiadványi információt a megye művészeti csoportjainak fontosabb adatairól. Engem is meglepnek a számok, amelyek szerint 21 színjátszó csoportot tartanak nyilván, am a megyei bemutatóra csak 14 nevezés érkezett, s a je- lenvoltak közül négy nem szerepel a megyei nyilvántartásban. Ennek okát kideríteni nem feladatom, inkább azon meditálok, hová lettek, miért nincsenek az élvonalban, miért nem frekventáltak napjainkban az egykor igen kedvelt borsod—miskolci műveszeti csoportok, egyáltalán a nagyhírű es nagymúltű borsod—miskolci munkás kulturális egyesületek, csoportok hová lettek, néme- lyiknek miért foszlott szét mar az emléke is. Egy-két idősebb színjátszó rendező, mint például Szép László, igyekszik valamennyire a folyamatosságot megőrizni, ha gazdátlanná válik egy csoport, más mecénás védőszárnyai alatt folytatni a munkát átörökíteni a hagyományokat, de már ez inkább a szórvány, mintsem általános jelenség. Természetesnek tartom, hogy új, meg új csoportok jelentkezzenek, hiszen űj generációk lépnek az előzők sarkába-nyomába. Ám mégis, hová lettek a régiek?! Hová lett a munkás színjátszás tekintélye. szeretete, népszerűsége?! Például eszembe jut gyermekkorom, amikor a sa- joszentpeteri bányász kultúrotthon — ma Petőfi Sándor Művelődési Ház — még a műit században megnyitott könyvtára mellett a színjátszásnak is állandó otthona ▼olt, a bányász amatőr színjátszók folyamatosan tanultak, szórakoztattak. Önművelés és munkástársaik szórakoztatása, ez volt a céljuk. Első színházi élményeim is ehhez az amatőr együtteshez kötődnek, még a húszas évek második feléről. (Ugyanabban a nagyközségben működött más amatőr együttes Is.) De eszembe juthatnak a megye más nagyhírű és nagy- múltú munkás színjátszó együttesei is, amelyekről évek óta nem hallani, mert lassan felmorzsolódtak, megszűntek. Emlékezem és emlékeztetek a perecesi színjátszásra, amely olyan magas szintű volt, hogy 1944 decemberében, Miskolc felszabadulása után, az országban elsőként kaput nyitó Miskolci Nemzeti Színház ennek az együttesnek segítségével tartotta előadásait, majd Perecesen, a csodás környezetű szabadtéri színpadon még vagy másfél évtizeden át ápolták a bányászcsaládok lelkes és tehetséges fiai és lányai igen magas szinten az amatőr színjátszást. Emlékezem és emlékeztetek a diósgyőri va- 4M ama tőr együttesekre. A Diósgyőri Vasas Művész- együttes közös névvel emlegetett európai hírű tánckarra, vegyeskarra, zenekarra, a vasas kiskórusra, a szimfonikus zenekarra, az ottani színjátszókra, akiknek egyik előadása bírálatával kezdtem színikritikusi pályámat valaha, és akiknek előadásában az Anna Frank naplója olyan előadását láthattam 1958-ban, hogy az hivatásos együtteseknek is becsületére válna. A Bartók Béla Művelődési Központ volt ezeknek a gazdája hajdan, legfőbb támogatója meg a Lenin Kohászati Müvek, sőt egy időben kizárólagos mecénása. Tréfásan mondogatták is akkoriban: Lenin Kohászati és Kulturális Művek. Az akkor három gépgyár támogatásával működő Szinvavölgyi Művelődési Ház, a mai Szikra mozi, ugyan halványabb eredményeket mutathatott fel, de élt, folyamatosan munkálkodott. Emlékezem és emlékeztetek a KPVDSZ Ady Művelődési Házának életére, csoportjaira, leginkább bábjátszóira. Hová lettek ezek is? A Tiszai pályaudvar bővítésekor, a hatvanas években lebontották a vasutasok Erkel Ferenc Művelődési Házát. A később jogi örökébe lépő Vörösmarty Művelődési Ház sok jó szándéka, igyekezete ellenére sem képes az akkor szétugratott munkás kulturális csoportokat, együtteseket pótolni. Korántsem teljes emlékezésem listája, hiszen igen sok kisebb-na- gyobb színjátszó csoport, egyéb munkás kulturális közösség elmúlásán kesereghetnék, de egyet még meg kell említenem, noha ez nem írható még a teljesen elveszettek listájára: a szakszervezetek központi megyei együtteseit, a most a Hónai Sándor Művelődési Központ keretében működő Avas Táncegyüttest, meg a Csortos Gyula Színpadot, amelyek nagy kihagyásokkal működnek, nem is olyan régi, alig pár év előtti önmaguk halványabb követőiként. Ellene vethető töprengéseimnek, hogy él a megyében a színjátszó mozgalom, élnek csoportok, szemléken, találkozókon vesznek részt, díjakat is kapnak, meg minősítéseket, ám az irántuk való érdeklődés minimális, nem élnek a megye társadalmának tudatában — bizonyíték rá a bevezetőben említett találkozó, ahová a nagyközönség el sem ment, sőt a csoportok olykor egymásra sem voltak kíváncsiak —, nincs velük szemben igény, nem olyan jelentős tényezők, mint elődeik voltak. Töprengek a régi együttesekről. Vajon, ha a munkás kulturális közösségek a fel- szabadulás előtt a mozgalom sajátos formái voltak, keretet biztosítottak a műveltség nyújtana host, a Beme« sxór*kozlaláshoz és mindezekkel a közvetett agitációhoz, ez a szerepük a munkásosztály hatalomra jutásával törvényszerűen meg kellett, hogy szűnjön? Aligha! Legfeljebb változhatott feladatuk, de alapvető vonásaiban nem. Önművelés és mások művelése, szórakoztatása — ez az alapfeladat változatlan. Az élet nagyot es sokat változott. Különösképpen a televízió megjelenése sokat alakított életvitelünkön, művelődési igényeink kielégítésén. Amikor az ország színpadjainak legkiválóbb produkcióit a televízió közvetíteni kepes a legeldugottabb faluba is. valóban másképpen közelítendő meg a színjátszók feladata, teendője. Gondolatban megemelem kalapom a ma is lelkesen dolgozó színjátszók, táncosok, énekkari tagok és más amatőrök előtt, akik koruknál fogva többségben nem is ismerhették elődeik szerteágazóbb, nagyobb közönségvonzást és -támogatást élvező tevékenységét. De szomorúan regisztrálom, hogy hajdan igen értékes munkát végző munkás kulturális közösségek neve és emlékezete a ködbe vész, nincsenek — az újak mellett — az ő munkájukat folytató közvetlen utódok, akik emléküket folyamatosan ébren tartanák. Benedek Miklós Deteken és Berelen soha- se(n szűnt meg az iskola, mégis elfogytak a gyerekek. Mint ahogyan elfogytak Al- sógagyon és Felsögagyon is, úgy-ahogy még Csenyéte tartja magát, ám ha egy- egy család itt felkerekedik, négy-hat iskolást is visz magával. Alsógagyon bizony annyi gyerek sincs, a menynyivel egyetlen osztályt indítani lehetne, ha történetesen valamennyien egyazon esztendőben születtek volna. De hót nem egy érben születtek, nyolc osztályra oszlik meg a bereti negyvenhét. a deteki negyvenegy, a felsőgagyi huszonhét, az al- sógagyi tizenegy és a cse- nyétei ötvennégy gyerek is. A baktakéki körzeti általános iskolának ebben a tanévben összesen 304 tanulója van, az is úgy, hogy a körzetközpont nyolcvannégy gyereke mellett még járnak ide néhányan Léhről, Fan- csalról és Rásonysápberencs- ről is. A számoknak nagy erejük van itt, nem is véletlenül. Mert, ha egy-egy településen megint csökken a gyerekszám, aligha tudják fenntartani a jelenlegi rendet. Azt, hogy minden társközségben változatlanul ott az iskola, s a csenyétei kivételével mindenütt osztott osztályokkal. Mondják, az iskolát szeretnék tartani — nem véletlenül költöttek rájuk annyi pénzt az elmúlt években, Mert költöttek. Nevelés Gábor, a közös községi tanács titkára tételesen is sorolja, mibe került az egyik, mibe a másik, attól függően, hogy milyen állapotban voltak a jó öreg iskolaépületek. Száz- szá/ötvenezer forintba került, hogy egy ben-egyben kialakították a melegítő konyhát is, ahová a gyerekek kosztját hozzák ki Bakta- kékről. így azután minden osztálynak, s minden társközségnek jut napközi is — no és vele koszt az ott élő öregeknek is. Merthogy így ezt a gondot is megoldották, s ez sem kevés. A napközi biztosítása fontos feltétel volt. Ez kellett ugyanis ahhoz, hogy mindenütt ugyanolyanok legyenek a feltételek, s ne kerüljön hátrányba senki. Ez kellett a baktakéki „kísérlethez”, ami Szakácskönyv - Inrisláknak Miért éli újból virágkorát a honi recept-irodalom, legalább olyan izgalmas dolog volna felkutatni, mint sorra kóstolni a bennük foglaltakat. Mert pár éven belül láttak napvilágot olyan gasztronómiai útmutatások, mint Bornemissza Anna ajánlata, aki a fejedelmi asztalok, no és persze konyhák drága fű- szerszámoktól illatos világába vezet, percek alatt fogynak el Krúdy Gyula ízes elmélkedései, és a szakácsokon kívül főz az egész ország, zenészeket, színészeket és sportolókat is ideszámítva. Főznének persze szegény szakácsok is, ha odaíérnének a tűzhely mellé. Taláh a szabadtűz mellett nekik is jut egy kis hely. Ahhoz persze előbb tüzet kell gyújtani, bográcsot keríteni, szolgafát faragni, tüzelőt gyűjteni, rostélyt gyártani, de ha az íny éppenséggel úgy kívánja, akkor agyagot bányászni vagy nyársat faragni. Például szalonnához. S hogy szép pirosra süljön. ahhoz nyújthat segítséget Makay Béla közelmúltban napvilágot látott könyve. A cím — Szabadtűzön —. önmagáért beszél, mert a szabadtűz és a hozzávaló felszerelés összeválogatása után egytől egyig olyan étkek le- tráoai következnek, ftraeiyek — bográcsban vagy lyon, agyagban vagy hamuban —, szóval a szabadtű* és környékén készíthetők. Ha a könyv útmutatásai alapján sikerül a főzéshez előkészíteni' a terepet, a tűz mellé telepedve az étket váróknak fölidézhetjük Csicse- ri Kis Bálint varjűlevesének történetét: „Sokszor főztem ilyen levest, a fronton is, mert kevés volt ott az élelem. Megdicsértek érte a tiszt urak, olyan finom volt. Hallom, hogy ma már csak a cigányok főzik meg. Nem rossz az, ha jól van elkészítve. A varjút vagy ahogy itt mondják, a csókát toliastul együtt megnyúztam. Csak a combjait, a hátát meg a mellét hagytam meg. Szép piros húsa van, akár a fácánnak. Semmivel sem alábbva- ló annál. És ugyanúgy kell elkészíteni, mint azt vagy a tyúkot. Hideg vízbe tettem oda fői ni, sárgarépát, petrezselymet, karalábét és sót tettem hozzá. Tésztát csak akkor, ha volt. mindegy, milyet. A szükség törvényt bont! Biztosan főztem három-négy óra hosszat, a fene egye meg, olyan öregek voltak; azt mondják, kétszáz évig is elélnek.” (Mezőgazdasági Kiadó, 1984., 117. oldal, 45 forint) nélkül bizony vagy iskola nélkül maradtak volna a tagközségek, vagy meginl- csak osztatlan alsó tagozatban kellett volna tanítani. — Azt pedig nem akartuk — mondta Dienes László igazgató. — Félreértés ne essék, nem mintha az zavart volna minket, hogy körzeti iskola létünkre egyszerre tanul több osztály is együtt. De a mi nevelőink sokáig tanítottak osztatlan osztályokban, s megpróbálták azt is, amikor csak a harmadikkal. csak a negyedikkei vagy csak az elsővel kell dolgozniuk. Ég és föld a különbség nemcsak a tanítónak, a gyerekeknek is. Aki pedig csak kicsit is ismeri a mai követelményeket, az tudja; egybevont alsó tagozat után szinte reménytelen, hogy jól bírja a gyerek a felsőt. Hacsak nem egészen kiváló... Megmaradtak az osztott osztályok — de ennek ára volt. A felső tagozat változatlanul Baktakékre jár, a központi iskolába, mint ahogyan oda járnak az elsősök és a másodikosok is, az iskolaotthonos osztályba. A harmadikosok és a negyedikesek viszont utaznak. Körbe. — Lehet, hogy a szerencse is segített nekünk — mondja a tanácstitkár. — A legtávolabbi községből is tíz-tizenöt perc alatt beérnek a gyerekek a busszal. A legrövidebb idő pedig három perc. És mondom, megteremtettük * feltételeket. — Szóval nem akadékoskodtak a szülök? — Ketten emlegettek a buszozást, de itt tényleg nincsenek távolságok. A többiek inkább tartottak az osztatlan tanítástól, mert azt azért mindenki érzi, úgy kapnának kevesebbet a gyerekek. így több idő jut rájuk. A gyerekek boldogulása is biztatóbb. — Van gyereke? — Óvodások. Ha azért kérdezte, cseppet sem nyugtalankodom, hogy harmadikosként, negyedikesként Bercire es Delekre fognak járni. Ami azt illeti, az óvodásokat is behozzák a szülők, mert olyan pici a falvakban a létszám, hogy óvodát tényleg nem tudunk létrehozni. De ami az iskolát illeti, ott tényleg igyekszünk ... Igyekeznek bizony. Az egesz napos kísérletbe is belevágtak, s mondja ts Res- tánszky Lászlóné igazgatóhelyettes, hogy örülnek neki. Más az előrehaladás, még a gyengécskéknek is Merthogy több idő jut így egy- egy gyerekre. Kísérletező kedvű tanári kar van itt, ezért is fájlalják, hogy „nagyon kieshetnek a térképről”, merthogy nemigen akad vállalkozó kedvű pályakezdő — hiába várják karbantartott pedagóguslakásokkal őket —, aki hozzájuk jelentkezne. Most ugyan volt egy ösztöndíjas idevalósi, de lemondta. Inkább visszafizeti az ösztöndíjat. Még jó, hogy a nyugdíjas tanítónő, Esztike néni változatlanul a gyerekek közölt érzi jól magát. Ö egyébként a csenyétei családi házból jár át Alsógagyra, itt ha lesz utódja, van lakás számára. Mint ahogyan a többi pályázónak is lenne —, ha lennének. S kellenének nagyon, mert a felsőgagyi tanító is nyugdíjba készülődik már, s ha eljön az idő, ki tudja meg, meddig vállalja. De hát ez már túl van azon, amit a baktakékiek tehetnek. Mert a központi fűtését a központi iskolának megoldják, már dolgoznak rajta. Közakarattal szavazták meg erre a pénzt — a gyerekek dolga minden községet érint. Mint ahogyan minden községet érintett volna, ha az egyszerűbb megoldást választják: ha összevonják az osztályokat. Vagy, ha a gyerekek száma tovább csökken — bizony van, ahol borotvaélen táncol a helyzet —, kaput csuknak. De az iskoláról semmiképp sem akarnak lemondani! — Akármilyen ünnep van, mi mindig adunk műsort. Anyák napja, farsangi bál — mindig esemény nálunk, Be- reten is, mondta Kiss Dúnes- né, a bereti tanítónő. Voltak hagyományaink, amelyeket kiépítettünk és ragaszkodunk hozzájuk. Ha arról van szó — féltünk egy kicsit, mit szólnak hozzájuk a baktakéki és a többi szülők. De elfogadlak azokat, magúkévá tették. Az iskolának ez a szerepe meg kell, hogy maradjon ... Csutora* Annamária Vasas Károly rajta
