Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-20 / 93. szám

Éljen a magyar és a szovjet nép legtatkalallín barátsága! Indira Gandhi fogadta Sarins Istvánt Merre jár a mozgói all? A z utóbbi két és fél évtizedben két nagy reformszakasz nyi­tott utat a gazda­ságban a további gyorsabb fejlődés számára. Az első nagyobb reformlé­pésre az 50-es évek végén ke­rült sor, amikor az irányí­tási mechanizmus változta­tása nyomán elsősorban a mezőgazdaság, de az ipar számára is új gazdálkodási feltételek alakultak ki. Az iparban — bár fennmaradt a tervutasításos rendszer — a változtatások a korábbi idő­szaknál szabadabb mozgás­teret nyitottak: még kiseb­bet ugyan a termelés össze­tételének, vagy a termelés mennyiségének megválasztá­sában, de már szélesebbet az erőforrásokkal való gazdál­kodáshoz. Ekkor lépett élet­be a nyereségrészesedési rendszer, az átlagbér-auto­matizmus, a műszaki fejlesz­tési alapok képzésének gya­korlata, vagyis váltak ismert­té azok az első szabályozók, amelyek már érdekeltté tet­ték a vállalatokat a költsé­gek alakulásában. Ezzel együtt mérséklődött a terv­mutatók száma. A mezőgaz­daságban pedig — mint is­meretes — a begyűjtési rend­szert felváltotta a felvásár­lási rendszer, s megszűnt a központi kötelező vetésterv. A 60-as évek végén beve­zetett reform az első szakasz újításaihoz képest gyökere­sebb változásokat hozott: a tervezés alapvetően új rend­szere alakult ki, a népgaz­dasági célokat a közgazda- sági szabályzók — az ár­rendszer, az adó- és hitel­politika, a normatív kereset­szabályozás — közvetítették a vállalatoknak. Számottevően megnőtt a vállalatok önálló­sága, tevékenységükben mind nagyobb szerephez jutottak a piaci impulzusok. Nagy, de nem indokolatlan óvatossággal helyeztük a gazdaságot a közgazdasági irá­nyítás új feltételei közé. A fejlettebb és összetettebb fel­tételek között működő szo­cialista gazdaság jó hatás­fokú irányításának receptje nem állt rendelkezésre. Rá­adásul a felelősség, az új úton haladva szemernyit sem csökkent. A még megfelelő szá­mú, általánosítható tapasztalat, hiányá­ban, a még kellően ki nem kristályoso­dott elméleti közgazdasági ta­nulságok nélkül, no és a túl gyorsnak tűnő változtatások miatt aggályoskodók intelmei közepette nem volt egyszerű a reform kibontakoztatásá­nak ésszerű és reális ütemét kialakítani. Sokan hangoztatták az utóbbi időben, hogy aki nem lép, nem vállalkozik, az koc­káztat igazán. Pedig „nem lépni” vagy a vállalkozáshoz a legalkalmasabb pillanatra várni, illetve az ésszerű vál­toztatásokhoz szükséges fel­tételeket megteremteni — nem ugyanaz a magatartás. Lépni akkor keil, amikor annak eljön az ideje, amikor az a valószínűsíthető legki­sebb kockázattal jár. Egy ilyen döntés egy ország szá­mára akkora vállalkozás, amelyet csak meggondoltan, körültekintően, tervezetten, s nem rögtönözve szabad elha­tározni. Egy vállalat, üzlet vagy gmk viszonya a kockázat­hoz teljesen más dolog. Egy- egy kollektíva a saját zse­bére annyit enged meg ma­gának, amennyit akar. Ugyan­akkor akadt példa — nem is ritkán —, hogy egyesek az ország kockázatvállalását bátran sürgetik, a reform to­vábbfejlesztésének ütemét keveslik, ám saját maguk a vállalkozásban. újításban alig jeleskednek. Mintha arra várnának, hogy a főhatóság írásba adja nekik: tessék Vállalkozni. Mert ez esetben, ha kudarc éri őket, nem ők a felelősek. Az efféle maga­tartás átalakítása miatt is el­jött az ideje a reform to­vábbfejlesztésének — átgon­doltan, összetetten és fokoza­tosan, ahogyan ezt a Köz­ponti Bizottság legutóbbi ülé­sének állásfoglalása leszöge­zi. 1985-től fokozatosan újabb pályák nyílnak az önállóbb és felelősségtelibb gazdálko­dás számára. A továbblépés egyik fő iránya, hogy a vál­lalatok a vállalkozáshoz, kez­deményezéshez szükséges mozgásterüket egyre inkább saját maguk alakíthatják ki. A törvényes keretek között olyan programot tervezhet magának a vállalat, amely­nek végrehajtására képesnek tartja magát. E hhez az önállóság­hoz azonban az ed­diginél sokkalta na­gyobb, intézménye­sebb kollektív fe­lelősségvállalás szükséges. Ezért a VII. ötéves terv­időszakban a vállalati kol­lektívák egyre tágabb kö­rének nagyobb szava, sze­repe lesz munkahelyük sorsának alakításában, mint eddig. Ennek révén a vál­lalatok irányításában egy­re több szerephez jut a „be­lülről vezérlés” a külső irá­nyítás .helyett. A külső irá­nyítást, a népgazdasági terv érvényesítését az egyértel­műbb orientációt közvetítő szabályozók veszik át. A megalakítandó — első­sorban a közepes üzemek — vállalati tanácsaiban, illetve a kisebb vállalatoknál a ve­zetőség közvetlen megválasz­tása útján nem kevés fele­lősség kerül a dolgozó kol­lektívák váliaira. Ott, ahol a vállalatvezetés új formáit al­kalmazzák — a feldolgozó- ipar nagy részében — a kö­zösségek most már nemcsak a végrehajtásban, hanem a vállalati tervek, stratégiai döntések összeállításában, ki­alakításában is részt vállal­nak majd. Az érintett vállalati kol­lektívák a gazdálkodási prog­ramok demokratikus össze­állításával a tulajdonosi funkciók egy részének köz­vetlen gyakorlását kezdik meg. A tulajdonosok egyre inkább a jó gazda módjára alakíthatják majd a gond­jaikra bízott közvagyon sor­sát. Üj feladat, új szerepkör lesz ez több tízezer dolgozó ember számára. Átalakul a vezetők és a vezetettek fele­lősség-megoszlásának aránya is. Mert igaz az, hogy a meg­választott igazgató, meghatá­rozott ideig továbbra is egy személyben lesz felelős a vál­lalat mindennapi munkájá­ért, de már_ nemcsak a tör­vényes felügyelet számára tartozik felelősséggel, hanem a vállalati tanács, vagy az iparvállalat „közgyűlés” szá­mára is. Nyilvánvalóbbá lesz a vezetés és a végrehajtás közös érdeke, közös gondja. E záltal jelentős erőfor­rások tárulnak fel az eredményesebb munka számára, és növekvő társadalmi­gazdasági szerepével össz­hangban álló befolyáshoz jut az „emberi tényező”. Az új tér kínálta pályával per­sze mindenütt, mindenkinek nagy tudással, körültekin­téssel, kötelességérzettel kell élnie. Azzal is számolni kell ugyanakkor, hogy egy új, ha­tásos eszköz birtokbavétele még nem jelenti azt, hogy azonnal tökéletesen bánni is tudunk vele. Tehát ne kelt­sen kétségeket, ha az ered­mények nem jelentkeznek azonnal. Bízhatunk abban, hogy néhány év múlva az eredmények sokasodása, az ipar teljesítményének növe­kedése igazolni fogja, hogy most is a legmegfelelőbb irányba léptünk a reform to­vábbfejlesztésének útján. Indira Gandhi kormányfő csütörtök este fogadta Sarlós Istvánt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, minisz­terelnök-helyettest. A szívé­lyes légkörű találkozón véle­ményt cseréltek a két ország széles körű együttműködésé­ről, a baráti kapcsolatok el­mélyítését szolgáló további teendőkről, valamint Indiá­A szovjet párt- és állam szolgálatában végzett kima­gasló munkájáért és érde­meiért több magas rangú szovjet vezetőt tüntettek ki csütörtökön Moszkvában. A kitüntetéseket Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke nyújtotta át. Mihail Szolomencev, az SZKP KB PB tagja, a Köz­ponti Bizottság mellett mű­ködő Pártellenőrzési Bizott­ság elnöke a Szocialista Mun­ka Hőse címet kapta, s a ve­le járó Sarló és Kalapács Ér­demrendet, valamint a Lé­nák az el nem kötelezett or­szágok mozgalmában betöl­tött, világszerte nagy tekin­télyt ,élvező nemzetközi sze­repéről. Sarlós István találkozott Naraszimha Rao külügymi­niszterrel, s vele megvitatta az időszerű nemzetközi kér­déseket. nin-rendet vehette át. Lenin- rendet kapott Dmitrij llsz- lyinov, az SZKP KB PB tag­ja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Viktor Csebrikov hadseregtábornok, az SZKP KB PB póttagja, az Állam­biztonsági Bizottság elnöke megkapta a marsalli csillagot. A kitüntetések átnyújtása- kor Konsztantyin Csernyen­ko meleg szavakkal méltatta a kitüntetettek munkásságá­nak jelentőségét. A marsalli csillag átnyújtásakor az SZKP KB főtitkára röviden szólt az állambiztonsági dol­gozók feladatairól. Megyénkben két mozgó­bolt működik az ötszáz, vagy attól kevesebb lakost szám­láló kistelepülések jobb el­látása érdekében. A mozgó-ABC 1981-tól jár­ja az Eines és Vidéke Áfész körzetét. Alapvető és kiegé­szítő élelmiszereket és het­ven százalékban iparcikke­ket kínál a hozzá tartozó 26 településen élőknek. Legke­lendőbbek a munkaruhák, csizmák, a hagyományos mé­teráruk, valamint a lakás­textilek, kertészeti szerszá­mok, evőeszközök. A moz­gó-ABC bekapcsolódik az idő­szakos árengedményes vásá­rokba is. Árukészletüket mindenkor a keresletnek megfelelően alakítják. A tar­tós fogyasztási cikkeket (te­levízió, háztartási gép, ke­fFolytató> az l. oldalról) város különböző pontjain 5 konténerközpontot adtak át, és ugyancsak tavaly fejezték be a 120 millió forint érté­kű hálózatbövítő munkát. Decemberben kezdődött meg a telefonállomások hálózati bekapcsolásának tömeges megindítása. Jellemző, hogy amíg korábban átlagosan száz készüléket kapcsoltak be havonta, addig ez a szám az elmúlt év utolsó hónap­jában már meghaladta a hét­A RAVTLL Kereskedelmi Vállalat szervezett ankélot a korszerű világítástechnikai eszközök gyártói, forgalmazói és felhasználói részére teg­nap, április 19-én délelőtt Miskolcon, az ÉMÁSZ szék­hazában. A közel száz vendéget Vá- radi Lajos, a RAVILL ke­reskedelmi vezérigazgató-he­lyettese köszöntötte, majd a kereskedelmi vállalat osz­tályvezetői, illetve a Tung­sram Rt. és a Kontakta kép­viselői számoltak be gazdál­kodó egységük munkájáról, az újdonságokról és a vár­ható fejlesztésekről. A talál­kozó eszmecserével folytató­rékpár) megrendelésre be-: szerzik. Hűtőkapacitásuk nö­velésével hamarosan bővül a fogyasztott áruk és az előre csomagolt tőkehúsok válasz­téka. Tevékenységük hasznát a tavalyi év 3 millió 357 ezer, forintos forgalma is bizonyít­ja. Az Encs és Vidéke, a Hal­ma] és Vidéke, valamint á Gönc és Vidéke Áfész kör­zeteiben 1984. április elsejé­től egy másik mozgóbolt ve­gyes ruházati cikkeket árul. Az igények felmérése után készletüket kötöttárukból, nadrágokból, lábbelikből, la­kástextilekből és méteráruk­ból alakították ki. A néhány napos tapasztalat azt mutat­ja, hogy a kis településen la­kók örömmel fogadják a* áruellátásnak ezt a formáját százat. Ebben az esztendő­ben pedig már közel 2500 új állomást kapcsoltak be a há­lózatba. Dicséret illeti meg a tmk, ARM-közporit, az áramellátási főcsoport, az al- központos csoport, a távíró^ csoport és a hibaelhárítói« munkáját is. Az ünnepségen az elismerő oklevelet Koczka Antal, n Miskolci Postaigazgatóság ve­zetője nyújtotta át Kiss Lászlónak, a távközlési üzem vezetőjének. dott, amelynek keretében a megye vállalatainak szakem­berei mondták el észrevéte­leiket és igényeiket a kor­szerű világítástechnikai esz­közökkel kapcsolatban. Szó esett az ipari üzemek, a bel­ső és közterek, az irodák és iskolák megvilágításáról, az energiatakarékosságot elő­segítő fejlesztési lehetősé­gekről. Az ankét után a résztve- 1 vök megtekintették a leg­korszerűbb lámpatestekből, energiatakarékos fényforrá­sokból és különböző világí­tástechnikai eszközökből ösz- szeállított kiállítást. DUuQpViWn rV*uiuiiuf u[ If] ©t Sióéin nWiTODuril. Algéria: a jobb élet útján Bendzeedid SadEt, *oc oráni katonai körzet — ma 54 éves —, egykori pa­rancsnokát öt évvel ezelőtt választották először Algé­ria elnökévé. Januárban ismét öt évre kapott meg­bízatást Algéria népétől az államfői teendők ellátásá­ra. A francia gyarmatból 1962-ben függetlenné vált Algéria fejlődését sokáig olajvagyonára és az olaj­árak 1973-ban kezdődött emelkedésére alapozta. A lehetőséget szigorú köz­pontosítással, erőltetett ipa­rosítással, nadrágszíjmeg- húzó belgazdasági politi­kával akarták minél gyor­sabban kihasználni. A ne­hézségek azonban már Huari Bumedien, az előző elnök életében jelentkez­tek: előbb-utóbb számot kellett vetni az algériai nép kívánságával, hogy másfél évtizeddel a függetlenség elnyerése után végre él­vezni szeretné a felhalmo­zott gazdaság gyümölcseit. Ezt a feladatot az új él- nök, Bendzsedid Sadli való­sította meg. A vezetésével 1979 januárban meghirde­tett új pártprogram és az átdolgozott 1980—84-es öt­éves terv már „a jobb éle­tért” címet viselte. Ebhez számos reformra volt szükség. Kemény po­litikai viták közepette si­került megkezdeni a tehe­tetlenné duzzadt állami „vízfej” lecsapolását. A gazdaságban működő, ösz- szesen 70 állami monopó­liumot eddig mintegy 400 cégre bontották szét, meg­teremtve a lakosság szük­ségleteihez való jobb al­kalmazkodás szervezeti ke­reteit. Állami támogatást adnak a kis- és közepes magánvállalkozásoknak is. Az átszervezés máris ha­talmas belső tartalékokat szabadított fel. A változta­tás időszerű volt,, mert az utóbbi időben Algéria is kénytelen volt tudomásul vermi olajbevételei csök­kenését. Az olajüzletet ha­marosan a gázexporttal szeretné felváltani: föld­gázból világviszonylatban is óriási tartalékai vannak. Sikerült elérnie, hogy leg­nagyobb fogyasztói, Fran­ciaország, Olaszország, el­fogadják az algériai gáz árának növelését. Turisták, üzletemberek számolnak be arról, hogy átalakult az algíri utcaké­pe, tele vannak a boltok áruval, és a takarékosabb importpolitika ellenére még az élelmiszerellátás is ja­vult. Algéria legnagyobb gondja éppen az élelmi­szer, mert lakossága húsz év alatt kis híján megkét­szereződött, s továbbra is szinte világrekord-ütemben gyarapodik. Az 1985—89- es következő ötéves terv eddig nyilvánosságra ho­zott fő programpontjai ép­pen ezért a népességrob­banás megfékezésének és a mezőgazdaság, az élelmi­szertermelés fejlesztésének adnak elsőbbséget. Ez utób­bi épnen olyan terület, ahol Magyarország is so­kat segíthet a fejlődő, de­vizában fizető Algériának. A Motyó Mgtsz, Mezőkövesd megvételre felajánlja oz alábbi használt anyagokat. Szőlőkaró 220 Ft/q Betonoszlop 2,5-től 3,5 fm-ig egységesen 60 Ft/db áron. Érdeklődni és megvásárolni lehet a II. telep központi anyagraktárában, a Szihalmi úton. Közületi és magánmegrendelőink részére FELAJÁNLUNK ÉRTÉKESÍTÉSRE, a hejőkürti kavicsbányánkból természetes szemmegosztású homok TH 0/4 homokos kavics THK 0/24 40 Ft köbméterenkénti egységálon, plusz 10 Fi köbméte­renként gépkocsira-rakással. Érdeklődni: NOVEMBER 7. MGTSZ TISZAPALKONYA Telefon: Leninváros: 11-215. Szovjet vezetők kiitin!e!ése Elözemavató a postaigazgatóságon Bemutató és tanácskozás a korszerű világítástechnikáról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom