Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-18 / 91. szám

wsups?■- ,..««rv ,/ «ti'«M*-**"»:• *• • • — ESZAK-MAGYARORSZAG 4--------------------------------—■■■ ‘*£ T984. óprifis 18., szerda Százezer Tsrösksresztes munkáiéról V Ä vöröskeresztesek minden­kori jelmondata: „Emberies­séggel a békéért.” Az. idei év terveiről, a megyénkben te- j vékenykedő mintegy százezer : vöröskeresztes munkájáról ! kérdeztük Krasznai Gábornét, j a Vöröskereszt megyei titká- i rát. — Kiemelt szerepet kap 1584-ben a családpolitikai munkánk. A fiatalok családi életre nevelése, az idős korú­ak patronálása, a beteg gye­rekek üdültetése, a megválto­zott munkaképességű embe­rek társadalmi támogatása, az alkoholizmus elleni küzdelem alkotják. Tavaly sikeres volt a használtruha-gyűjtési akció, sokan keresték fel az alap­szervezeteket támogatásért, segítségért. Az angolai és mo­zambiki lakosság megsegíté­sére szervezett akción össze­gyűlt holmik közül soknak akadt új gazdája itthon, mi­vel a felajánlott téli holmikat, például, ott nem hasznosít­hatták volna. Idén is szerve­zünk hasonló akciókat, s el­sősorban az alapszervezetek helyi kezdeményezéseire épí­tünk. A megváltozott mun­kaképességű emberek — vagyis az értelmi és mozgás- szervi fogyatékosok — sok támogatót találtak, hiszen pártoló tagságuknak 75 szá­zaléka vöröskeresztes. — Mit várnak az alapszer- vezetektöl? — Az említett családvédel­mi feladatokon tűi az idősek, a hátrányos, és halmozottan hátrányos helyzetűek patro- nálásában is, a fokozott prob­lémaérzékenységet. A gon­dok észrevételét. Említek példát; segítsenek a taná­csoknak felkutatni az egye­dülálló kiős embereket, részt vállalni a patronálásukban. Egyre több a magányos idős korú, beteg emberek száma. Támogatásukban elsődleges a család, ahol nincs, megpró­báljuk pótolni. Tervezzük a es a Iád gondozói hálózat kiala­kítását Miskolcon, Ózdon, Idelényben, komplex felada­tok ellátására. Az idős korúak gondozása íyellett a fiatalok családi eleire nevelésében folytatjuk a csecsemőgondozási tanfo­lyamok rendezését, a résztve­vők számára iskolai, városi és megyei versenyeket rende­zünk. Kísérletképpen meg­rendezzük a kisegítő iskolá­sok csecsemőápolási és elsőse- gélynyújtási tanfolyamait és vetélkedőit. — Idén februárban sajátos szempont szerint szervezték a fiataloklcal való foglalkozást. A tapasztalatok? — A káros szenvedélyek elleni küzdelemben az idei évtől kezdve erre a hónapra koncentrálódnak az ezek el­leni felvilágosító munka fel adatai. Az országos elhatáro zás nyomán megyei kerek asztal-beszélgetést rendez­tünk; egészségügyi dolgozók­nak, pedagógusoknak, aktivis­táinknak. Ezt követően városi szinteken is hasonló módon foglalkoztak a legfontosabb kérdésekkel, előadásokon, vi­tákon, kiállításokon. Ezek el­sősorban ‘a felnőttek figyel­mét keltették fel; a narko- mán jelenségekkel kapcsolat­ban a felelősségérzet foko­zottabb lett. A fiatalok egészségvédel­mét is segítené, ha általáno­sabbá válna az „egészségne­velési napok, hetek, hónap” rendezvénysorozata. Alakuló­ban van az alkoholizmus elle­ni megyei bizottság, amely, adott esetekben szankciókat is alkalmazna. — Alapvető feladata a szer­vezetnek a véradó mozgalom szervezése. Hallhatnánk a tervekről? — Két évvel ezelőtt kül­döttgyűlésünkön született az új, megyei vérellátó építésé­re szervezett akciót kérő fel­hívás. Szervezeteink közel félmillió forintot fizettek be ebben az évben, idén minden tagunk 10 forinttal járul hozzá ehhez az összeghez, ami további egymillió forin­tot jelent Május 28—29-én lesz a VT. országos véradó konferencia, ezt követi majd a megyei októberben. Termé­szetes, hogy megyénkben tel­jes térítésmentes véradással biztosítjuk az évi 14 600 liter vért a gyógyításhoz. — Hogyan változott a szer­vezeti élet? — Kilenc városi vezetőség alakult, és egy városi jogú nagyközségi vezetőség, Ede- lényben. Ahol a közigazgatási határok módosultak, a terü­leten érintett aktivisták kö­zül, akik korábban már ve­zetőségben dolgoztak, azok most űj testületbe kooptálva maradtak aktivistáink. A pénzügyi lehetőségeinket fi­gyelembe véve, igyekszünk képezni az aktivistákat, az egészségügyi állomások veze­tőit és természetesen az alap- szervezeti titkárokat. Köpcezi Etftt Kozmetikai szalon a szövőgyárban Kozmetikai szalon nyfít a Kender fonó és Szövő­ipari Vállalat újszegedi szö­vőgyárában, ahol már régebb óla előrendelés alapján ki­szolgáló fűszer- és csemege­üzlet, orvosi-nőgyógyászati szakrendelés, valamint mo­dern fodrászat is működik. Az utóbbi költségeinek a fe­lét a nagyüzem fedezi. A most megnyílt szalont megle­vő helyiségből társadalmi munkában alakították ki a gyár dolgozói, berendezéséről a Szegedi Fodrász Vállalat gondoskodott. Nemzetközi szimpózim Kétnapos nenrzeekfkn nré pózium kezdődött kd den Gödöllőn a MÉM M* szaki Intézetében a gaboc' termelés gépesítésének ft-1 lesztéséről. A tanácskozás" Belgiumból, Bulgáriái)0 Csehszlovákiából. l.engyf országból, az NDK-ból, * NSZK-bóí. Romániából és Szovjetunióból érkeztek K* tató és fejlesztő szakén**® rek. A szimpóziumon csa* nem harminc előadás hat? zik el; a résztvevők meg'1 tátják egyebek között a P bon a termesztés általáé1* műveletei, valamint a vek* a betakarítás, a szárítás (! a tárolás gépesítésének lő újabb tapasztalatait, isn*ő telik a korszerű technology kát és eljárásokat. A hónap műtárgya Férfiképmás Munkácsy Mihály mrrrxfős»­irze négyeszléndős volt, ami­kor a 48-as ifjak forradalmi akarata a szabadságharc fé­nyes napjait ragyogtatta a magyar nép fölé. Csak né­hány napja, hogy a Borsod— miskolci Múzeum ban „leszed­ték" a 48—49-es forradalmi események dokumentumait — A hónap műtárgya so­rozatban a Herman Ottó Múzeum munkatársai most Munkácsy Mihály Férfikép­más című alkotását mutatják be a közöneégnek­Munkáeny Mihátyrwk ar* kötődése van Mi*kolc(z)hox. Megemlékezik erről a Bor­sod megyei Lapok 1500. évi május 11-i száma is: „A nem­zeti gyász napjaiban ... al­kalomszerűnek találjuk mi is, hogy felújítsuk azokat az édes emlékeket, melyeket Munkácsy Mihálynak miskol- czi életéből összegyűjtöt­tünk." Munkácsy Mihály édesap­jának halála után az özvegy­re öt mostohagyermek gon­dozása várt. Közéjük tarto­zott Mihály is. A gyerekek a gondokkal szétkerültek; ro­konokhoz, szanaszét... A szülők itt nyugszanak a Mindszenti temetőben ... És ismét az idézett újságból: „További pályafutását nem írjuk le. Mert van-e, a ki nem ismerné az ö dicsőséges pályafutását. Mi ágy torijuk, hogy ilyen nincs!" . .. Az 1863. évi budapesti tar­tózkodás után Munkácsy Mi­hály visszatért gyámjának lakhelyére, Békéscsabára. Az volt a terve, hogy beiratko­zik a bécsi képzőművészeti főiskolára, ennek érdekében ismerősei közvetítésével több portré festését vállalta. Ezek közé tartozik a Petró-gyűjte- ményböl származó, a Herman Ottó Múzeum gyűjteményé­be került arckép is, melyet most A hónap műtárgya sorozatban megtekinthet a közönség. Az ismertetők szerint, mint annyi más fiatalkori művét, ckt a festményét is átdolgoz­ta egy magyarországi láto­gatása során. Ennek követ­keztében az arc lényegesen megváltozott és magán viseli az 1880-as évek jellegzetes­ségeit Viszont * kép hátte­rét és az alapöltözetet nem változtatta meg. A kiállítók szerint: „Képünk igen érde­kes dokumentuma annak a szituációnak, midőn egy be­érkezett művész találkozik fiatalkori alkotásával és an- nak egyes mozzanatai az ak­kori tudása szerint korrigá­lásra valók“ __ « SL » f Kis hffki* már » megye* fordulóban elbúcsúzott a szak­ma kiváló tanulója verseny­től Korpa Erika. Az történt ugyanis, hogy kevesebb volt a versenylap az ózdi megyei döntőn, mint ahány női ruha­szabó tanuló bejutott. Három kazincbarcikai kislánynak nem jutott belőle. A rendező ózdi iskola vezetői — jó há­zigazdák lévén — nem nyu­godtak bele, kocsiba vágták magukat, Borsodnádasdon fénymásoltatták, s igaz, egy óra késéssel, de teljes szám­ban rajtolhatott a verseny­mezőny. Erika ekkor igazolta először, hogy nagyon-nagyon megérdemelte a bizalmat. Győzött, s továbbjutott. Talán nem is lenne érdemes előhozakodni ezzel a törté­nettel, ha a szendrői kislány­nak — mert ott laknak a szü­lei — nem lenne most már egy másik története. De ez már a közelmúltból való. Az országos döntőről hozta haza a vonat, Csurgóról. — Anyu éppen az öcsémet szidta, amikor beléptem. Nem is tudtam, hogy mondjam meg ... Hát így kell fogadni egy győztest? Mit? Kit? Egy győztest! Mondanom sem kell, abbamaradt az öcsi szidása. Azután, amikor magukhoz tértek a meglepetéstől, átsza­ladtunk a nagynénémhez is... Mindenki velem örült. Pedig jó három évvel ez­előtt, amikor még a szendrői a általános iskola padját kop­tatta Erika, a jeles tanuló kislány miatt sokat főtt a fe­je a pedagógusoknak. Nem is egyszer hívatták a szülőket; gimnáziumba kellene adni a kislányt, nem szakmára. Eri­ka azonban hajthatatlan ma­radt, s a szülők nem erőltet­ték a dolgot. Ha szakmát akar, hát szakmát akar... Erikának pedig a gyakorlati foglalkozáson nagyon meg­tetszett a varrás. Csinált ma­gának néhány szoknyát, kö­tényt ... — Én sohasem mondtam azt, hogy nem akarok tanul­ni. Most is, amikor a verseny után megkérdezték, hogy mi a szándékunk, elmondtam, szeretnék ruhaipari techni­kumba menni. Ezzel anyuék is egyetértettek. De, mert ez a munka nagyon tetszett ne­kem, a ruhakészités, úgy gon­doltam, először magát a szak­mát kell jól megtanulnom. — Erikának nagyon hatá­rozott elképzelései vannak — szólt közbe Mile Lajosné, szakoktató. És lehetősége is van a tanulásra, hiszen az edelényi üzem. ahová dolgoz­ni megy, a debreceni gyár­hoz tartozik. És Debrecenben tud tovább tanulni. Annak sem lenne akadály», hogy sta ottani gyárban vállaljon munkát, ha ez így könnyebb majd számára. Egy biztos, akárhová kerül majd egy gyárban, mindenhez érteni fog. S ha egyszer vezető lesz belőle, be tudja majd taníta­ni azokat, akiket a keze alá adnak ... Mondhatják erre azt, hogy hazabeszélek, de talán még sincs rendjén, hogy a jó képességű gye­rekeket igyekeznek eltaná­csolni a szakmunkás pályáról. Ha tényleg tehetséges, kifut­hatja magát ezen az úton is. Erika pedig nemcsak sze­retett tanulni — ahogy mond­ta, meg szeret is —, ügyes ke­zűnek is bizonyult az első pil­lanatoktól kezdve. És szorgal­masnak. Másodikos korában ugyanis már bélelt kosztümöt varrt magának, s a kék anyagból nagyon-nagyon szépre sikerült. A kosztüm­varrás egyébként harmadi­kos anyag, úgyhogy nem akármilyen teljesítmény volt gyönyörűre varrni. Az országos döntőn egyéb­ként szürke pepita anyagot varrtak — valamennyien egyforma szabással. A csur­gói szövetkezet exportra gyártja ezeket a ruhákat, s pgptt&t ranrt különbem Is kényes munka, minden kis hiba azonnal elöbukik. Erika három és fél óra alatt készült el, a pepita csíkjai millimé­terre illeszkedtek minde­nütt __ — A verseny előtt nagyon féltem. Az itthoni próbavar­rás — mondjam? — szépnek szép volt, de sokáig tartott. Nyolc órát vett el. Hát ezzel sehol sem leszel, mondtam neki és ezzel a gombóccal járkáltam Csurgón, mert minket a verseny közelébe se engedtek. Amikor megtud­tam, hogy végül mennyi idő alatt varrta meg a ruhát, szólni is alig tudtam az örömtől. — És kié lett? — Az első három helyezett megkapta a ruhát is a juta­lom és a szakmunkás-bizo­nyítvány mellé. Erika nekem adta, nem az ő mérele. Büsz­kén fogom viselni, élhihetik. — Április 26-án lesz majd a szakma kiváló tanulója versenyek ünnepélyes díjki­osztása. Anyuék is fel szerel­nének jönni velem. És addig még szeretnék megvarrni egy ruhát is magamnak. Azt hi­szem, ennyivel tartozom a szakmámnak is, hogy egy ab­szolút saját ruhában vegyem át a szakmunkás-bizonyít­ványt és a díjakat. Csutorás Annamária Egy találkozó után zavarban... Om diákvárosunkban járva a gimnázium igazgatója eny­he szemrehányással fogadja köszöntésemet. A közelmúlt­ban — „a regi szép időkre emlékezőn” — elkároglam az itteni diákszinjátszás múlá­sát. A tamáskodónak most „tapinthatóságot” ajánlanak: a fiúk (is) lakta kollégium­ban a Fáklyaláng keresztmet­szete; a lányok kollégiumá­ban a Zrínyi Ilona életét be­mutató dramatizált játék lát­ható . .. Az utóbbit magam is megnéztem; egyszerű, úszta játék volt Hasznos... Abban azért egyetértet­tünk, hogy, még húsz évvel ezelőtt is, másak voltak a színházi diákesték, a város- bőn. Mindezt csak azért tartot­tam fontosnak elmondaná itt, mert ez a momentum is bizonyítja: nagy bajban va­gyunk — s vannak az illeté­kesek —, amikor az amatőr színjátszás megyei helyzet­képéről kell megközelítőleg pontos, éppen jellemző hely­zetképet felrajzolni. Az elmúlt hét végén elé­gedetten számoltunk be ar­ról, hogy hosszú évek után végre sikerült „összehozni" megyénk amatőr színjátszói­nak megyei találkozóját-be- m utalóját. Erre persze azt lehet mondaná, hogy ez csu­pán formai öröm — avagy az öröm formája. Legyen. És maradjunk is egy kicsit a formai dolgoknál. Éppen a bemutatóval egyidőbeo kap­tam kézhez a megyei műve­lődési központ legújabb mód­szertani kiadványát. Ennek most egyetlen „témája” van: „A Borsod-A baúj-Zemplén megyei amatőr művészeti csoportok fontosabb adatai”; természetesen a színjátszóké is. Az adatok szerint 21 mű­ködő csoportunk van (tanácsi és szakszervezeti fenntartá­sú). Nos, az említett megyei bemutatóra 14 jelentkezés érkezett. Ez szép. A listát végignézve, összeadva és ki­vonva azonban nem érdem­telen megemlíteni: a hivata­losan nyilvántartott, működő csapatok közül 14 nem volt ott a bemutatón. Ott volt vi­szont 4 olyan színjátszó cso­port. amelvik nincs az elis­merten működők között. Ha most feltesszük a kér­dést: mennyire lehetett a mai helyzet hű tükörképét fel­mutatni a kétnapos találko­zón? — zavarban lehetünk. És még a formához (is tar­tozó) dolgokról egy-két meg­jegyzés. Az egyik: már más­kor is (már amikor volt), volt alkalmam tapasztalni, hogy az efféle találkozók és bemutatók, meg versenyek kinevezett zsűrije időérzé- kenvség hiányában van. Ez most nem volt verseny, ma­radjunk Irhái a korábbiak­nál. Az utolsó előadás után húsz perc szünetet ígérjek 1/1 ítészek, várlak tehát nfV god tan a játszók, a rendezők Azzal a bizalommal, ho8' utána személyre szabottan ** kapnak útmutatást-birálak*. Mint az egyik csopo-rtvez®'1' mondotta beszélgetésünkké1 „Már kíváncsiak vágyul*!" mit csináltunk jól és mit K®1 másként”. Nos, e megyei b® mutató záróakkordjaké' több mint egy óra hoss^ji várakoztatták a messzid jött embereket Tűkön fiit** és álltak a Rónai Sándor velödési Központ földszi**' termében és a folyosón ' vonattal vagy busszal (fl*^ „kölcsönkocsikkal”) érkéz®1, és indulni akaró csapatok. ' zsűri nem zavartatta magi'1 Egy másik formai dolog: 1** csak egy-két előadás kJejeö is „tévedett” be valaki megyei művelődési közpó*; színháztermébe, azon*** megtapasztalta a sok-sok é*f hiányt: a közönség h-ián?*1 Ehhez ezúttal az is párost**1’ hogy a második napon (***' nen vannak saját tapasztal**- taim) a csoportok még egf másra ífem voltak különöse**' ben kíváncsiak... Es lehet, hogy ezek n*é nem is formai dolgok. De hát végül is (és ez ne"1 einikusság): ha a vege jé akkor minden jó. És a vég* jó lett, hiszen a rendező szer vek jóvoltából minden b®' mutatkozó csoport kapott * jelenlétet igazoló oklevél®" kívül valamennyi pénzt is. E' önmagában is némítgatta > formai bakik okozta „dühön' géseket”... És most a leges légiont®' sabb dologról kellene szóin1, a tartalmi tapasztalatokról-ő zsürielnök összefoglaló gon' dolataiból csak címszavak**1 ismétlünk: „Ez a találkoz" elég sok követelményt, f®1' adatot állít a jövőre vonaj' kozóan.” — „Az előadások t®' mái nem nagyon tükrözik a**1, ami ezeket a fiatalokat, " játszókat foglalkoztatja.” '' „A látottak nagy részébe" azt tapasztaltuk, hogy él®*' korban nem lehetnek ér«1' tek a játszók a rájuk szabó*1 jellemek, sorsok megjelenít®' sére.” — „Nem mindég}'1 hogy megjátszunk valatfh1, vagy eljátsszuk azt hilele' sen?!” — ..Hagyni kell * szereplőket a saját geszti**' érzésrendszerükben élni.” ^ ..Ma nem jó időjárása va® az amatőr színjátszásnak- — „A gondolati izgalrn®1 csak a formához adek*'®* tartalom és a játszók szén*®' Iv bégének figyelembevétel®' ve! lehet elérni a színpadon­Ezeket a sommás megáll®' pitásokat rr zárónap vég®" még maradottak hallhatták Akik eliötlek erre a meg*'®1 találkozóra — ott voltak •' hiányzókról — tudunk-e-töb' bel? Ténagy József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom