Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

ESZM-MAGYARQRSZAG 4 1984. március 13., kedd Á képernyő előtt ÍIV száratazíattak (?) Azt hiszem, ha az elmúlt hét művészeti jellegű műsorai­ból a Magyar Televízió műhelyeiben készülteket mérlegre tesszük, úgy a vasárnap délelőtti gyermekműsor, a Torta az égen című tévéjáték kerülhet a dobogó legfelsőbb fokára. Azt hiszem, ez már jelzi a többi műsor értékrendjét is, hi­szen ennek a játéknak értékei is erősen vitathatók. Mégis, ebben volt egy kerek, eljogadható történet a mesebeli vá­rosról, ahol a félelemben élő felnőttek — akik annyi hábo­rús fenyegetést hallottak már, meg olyan sokféle tájékozta­tást kaptak már ufókról, más galaktikákról érkező lények támadásáról, egyebekről, rossz krimik és scifik hatása alatt állandó stresszben élnek —, egy szokatlan jelenségben mind­járt háborús támadást sejtenek, s azonnal katonai mozgósí­tással akarnak válaszolni, ágyúval akarnak lőni — egy óriási tortára, amely a városhoz repült valahonnan. Persze, nem mindennapi dolog egy ekkox-a torta (ötven tonna édesség van beledolgozva), s ha a város vezetői annyira ütődöttek is, mint a tévéjátékban láttuk, bizony elképzelhető, hogy a meg­lepetés hamarosan pánikhangulatba csap át, a felnőttek fejü­ket vesztik, ám a gyerekek magától értetődő természetesség­gel veszik tudomásul, hogy hatalmas torta érkezett a város közelébe és arra nem lövöldözni kell ágyúval, hanem meg kell enni. Kis példázat ez a játék a tiszta hitű, még gyanút­lan és romlatlan gyermeki látásmód és'a .felnőttek rossz be­idegződései közötti ellentmondásokról, túlrajzolt karikatúra- szereplőkkel, nem kevéssé elnagyolt rendezéssel. De mégis elfogadható, követhető játék volt, ami viszont legkevésbé sem mondható el a szombat este tálalt, állítólag épeszű felnőtt nézőknek szánt agyrémről, a Szálka, hal nélkül című szóra­koztatóipari dolgozat második darabjáról, amely most Meg­pörkölt pörkölt, címmel keserített el harmincöt percnyi kép­telenségláncolatával. Irigylem a tévénézőket, mert egy-egy ilyen produkció láttán egyszerűen azt mondhatják, hogy rossz volt, vagy még keményebb megállapításokat is tehet­nek, nem kell megállapításaikat megindokolniok. Ez a hat­részes lidércnyomás a második jelentkezésével bizonyította, hogy lehet az első résznél sokkal rosszabbat is produkálni, lehet a tévéjátékból a logikát, az esztétikumot száműzni, s megkísérelni, hogy azokat a már falusi vándorcirkuszok po­rondján is elviselhetetlen viccelődéssel helyettesítsék. Mi lesz, mi lehet még a hátralevő négy részben?!... Persze, nem minden előkészület nélkül kaptuk ezt a valamit. Már pénte­ken este megedződhettünk a szombatról péntek estére áttele­pített Telepódium adásán. Az Ez még semmi... című kaba­réban szinte előleget kaptunk a viszolyogtató kórházi jele­netben a szombati kórházi elménckedésből. de a hetvenöt perces kabaréműsor egésze sem tudott felvillanyozni. Évtize­dek óta keresi a Magyar Televízió a szórakoztatás útjait, le­hetőségeit. Ez útkeresés egyik útja a Telepódium-sorozat, amely na­gyon hullámzó színvonalon próbálgatja, miként lehetne ne­mesebb eszközökkel nevettetni. Volt is néhány jó adása. E legutóbbi nem tartozik azok közé. Sas József túltengett; a Szépművészeti Múzeum kincsei, a gazdasági munkaközössé­gek körüli élcelődés, az áremelések, a slágeríopás, a film­gyártási állítólagos anomáliák, meg a lakótelepi lakásokban az áthallás eléggé csontig rágott témák, akárcsak Angyal János utánzásai. Űj vonás (?), hogy Móricz Zsigmondot is reklámba keverték — „nem élhetek biztosítás nélkül” —, de ettől a műsor nem lett jobb. A műsor címe és alap-poénje ez volt: Ez még semmi... Félő, hogy beváltják; lesz ez még rosz- szabb is... S rögtön ide kívánkozik egy észrevétel: hetek óta tréfálkozik az ország a péntek esti Gyurkó—Jancsó-soro- zatbeli dohányzástúltengéssel. Nos, a múlt pénteken e soro­zat előtt a Tv-Híradóban az Egészségügyi Minisztérium saj­tótájékoztatóját hallottuk, s csak részben láthattuk, mert any- nyit dohányoztak, hogy a sűrű füstben csak néha tűnt elő a miniszter. De ezt nem szórakoztatásnak szánták. Mint ahogv ezt sem, hogy a nagyszerű közönségszolgálati Ablak című adásban, a sok időszerű tájékoztatás — például a kiskert­tulajdonosoknak szólók — után — ajánlásként — az egyik közreműködő hevenyészve felolvasta, a miskolci ásványbörze meghívóját, hozzátéve, hogy maga sem tudja, mi az. Sajnos, ez meg is látszott. Ezt sem szórakoztatásnak szánták. — Szo­morú a hét szórakoztatás-mérlege. Mert mégsem jó, ha a több milliós nézőtábor derűjét kizárólag Brekire, a kengyel­futó gyalogkakukkra, egy újabb kívánságműsorban véletlenül felbuk'kanó humorcserepekre, meg egy szerdai kupameccs váratlanul jó eredményére bízzuk. Benedek Miklós A tavasz csalhatatlan jele A közelgő tavasz egyik csal­hatatlan jele: országszerte kinyitották kapuikat a szapo­rítóanyag-forgalmazó tele­pek, faiskolai lerakatok. Me­gyénk legnagyobb forgalmú faiskolai lerakatára — a be- kecsi Hegyalja Tsz Miskol­con, a Szputnyik utcában üzemelteti, a 24-es autóbusz végállomásánál — a napok­ban érkezett meg az idei első nagyobb szaporítóanyag-szál- litmány. Az abasári Rákóczi Tsz-ből 23 csemege- és bor- szőlőfajta érkezett a szállít­mánnyal. — A esemegefajtákból töb­bek között Csabagyöngyét, Favoritot, Narancsízűt. Car- dinalt. Saszlát, Irsay Olivért, Itáliát. Pannónia kincsét kap­tunk — újságolta KisfaLusi Lászlóné lerakatvezető. — A borszőlőfajtákból pedig, ha lehet mondani, még gazda­gabb a választék. így árulunk Zalagyöngyét, Rizlingszilvá­nit, Ezerfürtűt, Királyleány­kát. Szürkebarátot, Chardon- nayt, Alicante bouschét. Ze­nitet, Olaszrizlinget, Jubile­um 75-öt. Kékfrankost és kék Zweigelt. A szőlő mellett — bár még a tavaszi gyümölcsíaszállít- mányok nem érkeztek meg,a. hónap közepére várható —. a tavalyi készletből kapható alma-, szilva-, cseresznye-, meggy-szaporítóanyag, a bo­gyósok közül pedig piros és fekete ribiszke,. ' valamint köszméte. , {ha.) Á Fórum hallgatói kérdezték A miskolci rádió legutóbbi Fórum műsorában az igaz­ságos bérezésről volt szó. Mint ahogy az várható volt, a műsoridő rövidnek bizo­nyult valamennyi kérdés megválaszolására. Bán Já­nosáé harsány j hallgató arra vár választ, vajon mennyi egy takarítónő munkája nyolc óra alatt, pontosabban mek­kora területen köteles elvé­gezni a portörlést, a rendra­kást ennyi idő alatt, 2500 fo­rintos alapfizetésért. Megem­lítette még, hogy általános is­kolában dolgozik. A kérdésre dr. Balogh And­rás, az SZMT titkára vála­szolt: — A munkaviszony ellátá­sával kapcsolatos teendőket az iskolai munkaügyi sza­bályzatnak kell tartalmaznia. Azt nem tudjuk meghatároz­ni, hogy egy iskola tanterme­it mennyi idő alatt lehet ki­takarítani. Ennek pontos is­merete nélkül képtelenség nyilatkozni, ezt a helyi viszo­nyoktól függően lehet csak meghatározni. Ha úgy érzi, hogy feladata túlzott megter­helést jelent, kérje a munkál­tatótól a munkaköri leírás felülvizsgálatát, illetve ehhez a szakszervezeti bizalmi se­gítségét. ' Szabó Ferencnc, a tolcsvai Békeharcos Termelőszövetke­zetből írja: A zárszómadó közgyűlés napián reggel hat­tól kellett volna dolgoznunk, de közölték velünk, hogy ne menjünk munkába, hanem vegyünk részt a közgyűlésen. A kieső időt pedig, mondták, majd szombaton ledolgozzuk. A kérdés: kötelezhető-e er­re a tsz-tag? Dr. Balogh András vála­sza : — A tagok, a tagsági viszo­nyukból adódó jogaikat csak úgy gyakorolhatják, ha sze­mélyesen részt vesznek a köz­gyűlésen. A tsz vezetőinek ezt számukra lehetővé kell tenni. A közgyűlésen részt­vevőknek átlagkeresetet térít a szövetkezet ezekre az órák­ra, így a gyűlésen eltöltött időt nem kell ledolgozni, úgy kell elszámolni, mintha azt munkában töltötték volna, — nagy — Negyven év ■—■ negyven könyv Hazánlk felszabadulásán alt 40. évfordulója alkalmából * Magyar Néphadsereg meg­hirdette a „Negyven év — negyven könyv” elnevezésű oivasópályázatot, amelyet a közelmúltban indítottak út­jára. Az akcióval a katonai- fiatalok ezreinek figyelmét kívánják a felszabadulásról és az azóta eltelt 4 évtizedről szóló kiemelkedő irodalmi alkotásokra irányítani. Az ol­vasók által választható köny­vek között szerepelnek töb­bek között Cseres Tibor. Do- bozy Imre, Darvas József, Fejes Endre. Garai Gábor, Gyurkó László, Juhász Fe­renc és Nagy László művel. Átszervezés után r — Ha pár hónappal később jött volna, talán „érdemibb” lenne a beszélgetésünk — ke­resgéli mondandóját Kucsma István, a Gönci községi Közös Tanács titkára, amikor el­hangzott a látogatásunk lé­nyegét meghatározó kérdés: az átszervezések után meny­nyiben változott meg a taná­csi apparátus munkája, s megnövekedett feladataiknak hogyan tudnak eleget tenni? S bármennyire is szinte köz­helyként hangzanak már ezek a szavak, a később elmondot­tak bizonyítják majd, mi mindent rótt az encsi járási hivatal megszűnte erre a 2650 lelket számláló, Gönc- ruszkával — lakóinak száma ezren felüli — társközségi vi­szonyban levő településre. . — Nagyon a gyakorló év elején vagyunk még mi is. Tennivalóink már vannak, tapasztalataink még kevés­bé. Az átszervezések minket két vonatkozásban érintettek. Egyrészt megnövekedett a hatáskörünk, másrészt igaz­gatási társulási székhely let­tünk. — Mit érthetünk megnőve- kedett hatáskörön? — Teljes egészében hoz­zánk kerültek az iparügyek, első fokon a kereskedelmi te­vékenység, a gyám- és szo­ciális ügyeknek pedig egy része. Átdolgoztuk ügyren­dünket, szervezeti szabályza­tunkat, az ehhez kapcsolódó munkaköri leírás most ké­szül. Az iparról szólva a fel­adatunk nemcsak abból áll. hogy most már az engedély kiváltásáért nem keli beutaz­ni Encsre, vagy hogy mi tart­juk meg az iparos tájértekez­leteket • • ■ — Hány iparosi tartanak számon? — A község és a társközség jelenleg 45 iparost számlál, túlnyomórészt az építőipari szakágban, akiknek az admi­nisztrációja most már „meg­oszlik” közöttünk és az encsi KIOSZ között. Korábbi ta­pasztalatunk mindössze any- nyi, hogy annak idején mi agitáltuk az engedély nélkü­li, de amúgy jó szakembere­ket — vagy'tegyék le a szer­számot, vagy szerezzenek pa­pírt! Az okosabbja megfo­gadta; meg is szűntek a fel­jelentgetések ... — Mi tette ebben a község­ben fontossá a gyám- és szo­ciális ügyet? — A hátrányos helyzetben élők viszonylag magas szá­ma, A cigánylakosság például mintegy 10 százalékát teszi ki' az összlakosságnak a két községben, s a velük való tö­rődés, számtalan gondjuk- bajuk képezi a gyám- és szo­ciális ügyek zömét. Nem vé­letlenül foglalkozott ezzel a vb most legutóbb is külön napirendi pontként. — Nem esett szó a keres­kedelemről. — Szándékosan. Korábban is működött nálunk társadal­mi aktívahálózat, de a jelen­legi munkáról egyelőre meg­gondolatlanság lenne nyilat­kozni. — Mit jelent az állampol­gárnak az, hogy igazgatási társulási székhely? — Hozzánk kerültek az el­ső fokú építésügyi hatáskö­rök. Ez nemcsak az egyes em­bert, hanem a szövetkezete­ket, egyéb szerveket is érin­ti. Persze, itt sem. csupán egy építési engedély kiadásáról van szó. annál is inkább, mert ehhez az encsi földhi­vatal pecsétje is kell. Ennek a társulásnak a létrejötte (rajtunk kívül még Halmaion és Forrón) igen sok embert érint, hiszen Göncön kívül még hat tanács, Hidasnémeti, Abaújvár, Telkibánya, Vil- mány, Vizsoly és Boldogkő­váralja 25 községének az építési ügyeit koordinálja. Miénk az irányítás, nekünk kell a működésről évente számot adni, de miénk a fe­lelősség is. — Van ehhez elegendő em­berük ? — Egyelőre sajnos nincs. Két státust kaptunk, egy kartársnő márciustól munká­ba is állt, de a másik állás még betöltetlen. Kicsit a „vé­geken” vagyunk, nehézkes az ideutazás például Encsről reggelente. Ez az oka annak, hogy a volt járási apparátus­ból is jöttek volna néhányan, aztán mégis meggondolták magukat. Létszámbővítést nem tervezünk, egymásnak kívánunk segíteni. — Akiket végül is ez az egész folyamat leginkább érint, az itteni emberek mennyire értik ezt a válto­zást? — Nem lehet erre egy mon­datban válaszolni. Egyrészt tervezünk egy hirdetőtáblát, amelyen tételesen felsoroljuk, helyben milyen ügyek intéz­hetők el. Másrészt a megér­tést az idő hozza magával. Amikor már naponta tapasz­talják az emberek, jó néhány dologért nem kell hajnalban kelniük és délután hazakeve­redniük Encsről. Eddig — mondjam azt — jól vizsgáz­tunk mi is? Mert senkit nem küldtünk a városba. És ha csodálkozva toporogtak az irodában az emberek, és há­romszor is rákérdeztek, har­madszorra is elmondtuk ne­kik, igen, biztos, hogy mi el­intézzük a hivatalos ügyüket. Keresztény Gabriella Pályázatok a fiat A fiatal műszakiak és ér­telmiségiek helyzete, életkö­rülménye manapság igencsak gyakorta felmerülő téma. A lakásszerzéssel és családala­pítási gondokkal küzdő fia­talok mindinkább keresik azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel kiegészíthetik, gya­rapíthatják jövedelmüket. Van. aki másodállást vállal, akad. aki gazdasági munka­közösségben is dolgozik. Va­lójában ide tartoznak azok a pályázatok, versenyek is, amelyeken a résztvevők hasznos ötleteikkel, javasla­taikkal ugyancsak anyagiak­hoz juthatnak, Pályázatok­ról. versenyekről beszélget­tünk Dankóné Drotár Kata­linnal, a KISZ megyei bi­zottság titkárával. — A KISZ Értesítő elmúlt év, novemberi számából ér­tesülhettek a fiatalok arról, hogy az ifjúsági szövetség is bekapcsolódott a műszaki fejlesztési feladatok megol­dásába. Éz egyúttal azt is jelenti, hogy a központi és a helyi fejlesztési progra­mokhoz szakmai-tudományos pályázatokat, - versenyeket hirdetnek meg a fiatalok kö­rében. Ezáltal nagyobb le­értelmiségieknek hetőséget kapnak a fiatal szakemberek, a kisebb-na- gyobb kollektívák a konkrét munkákra. Ennek persze elő­feltétele, hogy széles körben ismertessük meg azokat a témaköröket,, területeket, ahol a legnagyobb szükség van az új ötletekre. — Melyek ezek? — A kormány energetikai, anyag takarékossági, techno­lógia-korszerűsítési és hulla­dékhasznosítási programjá­nak a megismertetése a leg­fontosabb. A legtöbb pályá­zat és vetélkedő ennek je­gyében születik meg. Ilyen például a „Versenyezzünk a milliókért” elnevezésű or­szágos vetélkedő, amelyet a KISZ az ipar. az építésügy és városfejlesztés, a mező- gazdaság és élelmezésügy. a közlekedés, valamint a víz­ügy területén dolgozó fiata­lok számára hirdetett meg az év elején. — Hasonló célja van az „Ésszerű any ág takarékossá g megvalósítása" című, ugyan­csak országos pályázatnak -is ... — Valóban. Ezt tizenhá­rom szerv hirdette meg, amelyre a népgazdaság va­lamennyi ágazatát érintő pályaművekkel lehet bene­vezni. három kategóriában. Az egyikbe azok a javasla­tok tartoznak, amelyek a már korábban kidolgozott el­járások gyors bevezetését és alkalmazását segí­tik elő. illetőleg azok or­szágos elterjesztését szorgal­mazzák. A másikban új ter­vek szerepelhetnek. Olyanok amelyek 1084—83-ben meg­valósíthatók, és viszonylat? csekély beruházást igényel­nek A harmadik kategóriá­ba sorolandók azok az alko­tások. amelyek bevezetése időigényesebb, a beruházási költségek meghaladják a 25 millió forintot, de a megta­karításból legalább három esztendő alatt a költségek megtérülnek. — Milyen elismerésben ré­szesülnek a sikeres pálya- inunkák készítői? — A bíráló bizottság közel kétmillió forintot fordíthat jutalmazásra. Az egyik első díj például ötvenezer fo­rint. Megemlítem még a „Csomagolva többel ér” cí­mű szakmai pályázatot, ame­lyet a KISZ KB, az Ipari, a Mezőgazdasági és Élelme­zési, a Bel-, valamint a Külkereskedelmi Miniszté­rium közösen hirdetett meg. Itt az egyéni fődíj összese ?5 ezer forint. Szelepei más pályázatok díjaként külföldi, szakmai iutalomüdülés is. — Milyen teltételei von­nálc a részvételnek? — Ezeket valamennyi pá­lyázati felhívásban feltünte­tik. hiszen területenként és témánként változó. Egy va­lamiben viszont valamennyi megegyezik, és ez a résztve­vők életkorára vonatkozik; 33 év alatti alkotók, értelmi­ségiek. tervezők, kollektívák jelentkezését várják. A fel­hívásokat. pályázatokat és versenyeket a KlSZ-bizott- ságok segítségével ismertet­jük men •’ fiatalok körében. (monos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom