Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

1984, mórcius 7., szerdo ESZAK-MAGYARORSZAG i rr A felszabadulás után gyak­ran Használtak katonai kife­jezéseket a felemelésben: a széncsata, a munka frontja, gazdasági offenzíva ..... A ter­melés. a gazdálkodás minő­sége időközben átalakult, bár tétjét, tekintve egyáltalán nem lett kisebb, ám a békésebb korszak békésebb harcmodort, igényelt, átalakultak a fogal­mak is: munka versennyé sze­lídült az a mindennapi cse­lekvés, ami kemény küzdel­met, naponkénti megújulást, ütközést, erőbedpbást ugyan­úgy követel, mint a harminc évvel ezelőtti közös' összefo­gás. Diósgyőrben erről a ver­senyről tanácskoztak a közel­múltban. mindkét gyár szo­cialista brigád vezetői. A Le­nin Kohászati Müvek kollek­tívája a veszteségessóg elle­nére is bízik abban, hogy a VI. ötéves terv célkitűzéseit teljesíti. Ennek érdekében számos intézkedést tettek, és 1983-ban 10 százalékkal több árut szállítottak ki a gyár­ból, mint az előző esztendő­ben. Ugyanakkor tetemesen emelkedtek 1983-ban a költ­ségek is, s ezek együttes ha­tása 800 millió forint több­letkiadást eredményezett. Eme adat ismeretében már rögtön árnyaltabban kell megítélni a vállalat vesztesé­gét, ami 432 millió forintot tett ki. de hogy ez nem lett magasabb, az elsősorban a jól- szervezett munkaverseny­nek köszönhető. A kohászai­ban számítanak a brigádok további erőfeszítéseire, hiszen különben nem fogalmazták volna meg az alapvető célt: 1984 végére megszüntetik a veszteséget, nullára kerül a bevétel és kiadás egyenlege. Mi kell ennek eléréséhez? Továbbra is központi feladat * másod- és harmadtermékek gyártásának fokozása, a ren­delések mind szélesebb kö­rének kielégítése. Biztosítani kell a potenciális belföldi gépipari felhasználó vállala­tok (Rába, DIGÉP, Ganz- MÁVAG stb.) minél tökéle­tesebb kiszolgálását, melyek révén megőrizhetik a tőkés piacokat. Nagyon fontos feladat a nem rubelelszámolású import hazai, vagy szocialista anya­gokkal való helyettesítése. Tavaly 56 millió forint érté­kű konvertibilis import ki­váltását tervezték, amelyet év közben felülvizsgáltak és a több irányú intézkedések eredméhyeként 160 millió fo­rint értékre növelték. Az energiamegtakarítás is a ter­vezetten felül alakult. Jelen­tős eredményeket értek el a termékszerkezet to vábbf ej - lesztésében is. Növekedett a sav- és hőálló acélok aránya, továbbfejlesztették a szuper- alacsony — karbontartalmú, korrózióálló acélok gyártását. Sajnos nem valósult meg vi­szont eme anyagok kívánatos mértékű értékesítése. A már érintett munkák, . feladatok mellett a munka­erő-gazdálkodás jelent meg­oldandó gondot a kohászat­ban. Tavaly 423 fővel csök­kent a fizikai létszám, és en­nek ellensúlyozása nem kis áldozatokat követelt a gyár­tói A Diósgyőri Gépgyár kol­lektívája sokkal' kedvezőbb évet zárhatott le, mint a ko­hászat. A bruttó termelési ér­ték meghaladta a négy és fél milliárd forintot, amihez tud­ni kell. Hogy néhány évvel ezelőtt: csak hárommilliárd forintot, tett ki. A vállalat tiszta nyeresége 531 'millió forint volt. amiben a norma­tív állami támogatáson kívül •em mi féle támogatás nincs. versenye A nyereség és a tőkés export növekedése lehetővé tette a bérszínvonal 5,8 százalékos emelését. A termelékenység alakulását. legjobban fémjel­zi, hogy a vállalat 1978-as szanálása óta 1983-ban egy emberre 529 ezer forint ter­melési érték jutott. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy nagy­mértékben növekedett az élő­munka hatékonysága. Az energiamegtakar/tással 12 millió forintot spóroltak, meg, de ugyancsak takaréko­san bántak a normaórákkal és pótidőkkel is.' Az újítási mozgalom revén további 40 milliót takarítottak meg, ami­nek 83 százalékát a szocia­lista brigádok által benyúj­tott újítások teszik ki. Az új konstrukciók kialakítása, vagyis a műszaki fejlesztések 13,8 millió forintot hoztak a gyár kasszájába. Ahogy az államnak, úgy a vállalatoknak is van fizetési kötelezettségük. DIGÉP pontosan tett eleget ennek a kötelezettségének, amit ne­hezített. hogy a kooperáló vállalatok nem ütemezték fo­lyamatosan a kiszállításokat és a pénzügyi átutalásokat. Az idei tervek a verseny­ben maradást célozzák. Ver­seny a piacon és a gyáron belül, aminek lényege az ex­portárualap — ezen belül a dollárelszámolású export — ütemes termelése, a minőség fokozása, a KGST gyártás­szakosodásban az állam- és vállalatközi szerződések ma­radéktalan teljesítése, a mű­szaki együttműködés javítá­sa. Növelni kell a minőségi színvonalat, ami megköveteli a selejtes termékek csökken­tését, és ugyancsak csökken­teni kívánják az energiafel­használási: is. A terv pontjait, á verseny részfeladatait hosszan sorol­hatnánk még, de az elmúlt három év eredményei azt mutatják, hogy ezek a célki­tűzések nem túlzottak, meg­valósíthatók. A vállalat kol­lektívája pontosan ezt az el­múlt három évet vette ala­pul — 1981—82—83-ban a ter­melés 33,5 százalékkal, a tő­kés export 85,6 százalékkal, a nyereség 74.4 százalékkal és a bérszínvonal 21,7 száza­lékkal növekedett —, amikor megpályázta a Kiváló Válla­lat címet. (szendrei) Az IKR élmezőnyében Az ország egyik legna­gyobb, s a növénytermesz­tésben a legmagasabb ter­mésátlagokat produkáló ter­melési rendszerében, a bá­bolnai IKR-ben közel egy és negyedmillió forintos ver­senyjutalmat vehetnek át ezekben a napokban az őszi betakarításé növények ter­mesztésében élen járó tag­gazdaságok. A hernádnémeti I-Iernádvölgye Tsz mindhá­rom' őszi növény termeszté­sében ott található az élme­zőnyben. Országos elsők let­tek napraforgó-termesztés­ben, s ezért az IKR 40 ezer forinttal jutalmazta a gaz­daságot . Cukorrépa-termesz­tésben az IKR 3000-es ter­melésszervezési egységében érdemelték ki a legjobbnak járó 12 ezer forintos, kukori­catermesztésben pedig a harmadik helyezéssel járó 10 ezer forintos díjat. Megyénk egy másik mezőgazdasági nagyüzeme, a íelsőzsolcai Le­nin Tsz a 3000-es termelés- szervezési egységben a nap­raforgó-termesztésben eléri kiváló eredményéért kapott 12 ezer forintos jutalmat. Szecessziós káiyhacsempe A korábbinál többféle és jobb minőségű hagyományos népi kerámia előállításának és új termékek gyártásának feltételeit teremtette meg fazekasüzemének rekonstruk­ciójával a kishajmási Hegy­hát Termelőszövetkezet. A Mecsek oldalában lelt értékes nyersanyag hasznosí­tására másfél évtizede létre­hozott agyagipari üzem re­konstrukciójával eddig még nem gyártott termékek előál­lítása is lehetővé vált. Az új formázógépeken használati edényeket készítenek, s a cserépkandallók iránti keres­let élénkülésére .alapozva, kályhacsempék sorozatgyár­tására is felkészültek. A szá­zad elejéről fennmaradt sze­cessziós díszítésű régi csem­pék alapján elkészítették már a gipszformákat;, s rövidesen négy-öt cserépkályhához szükséges mennyiségű csem­pét állítanak elő naponta a kishajmási tsz kerámiaüze­mében. A hütögynrtó csarnokban Szilágyi lásilóné betanított munkás a Diesel-mozdonyhoz szükséges »Íz. nőtő tömbtüzését végzi. Ezt a munkát még az idén gépesítik. A Mezőgép encsi gyáregységében Kevesebb a lakatosmunka, más a profil 20-300 tonna teherbírású hidraulikus emelőket készítenek a lakatosüzemben. Kristóf András la. katos sugárfúrógépen dolgozik. — Nem tudom, másutt mi a helyzet, de tőlünk sok em­bert visznek el a termelőszö­vetkezeti melléküzemágak — jegyezte meg Táborfi Tibor, a Miskolci Mezőgép Válla­lat encsi gyáregységének fő­mérnöke. — A mi esetünkben az okokat elsősorban anyagi jellegüeknek vélem. Gyáregy­ségünkben 52 500 forint az átlagos bérszínvonal, az idén is csak 3 százalékkal tudjuk fejleszteni a béreket. A főmérnök azt is elmon­dotta, hogy ha nem akarnak további embereket veszíteni, le kell mondaniuk például a tervbe vett átképzésekről. Ta­valy még szerveztek szaktan­folyamot — forraszlókat, gal­vanizálókat képeztek —, az idén viszont nem kerül sor továbbképzésekre. Ha ismét tanulni kell — mondták, aki­ket a vezetők megkérdeztek —, inkább leszámolnak, el­mennek máshová, ahol meg­felel a jelenlegi képzettségük. Nem egyedi a panasz, ha­sonló gondokkal másutt is gyakran találkozunk. Az el­térő kereseti lehetőségek sok dologra magyarázatot adnak, de nem mindenre. Nevezete­sen: ha az adott vállalat jól gazdálkodik, előbb-utóbb a munkásait is meg tudja fizet­ni. A gazdálkodás kihat a munkahelyi közérzetre, ami jó vagy rossz lehet, attól füg­gően, hogy hogyan szervezik a munkát. Ha nincs alapanyag, vagy szerszám, ha rosszak a munkakörülmények, ha mü- szakváltáskor nem lehet be­férni az öltözőbe, stb. — nem csoda, hogy ideges a dolgozó. A főmérnököt arra kértem, beszéljen a munkakörülmé­nyekről, a szociális helyzet­ről. azokról a dolgokról, ame­lyek most leginkább foglal­koztatják itt az embereket. — Jelentős profilváltás tör­tént nálunk az utóbbi évek­ben — mondja a főmérnök. — Korábban nagyon keresett termékünk volt az úgyneve­zett TR 82-es raktár. Bőven volt munkájuk a lakatosok­nak, mert ennek a termék­nek a gyártása elsősorban la­katosmunkát igényelt. Aztán fordult egyet a kocka, csök­kent a mezőgazdasági beru­házások száma, nem volt már annyi raktárra szükség, mint korábban. A piac ismereté­ben a hűlőgyártás fokozása bizonyult célszerűnek. Jelen­leg már termelésünknek több mint a felét teszi ki a külön­böző hűtőberendezések ké-‘ szítése. Teherautókhoz, tar­goncákhoz. erőgépekhez, sí mozdonyokhoz szükséges víz. , illetve olajhűtőket állítunk elő. mintegy ötven változat­ban. Ezenkívül pótkocsiiéin zö szelepeket és hidraulikai emelőket gyártunk. A laka­tosmunka kevesebb ler,, mint korábban — más mun­ka híján esetenként lakat«: sainknak is hütőszerelést keil végezniük. Jóllehet, ezzel munkával sem keresne . rosszabbul, mint korábban, mégsem vállalják szívesen. — A nyereség termékei' ként eltérő, de összességébe:, jóval kevesebb, mint korái­ban volt — folytatja.a fő­mérnök. —• Szerencsére va -1 munkánk, de nem mind , áll rendelkezésre a szüks. Az ízek szereleiét az ember otthonról hozza ma­gával, a szülői ház kony­hájából és a mama főzlje az értékmérő. Ahhoz le­het hozzámérni és hason­lítani a más tájakon fel­bukkant ízeket, más ide­gen konyhák főztjét. Rendszerint ragaszko­dunk a megszokott ízek­hez, mert az hozzátartozik az otthon melegéhez, va­lahogy része a családnak és mini hű társ, a megis­merés kezdetétől végigkí­séri életünket. S ha bár­hová megyünk, nemcsak a táj, a ház, a kert iránt ér­zünk nosztalgiát, az ízek után is vágyódunk. Az is­mert, a megszeretett régi ízek után. Vannak ételek, amelyek azért terjednek el * világ minden táján, mert min­denütt egyforma az izük. És ezt mi egyes márkák­tól meg is követeljük. A Cola legyen Colu-ízű, az eidami sajtízű és valódi, a francia pezsgő is, és a hamburger is. Csakhogy vannak speciá­lis ételek és izek, olyanok, amelyek egy-egy nép szo­kásaihoz, földrajzi helyze­téhez alkalmazkodna nyer­ték el eredeti zamatukat. Ezek a tájizek, amelyek az utóbbi esztendőben sajná­latos módon elhalványod­tak, csak.nem kivesztek. Gondoljunk csak bele, elutaztunk Debrecenbe, ugyanazt a kolbászt kap­tuk, t ugyanazt a virslit szolgálták fel (még a deb­receni is ugyanaz volt), mint Szegeden, vagy Nyír­egyházán. Ha áttanulmá­nyozunk egy-egy régi étla­pot, bizonyíthatjuk: bár­hová utazott kiküldetésbe az állampolgár, mindig ugyanazt kapta, egyazon ízű volt a sült, a szósz, a tészta, a kenyérről meg jobb, ha nem beszélünk. Mintha egységes receptre készült volna minden. Az olyan ember, aki ré­gebben is utazgatott, aki ismerte a Dunántúlt, az Alföldet, aki járt Baranyá­ban, s a Tisza mentén, meg Nógrádban is ottho­nosan mozgott, az talán még emlékszik az ízek vál­tozatosságára, a zamatok sokaságára és csodálatos harmóniájára. Egyik he­lyen azért állt meg az utas, mert tudta, hogy ab­ban a városban, abban a vendéglőben, azon a pia­con libafertályt eltet, .ro­pogósra sülve, a másik vá­rosban és vidéken olyan halászlét szolgálnak fel ne­ki, amelyik mellé metéli tésztát kap. a harmadik­ban főtt kolbász és tormás csülök várja, a negyedik táján, vidékén e hazának ízletes hurkát kaphat, akár haza is viheti, mint a Du­na menti csárdából beföj- tesüvegben a birkapörköl- tel. Ezek az idők során el­hal ványodolt. ki fakult, megszűnéssel viaskodó ízek lassan most visszatérnek Olvasom a lapokban, hogy sok ■ termelőszövetkezet, melléküzemágként, húsfel­dolgozót alapított. Az egyik Duna menti faluban (nem akarok nevének kiírásával reklámot csinálni) sváb hurkát és kolbászt készí­tenek. Házikolbászt árul­nak a szövetkezet pavilon­jai a fővárosban is. Egy dunántúli szövetkezet a ré­gen ismert, közkedvelt juhtúrókeverékkel jelent­kezett a piacon, összeír­tam vagy húsz ilyen új vállalkozást, mind kapcso­latos a hagyományos és mar-mar elfelejtett régi izekkel, ételekkel. Magán- vállalkozó vendéglősök is igyekeznék ezeket vissza­csempészni az étlapokra, hogy változatosabbá te­gyék az egysíkú, szürkévé és íztelenné váló kínála­tot. Csak üdvözölni lehet a vállalkozó szellemű úttö­rőkéi. segíteni kell törek­véseiket. A visszatérő régi izek. egy-egy táj hagyo­mányos ételének megjele­nése az étlapon nemcsak a választékot bővíti, annál többet jelent. Idegenfor­galmi lehetőséget is. mert szorosan hozzátartozik , a város, a földrajzi egység • múltjához, történelméhez ugyapúgy, mint a tér, a templom, az omladozó régi kastély a parkkal, vagy az. ősi nyárfás sora az utak mentén. t. S. ges alapanyag. Tavaly go n­dot okozott az alapanyagúi, nem 'megfelelő minősége is. Tőkés export munkához ren­deltünk hengerelt laposacélt Igaz, időben megkaptuk, tie hasznavehetetlen állapotban. Sajnos, későn vettük észre, hogy az alapanyag 10 száza­léka selejt, repedezett a felü­lete. Ezért a vállalt export szállítási határidőt nem tud­tuk betartani ... — Munkakörülmények? Sa­ját fejlesztési alapunkból létrehoztunk egy galvanizáló üzentet. Tavaly két. perforáló gépet vásároltunk. Az idén. szeretnénk gépesíteni a hűtő- tömbök fűzését. A kézi fűzés­hez házon belül nincs elég emberünk, a munka egy ré­szét, kooperációban egy tsz melléküzemág dolgozói vég­zik el. A nehéz fizikai mun­kát másutt is igyekeztünk megkönnyíteni, darukat he­lyeztünk azokra a munkahe­lyekre, ahol nehéz dolgokat kell emelni. Sajnos, kevés a pénzünk, mindenre néni fut- • ja. Tudjuk, az üzemi öltöző is nagyon zsúfolt műszakvál- táskor — bővíteni kellene. A pénzünk csak a felújításhoz, elegendő: bojlereseteket, a központi fűtés javítását ter­vezzük. (dévald—főj tan)

Next

/
Oldalképek
Tartalom