Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-15 / 63. szám

*1*984. március 15, csütörtök r CSZAK-WftGTÄRORSZK? 3 Március öröksége A z utód, aki kutató tekintetével a márciusi üzenetek máig ható tanulságait okulásul keresi a munkában, megtorpan a kérdésnél: mit is ünnepel március 15-éo? Jószerivel össze is tudja szedni mindazt a szenten­ciát és eilenszentenciát, amit neveltetése és önművelése ilyen vagy olyan iskoláiban megtanult: a történelmi múlt idő eseményeit, az európai forradalmak, a magyar 48, az­tán a szabadságharc okait, programját, kronológiáját, sőt ellenLmondásait és értelmezési utóéletét is. Az emlékező tehát nem ünnepi szavakat keres és óvja magát attól, hogy a magyar haladás egyik legtartósabb világító oszlopát a hamis pátosz ködével elhomályosítsa, feszi ezt azért, mert március tizenötödike valóságos része napjaink közgondolkodásának, a história és tanulságai a nemzet, a haladás és a hazafiúi magatartás aktuális kér­déseihez kapcsolódik. Hazai legjobbjaink gondolkodásában sohasem volt kér­déses és ma sem az, hogy a nemzet sorskérdéseit csak n néppel együtt és a haladás nemzetközi frontján a többi »éppei együtt lehet megoldanunk. Mármost, mint az 1848 márciusában is, az a legfontosabb, hogy e nemzeti sors­kérdések (ugyan .nevezhetnénk talán egyszerűbben is) va­lóságos tartalmát a mai és a jövendölhető holnapi reali­tások szigorú figyelembevételével fogalmazzuk meg és lé­nyegüket, sorrendjüket illetően jussunk meggyózödéses egyezségre. Százharminchat esztendővel ezelőtt a nemzeti független­ség, az önálló Magyarország megteremtéséért emeltek szót mindazok, akik tenni akartak a hazáért és be akarták kap­csolni a magyarságot a kor előremutató szellemi áramla­taiba. Európa e forradalmi feszültségekkel terhes korban szülte meg a múlt kiváltságait elvitató új osztályokat, a burzsoáziát és a munkásságot, kihordta, és Marx és Engels tollával megfogalmazta a munkásság harci programját. Mi egy korszakkal hátrább tartottunk. De március idusának szervezői és résztvevői tudták: a haladásért, a nagyobb nemzeti önállóságért kezdett küzdelmet vállalniok kell. Ma azok közé az államok közé tartozunk, amelyek a társadalmi haladás élén járnak. Olyan társadalmat épí­tünk, amelyben megszűnt az egyik osztály másik által való kizsákmányolása, és nálunk nincsenek ezen alapuló anta- gonisztikus osztályellentétek sem. A szabadság, egyenlőség, testvériség egykori programja a szovjet nép felszabadító horcainak eredményeként elnyert függetlenség közepette a szocialista forradalmi átalakulásban teljesítette ki igazi tartalmát. De fejlettségi szintük mai helyzetében éppúgy megtalál­hatók az itt és most nagy kérdései, amelyekre a nemzeti egység új motívumokkal gazdagodó talaján kell az egye­temes érdekekkel harmóniában álló válaszokat adnunk. Vajon nem aktuális tanulsága-e negyvennyolcnak, hogy a történelmi útválasztás politikát és társadalmi rendszert meghatározó eseményeit és következményeit meggyőződés­sé, egyetértéssé erősítsük a kprtársi tudatban, és nem fel- lótele-e ennek a múlt-, a jelen- és a jövőbeli tisztánlátás? Március üzenetének mai vállalása vajon nem jelenti-e új vagy módosuló tartalmú társadalmi értékeink konzek­vens és harcos vállalását: életünk minden területén a mi­nőség követelményének érvényesítését? A haladás ma va­jon nem azzal egyenlősíthető-e, hogy igenis változtatni tudunk munkakultúránkon, javítani tudunk a világ által értékelt teljesítményünkön, hogy nem maradunk le a mú- szaki-technikoi fejlődésben és tartjuk a kultúra iránti nyi­tottságunkat, előnyt adva a konvertálható szaktudásnak, a társadalmi esélyegyenlőtlenségek mérséklését szándékoló akaratnak, s mi magunk is, személyesen is segítjük, hogy politikai kultúránk, társadalmi demokratizmusunk elóremoz. dulósunk lendílője legyen. A világ többi népeivel együtt boldogulásunk moi sors­kérdése a béke is. Jól szeretni a békét pedig nem csupán annyi, hogy nem akarunk háborút. Közös dolgaink rende­zéséhez, ahogy ma is, holnap is viselnünk kell az akarat nyomóba szegődő gondot és erőnkhöz mérten a cselekvést is. A magyar haladás egykor is, most is a világ egyetemes előrehaladására szavazott, hiszen problémáink régen is, ma is összekötődnek az emberiség nagy problémáival. Az érdekek egyeztetését tehát nem elég határainkon belül, higgadt mérlegeléssel és józan előrelátással segíteni. Kész­nek kell legyünk arra, hogy nemzeti, szövetségi és az egye­temes érdekek összehangolását, szerény közreműködésünk révén is, nehézségek árán is, siker koronázza. Március öröksége, hogy a 48-as vagy a 19-es demokra­tikus erő is a hatalom birtokában az építés programján munkálkodott, és a hazaszeretetet nem csupán érzelemben kérte számon, hanem magatartásbqn, hazafiúi cselekedet­ben is. Annpk a ma néhány újra hallható és kissé kérkedő hangnak itt, magunk között, be kell látnia, hogy a hazafi- sógnak mindenekelőtt az emberi minőség a legfőbb krité­riuma. Tehetségünk, tudásunk és cselekvésünk csak akkor érdem igazán, ha a világ számára jelent valamit. Új zsemleüzem épül Rövidesen hozzáfog a Miskolci Sütőipari Vállalata vasgyári sütőüzemben levő zsemlekészítő üzem rekonst­rukciójához. Mezöpanel-ele- niekböl egy csaknem 800 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokot építenek, amelybe négy új -gyártóvo­nalat alakítanak ki. Az el­ső szakaszban a tervek sze­rint az új gyártóvonalon még részben kézi módszert alkal­maznak, de később a kézi munkát megszüntetik és a zsemlekészítést teljes egészé­ben automatizálják. Az új üzemet úgy alakítják ki, hogy abban a jelenlegi 24 óra helyett mintegy 10 óra alatt elkészíthessék a szük­séges mennyiségű zsemlét. Az új üzem építésére a vál­lalat versenytárgyalást írt ki, amelyet az ÉÁEV nyert meg. Így az építőipari vállalat a »unkát a közeljövőben meg is kezdheti, és azt várhatóan a jövő év második felében be is fejezi. Az új zsemleüzemhez ha­sonló „gyárak” már az or­szág több városában, így egyebek között Pécsett és Debrecenben is működnek, van tehát példa, hogyan ala­kítsák ki az új üzemet, ben­ne a mainál lényegesen kor­szerűbb új technológiai vo­nalat. A zsemlét gyártó új üzem elkészülte utón, a je­lenlegi, ma már elavultnak tekinthető gőzkemencéket természetesen leállítják és elbontják. Mivel több év ta­pasztalata alapján Miskolcon és a környező településeken a zsemlefogyasztásnak csak mérsékelt emelkedésével kell számolni, a vállalatnál úgy vélik, hogy az új üzem az igényeket hosszú távon ki Uvdja majd elégíteni. Birkanyirás a Kís-Hortibágyon Exportra Exportra is kerül az Ésrak. 9 magyarországi Vegyi Mü­vek egyik legsikeresebb terméke, az Alirox márkanevű növényvédő szer. Képünkön: Bulszovszki Lászlóné és Zsoldos Istvánné betanított munkások a kész növényvédő szer expediá­lását, azaz a hordókba fejtését végzik. Ebből a növényvédö- szer-féleségből az idén az ÉMV- böl már mintegy 8000 tonnát szállítanak külföldre. Fotó: Katona Gyufa Újfajta korrózióvédelem Leningrádi kutatók eljá­rást dolgoztak ki, amelynek révén a vasból álló szerke­zeti elemeket jól lehet vé­deni a korrózió és a kopás ellen. A védendő elemeket egy, krómporból, alumíni- umoxidból és jódtartalmú ammóniumból álló keverék­be merítik, majd 1000—1050 C-fokra hevítik. Ezen a hő­mérsékleten a keverék meg­olvad, és az olvadékból két- hórom óra alatt korrózió- és kopásálló réteg rakódik a szerkezet felszínére. A réteg vastagsága 0,01—0,02 milli­méter. Az eljárás egysze­rűbb és olcsóbb, mint a szo­kásos krómozás. Amikor a szentistvóhi VII. Pártkongresszus Tsz irodájá­nál Bodnár József elnökhe­lyettesnek elmondtam, hogy csak útbaigazításért jöttünk, mert a birkanyirás színhelyé­re, Salamonta-tanyára igye­keznénk, előbb a gépko­csinkra, aztán a félcipőnkre nézett, s jót nevetett: — A Kis-Hortobágyra, Sa­lamoniéra, így, ezzel, ilyen­kor, hóolvadás, esők után?! Száraz nyárban esetleg, de most jobb lenne a helikop­ter . . . De majd kerítünk va­lami kocsit, jó erős lovak­kal, vagy terepjárót... Szerencsénk volt, mert ott­ragadtunk volna a földút első kátyújában, hiszen a nyiróbrigád ebédjét szállító terepjáró is egy óráig csúsz­kálta, kinlódta végig az alig tíz kilométert. A másik sze­rencse. hogy az elnökhelyet­tes, aki egyben a gazdaság főállattenyésztője is, velünk tartott. Így aztán, ha a nagy zötykölődés miatt jegyzetel­ni nem is lehetett, de sok mindent megtudtam a Kis- Hortobágyról, s főleg a szént- istvániak itteni juhászaiéról. * összesen — a tardi nyáj­jal együtt — 4727 anyajuh. Tavaly száz anyánként 141 bárány volt a szaporulat, 4 kiló 80 deka az átlagos „gyapjútermés”. Az idén, az aszály miatt — mert ez a csapás a legelőt s a juhot is megviseli — kevesebb lesz a nyírósúly. De a juhászai­nak, azzal, hogy a Baglya- son elkészült a gépi fejöál- lás, s megteremtődtek a hár­mas hasznosítás feltételei, az idén is hoznia kell a leg­alább két és negyed millió forintos ágazati eredményt. Nem valami sok. Ezt a nye­reséget csak növelni szabad. Van, ahol anyajuhonként — bárányból, gyapjúból és tej­ből — összejön a 800 forint haszon. Hogy a legtöbb he­lyen ráfizetéses a juhászat? Erre a Kis-Hortobágyon a leggyengébb juhász is csak azt mondja: ahol a birkán nincs haszon, ott baj van, mert rosszul csinálják... * Közben, a sándegasztáson kívül más kis-hortobágyi él­mény is akad. Balról nagy nyári szállás, az egyik szár­nya leroskadva. A legutóbbi szélvihar emléke. A dűlő maga is „emlékhely". Itt. a Nincsen-dűló vagy 150 hold­ján ringott 1948-ban a szent- isi váni tsz bölcsője. Meglepő, hogy ilyenkor, tél végén is milyen gazdag a madárvilág. Különböző ra­gadozókból, főleg barna ká­nyából akad a legtöbb. Jobb­ra már látszik a Tiszababol- nához tartozó Monlaj-tanya, s fordulunk balra. Salamon­in felé, amikor hatalmas, sok ezres seregélycsapat száll a magasba. Mesélik, hogy itt teleltek a juhok hulladékán. Es aztán már előttünk a nyírás színhelye, a hatalmas salamontai istálló. Minden­re emlékeztet, csak nem, ho- dályra, juhok szállására. Hát nem is annak épült. Vala­kik, valamikor nagy lóte­nyészetei akartak itt meg­alapozni. A hatalmas kanca- istálló el is készült, ezt örökölte a birka, az egye­düli jószág, amely haszno­sítani tudja a kis-hortobágyi legelőket. * A bejárat előtt kitiltott, s a benti zajok, a keserves bé- getés, a gyapjút válogató asszonyok nevetése és a nyí­rógépek berregése miatt iz­gatott pulik. Mit művelhet az a sok idegen odabenn a nyájjal? Be is surrannának rendet teremteni, de a szám­adónak, azaz a juhászati brigádvezetőnek egyetlen pillantása visszakozz! paran­csol, és Bescuyei János máris „jelent” az elnökhelyettes­nek : — A salamontai 1200-as nyáj felénél tart a. nyírás. Jól dolgoznak a nyirok, nem kapkodnak, nem vagdalnak, egyik sem hagy magas tar­lót. A tavalyinál jobb a nyíró­brigád, csak a gyapjú lesz kevesebb néhány dekával. Aztán meg .hozzáteszi, hogy az esőzés miatt, saj­nos, kissé nyirkos is a gyapjú, szikkasztani kell majd vagy két-három napig, nehogy baj legyen eladáskor a minőség­gel. * A nyíróbrigád vezetője, Piroska Imre, juhászkörök­ben országosan ismert szak- tekintély. Hazulról, azaz Pécelről jövet, itt kezdték a nyírási idényt, amelynek szerződésileg biztosított már az egész menetrendje. Ha végeznek a szentist várwak tanyáin az 5700 nyírnivaló- val, utána más Tisza menti gazdaságokba, majd Tor­nyospálcára, Barabásra, visz* szakanyarodva Zemplén- agárdra, Tiszakarádra, majd Mosonmagyaróvár környéké­re viszi őket saját mikro bu­szuk. — Jó kereset, de nehéz munka — bizonygatja a brr- gadéros. aki maga már nem nyír, csak irányít, szervez és a gépeket javítja, a ké­seket élezi, cseréli, tisztogat­ja. — A teljesítmény válto­zó, a nyíró erején, ügyessé­gén múlik. A nők 50—80 birkával birkóznak meg na­ponta, az erős férfiak száz­zal is. Az én Ernő fiam. aki a Szovjetunióban nemzet­közi juhnyiró versenyt is nyert, 130—140 bundát is le­szed szeeskázás nélkül 8—9 óra alatt. * V alóban nehéz munka. Mint hozzá nem értő. még a nyírás nézésébe is bele­fáradtam. Aztán amikor pi- hentetőüi megnéztük a kis pulikat, majd az Idei kis- bárányokat, visszatértem egy addig megválaszolatlan kér­désemre: mennyi fizetség is jár a birkanyírásért? Mert a nyírók csak azt. hajtogat­ták, hogy mindenütt a szer­ződés szerint A szentistvániakkal kötött szerződés szerint a brigád­nak jár térítésmentesen na­pi háromszori, bőséges koszt, fürdővel, pontosabban hideg- meleg vízzel ellátott szállás­hely, és megnyírt juhonként 18 forint. Aztán számolgat­tam: 5700 birkáért 108 600 forint a fizetség. Aki ..csak” 50—60 darabot nyír meg na­ponta, annak ezer fórint kö­rüli a napi keresete. A „re­korderét” már ki sem me­rem számolni . .. * Amíg * kövesútig rágó­dunk, zötykölődünk. egyre csak azon töröm a fejemet, hogy miért nem szerveznek saját dolgozóikból nyíróbri­gádokat nagyüzemi jtriiásza- taink?! Amikor már simán gördül a terepjáró, egy kis­ördög mintha azt súgna: a bérszínvonal miatt... Pozsonyi Sándor Az LKM erőfeszítései a tisztái környezetért Mi voít c*őbb, a trák, vagy a tojás, a környezet- átalakítást végző ember tö­rekvése, vagy a környezet- védelem? A kérdés színpa­dias, nem tehető fel így, va­lamilyen formában mégis fe4 kell tenni. Tény, hogy a Le­nin Kohászati Müvek több mint egy évtizede ünnepel­te a fennállásának 200. év­fordulóját, a város lakótele­pei később kerültek mellé. Nyilván, utána vetődött fef a kérdés, a gyár korma ée szennyezőanyagai károsak a környezetre, a lakók pana­szai jogosak, meg kell tehát szüntetni a szennyezőforrá­sokat: — A kiinduló tény az — mondja Kovács Máté, az LKM energia-főosztályának vezetője és Koszt-y László, energiagazdálkodási osz­tályvezető is helyesel —, hogy egy tonna acél előál­lításához százötven-kétszáz köbméter vizet kell felhasz­nálni, és ezzel a vaskohá­szat a legjelentősebb vízfel­használó iparágak egyike. A szükséges víz 20—30 száza­léka direkt, a többi indirekt hűtésre szolgál, és a tech­nológiáktól függően, termé­szetesen szennyeződik, is. Ugyanez a helyzet a leve­gővel. a gyártás során nagy mennyiségű por és korom keletkezik, amelyet észlel a város is. Hogy mennyi ez? 1962-ben naponta 12# tárni* por, JM twm« srénmotwxid és 66 tonna kéndioxid ke­rült a levegőbe. Ez volt te­hát * hatvanas évek elején a helyzet. Ezt követően kez­dődött meg a vállalatnál a környezetvédelem komplex terveinek végrehajtása, amely szerint belátható időn belül javítani kellett ** „együttélés” fettételein. Bár ax emberek, első&we- ban az tan környezetében lakók tudatában lassan vál­tozott a kép, tény, hogy a kohászatban igen sokat tet­tek az elmúlt években a környezet kíméléséért, ezt bizonyítják a számok és a tények; de még naponta 21 tonna por, 151 tonna szén- monoxid és 1 tonna kén­dioxid kerül a levegőbe. — Elsőként az „örökölt" átfolyásos vízkivételi rend­szerünket szüntettük meg — mondja a főosztályvezető. — A víz tisztaságának megőr­zése érdekében több változ­tatást végeztünk, már az öt­venes években vízkivételi művet építettünk a Sajóra, így tehermentesítettük a Szinvát, utána pedig hozzá­fogtunk egy tisztítómű és egy hűtőtorony építéséhez. A tisztítómű óránként mintesv 4 ezer köbméter víz ülepí- tését, derítését és tisztítását végzi, a hűtő pedig gondos­kodik a víz visszahűtéséről. Ami a város és a Szinva szempontjából a 1 eg jelen tö­vet)*). a gyáron bei® tomás rendszert alakítottunk ki, megszüntettük a kifolyá­sokat, így a hetvenes évek közepére a gyárból lényegé­ben csak a túlfolyás jutott ki az élő vizekbe. Az elmúlt években, sajnos, romlott a helyzet, át kellett építeni a víztisztító művet, és ez át­menetileg újra megnövelte a Szinva szennyezettségét. A víztisztító mű építését most befejeztük, és a jövőben már egyre csökkenő men y- nyiségben fogunk kibocsáta­ni szennyező anyagokat. Így várható, hogy a lebegőanyag­tartalom és az olajtartalom is a megengedett értékek alá csökken. Az elmúlt két évtizedben összesen körülbelül 300 mil­lió forintot költöttünk a szennyvíztisztító, a csator­narendszer és más környe­zetkímélő beruházásokra, és ezek alapján várható, hogy a jövőben a kibocsátott szennyezés nem haladja meg a megengedett szintet. Fon­tos feladatnak tekintettük a levegő tisztaságának védel­mét is. Ma már az energia- gazdálkodás és a környezet­védelem szorosan összekap­csolódó fogalmak, ugyanis a vállalat is érdekeit abban, hogy minél kevesebb kohó- gáz, vagy nagy fémtartalmú por kerüljön a levegőbe. Az elmúlt években a ka­ki ívféle korszerűsítések s»­rán számos szerai yeaöfoc­rást megszüntettek, így pél­dául a kohógázok lekötésére és tisztítására 4 elektrofilte- res porleválasztót építettek, a nyers vasgyár tásnál pedig földgázbefúvásos technológiát alakítottak ki. E beruházások során elérték, hogy a kohó­gázok por tartalma na már jóval a megengedeti sstotek alá csökkent. Gondoskodtak a kctetfcoé szénmonoxid eltüzeléséig! te a gázokat forró víz előállítá­sára használják Ml. — De még a mai crodwte­nyekkel sem vagyunk elége­dettek — mondja a főosz­tályvezető —, a jövőben to­vább kívánjuk csökkenteni a kohógáz veszteségeit, javít­juk a durvahengerműben a kemencék tüzelési feltételeit. Januárban leállítottuk a he- jőesabai dolomitzsugorító művet, és ez is óránként 80 kilogrammnvi portól kíméli meg a lakótelepeket. A továb­bi terveink között pedig a salakgranuláló mű átépítése szerepel, itt a környezetvédő alap anyagi támogatásával olyan új technológiát alakí­tunk ki. amely megszünteti a salakgvanot-szennvezésl. csökken majd a zajszint, és mérséklődik a kénhidrogén- kibocsátás is. Hajó« Gál»«* /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom