Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-08 / 32. szám

1984, február 8-, sserda ÉSZAK-MAGYARORSÜuw 0 Hiány és elosztás Meglepődtek az Északma­gyarországi Vegyiműveknél, amikor összesítették a nö­vény védőszer-igényeket. A gazdaságok 80 ezer hektár rizs védelméhez elegendő nö­vényvédő szert rendeltek. A gyártók azonnal tudták, hogy ez teljesen lehetetlen, hiszen az országban alig több, mint 10 ezer hektáron termelnek rizst. Az igény tehát sokszo­rosa a valóságos szükséglet­nek. Sajnos, a példa nem egye­di, Nitrogénműtrágyából is 780 ezer tonna hatóanyagot rendeltek a mezőgazdasági nagyüzemek, bár a reális szükséglet csak 650 ezer ton­na. Mindebből — elvileg — az következik, hogy egyes gazdaságok vezetői nem ér­tik a szakmájukat, nem tudják kiszámítani, mennyi növényvédő szerre, műtrá­gyára van szükségük. Ez a vád azonban — a látszat el­lenére is — igaztalan. A ter­melőszövetkezeti, állami gaz­dasági vezetők pontosan ki­számítják, mennyi kemiká­liára van szükségük. Ez az érdekük, hiszen a takarékos anyagfelhasználás nélkülöz­hetetlen része az ésszerű gaz­dálkodásnak. A megrendelés azonban nem lehet része a takarékoskodásnak, mert a szükséges mennyiséget gya­korta akkor sem kapják meg a gazdaságok, ha annál jóval többet rendelnek. Több esztendeje tapasztal­ják a termelők, hogy szük­ségleteik egy része kielégí­tetlen marad, ezért — érthető módon — igyekeznek véde­kezni. A többcsatornás érté­kesítés pedig kínálja is hoz­zá az alkalmat Ugyanazt a növényvédő szert, műtrágyát megrendelhetik az Agroker Vállalatnál, a TSZKER-nél, a termelési rendszerelvnél. Az igények kielégítése azonban már kényszerpályán halad, hiszen csak a meglevő meny- nyiségef lehet eljuttatni a gazdaságokba. Ezért koráb­ban az a gyakorlat alakult ki, hogy mindenki a meg­rendelés arányában kapott a keresett áruból. Persze, aki jobban ügyeskedett — több helyen rendelt —, annak több jutott, vagy legalább annyi, amennyire feltétlenül szüksé­ge volt. Természetesen csak mások rovására érhette el ezt. A pontos megrendelés alapja lehetne az igazságos elosztásnak. De ehhez min­denkinek egyszerre kellene a Pontosságot vállalnia, s erre — valljuk be — vajmi kevés a remény. A hiánypszichózis tipikus tünetei ezek. A gazdaságok­ban félnek a hiánytól, ezért a tényleges szükségletnél jó­val többet rendelnek. Félel­mük is jogos, cselekedetükért sem ítélhetők el, hiszen csak a termelés biztonságára tö­rekszenek. Mert ha hiányzik a növényvédő szer, a mű­trágya, uz alkatrész, akado­zik a termelés, s később majd kevesebb lesz a pénz fejlesztésre, személyes jöve­delmekre. s mindezekért zárszámadáskor felelniük kel! a szövetkezeti vezetők­nek. A túlzó megrendelések el­len csak a hiány megszünte­tésével lehelne hatásosan vé­dekezni. Ennek reményében két esztendeje megváltozott a mezőgazdasági eszközke- reskedelem szervezeti felépí­tése. A korábbi — szelleme­sen ülőkereskedelemnek ne­vezett — elosztás helyébe a már említett többcsatornás értékesítés lépett. Most már nemcsak a vevő szaladgál áruért, ha termelni akar, ha­nem e csatornák képviselői is felkeresik a vásárlót, ha elad­ni akarnak. Igen ári, de ez a kölcsönösség csak azokra az árukra vonatkozik, amelyek­ből felesleg, de legalábbis elegendő mennyiség van. Amiből viszont kevés van. azt most sem eladni, ha­nem elosztani kell. Ez a helyzet alakult ki az idei té­len is néhány kereseti, im­portból származó növényvé­dő szer és a nitrogénműtrá­gya forgalmazásánál. A tava­szi fe.itrágyázásokhoz például karbumidot kínálnak a ke­reskedelmi vállalatok, a gaz­daságok pedig az ammóni- umnitrátot, közismertebb ne­vén a pétisót keresik. A kar- bamid ugyanis nedvszívó, szállítás közben tömbökké áll össze, törése, kiszórása ne­hézkes. Ráadásul hatása is lassúbb, mint a pétisóé. Mosl pedig éppen a gyorsan ható műtrágyákra lenne szükség — a korábbi szárazság mi­att. A kínálat nem egyezik a kereslettel. A Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztéri- «m ezért koordinálja a fel- használást. A termelés szer­kezete, színvonala és a ta­lajadottságok alapján meg­határozták, hogy az egyes megyékbe mennyi karbamid és mennyi pétisó kerüljön. A megyei növényvédő állomá­sok és a kereskedelmi válla­latok szakemberei végigjár­ják a gazdaságokat, s ugyan­csak szakmai szempontok szerint döntenek arról, hová. mennyi műtrágya kerüljön. Sokan mondják: ez már nem kereskedelem, hanem el­osztás. Visszalépést jelent a többcsatornás értékesítéshez képest. Akik így érvelnek, igazuk is van. Kedvezőtlen az operatív beavatkozás, ne­hezíti a gazdálkodást Csak­hogy az igazságnak más ol­dala is van. Az ugyanis tény: nem a szakmai igényeknek megfelelő összetételű műtrá­gya van az országban, és egyes növényvédő szerekből is kevesebb van. az igényelt mennyiségnél. A többcsator­nás értékesítés ezért csak a vitákat élesztené. Ilyen hely­zetben igazságosabb módszer a koordinálás — ha úgy tet­szik, elosztás —, mert így, ha kevesebb is, de mindenkinek juthat a keresett áruból. A végleges megoldás per­sze csak az lehet, ha a ke­reslethez igazodik majd az ellátás, legalább annyira, hogy a gazdaságok szakmai­lag is indokolt igényeit ki tudia elégíteni. F. J. Munltaerömérieg A Központi Statisztikai Hivatal legújabb adatai sze- rint az 1976. évi 59-röl nap­jainkig 57 százalékra esett vissza a munkavállalási ko­rúak, a 15—55 cv közötti nők. illetve a 15—60 éve* férfiak részaránya. Számuk mintegy 6,1 millió, s közü­lük négymillió 970 ezer az aktív kereső, 123 ezerrel ke­vesebb, mint nyolc évvel ezelőtt. A változások követ­keztében száz dolgozóra M6 eltartott jut, nyolccal több, mint az elmúlt évtized kö­zepén. A felmérésből az is kitűnik, hogy az aktív ke­resők nemenkénti összetéte­le fokozatosan a nők javá­ra tolódik el. csökken a női munkavállalók száma. A ke­reskedelemben mérsékelten gyarapodott a foglalkoztatot­tak száma. A műszaki fog­lalkozásúak körében nem történt lényege* váltósé*. Mészgyártás A mikóházi Aranykalász # Mezőgazdasági Termelő- szövetkezet 500 négyzet- méter alapterületű tágas, vilá­gos gépműhelyében, csillagke­rekes rendsodrók rugóinak a gyártását, a kiskerttulajdonosok körében közkedvelt rotációs ka pák késeinek az élezését végzik az itt dolgozó termelőszövetke­zeti tagok. Képünkön: Badacso­nyi József esztergályos, munka közben. Fojtán felv. Nemzetközi Az idén kilenc nemzetközi rendezvény szerepel a Buda­pesti Nemzetközi Vásárköz­pont programjában. A sort az Utazás ’84 kiállítás nyitja meg március 16-án. Április 10—13. között három nemzet­közi szakkiállításnak, az Au­toservice ’84 gépjárműfenn­tartó, a Construma ’84 építő­ipari és a Securex ’84 mun-’ kávédéi mi bemutatóipa k ad otthont a vásárváros. A be­ruházási javak szakvásárára, a Tavaszi BNV-re május 23 —31. között kerül sor. A nagy­közönség érdeklődésére legin­kább számot tartó őszi BNV-t, a fogyasztási cikkek szakvásárát szeptember 14— 23. között rendezik meg. A MAT Miskolci Jár­0 műjavító Üzemében 1017 fizikai dolgozót foglalkoztatnak. Közülük 697-en szakmunkások, 187- en betanított, a többiek pe­dig segédmunkásként dolgoz­nak. Figyelemre méltó, hogy a szakmunkások közül 150- en munkájuk mellett kedve* éreztek a tanuláshoz, és egyéb szakmákban is képesítést szereztek. Leggyakoribb a hegesztő—lakatos, illetve * bognár—lakatos párosítás, az esztergályosok közül pedig néhányan ériének a lakatom szakmához is. Ugyanakkor Ismeret««, hogy. a járműjavító üzem munkaerőgondokkal küzd. Megkérdeztük: kihasznál­ják-e kellően azt az előnyt, hogy sok dolgozó avatottan el tud végezni többféle mun­kát is? Továbbá: hogyan ho­norálják azokat * jól kvali­fikált szakembereket, akik alkalmasak erre? Bárány Gyula személyzeti osztályvezető: — Természetesen élünk ezzel a lehetőséggel. Pontos számadatot nehezen tudnék mondani arról, mekkora ér­tékről van szó. A gyakorlat­ban ez nálunk úgy jelentke­zik, hogy egy csoport képes egy komplett feladatot meg­oldani. A lakatos tud hegesz­teni, s ha szükséges, ért a bognármunkához is. Tíz év­vel ezelőtt általában négy la­katos, két bognár és három hegesztő alkotott egy úgyne­vezett. komplexbrigádot. Szin­te képtelenség volt úgy szer­vezni a munkát, hogy min­dig mindenkinek legyen dol­ga. Ezért sok volt az állás­idő. A több szakmában való jártasság lehetővé teszi, hogy ilyen esetek ne fordul­janak elő. Szeretnénk, ha minél több univerzális szak­ember dolgozna. Ezért éven­te több alkalommal szerve­Szerényebb növekedés — döntő a minőség 600 millió közelében Az ágazat legeredményesebb üzeme Az vesdi AUTÓVILL mezőkö- gyáregységében az ulobbi években nem volt ok a panaszra: a termelési gra­fikon esztendőről esztendőre egyre magasabbra ívelt. A termelőalapok nagyarányú növekedése eredményeként ugrásszerűen növekedett az üzem teljesítménye. Néhány jellemző adat. Az ötödik öt­éves terv első évében még csak 150 millió forintnak megfelelő árut gyártott, a tervidőszak utolsó esztende­jében. vagyis 1980-ban már 480 millió forint volt. a gyár­egység termelési értéke. Há­rom évvel később, tehát 1983-ban újabb 100 millió fo­rint növekedésről adhattak számot. A dinamizmus természete­sen nem tarthat örökké, hi­szen a növekedésnek is van egy határa, ami függ a piac igényétől, a gyártott termék korszerűségétől és a rendel­kezésre álló termelőkapaci­tástól. Nincs megtorpanás — Tavaly már szerény termelésnövekedést tervez­tünk — mondja Szabó Fe­renc gyáregységi igazgató. — Eddig azért tűnt az AUTÓ- VtLL fejlődése látványosnak, mert a termékszerkezet kor­szerűsítése, valamint az új gyártmányok bevezelése so­rán szinte az egész gyáregy­ségben élenjáró, európai szín­vonalon álló technikát hono­sítottunk meg. ami azután magával hozta a termelé­kenység rohamos növekedé­sét is. Automata és félauto­mata gépek, berendezések egész sorát helyeztük üzem­be. amelyek megfelelő ga­ranciát jelentettek, hogy a Mezőkövesden készült autó­villamossági termékek, illet­ve alkatrészek felveszik a versenyt más, iparilag fej­lett országban gyártott ter­mékekkel. Döntő volt az is, hogy nemcsak a gépek, be­rendezések technikai színvo- mala volt magas, hanem x munkaszervezésben alkal­mazott módszereket is a kö­vetelményeknek megfelelően korszerűsítettük, amely meg­felelő alapul szolgált a mi­nőség további javítására, * nagyobb termelékenység el­érésére. — A látványosnak tűnő fejlődés jó néhány évig tar­tott. ám 1983-ban a koráb­binál lényegesen szerényebb terv alapján dolgoztak a gyáregységbe«. Vajon ez azt megtorpanás a termelés ­jelenti, hogy következett be ben? — A hatodik ötéves terv közepére gyáregységünk mind a termelésben, mind a technikában elérd egy elég­gé magas szintet. Vagyis si­került olyan világszínvona­lon álló autóvillamossági ter­mékeket — önindítókat, ge­nerátorokat, dinamókat s al­katrészeket — gyártanunk, amelyek teljes egészében megfelelnek a piac, a vásár­lók igényeinek. Tulajdonkép­pen elértünk egy optimális szintet a gyártandó termékek nagyságrendjét tekintve is, amit az igényeket alapul vé­ve. csupán egy-két százalék­kal célszerű növelni. Tehát a fejlődés nem állt meg a gyár­egységben, csupán a növeke­désben fogalmaztunk meg szerényebb célokat. Tavaly például már csak egyszázalé­kos termelésemelkedést ter­veztünk, de végül is mint­egy három százalékkal növel­tük az árutermelésünket, amelynek értéke 590 millió forint körül volt. Belső tartalékok — Tehát a korábbi évek mennyiségi növekedését fel­váltotta a minőség javításá­nak időszaka. — A hatékonyságot, a ter­melékenységet és a minőség fokozását állítjuk munkánk középpontjába — mondta vá­laszában Szabó Ferenc. — Ezt célozza az a törekvésünk is, amely a technika, tech­nológia állandó korszerűsíté­sére, a termelés gazdaságos­ságának növelésére irányul. Így teljesen érthető, hogy termékeink többsége magas műszaki paraméterekkel ren­delkezik, élvonalba tartozó gyártmányoknak számítanak — Tehát sikere* év volt 1963? — Mindenképpen annak könyveljük el. Annak el­lenére mondom ezt, hogy például az anyagellátás szín­vonala semmivel sem volt jobb az előző évinél. De meg­oldottuk ezeket a gondokat is, így nem következett be fennakadás a termelésben. Előrelépésnek tekintjük, hogy ez elmúlt esztendőben már löbb energiát, figyelmet for­díthattunk a belső tartalékok feltárására. Ennek tulajdoní­tom egyebek között, hogy az eredetileg előirányzott 7 szá­zalékos üzemanyag-megtaka­rítással szemben tíz százalé­kot meghaladó eredményt ér­tünk él az év végére, a füiö- olaj-felhasználást pedig több mint ötven. tonnával csök­kentettük. — Nincs munkahely gond nélkül. Mennyiben áll ez az AUTÖVILL-re? — Mi sem voltunk kivéte­lek. A növekedés magától ér­tetődően gondokkal, problé­mákkal is jár. Szerencsére, sok régi gondot, nehézsége* sikerült megoldanunk 1983- ban. Így többek között meg­duplázhattuk az alapanyag- tárolásra szolgáló r al; árte­rület ün két a gyáregység új telephelyén, s ugyanitt meg­kezdtük az öltöző-fürdő bő­vítését. Bízom benne, hogy az év közepére elfogadható szociális ellátást tudunk biz. tositani a gyáregység dolgo­zóinak. Lovas Lajos zünk speciális átképző, illet­ve továbbképző tanfolyamo­kat. Nagy az érdeklődés — minden évben 250-en vesz­nek részt házi tanfolyamain­kon. — Milyen anya&i előnyt je­lent a dolgozó számára, ha több szakmával rendelkezik? — Sajnos nem tudjuk kel­lően megfizetni ezeket az embereket — jegyzi meg Ku- bt Lajos személyzeti előadó. — A tanfolyam elvégzése titán csupán 50 fillérrel tud­juk a dolgozó órabérét emel­ni. Eleinte tehát van kü­lönbség a bérek között, de három-négy esztendő eltelté­vel a különbségek elmosód­nak. Szűkös bérfejlesztési le­hetőségeink is megkötik a ke­zünket, és sokszor a munka­társakkal is nehéz megértet­ni, hogy a kollégájuk sokol­dalú szakember, és azért ma­gasabb az órabére, mint a többieké. Véleményem sze­rint, az valóban nem volna helyes, ha valakinek csak azért adnánk több pénzt, mert papírja van több szak­máról is. Más a helyzet, ha ezeket a szakmákat gyakorol­ja az illető. Természetesen, a többletmunkát honorálni kell és honoráljuk is ... Az elhangzottakat élénk figyelemmel hallgatták a legilletékesebbek, hárman az univerzális szakemberek kö­zül. Már régóta itt dolgoz­nak, naponta járnak be vi­dékről. Saját tapasztalataikat adták közi«. Koré er Iái jot. Munkahe­lye : „VII a” osztály — ko­csijavító csarnok. A „Strom­feld Aurél” szocialista brigád vezetője, a pártalapszervezet titkára. — 1961 óta dolgozom a* üzemben — mondja. — Ere­detileg bognárnak tanultam. Már ftt végeztem ei a dana­kezelői tanfolyamot, később pedig letettem a lakatos szak­munkásvizsgát. Azért tanul­tam, mert más szakmákhoz is kedvet éreztem, és tapasz­talatból tudom, hogy itt meg­becsülik azokat az embere­ket. akiket több területen is tudnak foglalkoztatni. Az órabérem 31 forint. Kőszegi István. Munkahe­lye: „VII a” osztály, kocsi­javító részleg. Lakatos cso­portvezető, a „Dózsa György” szocialista brigád helvettei vezetője és szakszervezeti fő­bizalmi. — Kovács Lajoshoz ha­sonló utat jártam be én is — mondja. — Ugyanannyi éve dolgozom itt mint ö. asztalosként vettek fel az üzembe. Ügy gondoltam én is: nem árt, ha több dolog­hoz ért az ember. Ezért ta­nultam meg a hegesztő- és a lakatosszakmát is. Na­gyobb a vezetőnek a tekin­télye akkor, ha mindenben konkrét segítséget, tanácsot tud adni a keze alatt dol­gozó embereknek, ha ő ma­ga is el tud végezni bár­milyen munkát. 31 forint az em órabérem w. Horváth István. Munka­helye: VIII-as megmunkáló- üzem, szerszámjavitó mü - hely. — 1965-ben kerültem ide, lakatostanulónak — mond< - — Aztán indult egy gépke csőszerelő tanfolyam, amit szintén elvégeztem. Bevonu tam katonának, majd csala­dot alapítottam. Miután 1 szereltem, elmentem másho­vá dologzni, magasabb jöv delem reményében. Számítá­saim nem váltak valóra: gépkocsivezetőként ke vese bet keresten, mint itt. Visz- sza is jöttem nagyon barna - Akkor indult egy ívheges: . : tanfolyam, feliratkoztam és elvégeztem. Hajtott a tu­dásvágy. és véleményem Sp­rint, ahány szakma, annyi lehetőség a megélhetésre. Ér­nem vagyok elégedett a ke resetemmel, 23.50 forintos órabérért dolgozom. Tudom hogy a kocsijavító üzemben sokkal rosszabbak a körül mények, mint nálunk, de jobban is keresnek az em­berek. Szívesen étmennél: hozzájuk, de nem engednek, mert. a megmunkálóban in kevés a munkáskéz. Bárány Gyula, személyzeti osztályvezető: — Ismeretesek előttünk ezek a gondok. A feszültsé­get fokozza az is, hogy az új dolgozókat magas órabér­rel vesszük fel. Fura hely­zet ez, hiszen ha kevesen vagyunk, jóval több munka nehezedik a vállunkra. A járműjavító üzemek között a „C”-kategróiába tartozunk, tehát hiába dolgozunk ugyanúgy, vagy jobban, mint mások, alacsonyabb a beso­rolás. Tulajdonképpen egyet­len szerencsénk az. hogy utazási kedvezményeket tu­dunk adni. ami vonzóbbá le­heti üzemünket. Dcvald Hedvig Egy ember - több szakma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom