Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-28 / 49. szám

1984. február 28., kedd 6SZAK-MAGYARORSZÁG 5 Átszervezés után a város és környéke Párbaj vagy vetélkedő? Alig félszáz napi járóföld- re hagytuk magunk mögött a Járásokat, a több száz. éves együltjárás után érthetően nem sikerült még leszoknunk róla, hogy Járást emleges­sünk, de az ítélet, járás sza­vunk ügyében mar megho­zatott. Hogy mikor tűnik el a magyar nyelv egymillió körüli szókészletéből ez a több száz esztendős kifeje­zés, azt egyelőre éppen olyan nehéz dolog lenne megmon­dani, mint azt, hogy a járá­sok örökségével sáfárkodó vonzáskörzeteknek majdan ki kerül-e a közigazgatási re­formot tervezőinek vala- m ennyi elképzelését valóra váltania. Most, két hónap múltán még minden bizonytalan. A perpetuum mobile az első lö­kést megkapta, hiszen az új rendszer élni, mozogni kez­dett, s egyelőre mozgásban is van, ám két. hónap múl­tán még nem tudni, hogy a mozgás a kezdeti energiából adódik-e, vagy a szerkezet vajóban képei,s az önálló mű­ködésre. Alihoz, hogy ez ki­derüljön, hosszú hónapokra, «öt évekre, talán évtizedek­re lesz szükség, bár az érde­keli felek szempontjából ez egyelőre lényegtelen. Az ér­dekeltek, mi, akik lépten- nyonton kapcsolatba kerü­lünk az átszervezett tanácsi apparátus dolgozóival, csak arra vagyunk kíváncsiak mindezekből, működik-e leg­alább úgy az új szerkezet, mint a régi. Ha igen, akkor a finomításokat apránként, észrevétlenül el lehet rajta majd végezni, A kérdés, bizonytalanság tálán azokban az emberekben « legnagyobb, akiknek » meg­változott1 munkát végezniük kell. Kazsimérszki Ferenccel, Sátoraljaújhely város tanács­elnökével beszélgettünk a' minap. Alig egy esztendeje kívülről, termelő vállalattól került az elnöki székbe, ezért tudja talán jobban érzékel­ni' az új rendszer adta vál­tozásokat. A hajdani járás tisztviselői közül jópúran jöttek az átszervezés után a Városi tanácshoz, s velük kapcsolatban alighanem jo­gosak az elnök szavai, mi­szerint egyik napról a má­sikra nem könnyű megbarát­kozniuk a gondolattal: ezen­túl nem a magas hivatal ha­talmi pozíciójából, hanem az egyenrangú társ helyzetéből kell kapcsolatot tartaniuk a Város vonzáskörzetéhez lottó­zó településekkel, legyen az bar csak töredéke méretei­ben az utóbbi időbem mind markánsabb fejlődésnek in­dult Űjhelynek. Másfelől tanulni kell az új helyzetből adódó helyes szemléletet, viselkedést, a vá­ros tanácsi apparátusa dol­gozóinak is. hiszen ők eled­dig csak városuk gondjával kellett, hogy foglalkozzanak, most, hogy Sátoraljaújhely fejlesztésekor immár figye­lembe kell majd venni a környék településein lakó emberek erdekeit is, minden bizonnyal engedni kénytele­nek majd lokálpatriotizmu­sukból, egy nagyobb közös­ség érdekeinek javára. Mindezek pedig olyan szemmel látható dolgokban öltenek majd testet, mint a sátoraljaújhelyi egészségügyi központ fejlesztése, rekonst­rukciója. amely több tízezer ember érdekeit Szolgálja, ám amely munkák elvégzése a célszerűség okán, a városon belül kell, hogy történjen. De ugyanígy nemcsalt a város­lakók gyermekei, hanem egy egész terület iskolásai veszik igénybe azokat az oktatási, művelődési intézményeket, amelyek megint csak a vá­roson belül dolgoznak, ha­sonlóképpen a kereskedelmi hálózat szaküzletei. és a pél­dákat még lehetne sorolni. Hiszen a Magashegyen nem­régiben üzembe helyezett té­véerősítő berendezések is az egész Hegyköz vételi lehető­ségeit Javítják, és Füzéren vagy éppen Pál házán is érezni lehet majd, ha né­hány év múlva valóban elkészül a tervezett sátor­aljaújhelyi telefonközpont. Persze, jó szándékkal vitn kikövezve a pokolba vezető út is, így aztán megeshet, a legjobb akarat ellenére sem sikerül valamennyi érdekelt­nek felismerni, hogy az együttműködés, a megválto­zóit minőségű együttműkö­dés egyformán szolgálja a ja­vát mindenkinek. A Pálházi nagyközségi Közös Tanács el­nöke, Palágyi Ernő, ha szó szerint nem is mondta, de él­het a gyanúperrel, hogy a volt járásiaknak nem megy majd egyik napról a másik­ra ez az újfajta „együtlmű- ködősdi”. Talán érthető is a taináskodásu, hiszen huszonöt hivatali éve alatt sokmindent tapasztalhatott, ezért láthat­ja gyanakvása jogos igazolá­sát. abban az ajánlásban, amelyet a minap kapott Pát- háza Üjhelytől. valamilyen nyilvánvaló ügyben, s amely — úgy érzi —, végre meg­szerzett függetlenségükön kí­sérel meg máris csorbát ej­teni. És nehezen veszi tudo­másul azt is, hogy a megye által kért jelentés másolatá­ból miért kér a város Is egy példányt. Talán fölöslegesen, talán nem, mindenesetre az újhelyi tanácselnöknek mos­tanság nehéz dolga lehet, hi­szen úgyszólván személyekre kiterjedő elképzelésekkel kell rendelkeznie a vonzáskörze­tet érintő terveket illetően. Lym. ami Pálházán már sok, az az ellenkező irány­ban, mondjuk Karcsún, ta­lán kevés is lehet. György Károly, az itteni nagyközségi közÖ6 tanács elnöke például egyenesen igényli az Üjhely- röl érkező segítséget. Mint mondja, a járások idején fe­lelős, érdemi munkát, éppen a járások miatt keveset vé­geztek, végezhettek, most hát érthetően bizonytalan a tol­lat tartó, ilyen vagy olyan ügyben felelősen intézkedő tisztviselő keze. Lehetnek ezzel másutt is ugyanígy, ezért született a döntés Sátoraljaújhelyen, hogy a hét egyes napjain más-más irányba mikrobusz viszi a vonzáskörzet telepü­léseire a tanácsi a.lcat, segítse­nek, ahol szükség van rá, hogy minél gördülékenyebb legyen az átállás. És ott van­nak a községi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak ülé­sén, s meghívják a városi tanács üléseire is azoknak az érdekelt községeknek a kép­viselőit, akik véleményére a területet érintő döntések meg­hozatalához szükség van.. Mindez nemcsak a terület, ▼agy vonzáskörzet összehan­goltabb fejlődését szolgálja majd, de talán segít majd meggyőzni a ma még kétke­dőket, hogy a járások nélkü­li településfejlesztés valóban egyformán kezeli a falut és a várost. Pusztán méreténél fogva egyik sem élvez ked­vezőbb halyaetet a másiknál, és minél messzebb hagy­juk magunk mögött a járáso­kat, annál több, a pálházi el­nökhöz hasonló ember bizo­nyosodik meg róla, hogy az új területfejlesztési elképze­lések egyformán szolgálják minden ott élő ember érde­keit, s a települések között egykor folyó élet-halál pár­baj helyét olyan vetélkedő veszi át, amelynek ezentúl csak nyertesei lehetnek. Csendes Csaba Vidéki és városi tapasztalatok IS legfontosabb a kötődés Milyen a fiatalok kötődé­se a lakóhelyhez? Hogyan értékelhető és válöjábun mit foglal mugúbun a lakóterü­leti érdekvédelmi munka? Mi a különbség a vidéki es a nagyvárosi lakóterület if­júsági , munkája között? Ilyen és ehhez hasonló kér­dések hangoztak el a közel­múltban azon az. ülésen, amelyen a KISZ Borsód me­gyei Bizottságának tagjai a lakóhelyi ifjúságmozgulmi munka tapasztalatairól ta­nácskoztak. Es nem csupán kérdések, hanem számos ja­vaslat, hasznosnak mutal ko­zó ötlet is szóba jött a téma taglalásakor. Mert hisz va- 'ójában ez volt a cél, Ugyan­is a lakóterületi ifjúsági munka fejlesztése, sói nem túlzás, megteremtése érdeké­ben még jócskán akad ten­nivalójuk a fiataloknak. A lakóhelyi ifjúsácmozgal- mi munkát alapvetően be­folyásolják azok a gazdasá­gi. társadalmi és közigazga­tási átalakulások, amelyek az elmúlt két évtizedben történtek és történnek nap­jainkban is Ezek hutása­ként megyénkben fokozód­tak a színvonalbeli különb­ségek a települések közüli. Különösen azokon a terüle­teken, amelyeket nem jel­lemez az Iparosítás es ked­vezőtlen feltételei vannak a mezőgazdaságnak Is. A vá­rosuk fejlődésétől elmarad­lak a székhelyközségek, ez utóbbiaktól pedig a társ­községek döntő többsége. Sok helyen még az alapel­látással is gondok vannak. A falusi életkörülmények javulása ellenére tovább tart a lakosság, különösen a fia­talok elvándorlása a váro­sokba, nagyközségekbe. Igaz, akik megmaradnak a közsé­gekben, erősen kötődnek a lakóhelyhez. Ezeken a terü­leteken nem okoz gondot a lakóterületi ifjúsági munka, másutt viszont annál in­kább. Számos kistelepülés­ről járnak el a környező Ipari létesítményekbe, egyéb mun­kahelyekre a fiatalok, akik­nek nagy része a munkahe­lyi ifjúsági szervezetben vál­lal műn kát. Így van ez a tanülóiijúság koreben hu E/.ek negatív hatással van­nak a lakóterületi K.1SZ- munkára, hiszen a fiatalok találkozóinak megszervezése már önmagában gondot je­lent az elfoglaltságok miatt. Nem beszélve arról, ilyen körülmények között valóság­gal lehetetlen tartalmas munkát végezni. Különösen nem a váro­sukban. Számos lakótelepen az alapvető feltételek is hiá­nyoznak a területi munka kialakításához. Nincs például elegendő, több célra haszno­sítható művelődési intéz­mény, s ha van is, túlságo­san távol az otthonoktól. El­enyésző a száma azoknak b létesítményeknek, amelyek a speciálisan klubszerű életre alkalmasuk, kevés a száma a sportlétesítményeknek. Pe­dig a lakótelepi Ifjúsági munka megteremtéséhez nagy segítséget jelentene a tömegsport, és az ehhez szükséges feltételek helybeni megtermtése. Megyénkben megkezdődött a lakóhelyi ifjúsági aktíva- csoportok szervezése, eme­Láthatatlan kórokozó: a zaj a hallásnak már ilyen ke»« dődő gyengüléséi, is kimutat­hatjuk. Ä vizsgálat úgy megy végbe, hogy az audio- méternek nevezett műszer­rel, amellyel különböző rez­gésszáméi hangokat hoznak létre, megállapítják ‘ a hal­lásküszöböt, vagyis azt a legkisebb hangerősséget, amelyet a fül még hallani képes. A zaj, mégha azonos erős-' ségű is, nem minden ember hallását rontja egyformánk Egyéni különbségek előfor­dulnak. Vannak érzékeny fülű emberek, akiknek a hallása hamarabb kezd gyengülni, de ha a zaj hosz- szú ideig hat a fülre, egy idő múltán kivétel nélkül mindenkié gyengülni fog. Képünkön egy íémmeg- munkáló üzem, amely a zaj szempontjából veszélyes munkahely. Az ipari forradalom előtt a zajnak kevés szerepe volt az emberiség életében. Tar- tósabb zajhatásnak csak a kézművesek voltak kitéve. Az ipari forradalommal je­lentős 1 változás történt. A gőzgépeknek a feltalálása után a zaj mind nagyobbá és általánosabbá vált. Ez odáig vezetett, hogy a ma embere az utcán, a munka­helyen és otthon egyaránt életének nagy részét zajbon tölti. A zaj az emberi élet­nek szerves részévé, sót egészségünket veszélyeztető tényezővé vált. A hirtelen nagy zaj, pél­dául ágyúlövés vagy robba­nás legtöbbször átmeneti sü­ketséget okoz, de hamaro­san visszatér a rendes hal­lás. Előfordulhat azonban, hogy ilyenkor megreped a dobhártya, vagy a belső föl károsodik, de az ilyen bal­eset viszonylag ritka. A gya­kori hallásromlásnak nem ez az oka, hanem az embe­reket érő, az előbbinél gyen­gébb, de tartós zaj. A munkások az üzemben őket érő állandó zajra rend­szerint csak akkor figyelnek lel, amikor először lépnek be a munkahelyre, vagy még csak rövid ideje dol­goznak ott. Később a zaj ,.észrevehetetlenné” válik, kevésbé zavarja őket. mert látszólag hozzászoknak eh­hez az állandó Ingerhez. Az átlagos üzemi zaj teljes sü­ketséget ritkán okoz, ezért szerepét sokan alábecsülik. Pedig az igazi veszélyt ép­pen ez jelenti. A hallásnak zaj előidézte romlása eleinte olyan enyhe, hogy sokan észre sem ve­szik. Műszeres hallásvizsgá­lattal, az úgynevezett audio- metriai vizsgálattal azonban Poloniai hívogató Lengyel napok Miskolcon Az IBUSZ miskolci irodá­jának kirakatát napok óta ősi lengyel városok, szépsé­ges lengyel tájak fotót dí­szítik. Ha valakit a szép él­ményt kínáló lengyel utak, sajátos hangulatú városok, Iveknek az a célja, hogy ösz­tönözzék a lakóhelyi kiskö­zösségek kialakítását. Lenin- városban és a Sajószentpé- t»sri Üveggyárban már mű­ködnek. létük igazolja, hogy a fiatalok igénylik a közös­ségi életet. A kezdeménye­zés bevált a gyakorlatban. Továbbfejlesztése viszont alaposabban átgondolt prog­ramokat, nagyobb fantáziát igényel, nehogy sablonossá, formálissá váljon működése. A lakóterületi KlSZ-szer- vezetek tevekenysege minő­ségileg eltér a munkahelyi es tanintézeti mozgalmi mun­kától. Kizárólag a tagok sza­bad Idejére építhetnek, te­hát a munka jórészt a sza­bad idő hasznos eltöltésére irányul, Gazdasági tevé­kenységét a településfejlesz- lési tervek megvalósításáért szervezett társadalmi munka jellemzi, Ez azonban csak akkor sikeres, ha a szerve­zők és a fiatalok közvetlenül is érdekeltek a vállalások­ban, Meg kell találni azokat a formákat, amelyek vonzó­vá teszik a lakóterületeken élő fiatalok számára ezt u fajta mozgalmi munkát. Es ez a feladat: az egy lakó­helyen élő fiatalok kapcso­latainak kialakítása, a kö­zösségi élet megteremtése, az ifiúséet szövetségre vár. M. M. tájak érdekelnek, az irodá­ban bőséggel kaphat tájé­koztatást: a prospektusok sokasága érkezett hozzánk a Lengyel Idegenforgalmi Tá­jékoztató Központ kiadásá­ban, túlnyomórészt magyar nyelven. Számos lengyel vá­rosról, tájegységről, utazási tudnivalókról. A tapasztala­tok szerint Lengyelország­ban persze szinten megkap­hatok ezek a magyar nyel­vű tájékoztatók. iZavarba jönnénk, ha valaki hazánk bármely utazási irodájában lengyel nyelvű tájékoztatót kérne országunk valamely nevezetességéről.) Ismeretes ugyan, hogy a lengyel néppel kapcsolatunk olyan ősi, mint amennyire baráti, úgy tűnik viszont, hogy ezt a kapcsolatot is lehet mélyíteni, szélesíteni. Ezt a célt szolgálja, ha csu­pán a mi szűkebb környe­zetünkben is, a tegnap meg­nyílt lengyel—magyar ide­genforgalmi és vendéglátó napok rendezvénysorozata. Az IBUSZ miskolci irodójá­A MÁV Miskolci Jármű­javító Üzemének szocialista brigádvezetői az év elején tartott tanácskozásukon ha­tározták el, hogy az idén két kommunista műszakot árta­nak. Az első szombat bevéte­lét a? üzemi dolgozók lakás­építésének támogatására szán- ték — kamatmentes kölcsön formájában A múlt szombaton több mint hétszáz dolgozó jelent meg munkahelyén. A vasúti ban Nagy László igazgató köszöntötte a megnyitó ven­dégeit, köztük Andrzej Sie- rakowskit, az ORBIS krak­kói igazgatóját, Zbigniew Janiecet, az iroda tarnowi igazgatóját, A lengyel-napo­kat a krakkói igazgató nyi­totta meg, aki elmondta, hogy mindig nagyon szíve­sen jönnek Magyarországra, minden ide vezető út nép­szerű, szeretné viszont, ha most egy hét alatt ismét megnyernének néhány em­bert a lengyelországi utak­ra. Méghozzá most a len­gyel konyhával szeretnének hívogatni. A lengyel konyháról pe­dig ezen a héten Miskolc több vendéglőjében is Ízelí­tőt kaphatunk. Balázs Ber­talan, a Miskolci Vendég­látóipari Vállalat igazgató- helyettese mondta el, hogy lengyel ételek kaphatók ma, kedden az Aranycsillagban, szerdán a Tokaj étteremben, csütörtökön a Magyaros ét­teremben, pénteken pedig a Park motelben. teherkocsi-javítók mindkét részlegében dolgoztak; mint­egy 2500 munkaórát teljesí­tetlek. A gyárrészleg telje­sítménye is meghaladta az 1000 órát. Természetesen részt vettek a kommunista műsza­kon a kiszolgálók, az admi­nisztrációban dolgozók, a mű­szakiak és az igazgatási al­kalmazottak is. Közülük töb­ben gyártási és szerszámké- szitési munkát — is — véJ geziek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom