Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-25 / 47. szám
1984. február 25., szombaí * W i Eks ■ '»Vsí-Ui.,,.,, .' íj: : ■!,-•« ■ zerek közt kör '■‘f ona Míg bent a házak közötti utcákon fel-íelbukkan a nap, s meleg öleléssel a szívekben a tavaszt ébreszti, a városon kívül hóapó xzakállát újra megrázta. Fehérbe öltözött csend honol. Komlóstető, Ásító-dűlő. Kévét régen a kövesdi, xwomolyai, bogácsi, Diósgyőrben munkát vállalókról kapta, kik heti bérükkel zsebükben, szalonnával, kenyérrel tarisznyájukban, hazafelé mentükben itt megálltak, hogy kipihenjék, kialudjék fáradalmaikat. Ásító-dűlő, ma is pihenőhelyül szolgál sok dolgos, kertet szerető, kerttel bánni tudó embernek. Az út mentén kerítések: pirosak, zöldek, kékek. A kertekben házak: kicsik és nagyok. Látszik: szorgos emberek kétkezi munkája. Hétvégére, megnyugvásra. Évelő virágok, bokrok, gyümölcsfák és szőlő. Szőlő mindenhol. Ez utóbbi régóta. Sőt, régen a hegyaljai borhoz hasonlót tudlak termelni. Nem ismerték akkor az emberek a fcsztharmatot, peronoszpó- rát. A gyárak lehelte kéndioxid a levegőben védte, óvta a tőkét a betegségektől. Szabó András kertje ékszerek közt a korona. Elöl havas - örökzöldek, zúzma- rás cseresznyefák. Fákon madáretetők. Természet imádata és féltése, csodál- nivaló. A ház melletti, nyáron romantikus-illatos lila akác most kopasz. Csupasz testéről lóg a termése zöldesbarnón a lóid leié. A ház mögött kert végéig százötvennél több szőlőtőke, tőkék közt a sorban cukkini a hóban. Hogy mit jelent a kert Szabó Andrásnak? Azt tudom róla, hogy nyugalmazott kertészmérnök, kertbarát és társadalmi munkában ő a Hazafias Népfront keretén belül működő Kertbarátok és Kistenyésztők társadalmi szövetségének megyei elnöke. És mit jelent neki ez a kert? — Nekem ez az életem, a lelkem. Tíz évvel ezelőtti autóbalesetem után a töke mellett tanultam meg állni, járni. Ahogy a szőlő kapaszkodik a kordon kihúzott drót jába, úgy tud tam én lépésről lépésre ha ladni, le a kert végébe. A növekvő, fejlődő szőlővel erősödtem én is napról napra, találtam hitet magamban, kertem bezárt kapuja mögött. Mindennap kijövök. Megetetem a kutyámat, „megitatom” magamat — űzi el tréfával a szomorú napok emlékét Bandi bácsi. — Kezdem kinőni a 553 négyszögölt. A gyümölcs fák csak egymáson össze oltva férnek el. Van zöldség is és persze szőlő. — Mint minden szőlősgazda, én is büszke vagyok a boromra. Zöme rizlingszilváni. Bőven termő, korán érő, cukros fajta. Ha jó a termés, jó bor lesz belőle. Vendéglátónk saját recept szerint készített melegített borral kínál. Van benne kevés cukor, fahéj, szegfűszeg és bors, valamint csípős paprika. Ettől lesz rafinált és borzasztóan tüzes. Hideg ellen, nátha ellen, vendégvárónak egyaránt ajánlja. Én is állíthatom: csuda iá,' joí Balogh Andrea ESZAK-MAGYAKOCSZ&G ? ' topp LAJOS Madárvers Le«key születésnapján Fent egyre hull a hó földfehér és égfekete világ-negatív a névtelen-élettelen homályból a tiszta kép előhívható? part valahol van-e még ahonnét a túloldalra átível a híd? kifeszített szárnyak váza rajz-árnyék az égen madarak szállónak a légben föl-le-főil kormos kőkoJonc a irap alatta a Ivóid sarlója megvillan fehéren csont és rög a szó ég felett föld alatt út valahol visz-e még? háromölnyi mély a csönd meg sem moccanó sav-marta megsemmisülésben fénytelen lemez a présben dermedt töredék kffeszült érintetlen patyolat-vászna a telnek ki ír rá ki fest rá képet? eltévedt dalnak ki tapos már ösvényt? a füst kanyargó ének az égen rajz-ámyék kiterjesztett szárnyú madár-alak Fent egyre Ixifl a Ivó Eophsórfcóof rfttó. Lenker Lottó« grafikái« A tenger csendje Egy emlekícialTftós nriTKTrg felkavaró, megrázó élmény, s különösen az, ha a jótékony idő még nem borította fátylát emlékeinkre. Mi még nagyon is hajlamosak vagyunk személyes emlékeinket vinni a lapokra, hiszen alkotójuk köztünk járt, beszélgettünk, olykor vitatkoztunk vele. Túl közeli még a megmásíthatatlan ahhoz, hogy Len- key Zoltán életműve végleges „ítélettel” kapjon helyet a magyar képzőművészet történetében, a magyar grafika értékelésében. Amit bizonyosan tudunk, tudhatunk, ez a kiálltás tisztelgés az előtt a művész előtt, aki pályája első lépésedtől úgy akart, s úgy tudott termi a magyar grafikáért, hogy Miskolc grafikai-műhely rangját erősítette. S ha így van, akkor az is igaz, ilyen szerepet csali az vállalhat, aki nemcsak mesterségének birtokában van, hanem akinek mondaná való ja is ua» ^rámánkra. Ecnkey Zortármate volt mondanivalója az életről, amelyhez hozzátartozik a halál is. Elválaszthatatlanul. Az életről és a halálról csak az embernek van tudomása — így hát az emberről volt mondanivalója. Akkor is, ha a tenger madarát, a sirályt rajzolta, akkor is, amikor magányos lovai száguldtak a mezőn __ És persz* r ajzolta az embert is, néhány szál^ kás vonalba sűrítve iszonytató drámákat, melyeket azért feloldott olykor, hiszen a derű nem vott idegen tőle. így, együtt még sohasem vottafc ezek az atkötások, így, együtt még sohasem mérhettük fel; mekkora életművet hagyott maga után a művész. Az emléke előtti tisztelgés mellett ez a szembesülés még a megrázó. Önvizsgálatra késztet,' akar a tenger csendje.™! ___________ M J D e őbelőle annyira hiányzott az öntudat, hogy leugrott a szekérről, és felkötötte a nyulak bocskorát, vagyis hát olyan sebesen szaladt a pusztán, hogy azt hitte volna az ember, kopók sem érik utol. A lovasok bezzeg, amikor meglátták azt a gyanús pógárt, ahogy a sztyeppen nyargal, utánavágtattak, és mindjárt be is érték egy kis őrhalomnál. Én szép nyugodtan leszálltam a szekérről, lenyeltem minden árulkodó papirost, és vártam, hogy s mint lesz tovább. Csak azt láttam, hogy nagyon keveset beszeltek vele, aztán mind szorosan körülvették, oszt ke- résztbe-hosszába vagdosni kezdték a kardjukkal. Ö a földre rogyott, azok meg végigkutattáik a zsebeit, egy darabig ott tébiáboltak körülötte, aztán megint lóra ültek, és — nyargalvást vissza énhozzám. Látom, ennek fele se tréfa, ideje volna kereket oldani, de nincs mit tenni — hát várok. Odavágtatnak. Elöl a bandavezér, Fomin nevezetű. Az a veres szakálla csupa gubanc, a fizimiskája poros, az egész ember akár a vadállat, csak úgy meregeti a szemét. — Te vagy az a Bogatirjov, az elnök? — Én. — Izentem én neked, hogy hagyd ott az elnökséget? — Hallottam róla ... — Akkor mér nem hagyod ott?! Ilyen gyalázatos kérdésekkel faggatott, de nem matatta, hogy haragszik. Kétségbeestem, mert láttam, hogy ettől a kompániától sehogj' se menekülök ép bőrrel. — Azért nem — feleltem nyíltan —, mert én szilárdan állóik a szovjethatalom platformján, minden programot hajszálpontosan végrehajtok, és engem erről a platformról semmiképp se löktök le!... Ocsmánv szavakkal böcsmölt, egy nagy korbáccsal ézilajul ráhúzott á fejemre. Jókora hurka támadt, keresztbe az egész homlokomon, akkora, mint egy érett ugorka, améket magnak hagynak meg a fehércselédek. Nagyon fájt... Ezt a hurkát nyomkodtam az ujjaimmal, és azt ftnondtam nekik: — Nagyon csúnyán viselkedtek, akár a vadállatok, mert hiányzik belőletek az öntudat, de én végigharcoltam a polgárháborút, és kíméletlenül pusztítottam a magatokfajta vrangeleket, két érdemrendet, is kaptam a szovjethatalomtól, ti meg rusnya kiis férgek Vagytok a szememben, a színeteket sem akarom látni! Erre háromszor is nekem nyargalt, agyon akart ta- Jostatni a lovával, korbáccsal is ütött-vert', de én rendíthetetlenül álltam a talpamon, akár a mi egész prolelárhatalmunk, csak hát a ló csúnyán megrúgta a térgyemet, a fülem meg cudarul zúgott, ahogy így többször is nekem jött. — Indulj előre! Odahajtottak a kis őrhalomhoz, amék mellett Térbe fagyva feíküdt az én Nyikonom. Egy lovas leszállt a nyeregből, és hassal felfelé fordította. — Nézd meg jól — mondja nekem —, téged is mingy an így kikészítünk, mint a titkárodat, ha nem tagadod meg a szovjethatalmat! Nyikon nadrágja meg a lábravalója le vott húzva, é* az egész nemi szervezete karddal istentelenül összevissza kaszabolva. Borzasztó volt nekem nézni ezt a gyalázatot, elfordultam hát, Fomin meg rám acsarkodóit : 4 , — Csak ne fintorogj! Téged pontosan így elintézünk, és mind a négy sarkán felgyújtjuk azt a megátalkodott kommunista faludat, hogy fényes lánggal égjen! Énnálam könnyen áll a szó, ezt már nem tudtam elviselni, nagyon keményen feleltem hát nekik: — Nem bánom, ha én magam elpusztulok is. de ami a falunkat illeti, az nem az egyetlen, rajta kívül még ezernél is több van egész Oroszországban! Elővettem a dohányzacskót, tüzet csiholtam, rágyújtottam. Fomin pedig megrántotta a kantárszárat, fe- lám indította a lovát, és azt mondta: — Adj egy kis dohányt, pajtás! Neked van miből rágyújtani, de mi már második hete csak lóganét szívunk nyomorúságunkban. Cserébe nem kaszabolunk összevissza, hanem csak agyonvágunk, mint valami becsületes csatában, oszt megizenjük a családodnak, hogy vigyenek, temessenek el... De add szaporán, mert az idő sürget! Én meg ahogy tartom a zacskót a kezemben, egészen elkeseredtem: roppant bántott, hogy azt a dohányt, ami az én kertemben termett, meg a jó szagú somkórót, amit szovjet, föld dédelgetett, ilyen gonosz élősködők fogják szívni. Rajok néztem, azok meg mind rettentően megijedtek, hogy szétszórom a dohányt a szélbe. Fomin lenyúlt a nyeregből a zacskóért; mindjárt remegni kezdett a kézé. De ón pontosan úgy is cselekedtem: szétszórtam a dohányt a levegőbe, és azt mondtam: — öljetelk meg, ha egymás közt így határoltok. Akkor én kozák kardtól halok meg, ti pedig, jómadarak, okvetlenül laitgemeo fogtok lógná — egykufcy*! Erre teljes hidegvérrel ütní-vágni kezdtek, úgyhogy lerogytam az anya földre. Fomin pisztollyal kétszer belém durrant ott, keresztüllőtte a mejjeroet meg az egyik lábomat, de akkor hirtelen aat hallottam az or-j szágút felől: aijju, zijju! __ K ör-ültünk úgy zúgtak a golyók, mintha zörgött voé- na valaki a dudva közt. Az én gyilkosaim kaptak magokat, és elsaeleltek. Látom, jön a sztanyicabeb rendőrség — csak úgy porzik az országút! Örömömben hirtelen felugrottam, szaladtam vagy tizenöt ölet, de a szemein elborította a vér, és a Iá bőm alól kigurutt a fold. Emlétaszek, azt kiáltottam: — Testvérek, elvtársak, ne haggyatok elpusztulni! És elsötétült előttem a világ__ K ét hónapig úgy feküdtem, mint egy tuskó, az eszméletemet elvesztettem, a nyelvem megbénult. Amikor magamhoz tértem — püff neki! —, hiányzott a bal láborn. levágták, mert elüszkösödött__ A hogy hazamegyek a körzeti kórházból, és mankóval ott sántikálok a ház külső padkájánál, belovagol az udvarba a sztanyica katonai biztosa, és köszönés nélkül vallatóra fog: — Miért nevezted ki magad a forradalmi katonai tanács elnökének, és mért kiáltottad ki a köztársaságot a faluban? Hisz tudod, hogy nekünk egy köztársaságunk van! Hát mi okból vezettél itt be autonómiát?! ... Hát én erre csak azt feleltem, de nagyon komolyan: — Kérem, elvtárs, ne fontoskodjon itt. Ami pedig a köztársaságot illeti, meg tudom magyarázni: a banda miatt volt rá szükség, de most, békés körülmények közt, már csak Topcsanszk falu a neve. De ne felejtse el: ha azok a fehér szörnyetegéle meg egyéb bitangok megint támadást indítanak a szovjethatalom ellen, akkor mi minden faluból erős várat meg köztársaságot tudunk ám csinálni, az öregeket meg a si- hedereket lóra ültetjük, és én, ha elvesztettem is a fél lábomat. kategorikusan elsőnek indulóié, hogy a véremet ontsam! Nem volt erre egy szava sem, hogy visszavágjon, így hát. nagyon keményen megszorította a kezemet, és ellovagolt azon az úton, améken jött... Makai Imre fordítás* j
