Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

1984. január 8., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Hiányzik a hó. (Bár © hullana, mire ez a dolgozalocska megje­lenik.) Hiányzik, és így ta­karó nélkül nagyon is lát­szik' a szemék Itt, az ország- híres Zsűri üdülőtelepén, az út menti — nem mind­egy az sem: a 3-as számú, nemzetközi út menti — a ká­ros szélében. Mindenféle szemé thai mok emelkednek, mik az üdülöházakból kike­rülnek, márpedig elég sok minden kikerül, mivel a szép házakban tavasztól őszig lakni lehet. Laknak is. Nem kis pénzért készül­tek el ezek a házak, sőt Ké­szülnek-épülnek most is. újabb és újabb utcasorokat alakítva. hiszen jelenleg egy-egy lelek áraként száz­ezer forintokat emlegetnek, mármint hogy ennyi a hi­vatalos árúk, pedig futbal­lozni nemigen lehet rajtuk. A szeméttel, a hulladék­kal viszont az itt élők-üdü- lők nem tudnak mit kezde­ni. Néhányon összegyűjtik a fólia zsákokba, elfuvarozzák Miskolcra. Egerbe, Füzes­abonyba, Debrecenbe, ki hol lakik éppen, ugyancsak né- hányan talán már útközben kihajítják, a többség viszont az egyszerűbb megoldást vá­lasztja: kigórja az akácos­ba. Ha meg már valahová egy kupacnyit öntöttek, ott gyűlik, gyülemlik. De hát mit kezdjenek mégis az itteniek a szeméttel? Hová vigyék? Lehetséges, úgy gondolták, sőt talán még most is úgy gondolják, hogy a pénzü­kért. mit a telekért adtak, meg a bizalmukért, hogy ide építkeztek: gondoskodva lesz a szemét intézményes elszállításáról is. Az ember könnyen elhiszi az ilyen egyszerűnek, logikusnak tű­nő eszmefuttatást, különös tekintettel a rangos Zsófi­ra, a környezetvédelmi tör­vényre, egészségügyi intel­mekre, miegymásokra. Egye­r lőre viszont csupán egy he­venyészett tábla szúratottaz egyik szemétkupac melié. közölve, hogy ide tilos le­rakni a hulladékot. Kicsinyég arrább kezdő­dik az a terület, amelyen nincsenek ilyen tiltó táblák Nem kellenek. Vannak el­lenben megfelelő szeméttá­rolók. melyeket megfelelő időnként elvisznek kiüríte­nek. szóval adott az intéz- mén vés szemétszá Uítás. Ügyannyira ügyelnek a rendre, hogy ebben az év­ben újabb konténereket he­lyeznek majd el eme terü­let bizonyos részein, hogy senki ne mondhassa: • nem tudom hová tenni a hulla­dékot. A szemétkupacos akácostól tényleg csupán ki­csivel arrább kezdődik ez a terület, tulajdonképp néhány lépésnyire. Csak egy pata­kocskán kell átmenni. A határon 1 Bizony, a határon, már­mint a vármegyehatáron, ez meg mindjárt mindent meg­magyaráz. Mert a szemét­kupacos akácosnál a Zsóri üdülőtelep egy része, most is épülő része már a szom­széd megyéhez, Heveshez tartozik, a közeli község, Szihalom közigazgatási ha­tárához, területéhez, emitt meg ugye, Borsod létezik. A város Mezőkövesd már megoldotta, megszervezte a szemétszállítást, a túlolda­lon még nem szervezték meg. Mi sem egyszerűbb — vélhetnők —. hiszen csak át kell menni ama patakocs­kán a borsodi oldalról a he­vesire a szemétszállító ko­csinak, ott is elvégzi a mun­káját, jön vissza. Bizonyos térítés ellenében. Hm. A járási határok most már megszűntek, Szihalom valamelyest Kövesd vonzás- körzetéhez is tartozik — ha úgy vesszük, ugye — ezer évnél idősebb vármegye- rendszerünk viszont sziláid. Győrffy György István ki­rály és műve című könyvé­ben olvasható: „A Könyves Kálmán alatt tartót! tarcali törvényhozó zsinat végzése (36§) foglalkozott azzal, hogy ha a király vagy a herceg utazásakor a megye területére lép és,az akkor kapott megyei hadimén megdöglik, vagy megsérül, milyen kártalanítás jár érle urának.” Arról van szó, hogy az ilyen magas rangú urak utazását minden me­gyében királyi ménesekkel biztosították. A lovak a me­gye határánál parkoltak, át­vették a magas vendéget és elvitték — no. meddig vit­ték abban a szépséges, nagy országban? — a megye má­sik határáig. Csakis odáig, és lépéssel sem tovább! Ott már a másik megye lovai várták az alkalmat, a meg­tisztelő feladatot. Hát még csak az kellett volna, hogy a szomszéd megye lovai ta­possák, piszkítsák ez itteni utakat! Hogy csak úgy uk- mukfukk, mintha nem is lenne a világon megyeha­tár, folytatnák az utat bele a vakvilágba! Eleink eléggé vérmes emberek voltak, úgy az elején, az államalapítás környékén, meg azon túlnan is, ki valamit adott magá­ra. nemigen járt-kelt harci­fokos. kard. buzogány nél­kül. Álljon itt még egy idé­zet a könyvből, melyre na­gyon is érdemes figyelni: ..Az 1067-i szihalmi határ­járás szerint a Heves—Bor­sod megyei határon a nagy­út közelében királyi lovak állása volt.” Mit lehet akkor itt tenni? Priska Tibor N ISMERET Hom várak országa Hízelgésként aligha mond­ták még bárkinek, enyveske­zű. Aki csak egyszer is érez­te életében a fövő enyv sza­gát, az akkor is megsértő­dik az enyveskezű hallatán, ha egyébként erkölcsi bizo­nyítványokkal van tapétázva otthon a kisszoba, mert a meleg enyv szaga nemigen mérhető még a gyengébb minőségű kölnivizekéhez sem. De hát az enyves kéz inkább ragadós, semmint rossz szagú, ámbátor ha va­laki enyveskezű hírébe ke­veredik, akörül a levegő is bűzössé lesz. De úgy látszik, az enyv nemcsak a kézen, vagy az enyvesköcsögben borzasztó. Az enyv képes ak­kor is illatozni, ha ott sin­csen. Egyszerűen arról van szó, az enyv körül bűzlik valami. Megfőztük kocsonyának az Az utakon könnyen megfe­ledkezünk arról, hogy ma­gunk sem kezdtük az autó­vezetést született Forma l-es versenyzőként amikor sokad- magunkkal egy elül-hátul nagy T-betűvel ellátott ia- nulókocsi mögé sorolunk be. nyolcadikként. tizedikként. Pedig valahol ezt is cl kell kezdeni, és a megfelelő ru­tint csakis a forgalomba, a járművek között lehel meg­szerezni. • Az elméleti és a grok-v Hli k -azés színvonala — a tan- folvtv ’ imkéhoz hasonlóan — fokozatosan emelkedik, az ok­tatás nagyon hasznosan be­építi az ismeretanyagába köz­lekedésünk legfrissebben fel - bukkanó zavaró szimptómáit is. Mégis felvetődik, hogy az ismert óraszám elegendő-c ahhoz, hogy mindazt, ami a járművezető biztonságához szükséges a forgalomban, a tanfolyam végére megkap­ják-e a hallgatók? Az okta­tást végzők a tapasztalat sze­rint igencsak > igyekeznek, a balesetek okainak vizsgálata­kor mégis nagy számuk jelzi, hogy gyakoriak a szabályt»­Enyv enyvnek valót, vagy expor­táltuk, nem tudom, lehetsé­ges az is, hogy egyszerűen csak spórolunk vele, lényeg az, hogy az enyv eltűnt. Legalábbis, ami az olcsóbb borítékok peremét illeti, on­nan végleg búcsút vett, vagy inkább ott se járt. A postai, előnyomott bélyegű boríté­kokra úgy látszik, még ju­tott, ám a bélyeg nélküliek­re, amelyeket rendszerint pa- pirüzletek árusítanak, már nem. No, nem mintha hiányoz­na, mert nem hiszem, hogy akad élő ember, aki fintor- gás nélkül képes végignyá- lazni a boríték szélét Most lan, vagy * rosszul sikerült előzésből adódó ütközések. Aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a járművezetők ne is­mernék az egyik legveszélye­sebb közúti manőver alaptel­Előzés nagy-vei tételeit Más persze ezt könyv­ből. tesztlápról ismerni és megint más kivitelezni. Már­pedig az eiőzgetö tanulókocsi, hogy úgy mondjam, nálunk még nem tartozik a megszo­kott utcaképbe. Városi íorg»­legalább csak a tiszta papír ízét érezheti a levélíró, mi­kor a boríték leragasztásá- hoz készülődik. Igaz, a ko- perta nyitva marad, de ez a kis bosszúság semmi az örömhöz képest' a borzasz­tó íz elmaradt. De hát a bo­rítékot mégis le kell ragasz­tani valamivel, hát volna egy szerény javaslatom. Kenjenek rá ezentúl szilva-, meggy-, vagy csipkelekvárt, mellette persze tarthatnak az ínyenceknek avocado-ízűt, a falánkabbaknak körömpör- költ-zamatúí, a gyenge gyomrúaknak szódabikarbó- násat, az alkoholistáknak ve­gyespálinkásat, gyermekek­nek csokoládésat vagy tejbe- grízest. A levelezni vágyóknak meg — mondjuk enyvezettet! rokból kevés alkalom kínál­kozik az előzésre. Ha ezt ép­pen mégis egy tanulókocsi tenné meg, ámulnának a lát­ványtól a „profik”: mit akar ez a kezdő, milyen ámokfu- tóvá válik, ha majd egyedül ül a volánnál a saját kocsi­jában. Így aztán valamiféle sze­rencsétlen, de tipikusan ha­zai autós alapállásnak tekint­hetőén a saját kenyerén ta­nul majd előzni az a szegény mazsola, és az az előzés úgy sikerül, ahogy azt a baleseti helyszínelések tanúsítják. Az elmélet és a gyakorlat össz­hangjának hiányát mutatja mi ndez. Az egyébként rutin- és gya­korlatáén t.rikus járműoktatá­sunk az előzés megtanítására több figyelmet fordíthatna. Fordítana is bizonyosan, ha a többi tegnap, tegnapelőtt, az­előtt még tanulóvezetőként bizonytalankodó autós ezt megengedné, elősegítené a T- betűs kocsik volánja mögött ülő kezdő vezetők számára. í»***yi Boldogkő vára Talán nincs még egy © olyan országa Európá­nak, amelyben oly ke­vés vár maradt volna épség­ben. mint Magyarország. Ha­zánk mai területén közel 200 kisebb-nagyobb vár állt. Ma fél kezünkön megszámolhat­juk azokat, amelyek viszony­lag jó állapotban vannak, fa­laikat-legalább tető fedi. Kevés európai országban csattogtak-szikráztak annyit a hon védelmében a fegyve­rek, mint nálunk. Kézenfekvő a feltételezés, hogy az évszá­zados háborúk döntötték rom­ba vagy tüntettek el várain­kat. Pusztulásukat; nem lehet egyértelműen a törökök nya­kába varrni. Várpalota vára tizenhét ostromot állt ki, s meg ma is áll, csupán a kül­ső védműveket rombolták le 1711 után. A tatárjárás után épített karcsú tornyú; vékonyabb fa­lú lovagvárak a puskapor és az ágyú feltalálása után véd- hetetlenékké váltak, s a tö­rök elleni harcok idejében — ha addigra már nem álltak lakatlanul —, inkább őrhe­lyekként, előőrsként, mint a környék oitalmazójaként szol­gáltak. Ha egyik-másik vál­lalta is az ostromot, mint Drégely védői, a biztos pusz­tulással kellett számolniuk. Akadt olyan sasfészek, mint Szanda vára. amelyet a tö­röktől visszafoglalva azért gyújtott föl Horváth Berta­lan balassagyarmati kapitány, bogy a forgandó hadiszeren­cse következtében ismét el­lenség kezébe esve. az ne vet­hesse meg benne lábat. A tatai várat 1683-ban Ka­ra Musztafa nagyvezér rob- bonttatta fel. Thököly Imre pedig 1688-ban Önöd várát perzselte fel. A nógrádi vá­rat a puskaport tároló tor­nyába csapó villám döntötte romba 1685-ben. Kétségtelen, bogy a Tőrví­vások nagy kárt okoznak a falakban, a belső épületek­ben. A várat azonban nem rombolják le teljesen, csupán rést igyekeznek ütni falain, amelyeken át behatolhatnak, elfoglalhatják, majd a rend­behozatal után ugyanolyan jól védhető állapotba helyez­hetik, mint amilyen az ost­rom előtt volt. Ennek köszön­hető, hogy a török végleges kiűzése után váraink csak­nem teljes egészében álltak, az ostromok ütötte sebeket be lehetett gyógyítani, s csupán azokat a korai építésű lovag­várakat kezdte ki az enyészet, amelyeket tulajdonosai már régen elhagytak, s katonai szempontból jelentéktelenek lévén, végvári vitézek sem ütöttek bennük tanyát, vagy természeti katasztrófa, esetleg egy ostrom olyan alaposan el pusztította Őket, hogy már nem lett volna érdemes hely­rehozni, mint Drégely eseté­ben. Hová lettele akkor váraink? A magyarországi várakat nem a háború, hanem a béke tün­tette el, vagy döntötte ro­mokba. A török elleni hosszú ro­hamnak az 1699-ben kötött karlócai béke vetett véget egy időre, amikor is a török már csak a Temesközben ma­radhatott meg. de kötelezték a fennhatósága alatt álló hét vár lerombolására (Lippa, Lu­gos, Csanád stb.). Ugyancsak ebben az esz­tendőben. még a béketárgya­lások alatt, januárban a csá­szári tábornokok Savoyai Je­nő herceggel az élen az Ud­vari Haditanácsnak azt java­solták, hogy miután többé nincs szükség az ország belső területén végvárakra, Gyula, Ecsed, S'zentjobb, Szepesvár, Lietava, Árva. Léva, Sikova, Simon tornya. Tata, Veszprém, Pápa. Körmend, Dombó és Kaposvár várait más kisebb várakkal együtt le kell rom­bolni. A későbbi, augusztusi ta­nácskozás után azt írják I. Lipót császárnak, hogy: „Ami Magyarországot illeti, itt hadi berendezésben két ellenségre kell tekintettel lenni, a tö­rökre és a rebellis magyar­ra .. .* A várak közül először Kanizsa lebontását ajánlják. Az 1701. év végére — ■ Magyar Udvari Kamara til­takozása ellenére — elkezd­ték a magyar végvári kato­naság szélnek eresztéséí, anél­kül, hogy legtöbbjüknek vég- kielégítést adtak volna. Ugyanakkor, tehát 1701-ben, megkezdték a régi magyar végházak lerombolását. Ekkor tűntek el jóformán nyomta­lanul a somogyi, a zalai és a baranyai kisebb végvárak, végházak. Hogy a nagyobb’ varakat csapán a védelemre tették al­egy mérnököt és egy német várparancsnokot rendeltek a rombolás vezetésére. A lerob­bantott falakkal a várárkokat mindjárt be is tömték. Az említett hat csoport a követ­kező volt: 1. Szendrő, Patak, Ecsed. Szepesvár, 2. .Eger, Fe­hérvár, Palota. Simontornya. 3. Nyitra. Léva. 4. Tata. Pá­pa. Veszprém. 5. Kanizsa. Za- lavár, Körmend. Tihany. Szig- liget, Rezi, Hegyesd, Ságvár. 6. Kapuvár, Dombóvár. Egy-egy vár lerontása meg­lehetősen költséges volt. Eger szétrombolásához 6 aknames­ter, 12 kőfejtő és 2 kovács kellett 3—3 hónapra. A se­gédmunkát 3000 jobbággyal végeztették. Fehérvár lebontásához 80 kőművest. 24 kőfejtőt 12 ak­namestert. 6 ácsot, 24 hajóst valamint 2000 jobbágyot al­kalmaztak. Es még nem szá­moltuk ide az anyagköltséget. Az egri Szép-bástyát és a fa­lakat 70 aknával tudták csak szétrobbantani. A várak lerontását IT. Rá­kóczi Ferenc 1703-ban kirob­bant szabadságharca akasz­totta meg, bár még a szabad­ságharc leverése után is tör­téntek rombolások. Sümeg püspöki várát 1712-ben Heis­ter császári generális gyújtot­ta föl. Kapuvár várát tulaj­donosa. gróf Esterházy Antal, egyébként a kurucok dunán­túli főkapitánya robbantotta föl 1709-ben, hogy ne lehes­sen a labancok fészke. Gcsz- tes várát — amely a XVII. század közepétől már erősen omladozott, hiszen régi lo­vagvár lévén katonai értéke kicsi volt —, az Esterházyak 1733-ban kezdték lebontani. Bár Székesfehérvár is sze­repelt a lebontandó várak listáján, és el is kezdték a védőművek széthordását, a Rákóczi-szabadságharc alatt megakadt munkát többé nem folytatták. Nagyszabású erő­dítményeit csak T780—1800 között bontották le, mert aka­dályozták a város terjeszke­dését, barokk ízlésű kialakí­tását, bár a várfalak egy né- 6ze még ma is áiL Hogy ki mindenki műkö­dött közre fényes múltunk tanúinak eltüntetésében, arra csapán 'Győr várét említjük, A vár ugyanis 1800-ig még teljes épségben óvta g várost. Napóleon előtt azonban nem nyitotta meg kapuit, mire az nyolcnapi heves ágyúzás után bevette, majd személyes pa­rancsára a falakat hét helyen Kirobbantották, s . 1820-tól knlmatlaxmá, • nem rombol­ták le teljesen, az annak kö­szönhető, hogy kevés volt a pénz és a munkás. A pénzt a Magyar Udvari Kamarának, az embereket a vármegyék­nek kellett volna adniuk. 1702. február 7-én a leron­tandó várakat hat csoportba osztották. Minden csoportba megkezdték a bástyák terv­szerű bontását, az elővár- rendszer széthányását. az ár­kok betemetését. Napjainkra a hatalmas győri várból csak a Kastély-bástya és a Rábára néző Sforza-félbástya maradt meg. Cs. K. Korszralések Szila Ebben az évben sor kerül a szikszói kézi kezelésű tele­fonközpont bővítésére. A nagyközség postaépületének átalakításával, korszerűsítésé­vel egy, az eddiginél na­gyobb, 550 vonalas, ugyan­csak kézi kezelésű központot alakítanak ki a meglevő 30(1 vonalas központ helyett. Az elmúlt év végén kapcsoló­dott a szikszói telefonháló- satfca Alsóvadász, ahol most már éjjel-nappali telefon- szolgálat van. A szikszói posta korszerű­sítésével az épületben köz­ponti fűtésre állnak át, szo­ciális helyiségekkel bővítik a létesítményt; Egyúttal lénye­gesen megváltoznak majd az ott dolgozók munkakörülmé­nyei is. A kivitelezői mun­kákban több postai üzem is részt vesz. A tervezett át­alakításokat, bővítéseket még ebben az évben befejezik. (Mtndel lomban a csaknem zárt so-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom